Oldalak

2008. január 24., csütörtök

Cionista szervezetek I. - A Nili

A modern idők első cionista kémszervezete az első világháború idején kezdett működni a török megszállás alatt álló Erec Jiszráélben Aaron Aaeronsohn, húgai, Sarah és Rivka, fivére, Alex, valamint barátjuk, Avsalom Feinberg vezetésével.

A nevét Sámuel első könyvének egy verse (15:29: Necách Jiszráél Lo Jsákér – azaz: Izrael erőssége nem tagadja meg [az ősapáknak tett ígéretet]) után kapta. A Nili volt egyben a szervezet jelszava is. A motivációt főleg az szolgáltatta, hogy Sarah Aaronsohn tanúja volt az örményekkel szemben elkövetett népirtásnak, és tartott tőle, hogy a zsidó kisebbség bármikor hasonló sorsra juthat az Ottomán Birodalmon belül. A csoport – melynek tagjai hittek abban, hogy az Erec Jiszráél-i zsidóságnak csak brit uralom alatt lehet bármiféle jövője – próbált kapcsolatot teremteni a Hásomér zsidó önvédelmi szervezettel, de ez a kísérlet a bizalmatlanság és a gyanakvás miatt eleve kudarcra volt ítélve. A sors fintora volt, hogy a török hatóságok – teljesen ártatlanul – már 1915-ben börtönbe vetették Avsalom Feinberget, Sarah Aaronsohn szerelmét. Kémkedéssel vádolták, holott a Nili még meg sem kezdte a működését.

1915 tavaszán, nyarán és őszén, nyolc hónapon át hatalmas sáskajárás volt a fél Közel-Keleten. Ez katasztrofálisan hatott a termésre, és a török hatóságok az akkor már világhírúő botanikus-agronómushoz, Aaron Aharonsohnhoz fordultak, aki nem zárkózott el a segítség elől, csupán annyit kért cserébe, hogy Feinberget helyezzék szabadlábra. A csapat, miután a sáskákkal kellett felvennie a küzdelmet, engedélyt kapott arra, hogy akadálytalanul mozoghasson az egész Országban. Eközben természetesen nem mulasztották el, hogy információkat gyűjtsenek az ottomán csapatmozgásokról, laktanyákról.

Az információkra azonban egyelőre senki nem volt kíváncsi. Alex Aaronsohn és Avsalom Feinberg több alkalommal próbálták az angolokkal felvenni a kapcsolatot Kairóban és Port Szaídban, de nem vették őket komolyan. A nexus csak akkor jött létre, amikor Aaron Aaronsohn Londonba utazott és meggyőzte az ügy fontosságáról Sir Mark Sykes brit diplomatát.

Miután sikerült megállapodni a részletekben, működni kezdett a britek palesztinai ötödik hadosztálya. Aaron Kairóban maradt, Sarah Zichron Jákovból irányította a műveleteket. Avsalom Feinberg 1917-ben értelmetlen halált halt. Gyalogszerrel indult neki Egyiptomnak, amikor nomád beduinok gyilkolták meg a szináji brit fronton, nem messze Rafachtól, a mai gázai-egyiptomi határátkelőhelytől. Erről azonban senki nem szerzett tudomást egészen 1967-ig; az előrenyomuló izraeli seregek ezután fedezték fel Feinberg földi maradványait egy fa alatt. A fa abból a datolyamagból nőtt ki, ami a Nili emberének zsebében volt meggyilkolásakor. A mai napig így nevezik: Avsalom Feinberg pálmája. Feinberg bajtársa, Joszéf Lisánszki megsérült ugyan, de ő sikeresen elérte a brit vonalakat.

A Monegan nevű hajó 1917 februárjától szeptemberéig rendszeresen elhaladt az atliti partoknál. Lisánszki ezen alkalmakkor a partra úszott, hogy magához vegye a Nili által összegyűjtött információkat és letegye azt a pénzt, amit az amerikai zsidók juttattak el az angolok közvetítésével a sáskajárás és a háborús viszontagságok, valamint a gazdasági nehézségek (1916-17 telén összeomlott a török valuta) miatt immár éhező Erec Jiszráél-i zsidóságnak. A németek új csodafegyverei, az U-bootok azonban egyre veszedelmesebbekké váltak, a Monegan útjai egyre kockázatosabbakká, így a Nili áttért a postagalambok használatára.

A törökök 1917 októberében fogták el az egyik galambot. Egy hét kellett ahhoz, hogy megfejtsék a Nili által alkalmazott, héber-arámi-francia-angol kódot, majd elfogják a csapat egyik emberét, Naaman Belkindet. Belkind némely történészek szerint a kínzások hatására mondott el titkokat a csoportról. Erre nézvést csak közvetett bizonyíték van – nevezetesen az, hogy a törökök Belkind elfogatása után vették körül nagy erőkkel Aaronsohnék Zichron Jákov-i házát és tartóztattak le mindenkit, akit ott találtak, köztük Saraht is, aki négynapi kínzás után öngyilkosságot követett el. Az elfogottakat Damaszkuszban börtönözték be; Lisánszkit és Belkindet halálra ítélték. A csoport hivatalosan csak később, Aaronsohn halálával szűnt meg.

George MacDonough, a brit hírszerzés főnöke a Nili kapcsán a következőket mondta 1919-ben, a woolwichi Royal Military Academyn:

„Kétségkívül emlékezetes marad Lord Allenby nagy palesztinai hadjárata, és sokan talán meglepődnek, milyen merész akciókat hajtott végre. Olyasvalaki, aki a partvonalról nézi a történteket, és nem ismeri jól a helyzetet, hajlamos azt gondolni: Lord Allenby felhatalmazás nélkül vállalt komoly kockázatot. Ez nem felel meg a valóságnak. Hiszen Allenby a (palesztinai) hírszerzésének köszönhetően teljes bizonyságga ismerhette az ellenség előkészületeit és mozgását. Belelátott ellenfele összes lapjába, így aztán magabiztosan játszhatott. Ilyen körülmények közt a győzelem már a hadjárat megkezdése előtt biztos volt.”

Az Erec Jiszráél-i zsidóságon belül már nem volt ilyen egyértelmű a Nili megítélése. Az valamelyest még érthető, hogy a jisuv, amikor még a törökök voltak az urak az Országban, elhatárolódott Aaronsohnéktól és elítélte a tevékenységüket, hiszen félő volt, hogy a kiszoruló ottomán hadak a zsidóságon töltik ki tehetetlen dühüket. Az viszont már több mint szégyen, hogy még sok évtizeden át akadtak, akik a Nili „felelőtlenségét” hánytorgatták fel, és azt állították, tevékenységük „veszélybe sodorta” az Erec Jiszráél-i zsidóságot. A vitára csak 1967-ben sikerült pontot tenni; Avsalom Feinberg földi maradványait ekkor hantolták el teljes katonai tiszteletadás mellett a Herzl hegyen lévő temetőben, s a gyászbeszédet a Kneszet elnöke és a Cahal főrabbija mondta.

Nincsenek megjegyzések: