MEGHÍVÓ

Mint ahogy bizonyára Ön előtt is ismeretes, a legutóbb, az indiai Mumbaiban végrehajtott szervezett terrortámadás egyik célpontja az ottani zsidó központ, a Bét Chábád volt, amelynek Gavriel és Rivka Holtzberg, a rabbi és felesége is áldozatul estek. A Holtzberg házaspárt személyesen jól ismertük, tragikus haláluk óriási veszteség a Chábád közösség és az egész zsidó nép számára, illetve vészjel az egész emberiség számára.

Ezúton hívjuk meg Önt arra a gyászimára és megemlékezésre, amelyet az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Zsidó Oktatási és Nevelési Alapítvány Gavriel Holtzberg rabbi és felesége Rivka Holztberg, valamint a mumbai Chábád Házban, zsidó központban, illetve Mumbai más pontjain elkövetett kegyetlen barbárságnak áldozatul esett mártírok (emlékük legyen áldott!) tiszteletére rendezünk.

A gyászima és megemlékezés 2008. december 8.-án 19 órakor kezdődik.
Helye: Keren Or Imaház, V. Károly körút 18-20.

A Chábád nemzetközi zsidó világmozgalomként elsődleges feladatának a zsidók tanítását és a zsidóknak hagyományaikhoz és vallásukhoz való visszavezetését tekinti. A világ 1500 pontján működnek intézményeik nemcsak oktatási, kulturális, de vallási központként is szolgálnak. A Chábád központok teljes önállóságban, központi pénzügyi támogatás nélkül, autonóm módon működnek. Budapesten 1989 óta állami támogatás nélkül, önerővel működik és vált fókuszává nemcsak a hazai zsidó közösségnek, de a hazánkban tartózkodó izraeli üzletemberek és diákok, valamit izraeli és más országokból Budapestre látogató turisták számára.

Oberlander Báruch rabbi
Chábád Alapítvány

Köves Slomó rabbi
Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség

Mit tesz Isten: csakugyan nem lett a konferenciából zsidó szalonna

Pedig mennyire szerettyük. De erről majd máskor.

Szóval a Mazsihisz… De utálok írni erről. Az alávaló, ocsmány dolgok valamiképp megalázzák azt is, aki beléjük bonyolódik. Elég sokat tépelődtem, írjak-e a dologról egyáltalán, merthogy ez a blog igazándiból nem szeret a magyar valósággal foglalkozni. (És az itteni zsidók, azok magyar valóság, legalábbis ragaszkodnak hozzá.) Na mindegy, a szabályok arra valók, hogy megsértsük, meg aztán úgyis soron van még egy nem-cionista téma.

Szóval, van az a bizonyos évi hárommillárd. Jó, lehet, hogy csak 2,8, ezen nem (a faxot nem) veszünk össze, amit Állambá’ azért folyósít egy klikknek, mert azt mexokta. Ez így volt mindig, meg így is lesz. Gondolja Állambá’, meg a klikk, ami a háromezer gurigát besöpri. Hogy mér? Mer csak.

Megsúgom minden érintettnek: ha a Mazsihiszta történetesen nem lenne sztálinista képződmény, ha történetesen a dolgát végezné, ha történetesen nem merülnének fel ellene a legocsmányabb vádak (nyilván mind hamis), a vezetőségnek akkor is mennie kéne, a hárommilliárdon akkor is osztozni kéne, akár az egyszázalékos felajánlások arányában, akár máshogy, és azt is megmondom, miért. Mert mindennek vége van egyszer, még akkor is, ha hóttuti, lásd Angliában a tory uralmat. Volt a Thatcher, aztán a Major, és tökéletesen kormányoztak, azután richtig azt mondta a választó, na akkor, gyerekek, tes’szíves lenni húzni anyukába, mert hiába vagytok jók, unjuk a pofátokat.

Na és ha nem hóttuti a dolog, akkor mi van?

A Mazsihiszta ráadásul elköveti azt a szánalmas hibát, hogy még vagdalkozik is, és közben elkékült ujjakkal, görcsösen ragaszkodik valamiféle jogi fikcióba, ami miatt a pénz, az csakis az övék. Hülye fikció az akkor is, ha a Valagatmánybíróság történetesen elutasította az EMIH keresetét, mert a Valagatmánybíróság arról nevezetes, hogy eddig kizárólag társadalomellenes döntéseket hozott, kizárólag ennek az országnak az érdeke ellenében (lásd degenerált népszavazások engedélyezése), így a döntéséből maximum annyi következik, hogy a Valagatmánybíróság is oda való a Mazsihiszta mellé, a sunyiba.

A Mazsihiszta rendezett egy konferenciát, amire jól meghívott mindenkit, előre tisztázva, hogy beleugatni az ő dolgába, azt ugyan nem fog senki, mert hát ők se ugatnak bele a máséba. Végignéztem az eseményről szóló filmet, maga volt a borzalom, mindenki bizottságot akart alakítani, erről makogott néhány szerencsétlen; egyedül a Breuer haveromnak volt annyi esze, hogy figyelmeztesse az „elnökséget”, gyerekek, a sajtó egymás sarkát tapossa a Köves Slomónál, talán valami kommünikét ki kéne adni, még lapzárta előtt. Mire Feldmájer Matyi: őnekik nincs szükségük médiacirkuszra.

Ha lehet mondani, Slomóék még a flódninál is hatásosabban ásták alá a Mazsihiszta rogyadozó bolseviki állegitimitását. Hajrá, csak így tovább. Már így is vagy húsz év késésben vagytok.