Háromnapi nemzeti gyász egy tömeggyilkosért: Dr. George Habash élete véget ért

Egy ammani kórházban, szívroham formájában érte a vég minden idők egyik legkártékonyabb palesztin terroristáját, a Népi Front Palesztina Felszabadítására terrorszervezet vezetőjét, aki keresztény létére marxista bandát vezetett az iszlám szolgálatában.

Habash Lodon született, görög-ortodox keresztény családban. 1948-ban az előrenyomuló izraeli hadak Lodot felszabadították a transzjordán uralom alól, a város arab lakosságát – mintegy tízezer főt – pedig áthajtották Transzjordániába. Az újdonsült menekültek között volt az akkor orvostanhallgató Habash és egész famíliája. Otthagyott tulajdonukat a fiatal zsidó állam elkonfiskálta, így a valaha dúsgazdag kereskedőcsalád földönfutó lett, Habash pedig egyike a bosszúszomjas százezreknek, akik nem tudtak belenyugodni a történtekbe.

Habash a bejrúti Amerikai Egyetemen ismerkedett meg Vádi Haddaddal, aki hosszú időn át munkatársa lett; első szervezetüket 1950-ben hozták létre az Ifjúság Bosszúja néven. Egy évre rá Habash a nasszerista Arab Nemzeti Mozgalom alapító tagja lett, majd Jordániában a hasemita uralkodócsalád detronizálására törekedett, minek következtében 1958-ban Szíriába kellett menekülnie. 1964-től ismét az Arab Nemzeti Mozgalmat szervezte, majd a Hatnapos Háború után – Nasszerből kiábrándulva – hozta létre minden idők egyik legszélsőségesebb bandáját, a Népi Front Palesztina Felszabadítására néven. A szervezet 1969-ben önmagát marxista-leninistának deklarálta, és mindvégig az is maradt. (Ugyanebben az évben vált le Habashékról a Naíf Havatme vezette Demokratikus Front Palesztina Felszabadítására, amelynek a Népi Front nem volt elég baloldali.)

A Népi Front úttörő szerepet vitt a hatvanas-hetvenes évek fordulóján elharapózott gépeltérítésekben. 1968-ban izraeli utasszállítót kerítettek hatalmukba; a legnagyobb visszhangot azonban 1970-ben keltették, amikor összehangolt akció nyomán egyszerre több nyugati gépet térítettek egy használaton kívüli jordániai légibázisra, Dawson Fieldre, majd azokat ott felrobbantották.

Dr. George Habash nem tartozott a legvéresebb kezű terrorvezérek közé – akár Jasszer Arafat, akár Naíf Havatme, vagy akár Oszama bin Laden tevékenysége sokkal több zsidó és nem zsidó életét követelte –, ám mégis az ő nevéhez fűződik egy alapjában biztonságos világ elbizonytalanítása. Miatta vált a légiközlekedés az évek leforgása során fokozatosan zárt világgá, miatta jelentek meg a mágneskapuk, a biztonsági őrök a repülőtereken és a légimarsallok egyes légitársaságok gépein. Dr. Habash ismerte fel, hogy a légikalózkodás látványos akciójával sokkal nagyobb publicitás érhető el, mint izraeli kisiskolásokat szállító autóbuszok felrobbantásával.

Az NFPF bandavezére megátalkodottan ellenzett minden, a zsidó állammal kötött kiegyezést és (látszat)békét. A garnitúra emiatt a politikai perifériára szorult, erőit pedig felőrölték a szakadatlan frakcióharcok, illetve a rivális gengekkel, valamint Szíriával folytatott csatározások. Marxista ideológiai alapról soha nem tudott komolyabb tömegeket vonzani az iszlamista világban. Habash a fokozatosan olvadó s egyszersmind decentralizálódó szervezetben elveszítette mindenhatóságát, 1980-ban pedig agyvérzést kapott, ami miatt még inkább vissza kellett vonulnia az aktív terrortevékenységtől. Az amúgy sem túl virágzó izraeli-francia kapcsolatoknak nem tett jót, amikor Habasht a kilencvenes években Párizsban gyógykezelték, utána futni hagyták. 1992-től Ammanban élt. Miután Jasszer Arafat aláírta az oslói békemegállapodást Izraellel, végképp szakított a PFSZ és a Fatah első emberével, míg csapata most már az iszlamista terrorbrigádokkal, a Hamasszal és a Iszlám Dzsiháddal kereste a kapcsolatot. Ekkorra azonban az NFPF eljelentéktelenedett: a 2006-os választásokon a szavazatok 4,2 százalékát tudták megszerezni. Maga Habash nem volt hajlandó betenni a lábát a Palesztin Hatóság területére, miután úgy vélte, ezzel a lépéssel legitimálná Oslót – de az izraeli hatóságok is nyomatékosan figyelmeztették a Hatóságot, nem fogják eltűrni, hogy Habash a területükön szabadon grasszáljon.

A bandavezér 2000-ben minden posztjáról lemondott, helyét Abu Ali Musztafa foglalta el, akit az izraeli csapásmérő erők rövidesen sikerrel likvidáltak. Habash ágyban, párnák közt halt meg 2008. január 26-án, egy ammani kórházban. Mahmúd Abbasz palesztin elnök – aki a Nyugati Parton megmaradt hatalmát jelen pillanatban az izraeli „megszállóknak” köszönheti – háromnapos nemzeti gyászt rendelt el a hír hallatán. A palesztin autonómia lakossága e sorok írásakor – hivatalosan is – egy keresztény marxista terroristát gyászol, aki az iszlám javára vitte végbe visszataszító tetteit.