Oldalak

2009. január 19., hétfő

Isten Önnel, elnök úr

Mérhetetlen, irracionális és eszelős gyűlölet nyilvánult meg a világ legnagyobb részén George Walker Bushsal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével szemben – a második terminus nagy részében már odahaza is. A vesztesek nem szeretik, ha valaki erős, és ebben a nyomorúságosan hanyatló világban a betegek logikája szerint mindig a gyengének van igaza.

Tapló déli. Egy bunkó, akinek nincs felsőfokú végzettsége. Soha nem volt katona. Unintelligens alkoholista, aki azt se tudja, mit beszél. Az olajért háborúzik. Se vége, se hossza nem volt az elmúlt években ezeknek az ostobaságoknak (Bush, noha politikai pályája kétségtelenül Texashoz köti, a connecticuti New Havenben született, főiskolára a Yale-re, egyetemre a Harvardra járt, ahol MBA-t szerzett, katona meg azért nem volt, mert a texasi Nemzeti Gárdánál vezetett F–102-es vadászgépet, ami pedig az olajat illeti, azt az Egyesült Államok a mai napig piaci áron vásárolja Iraktól.

A videomegosztók tele vannak elszólásaival, poénjaival, jómagam is üvöltve röhögtem például akkor, amikor több száz évesnek titulálta II. Erzsébetet annak jelenlétében, majd a csorbát kiköszörülendő egyszerűen rákacsintott a britek uralkodójára (aki egyébként vette a lapot). Az a hír járta, hogy a whiskyt nem veti meg; de sem a félrebeszélések, sem a piálás nem volt ok arra, hogy az a feneketlen utálat fortyogjon ellene, aminek szinte a bűzét is éreztük nyolc esztendőn át. Emlékezzünk csak Borisz Jelcinre, aki holtrészeg dülöngéléseivel édes, szeretnivaló figuraként lopta be magát a világközvélemény szemébe – nem beszélve amerikai kollégájáról, a simanyelvű ügyvédről, Bill Clintonról, aki beküldte a fiúkat Szomáliába, aztán villámgyorsan ki is rendelte őket onnan; megúszta az eskü alatti hazudozást és számos más piszkos ügyét, miközben voltak, akik úgy vélték, Amerika annyira meggyengült, hogy most kell ütni rajta. És tervezni kezdték a rajtaütést.

Bill Clinton legfeljebb a történelemkönyvek lábjegyzetébe vonul be a szaxofonjával, no meg azzal az épületes történettel, amikor az ő szaxikürtjén játszott egy Monica Lewinsky nevű gyakornoklány. Bush viszont háborús elnök. A Clinton nyolc éve alatti vetés 2001. szeptember 11-re érett be, amikor az iszlám elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyíltan kesztyűt dobjon a világ szuperhatalmának, meggyilkolt közel háromezer embert és lerombolta a szépséges Tornyokat, amelyek a nyugati civilizáció jelképeként az ember tudását, szabadságvágyát és ég felé törekvését jelképezték.

A jó Isten őrizett, hogy 9/11 idején nem egy Clinton vagy pláne egy Carter jellegű nyálcsurgató lakta a Fehér Házat. Valamit nyilván ők is csináltak volna, ha másért nem, hát a látszat kedvéért – azt viszont kizártnak tartom, hogy Afganisztánt és Irakot végigcsinálták volna.

Afganisztánt még csak le lehetett tuszkolni valahogy a világközvélemény torkán, mert túlságosan friss volt az élmény, a sokmillió tonnás Tornyok ledőlése pedig túlságosan is hatott az emberekre. Mindazonáltal szinte azonnal megjelent kétféle hang – amik mögött persze ugyanazok álltak. Az egyik hang, amelyet az ostobábbaknak szántak (és mindig ők vannak többen) összeesküvés-elméleteket szőtt, halálosan komolyan hirdette a baromságait, miszerint nem is az al-Kaida volt, hanem a Moszad, vagy a CIA, vagy mind a kettő, illetve az al-Kaida, a Moszad és a CIA egy és ugyanaz, és nem véletlen, hogy a zsidók előre tudtak az egészről és nem jelentek meg a World Trade Centerben (a valóságban: noha még munkaidő előtt történt a dolog, több tucat zsidó lelte halálát a merényletben). A másik hang pedig arcátlan volt, és azt hajtogatta: igen, „a szegények” fellázadtak, elegük lett az egész globalizmusból, és Amerika tulajdonképpen csak azt kapta, amit megérdemelt, minek tör olyan magasra (a szó fizikai értelmében is). Az igazság bajnokai számára ugyan kicsit kellemetlen látvány volt az utcákon örömtáncot lejtő arab világ (maga a lakosság – félreértés ne legyen!), de ezt is meg lehetett érteni. Mindent meg lehet, sőt meg kell érteni, ha az „elesettekről”, a „szegényekről”, a „gyengékről” van szó, hiszen próbálkoztak ők már más eszközökkel korábban, de hiába; a World Trade Center ledöntése egyszerre figyelmeztetés és segélykiáltás, szőtték tovább a hazug legendát, ha nem figyelünk oda a másik emberre, akkor nagy baj lesz. Hogy ki figyeljen oda? Elsősorban Izrael a palesztinokra (lehetőleg számolja is fel magát), másodsorban az Egyesült Államok talán adja vissza a területét az indiánoknak, és fizessen nekik a Holokausztért kártérítést, mert ha a zsidóknak jár, akkor az indiánoknak miért nem.

