Bizony, 2007. december 12-én indult a Miért Cion?, és azóta egész klassz kis olvasótábort szedett össze. Köszöntjük önmagunkat, meg a Gabriellákat, kik névnapjukat ünneplik.Épp egy éve jelent meg az első poszt, amiben ezt írtam: „Magyarországi cionizmus: a kifejezés sokak számára önellentmondásnak tűnik. Hiszen a zsidó nemzeti gondolatnak errefelé soha nem volt átütő ereje – sem a katasztrófa előtt, sem azután. Ez az oldal azonban leplezetlen kedvcsinálónak született. Készítője Cion szerelmese. Sok évet élt ott, aztán sok évig elszakadt onnan, most visszakészül, hogy véget érjen egy napon a hosszú út, és szeretne minél több embert magával vinni. Miért Cion? Miért épp a világnak ez a szeglete, ha egyszer annyi minden szól ellene? Ezt a kérdést voltaképp nem is kéne feltenni – no de fölmerül, akár akarjuk, akár nem… A magyarországi zsidó számára nem evidencia sem a cionizmus, sem a vallás – a kettő együtt meg végképp nem. Az észérveket az okos emberek, azt hiszem, már egytől-egyig felsorolták. Van, akiről lepereg, van, aki igazat ad, de kibúvókat keres (és aki keres, talál), és végül ott van az a néhány száz, aki az elmúlt közel két évtizedben kiment, és kinn is maradt… Vajon rájuk az észérvek hatottak? Nem tudjuk, de itt ilyesmivel nem is próbálkozunk. A blog érzelmi cionista blog, készítője így szeretne hatni rád. Hírek, filozofálgatás, kedvcsinálás. Ha hiteles információkra vágysz, mindenképp itt a helyed. Akkor is, ha hozzá szeretnél szólni.”
Ezt a bejegyzést százhetvenöt másik követte, nem mind tőlem, de zömében igen; vagyis havonta átlag tizennégy írást olvashattatok – nagyjából kétnaponta egyet, amely szerintem jó eredmény, igyekszem tartani a jövőben is. A hozzászólások zöme érdemi volt, igyekeztem kerülni a technikai információkat, szolgálati közleményeket, ilyenből nem is volt talán tíz se. Igyekeztem azt is kerülni, hogy rendszeresen ekézzem az iszlámot, annál is inkább, mert arra ott van Ben–G kitűnő blogja, a http://www.dzsihad.blog.hu/, de néha nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak a legkirívóbb eseményekre.
Voltak, akik panaszkodtak, hogy miért nincsenek hírek. Azért, mert ez nem egy hírblog, és hírblogot szerkeszteni egy ember még akkor is képtelen lenne, ha nem kéne máson is dolgoznia. A zsidósággal kapcsolatos híreket rövid formában igyekszem összefoglalni a lubavicsiak oldalán, mint azt sokan tudjátok. Ez alapvetően „érzelmi cionista blog”, vagyis a hősidők szellemének megidézésével próbál hatni arra a szikrára, amely meggyőződésem szerint sok zsidóban jelen van, sokszor nem zsidókban is: ez Cion földjének szeretete, amely optimális esetben abban csúcsosodik ki, hogy az ember odaköltözik. Így hát azoknak van igazuk, akik amiatt nyafogtak az utóbbi időben nekem, hogy miért nincsenek „tanítások” (sic!) a klasszikus cionizmusról, mint rég, mit foglalkozok én annyit Mumbaijal, inkább még Trumpeldort és még Zsabotyinszkijt és még Arlozorovot és még Ben Guriont. Jelentem, most Chanukára egy kőkemény cionista harcossal jelentkezünk: Avraham Jáir Sternnel (igen, ő van a képen), úgyhogy kössétek be a biztonsági öveket.Nyilván észrevettétek, az utóbbi időben nincs előzetes cenzúra. Sokáig haboztam e lépéssel, voltak, akik le akartak beszélni, hogy teli leszek mocsokkal. Az első pillanattól számítottam iszlamista támadásokra, és az eddig érkezett kb. kétezer kommentnek a fele támadás is volt – de náci oldalról. Míg Ben–G állandóan tele van a terroristák zaklatásaival, sőt fenyegetéseivel, ezt a blogot nagy ívben elkerülték. Ők tudják, miért; én csak azt tudom tanácsolni, hogy ezt a gyakorlatot folytassák a jövőben is.
A szélsőjobbal más volt a helyzet, érdekes módon őket jobban ingerelte a blog, ami pedig arra szólítja fel a magyarországi zsidóságot, hogy alijázzon (amit, gondolom, hungarista talajgyökereink sem bánnának). Legalább nyolc hónapon át kísérleteztek azzal, hogy kommenteljenek – nem tudom, miből gondolták, hogy nem fogom az olyan röfijeiket irtani, hogy „Mocskos zsidó!” Kétszer is beígérték, hogy felakasztanak az Oktogonon (alighanem azért épp ott, mert 1945-ben ott lincseltek meg két nyilas keretlegényt, és a hungarista kollektív sötétségben ez afféle szakrális helynek tűnhet számukra – de talán csak mert nem lakom onnan messze, és nem akarnak sokáig cipelni). Nyolc hónap után leszoktak rólam, de mondanom se kell, ha kommenttel próbálkoznak, az néhány óránál tovább úgysem fog élni, rendszeresen takarítunk, úgyhogy kár a gőzért.
A blog kimondottan népszerű lett, napi hat-nyolcezer látogatóval, ha netán több poszt is sikeredik egy nap, tízezerrel. Már tavasszal annyira népszerű volt, hogy loptak tőle, még a zsidó nyomtatott sajtó is – aztán amikor szóltam miatta, még ők voltak halálosan megsértve. A népszerűség nem véletlen, hiszen a Miért Cion? ma az egyetlen magyar nyelvű cionista honlap. Kéne ugyan lennie másiknak, de hát – nincs. Nem baj. Azt a picike cionizmust, ami ebben az országban van, győzzük egyedül is.Tényleg köszönöm a segítséget, főleg az olyan kommentelőtől, aki a minap azt írta, annyira szeret olvasni, mert mindig erőt és hitet merít belőlem. Pedig hát nem belőlem, hanem az eszméből. Akik így érzik, ne álljanak meg ennél a blognál.
Jövőre Jeruzsálemben!
.gif)
