Rattus arabicus

Palesztin forrásokból már számtalan rémhír röppent fel, a zsidó államot vagy annak valamilyen intézményét lejáratandó. A legújabb kacsa szerint Izrael szándékosan hatalmas patkánycsordákat engedett szabadjára, hogy ezzel is megkeserítse a jeruzsálemi arabok életét, és távozásra késztesse őket.

Külön intézmény létezik Izraelben, ami arra szakosodott, hogy a Palesztin Hatóság médiáját figyelje s onnét kiszűrje a zsidó állammal kapcsolatos rágalmakat. Ezúttal egy különösen elrugaszkodott dologra bukkantak. Két palesztin lap is tudatta olvasóival, hogy Kelet-Jeruzsálemre patkányokat szabadított a gonosz jáhud. Nem is akármilyen patkányokat, hanem olyanokat, amelyek szinte természetfeletti képességekkel bírnak.

Az újságok – az egyik egyébként közvetlenül Mahmúd Abbasz, a mérsékelt palesztin elnök hivatalának irányítása alatt áll – az izraeli csodapatkányokat a következőről ismerhetni meg: immunisak a patkányméregre, különösen agresszívek, a megszokottnál nagyobbak, nem hogy nem tartanak a macskától, de még el is ijesztik azt, irgalmatlanul szaporák – a nőstény évi száznegyven csemetét ellik, ami a rendesnek a négyszerese –, továbbá arra is képesek, hogy felismerjék a zsidókat, mert őket csodálatosmód nem zaklatják, csak a szegény megszállt és elnyomott jeruzsálemi arabokat.

Az Abbász-hivatal lapjából, az al-Hajat al-Dzsadídából idézünk:

„A[z izraeli] telepesek patkányokkal teli ládákat hoznak, s szabadon engedik őket az óvárosi [arab] negyedekben; elszaporodnak és hatalmas csapássá válnak… a lakosság [ti. az arabok] valamennyi, az áradattal szembeni erőfeszítése sikertelen, különösen amióta a macskák menekülnek a patkányok elől, merthogy azok olyan nagyok és vadak…Nem vált be a kiirtásukra tett semmilyen konvencionális erőfeszítés, mivel úgy tűnik, immunisak a méregre, és a csatornákban szaporodnak. Tudott dolog, hogy a nőstény patkány évente hétszer ellik, és mindannyiszor húszat kölykedzik, ami arra kényszeríti a jeruzsálemieket [mármint az arabokat], hogy a patkányok megtelepedése és elterjedése jelentette veszedelemmel szembenézzenek…”

Ezt bírta jelenteni Abbászék orgánuma. Lássuk a másikat, az al-Ajjámot, ami egy nappal előbb írta:

„[Izraeli] telepesek hatalmas számban hoznak óriási, patkányokkal teli ketreceket, s az állatokat szabadon engedik az Óváros utcáin, sikátoraiban… hogy élő pokollá változtassák a[z arab] lakosság életét, és távozásra kényszerítsék őket…”

A vérvád felelevenítése hellyel-közzel napjainkban is előfordul (ma sok szennyhonlap-rajongó tudni véli, hogy a Táncos Gábor-féle gyermekgyilkosság nem is Tánczos Gábor műve volt, hanem Salamon Berkowitzéké, mert a kislány vére kellett a meggyes Traubiba), a palesztinok azonban most nem ehhez az eszközhöz folyamodtak, hanem a középkori pestisjárványok idején forgalomban volt kútmérgezés-vádakat elevenítették fel, kissé módosított formában. Akkoriban a pestis kevéssé sújtotta a rendszeresen tisztálkodó zsidó lakosságot, mint a nem-zsidókat, akik általában azt vallották, a friss levegő öl, fürdőből pedig egész életre elegendő kettő: egy a keresztelőn, s egy, amikor az embert kiterítik. Miután a zsidók közül arányosan sokkal többen élték túl a fekete halált, kézenfekvő volt a formállogikai következtetés: nyilván ők okozták azt.

Az álhíreket azért tartom figyelemre méltónak, mert ezeket a palesztin lakosság számára, azaz belső fogyasztásra szánták. Akik kiötlötték, akik megírták, a cenzor, aki engedélyezte, nyilvánvalóan ismeri az olvasókat. És ha ismeri az olvasókat, akkor biztos abban, hogy azok elhiszik ezeket a képtelen baromságokat. S ez az ijesztő.

Mert borzalmas rágalmakban nem volt hiány eddig sem. Nyilván egy egész gárda ülhet valahol, és azon agyal: no, vajon ezen a héten mivel mocskoljuk be a jahudot?

Kitalálták például, hogy az izraeli orvosok szadista kísérleteket végeznek élő arab bebörtönzötteken, mindenféle érzéstelenítés nélkül, mint a nácik annak idején a lágerekben.

Aki látta nem is olyan régen Számir Kuntárt, a gyermekgyilkost közel három évtized után szabadulni, vagy valaha látott arab rabot izraeli fegyintézetből kijönni, bízvást összetéveszthette volna a wellness-hotelből távozó szállóvendégekkel. Kihízott pofa, villogó fogsor, kidolgozott izmok és kurva nagy önbizalom – ezek birtokában szoktak távozni, amihez járul a héber nyelv megtanulása, plusz általában még egy idegen nyelvé. Valahogy nem úgy festenek, mint a megfélemlített, meggyötört emberek.

De hát ez kit érdekel. Rémtörténet szól például egy „soha nem látott küllemű” injekciós tűről, amivel nőket oltottak be; ettől azon nyomban kihullott a hajuk, sőt, a nemi szervük is megkopaszodott. De aki így járt, az még jól járt, mert voltak, akik megőrültek, vagy akik gyors ütemben elbutultak. Némelyek pedig terméketlenek lettek.

Erre még azt lehetne mondani: olyan rágalom, amit „érdemes” hangoztatni. Talán még valami alapja is lehet, például önként jelentkező rabokat kértek fel gyógyszerkísérletekre, és esetleg valami balul ütött ki. (Ha ilyesmi történik, az izraeli baloldali média persze azonnal világgá sikoltja.) Vagy meg lehet vádolni izraeli orvosokat azzal, hogy szándékosan félrekezelik a palesztin bebörtönzötteket. Persze ilyenkor is produkálni kéne valami konkrétumot – mikor, hol, kivel történt ilyesmi –, de ha valaki megveszekedett zsidógyűlölő, ezt a rágalmat akár még el is hiheti.

Na de a patkányosat?

Azt is elhiszik. Igaz, egyelőre csak a palesztinok – nem véletlen, hogy ezeket az ostobaságokat kifelé nem próbálják feltálalni –, de ez is katasztrófa. Arra utal ugyanis, hogy egy nép teljes mértékben elveszítette a józan ítélőképességét.

Őszintén szólva nem tudom, van-e szuperpatkány Jeruzsálem arablakta negyedeiben, az Óvárosban vagy azon kívül, és nem is érdekel. Jó néhánynak kell lennie, ha nem is a „telepeseknek” köszönhetően, hiszen a leírás egy része – pofátlan agresszivitás, szaporaság, valamint a zsidók felismerésére szakosodott intelligencia – nagyon is illik egy külön állatfajra, amit terroristának nevezünk.

És bizony az Óvárosra ráférne már egy alapos nagytakarítás.