A globalizmus szitokszó lett, persze nem véletlenül. Ez a folyamat Kolumbusz Kristóffal kezdődött, lényegében megállíthatatlan, sok esetben meglehetősen könyörtelen jelenség. Jó magyarosan úgy fogalmazhatunk, a globalizmus mostani szakaszában válik el, hogy szar vagy kalaposinas. A globalizmusnak igenis vannak vesztesei. Kell, hogy legyenek vesztesei. Másként nem is lehet. Ilyen az élet, ilyen a világ; a versenyben vannak elsők és utolsók, és ahhoz, hogy valaki fent legyen, valaki másnak lent kell lennie. Nem mindegy persze, ki minek folytán kerül oda, ahová. 9/11-et sokan úgy próbálták beállítani, mintha nagy jajkiáltás lenne, holmi ösztönös világ-osztályharc, a modernkori ludditák géprombolása. Nem sokkal 9/11 után interjút készítettem egy közismert budapesti cigány értelmiséggel, aki nagyon komoly tekintettel közölte, nem árt ám odafigyelni Oszama bin Ladenre, „mert ez veletek a baj”, fogalmazott, „hogy nem akarjátok az embert meghallani. Nem figyeltek oda rá. Aztán csodálkoztok, ha odacsap az ember.” A napilapnál, ahol dolgoztam, az interjúból természetesen nyomtalanul kiirtották ezt a megnyilvánulást, nem illett volna bele a nem is tudom, milyen összképbe.

Persze szemenszedett hazugság volt az egész történet a nyomorultakról; az egyetemet végzett, dollármilliárdos Oszama bin Laden és bandája, valamint a többi, olajdollárokon meggazdagodott és vagyonát a gyilkolás szolgálatába állító sejk magasan tett az úgynevezett harmadik világ nyomorára – de még a palesztinokéra is, noha végtelen cinizmusában természetesen meglovagolta azt, igyekezett holmi faji jelleget is adni a történteknek (a rohadt fehér gyarmatosító most egy kicsit a bőrén érzi, mi az, hogy szenvedni). Igen, a globalizmus vesztesei ők is, az arab-iszlám. Csakhogy ők úgy lettek a vesztesei, hogy a huszadik században övék volt a világtörténelem legnagyobb lottó ötöse. Az olaj kifogy, és már eddig se tudtak vele kezdeni semmit, mert az iszlám fémjelezte társadalmi berendezkedés a fejlődésre alkalmatlan, maga a vallás pedig semmi más, mint egy bűnöző kalmár által összelopkodott, megreformálhatatlan hiedelemrendszer. Az arab-iszlámnak nem volt más választása, mint botot dugni a történelem kerekének küllői közé, hátha sikerül az egészet valahogy kisiklatni. Mert az, ami eddig történt, nem mehet tovább: az olaj kifogytával az arab-iszlám elveszíti utolsó pozícióit is, és visszamegy oda, ahol Mohamed idején volt. Az a civilizáció, ami nem akar megszűnni, a legjobban teszi, ha háborút indít, hátha sikerül számára kedvező folyamatokat elindítani. Szegény Samuel Huntington, aki a múlt hónapban hunyt el, mindezt már sok évvel korábban megjósolta. Amit kapott érte!...

Civilizációk csaptak össze tehát 9/11-én, konkrétan az iszlám az összes többivel, abban a reményben, hátha sikerül a történelmet a neki tetsző irányba terelni. Csakhogy mi azt szeretjük, ha a történelem arra tart, amerre nekünk a jó – és ez volt a véleménye Bushnak is, aki vezérkarával együtt úgy döntött, elviszi a háborút Amerika határaitól, elviszi ahhoz, aki kezdte: az iszlámhoz.

Afganisztánban mindenképp fel kellett számolni az országot uraló tálib bűnbandát, ami sikerült is; az azt követő erőltetett idétlenkedésre – szabad választások Afganisztánban! – talán borítsuk a feledés könyörületes fátylát. Bush rövidesen megkezdte az iraki szál elvarrását is; ez volt az, amelyet a világközvélemény hangosabb része nem bocsátott meg neki, önmagáról borzalmas szegénységi bizonyítványt állítva ki, hiszen szerfölött undorító kell legyen annak a lelkivilága, aki megsiratja Szaddám Huszeint vagy a rendszerét. Irak nélkül azonban biztonságosabb lett a világ és főként a Közel-Kelet: a bagdadi rezsim fenyegetést jelentett Izraelre, és minél kevesebb az ilyen fenyegetés, annál jobb. Bush erőt mutatott, és napjaink álerkölcse szerint az erő hovatovább bűn.
Iránhoz már minimálisan egy harmadik terminus kellett volna – egyrészt; másrészt meg Bush úgy érezhette, ennyire mégsem feszíthető a húr, Amerika presztízse egy ilyen háborút, legalábbis most, már nem állna ki. Ugyanaz a társaság, amely 9/11 óta erőszakot tesz a valóságon, most sem habozik, az iráni fenyegetést bagatellnek tartja, Ahmedinedzsád szájaskodásairól mélyen hallgat, és jóformán már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is szörnyeteg, amiért nem hagyja, hogy Irán békésen energiát termeljen, elvégre ott aztán egy csöpp olaj vagy földgáz sincs, úgy kell az atomenergia, mint a falat baklava.

Irán terhe ezzel Barack Obamára marad, aki jó egy nap után lép hivatalba. A teheráni rezsimet – ezt a szabad világ nem ússza meg – ugyanúgy meg kell semmisíteni, ahogyan a kabulit és a bagdadit is meg kellett, és ugyanazért: hogy se vélt, se valós felháborodásában ne emelhessen kezet az euroatlanti civilizációra, és főleg Izraelre. Nem, nem kell az a világ, amelyben a gyengének automatikusan igaza van. Azoknak, akik úgy érzik, „nem tetszik a rendszer”, önmagukat kell vizsgálniuk, saját múltjukat kell átértékelniük, akár egyénekről, akár százmilliós népekről van szó. Úgy hisszük, ez George W. Bush nyolc évének legfontosabb tanulsága, amit ha valaki nem képes levonni – eltűnik a történelem színpadáról, ahogy számos, amúgy kiváló néppel ez megtörtént.

Köszönjük, és – Isten Önnel, elnök úr.

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is megemelem kalapomat G. W. Bush előtt. Az amit végcsinált nem semmi. Nem egy betoji figura.

Névtelen írta...

Milyen igaz. Clintonról az embernek csak az orális sex jut az eszébe. Szép kis örökség mi?

GÁBOR írta...

Megmondom őszintén az izraeli választások jobban érdekelnének, és a helyzet ami most van háború félig lezárása után, választások előtt.
Amerika igaz egy kulcs Izrael számára, de Obama számomra ugyanaz, mint eddig, a világ legnagyobb hangembere a nevetséges „CHANGE” – kampányával együtt.
Már most is mélyen hallgat egy rakás ígéretéről, mi lesz a következő 4 évben?!
Az izraeli látogatása, és abban a Yad Vashem-i, körülbelül olyan őszinte volt, mint ha Én elmennék Teheránba egy mecsetbe Ahmedinedzsád-ért (vagy hogy a f.ban írják) imádkozni.
Obama a kampányával előttem tökéletesen leszerepelt.
Inkább az ég adja, hogy ne tartson be belőle semmit, csak próbálja a jelenlegi állapotot stagnálni, mert, hogy Iránnal nem fog tudni mit kezdeni az ATOM-biztos (HAHA).

Névtelen írta...

Konrad írja:

Gábor:

"Obama...csak próbálja a jelenlegi állapotot stagnálni, mert, hogy Iránnal nem fog tudni mit kezdeni"

- Nem is kell, mert így majd legalább az izraeli elit pilóták tarthatnak a világnak egy nagyobb szabású légibemutatót, hogyan kell az irán és szíria által használt orosz gyártmányú védelmi eszközöket kikerülve tömeges légitámadást végrehajtani, maximális hatékonysággal!

Névtelen írta...

1 nappal Obama beiktatása előtt véget ért a háború... azért tudhat valamit a csávó.

Névtelen írta...

hát igen. most olvasom a jpost-on, hogy az iráni fővámpír újrafegyverezné a hamaszt. ha ebbe a hamaszosok tényleg belemennek, kötöznivaló bolondok.
ugyanis szájkaratéból nagyon erős irán, és miközben a húsdarálóban tartja a palesztinokat, nulla segítséget nyújt nekik. (második front)
ami persze nekünk jó, hogy nem nyitották meg, de a palesztinoknak is jó lenne, ha ráébrednének, őket csak ágyútölteléknek használják a "testvéreik".

Névtelen írta...

Konrad írja:

mévtelen 2009. január 20. 9:36:

"...az iráni fővámpír újrafegyverezné a hamaszt. ha ebbe a hamaszosok tényleg belemennek, kötöznivaló bolondok.."

1. Nem csak hogy bolondok, hanem kollektív és visszavonhatatlan pszihopátiában szenvedő senkik

2. Bele fognak menni, sőt, ide a rozsdás bökőt, hogy az iráni majomember már küldi is a szállítmányokat.

Melyeket Izrael remélem, annak rendje szerint elkoboz, lebgombáz, kilő, stb.

"...szájkaratéból nagyon erős irán, és miközben a húsdarálóban tartja a palesztinokat, nulla segítséget nyújt nekik"

1. Csak szájkaratéban erős, mint az összes többi iszlamista diktatúra, ahogy ez az utóbbi évtizedekben fényesen bizonyított tény.

2. Ebben a gázai balhéban nem csak a hamasz mondott teljes-tökéletes csődöt, de irán is, hiszen a hamaszos huligánok főinstruktorai onnan jöttek.

Ezért aztán marad a szokásos iszlamista óbégatás, miután ismét jól el lettek verve, a megszokott arányban (1: 100, 1: 50, és hasonlóak, de volt már 1:800 is...).

Ugyanez volt '56-ban, '67-ben, '68-ban (Karameh), '69-70-ben (War of Attrition),'73-ban, '78-ban (Operation: Litani), 82-ben (az I. libanoni háború, és ezzel együtt az ott tartózkodó szír hadosztályok és légierő teljes megsemmisítése), 91-ben (I. iraki háború), 2003-ban (II. iraki háború), 2006-ban libanonban, és most, gázában is.

És ezekkel csak a nagyobb ütközeteket soroltam fel.

Tudjuk, ismerjük:

- Iszlamista hadsereget, vagy terrorbandát egyszerűen nem lehet annyira szarrá verni, vhogy ne kezdjenek el "győzelemről" rikácsolni.

Na mindegy, erre mondták már többen is, hogy "további sok ilyen győzelmet kívánunk az iszlámnak".

Névtelen írta...

"a világ legnagyobb hangembere a nevetséges „CHANGE” – kampányával együtt."


Hehe, ez jó.
Mintha eddig 0 eszköz lett volna a kezében. Mi a fenét tudhatott volna csinálni a dumáláson kívül???
A beiktatásig mindenki egy hangember a hozzárendelt ígéretcunamival.


"Már most is mélyen hallgat egy rakás ígéretéről, mi lesz a következő 4 évben?!"


Majd meglátod.



"Obama a kampányával előttem tökéletesen leszerepelt."


Van ilyen. Ha majd leszerepel a CIA előtt is, akkor megnyugodhatsz. Azok elteszik láb alól.



Kiváncsi vagyok mit vártok Obamától?
Hogy el nem olvasva az ENSZ-határozatokat utasítsa a külügyminiszterét, hogyan szavazzon???


GWB működése hatalmas kudarc az egész világ számára.
- a Katrina-hurrikánt nem tudta kezelni (a T. Szerző! persze erről nem regél)
- sikertelen háborúkat indított - amire dollármilliárdok folytak el, és több, mint 2 millió ember életébe kerültek
- gazdasági csődöt idézett elő a meggondolatlan gazdaságpolitikája
- stb.

Rákócza Richárd írta...

Obama beiktatási beszéde nagyon jó, kiegyensúlyozott.

Rákócza Richárd írta...

Katrinán mit lehetett volna kezelni?

Akit lehetett, kiköltöztettek, akik maradtak, lumpenek meg bűnbandák voltak, fosztogatni akartak.

Napfolttevékenységeket nem kéne Bush nyakába varrni? Ez egy röhejes magyar módi, amikor Gyurcsányt vádolták, hogy drágább a benzin 300 forintnál...

Gabriel írta...

G. W. Bush az USA egyik legjobb elnöke volt, Reagan mellett. Tisztelet az ex-elnöknek!!! Sokan anyáztak, amikor meghalllották a nevét, de sokan anyáztak annak idején Reagan neve hallatára is.

G. W. Bush teljesen más ember volt, mint amilyennek a vele szembenálló ellenséges világmédia festette.

Az ifjabb Bush elnök szellemes, sziporkázó, vidám természetű ember volt elnökként is, bár ő volt az első, aki addig nem tapasztalt méretű terrortámadás idején volt kénytelen felelős döntéseket hozni az ország (és a világ) védelmében.

Az mellett, hogy ő is követett el bakikat, két lábbal a földön járó, realista ember volt elnökként is, ugyanakkor mély lelki ember. Ezért is gyűlölte az ateista médiavilág

Azokhoz a döntéseket amiket meghozott, másnak nem lett volna bátorsága. TISZTELET G.B.Bush ex-elnöknek!!!