Oldalak

2011. január 4., kedd

Utcát Schmidhuber tábornoknak! / 3 / Két pofonnal hazazavarták a nyilasokat

Zsidó orvosnő kezelte a farkasvakságát annak a német tábornoknak, aki megmentette a budapesti gettót a pogromtól. Schmidhuber a Várból megkísérelt kitörés során halt meg.

Drezdában született 1894. április 9-én Gerhard Schmidhuber. Miután a magyar kommunista történetírás évtizedeken át elzárkózott attól, hogy a megszálló német hadsereg bármiféle cselekményét vagy bármelyik tisztjét kiegyensúlyozottan próbálja megítélni, sokáig nem nyílt alkalom arra, hogy a tábornok szerepét a valóságnak megfelelően értékeljék. Jelentőségét azonban Nyugaton sem tisztázták; találkoztam olyan honlappal, amely hivatkozásában még keveri is egy tőről metszett háborús bűnössel. (A névrokont August Schmidthubernek hívták, t betűvel a családi neve közepén. Ez a fenevad többek közt az albán Skanderbeg SS-hadosztályt irányította brigadeführeri rangban, és Koszovóban elkövetett rémtetteiért 1947-ben akasztották fel Belgrádban.)

Gerhard Schmidhuber soha nem volt az SS vagy a nemzetiszocialista párt tagja. Franciaországban szolgált, majd harcolt az orosz fronton. Számos kitüntetésben részesült. Magyarország német megszállása után, 1944 szeptember 9-én nevezték ki a 13. páncélos hadosztály parancsnokának, október 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. Több történet szól arról, hogy büntetést mért ki fosztogató német katonákra, illetve a Szálasi-puccs napjaiban, Nyírbátor mellett megakadályozta húsz-harminc magyar katonaszökevény kivégzését, sőt, szabadlábra is helyeztette őket. Farkasvakságban szenvedett; egy fiatal zsidó orvosnő kezelte. Egymásba szerettek, de a történelem vihara rövidesen elszakította őket egymástól: a vezérőrnagyot alakulatával együtt Budapest védelmére rendelték. Az ostrom alatt ő helyezte biztonságba a gödöllői királyi kastély kincseit.


Német harckocsi-elhárító üteg Budapesten, 1945 első napjaiban

A tábornoknak ezek után nyilván híre volt; nem véletlen, hogy a sorozatunk előző részében ismertetett Szalai Pál hozzá fordult, amikor megtudta, hogy a nyilas bandák, amelyek eddig is több tömeggyilkosságot hajtottak végre zsidók ellen, most arra készülnek, hogy szervezetten lerohanják a gettót, és ott apokaliptikus méretű vérengzést hajtanak végre, nehogy a zsidók megérjék, hogy az oroszok felszabadítják őket. Alighanem ez lett volna minden idők legnagyobb pogromja – akár ötven-hatvanezer áldozattal, messze meghaladva még a Babij Jarban meggyilkoltak számát is. A tervben szerepelt, hogy az öldöklés után az egész városrészt felgyújtják, hogy benn égjen, ha valaki netán túlélte a pogromot. Az értelmi szerzők egyike, Lucska Vilmos, akit a népbíróság halálra ítélt és kivégeztetett, azon nyilaskeresztes dúvadak közé tartozik, akik máig ismeretlen okból a Nemzeti Panteon díszsírhelyeinek egyikén van eltemetve, egyébként több tucat hasonszőrű alak társaságában.

A 13. páncéloshadosztály, valamint egész Pest parancsnoka a hír hallatán késedelem nélkül intézkedett. Elsősorban magához rendelte az önjelölt pogromlovagokat, és súlyos következményeket helyezett kilátásba arra az esetre, ha megpróbálnák véghezvinni a tervet, valamint letartóztatta a nyilasokkal együttműködő SS-őrmestert. Azután – hogy klasszikust idézzek – katonái kimentek a gettóhoz, az ott őrködő nyilasoknak adtak két pofont és hazazavarták őket; az őrséget Schmidhuber katonái vették át. Nem sok ideig kellett strázsálniuk: két nap múlva már ott voltak az oroszok.


Az Alagút, ahol Pest eleste után a német főparancsnokság székelt.
Az előtérben német katonai motorbiciklis futár

Miután Pest elesett, a megmaradt német és magyar erőket, így Schmidhuber hadosztályának maradványait is, a budai Várba koncentrálták. Hitler parancsa értelmében Budapest Festungot „a végsőkig” tartani kellett, mint általában mindent. A „végsők” azonban ebben az esetben már csak három hetet jelentettek. Karl-Pfeffer Wildenbruch SS-tábornok (jobbra) kiszámolhatta, mikorra fogy el minden tartalék, és miután úgy ítélte meg, a „végsőkig való kitartás” értelmetlen, távírón közölte Berlinnel: nem hajlandó magát se megadni, se lemészároltatni, ezért megkísérli a kitörést. Wildenbruch azon nyomban megsemmisítette a rádiót, nehogy ellenkező értelmű parancsot kapjon, és február 11-re, az esti órákra tűzte ki a művelet végrehajtását.

A védők a Bécsi kapun át törtek ki a mai Moszkva tér irányába, és a Szilágyi Erzsébet fasoron próbáltak kimenekülni az ostromgyűrűből, ami a lehetetlennel határos vállalkozás volt. Az ostromlók halomra lőtték őket; a véres húsdarálóból nem menekülhetett Schmidhuber vezérőrnagy sem, aki farkasvaksága miatt eleve reménytelenül indult neki az éjszakának. Fogalma sem lehetett, merre jár; ráadásul nem volt hajlandó arra, amire sokan mások, hogy megtévesztésül szovjet egyenruhába bújva próbáljon elillanni. A Retek utcában lőtték agyon, holttestét egy tankcsapdába dobták.

Schmidhuber mentőakciója nem volt ismeretlen közvetlenül a háború után, később azonban sok évtizeden át nem volt szabad, még később pedig nem illett róla beszélni. A hallgatást Ungváry Krisztián történész próbálta megtörni egy 1998-as könyvében, később pedig több cikkben és megszólalásában. Lapok kezdtek foglalkozni a Wehrmacht-tábornok tettével, 2006-ban pedig vita is kibontakozott Ungváry és Sipos Péter között, aki több ponton vitatta kollégája megállapításait, és annak a véleményének adott hangot, hogy egyrészt Schmidhuber valójában Pfeffer-Wildenbruch utasítására óvta meg a gettót, másrészt Pfeffer-Wildenbruch „Himmler utasítását követte. Himmler 1944. augusztus 24-én megtiltotta a még megmaradt magyarországi zsidóság deportálását. Ezt a tömböt ugyanis afféle ’kézizálognak’ tekintette, amelynek birtokában tárgyalhat az amerikaiakkal arról, hogy hadifontosságú árukat kapjon cserébe.”


Reklám


Mi a magunk részéről inkább azokkal értünk egyet, akik szerint Schmidhuber elévülhetetlen érdemeket szerzett az embermentésben, és emlékét valamilyen formában meg kéne örökíteni. Elhangzottak javaslatok, hogy állítsanak szobrot Schmidhubernek a Moszkva téren, és egy túlélő 2007-ben emléktábla állítására tett javaslatot a Népszabadságban. Szerintünk ha szobrot nem is, egy emléktáblát a mai ínséges időkben is érdemes kiszorítani a vezérőrnagy számára; ámbár e történelmi alak tettének akkor adóznánk igazán tisztelettel, ha utcát neveznénk el róla, például a Retek utcát, ahol elesett. Mert, mint dr. Szende István túlélő fogalmazott: „A hősi cselekedetek erkölcsi értékét a jövő mutatja meg, és üzenetértékük van a jelen számára. Gerhard Schmidhuber tettének üzenetértéke is úgy erősödik, ahogy az erőszak, a rasszizmus és a faji kirekesztés a mai világban. Mindaz, ami félelmet kelt a szörnyű világégés után hatvan évvel még mindig sokakban. Ez az üzenet erősíti a bátrak, a tenni akarók táborát.”

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó a post Ricsi!
És nehéz a kérdés. Azzal, hogy abszolut elismerem emberbaráti erőfeszítéseit, amellyel többtízezer zsidó embert mentett meg a nyilasoktól, megjegyzem, hogy ez a tábornok is katonai tehetségével és ambícióival hitler őrült terveit szolgálta, mint pl. Rommel. (asszem Rommel sem volt nsdpa tag). Volt aki úgy gondolta, hogy becsületes katona tud maradni, miközben egy őrült parancsnokot szolgál. Szerintem ez súlyos tévedés volt.
Tehát én nem neveznék el utcát róla.

by Lacapc

Névtelen írta...

Konrad írja:


Lac:

- Szerintem megérdemelné az utcanevet.


Miért?


- Mert egy embertelen világban, az összes lehetősége ellenére EMBER tudott maradni, na, ezért.


"...Rommel sem volt nsdpa tag..."

- Nem volt, sőt, náci sem volt, és ebből titkot sem csinált.

Ezért is hajszolta a hitler nevű szubhumán a veszébe.


"...ez a tábornok is katonai tehetségével és ambícióival hitler őrült terveit szolgálta..."

- Jó, képzeld magad a helyébe.

Mit tudtál volna tenni a helyében?

Max. annyit, mint azok a német tábornokok, akik harcoló alakulatok parancsnokai voiltak, és kiomondottan tiltották az öncélú kegyetlenkedést, gyilkolást.


Aki ennél tovább ment, az úgy járt, mint Erwin Rommel.

Aki még tovább ment, az meg úgy, mint Staufenberg ezredes, és társai.

szabo tamas írta...

Szalai Pal
apám
Szabó Károly barátja volt

Sikerült túlélő tanúkat találnom
itt bővebben
http://www.amazon.com/dp/B004UB36KG

Szabó Tamás

Nechemia ben Avraham írta...

Köszönjük az információt.