A világszervezet szavazógépezete nem hozza meg a ki tudja, hány századik antiszemita döntését, és Izraelnek nem kell bocsánatot kérnie, amiért megvédte saját állampolgárait a terrortól.Valami egészen elképesztő, de Líbia – a földkerekség egyik legvisszataszítóbb diktatúrája, a lockerbie-i tömeghalál előidézője – volt az, amely határozati javaslat benyújtására készült az ENSZ-ben. Izraeli források szerint Kadhafi ezredes birodalma – amely az ENSZ alapokmányát, szellemét és általában az emberi igazságérzetet megcsúfoló módon jelenleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnöki tisztét tölti be – visszavonta a javaslatot. Cipi Livni külügyminiszter asszony üdvözölte a döntést, mondván, Izrael nem fog bocsánatot kérni azon lépéseiért, amelyeket állampolgárai védelmében tett meg.
Kétségtelenül halad az ENSZ. Ezelőtt akár húsz évvel elképzelhetetlen lett volna, hogy a barbár és fajüldöző törvénykezés alapján álló arab-muzulmán tagállamok tucatjaival büszkélkedő sóhivatalban ne került volna automatikusan napirendre ilyen kezdeményezés. Az arab államok jelenleg Izraelt akarták egyoldalúan elítéltetni, mivel véleményük szerint a zsidó állam a felelős a Gázában kialakult humanitárius helyzetért (és még csak véletlenül sem a hatalmat az Övezetben bitorló terrorszervezet). Izrael diplomáciai nyomása azonban sikeres volt annyiban, hogy a nemzetközi közösség – amely, ki tudja, miért, nem akarta elítéltetni az olajembargó miatt az azt bevezető arab államokat ezelőtt jó harmincöt évvel – követelte: ha Izraelt elítélik, akkor szülessen elítélő határozat az ellene irányuló rakétatámadásokkal kapcsolatban is. Ez minden bizonnyal megtörtént volna, így a tripoli rezsim letett arról, hogy tovább erőszakolja a határozati javaslatát.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete soha nem volt több sóhivatalnál, de annak idején még rá lehetett fogni, hogy működése a Szovjetunió tevékenységének köszönhetően olyan, amilyen. A Szovjetunió azonban már lassan húsz éve nem működik. Az ENSZ ennek dacára végérvényesen abszurd majomházzá züllött, ahol Kadhafi ezredesek megbízottjai nyújthatnak be határozati javaslatokat, játszhatják az eszüket a Biztonsági Tanács élén és általában megmondhatják, mennyi az annyi.
A civilizált világ előtt két út áll. Vagy kiebrudalja a világszervezetből azokat, akik nem oda valók, vagy az egészet átköltözteti az antiimperialistából antiglobalistává vedlett élharcos államok valamelyikébe – teszem azt, a hovatovább jelkép értékűvé avanzsáló Durbanbe –, és létrehozza a saját világszervezetét, amely lesz elég karakán ahhoz, hogy minden döntése után hozzátegye: Roma locuta, causa finita.
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése