Indiát is elérte a terrorcunami

Vallási központ, szállodák, vasútállomás, étterem, kórházak: az iszlám terror szokásos célpontjai. És: szelekció. Kinek van brit, amerikai útlevele? Falhoz vele. India nem ússza meg olcsón a modernizációt, sem pedig azt, hogy annak idején nem szabadult meg a teljes muzulmán népességétől.


Mindenre elszánt, megveszekedett tömeggyilkosok ismét vérfürdőt rendeztek. Noha nyugatiak a célpontok – a zsidó Chabad-Lubavics világmozgalom fiókja, luxushotelek, finom étterem –, a helyszín már nem a Nyugat. Vagy mégis?

Amikor az al-Kaida ledöntötte a World Trade Center ikertornyait, voltak, akik kárörvendtek: úgy kell a rohadt jenkiknek, végre ők is megtudják (mit?), és különben is túl jól éltek, meg hát a szegény arabokat is meg lehet érteni, minek gyarmatosította őket a rohadt Nyugat. (Hogy amerikai kolonializáció nem létezett, és az arabok soha nem éltek klasszikus gyarmati sorban, nem érdekes.)

Amikor az al-Kaida robbantássorozatot hajtott végre Londonban, ismét számosan dörzsölték a kezüket. Elvégre a brit aztán olyan népség, ami mindent megérdemel, rájuk aztán senki se mondhassa, hogy nem voltak imperialisták, a birodalmukban soha nem nyugodott le a nap, ezzel ők maguk dicsekedtek, és igaz, hogy anno beköszöntek hozzájuk a németek egy pár V –1-essel meg V – 2-essel, de az már rég volt, és rájuk fért, elvégre tisztességes ruhát utoljára a magyaroktól kaptak, a 6:3-mal meg a visszavágón a 7:1-gyel.

Amikor az al-Kaida barbár tömeggyilkosságot követett el Madridban, a primitív kárörvendők nem nagyon emlegették Cortezt meg a konkvisztádorok dél-amerikai rémtetteit (miközben az észak-amerikai indiánok kiirtása egyesek szemében már a zsidó Holocausttal vetekszik. Elvégre ez is hatmillió volt, meg az is!) Spanyolország, amely a Közös Piacba való belépés után rohamos fejlődésnek indult, és ma már egyike a világ tíz leggazdagabb országának, a köztudatban valahogy soha nem tartozott a bűnös Nyugathoz, amellyel szemben minden megengedett – gazdagság ide, spanyol gyarmatbirodalom oda. A spanyolok elleni iszlamista rémtettet külföldön néma csend fogadta, belföldön, a jobboldali kormány részéről pedig sunyi hazudozás, amivel az ETA baszk szeparatista terrorszervezetre akarták kenni az első pillanattól fogva nyilvánvalóan al-kaidás iszonyatot. A szocialisták megragadták az alkalmat és közölték, hogy ha ők nyernek a választásokon, hazahozzák a fiúkat Irakból. S lőn. Cortez meg a többi konkvisztádor foroghatott a sírjában: a spanyol gazdasági csodával versenyre kélt az addig ismeretlen, mélységes spanyol gerinctelenség. Dehogyis vagyunk mi Nyugat, kérem. Mi közünk van hozzájuk? Irak? Már ott se vagyunk. Soha nem is voltunk ott.

Amikor az al-Kaida több száz embert gyilkolt le az indonéziai Baliban – muzulmán ország területén! –, akkor főleg ausztrálok haltak meg, róluk meg mindenki tudja, hogy egyrészt fegyencek leszármazottai, másrészt meg azért is kötelességünk őket utálni, mert ott vannak az iraki koalícióban. Amellett mégiscsak angolszászok, ráadásul undorítóan jól élnek, a világon ők zabálják a legtöbb marhahúst, arról nem beszélve, hogy a világ másik végén történt az egész. Fátylat rá.

És most Mumbai – régebbi írásmóddal: Bombay.

Huszonnégy órája tart már a borzalom, halottak százai, a magyar tömegtájékoztatás ugyan valami tolvaj szadeszessel van elfoglalva, de ha máshol nem, a http://www.zsido.com/ híreiben, akit érdekel, nyomon követheti magyar nyelven a történteket, az angolul tudók meg bárhol, hiszen a CNN, a Fox News és a Sky mással sincsenek elfoglalva. (Lehet nézni a BBC-t is, de nem ajánlom, iszlamista elfogultságuk, Izrael-ellenességük az utolsó tizenöt évben undorító méreteket öltött, azon se csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Oszama bin Ladentől húzzák a fizetésüket. Náluk még az al-Dzsazíra álobjektivitása is rokonszenvesebb.)

De vissza Indiához, ahol persze nem ez az első iszlamista terrorcselekmény. A szubkontinens függetlenedésekor Mahatma Gandhinak volt egy álma: egy napon a különféle indiai vallások – a három legnagyobb a hindu, a buddhista és a muzulmán – majd békében élnek egymással. Micsoda hamis látomás volt! Indiát azonban a következő évekre még hamisabb álom kerítette hatalmába, lassanként lidércnyomássá torzulva: az etatista-egalitárius társadalomkép megszállott kergetése, egyfajta szocializmus erőltetése, amely az országot hitbizományként kezelő Nehru-Gandhi garnitúra uralkodása alatt féktelen nyomort és elmaradottságot hozott, tízmilliószám termelte a hajléktalanokat, viszont elismeréssel és stratégiai partnerséggel is járt. Moszkva részéről.

A Szovjetunió kimúltával a rossz is elmúlt India felől, ahol a hindu-buddhista többség elkezdte lebontani a részben parancsuralmi gazdasági rendszer borzalmát, és szabad utat adott a magánkezdeményezésnek. Az országnak az a része 1990 óta felvirágzott, rá sem lehet ismerni. India igazi fővárosa Mumbai lett. A modernizálódott Indiában megjelentek a pénzt költő turisták, és külföldön is megjelent az indiai utazó és az indiai tőke.

Nem kellett nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy India muzulmán társadalma nem fogja tudni állni a versenyt a hindu-buddhista többséggel, és az addig is parázs összecsapásokat szülő viszony még rosszabb lesz. Miután az iszlám a történelem során – fennállása óta – soha, sehol nem volt képes modus vivendit találni a környezetével, Indiában is úgy és azzal reagált, ahogy és amivel mindig is szokott: ártatlanok életének elvételével, ocsmány és gyáva tömeggyilkosságokkal. Valahol érthető is. Vagy visszaforgatják a történelem kerekét, vagy alákerülnek.

Nem tudni, kik azok a Dekkáni Mudzsahedek – bár a „dekkáni kutya” mint dehonesztáló jelző rémlik Rudyard Kiplingtől, A dzsungel könyvéből –, annyit a legtöbb hírmagyarázat biztosra vesz, hogy Dekkán tartományhoz nem sok közük van. Véres dühöngésük a kötözni való elmebeteg tehetetlen őrjöngését idézi, de a célpontok kiválasztásában biztos kezük volt. Olyan objektumokat szemeltek ki, ahol kézzelfogható a „nyugati befolyás” – szerintük a Sátán befolyása (valójában a pénzé. A pénz folyik be India nyugati partvidékére, és ezt minden eszközzel meg kell állítani. Hiszen ha javul a helyzet, az nekik nem jó), amellett a tizennyolcmilliós metropoliszban meg bírták találni a Chabad-Lubavics kirendeltségét, amelyek célja, hogy a néhány ezres mumbai közösség, valamint az itt megforduló zsidó turisták és üzletemberek számára, ha igénylik, vallási szolgáltatásokat nyújtsanak.

A Chabad globális zsidó szervezet, és az, hogy a mindinkább globálissá váló terror – amely a gonosz angolszászok, az egy ideje már nem gonosz spanyolok és az áldozat Indonézia után most a nemzetközi angolszász-zsidó-plutokrata-cionista összeesküvés szekértolójának semmi szín alatt nem nevezhető Indiában csapott le – őket szemelte ki, egyszerre jelkép- és jelzésértékű. A Chabad, noha Kelet-Európa sötétségéből és nyomorából, a cári orosz stetlkből indult el, Amerikában lett naggyá, a lehetőségek hazájában (mely lehetőségek arról ismerkszenek meg, hogy a globalizmus ellenfelei, mindenekelőtt az iszlamisták, nem tudnak és nem is akarnak élni velük). Izrael részben az Amerikával fenntartott viszonyának köszönhetően vált meg nem semmisíthetővé, valamint szerfölött iszlámbosszantó módon regionális hatalommá. Noha a Chabad nem cionista, és a nyugati életmód terjesztésével sem igen vádolható, pontosan megfelelt – túsznak. Némi emberi vonás az embertelenségben, hogy a terroristák elengedtek egy kétéves gyermeket. De ne vonjunk le messzemenő következtetéseket ebből. Alighanem csak múló üzemzavar történt.

A terrorcunami elérte Indiát, mert Indiának bűnhődnie kellett a modernizációért, azért, mert lépést tudott tartani a fejlődéssel, és egy-két évtized alatt a Nyugat sarkába eredt (lekörözve egyébként bizonyos, a rendszerváltást se lenyelni, se kiköpni nem akaró kelet-európai országokat). A terror azért is csapott le Indiára, mert itt még nem voltak felkészülve rá. Izraelben, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában már nagyon észnél vannak, nehéz komolyabb akciót véghezvinni; Kínában szinte lehetetlen, pedig arra az olimpia ragyogó alkalmat kínált. Ott kellett ütni, ahol nem igazán számítottak rá, holott kellett volna. A modernizáció + modernizálódni képtelen muzulmán kisebbség = magával az életveszéllyel. Így szól ez az egyenlet, amit az indiaiaknak meg kellene oldaniuk.

Nagyon jó matematikusok, bízzunk benne, hogy még ez is sikerül nekik.

A biztonságiaknak sok szerencsét; Isten óvja őket és a túszokat.