Oldalak

2008. március 16., vasárnap

Tel-Aviv - és környéke - felhőkarcolói

A Sálom-torony (ami a nevét nem a békéről, hanem az építtetőiről kapta) a zsidó állam büszkesége volt 1965-ben a maga 34 emeletével és 142 méterével. Ma már csak a nyolcadik a listán, és egyáltalán nem számít látványosságnak. Randa irodaépület, ami leginkább arról nevezetes, hogy valahol alatta van a nem létező tel-avivi metró egyetlen megépült állomása. Bezzeg a többi torony. Nézzük meg őket sorjában – lentről felfelé haladva.

Szeretem a felhőkarcolókat. Pedig a magasépületeket mindig is ellenséges légkör vette körül. Elsőként a Biblia tudósít az eget ostromló bábeliek kudarcáról, akik olyanok akartak lenni, mint Isten – vagyis nem alázattal építették a maguk tornyát. Tűzbiztonságilag is kérdésesnek tartották a felhőkarcolókat; emlékszem gimnazista korom nagy filmélményére, a Pokoli toronyra, amelyben a tűzoltóparancsnokot játszó Steve McQueen azzal baltázza le a főépítészt, hogy csak nyolc emeletig tudnak biztonságosan oltani, „maguk mégis ilyen tornyokat építenek”. S aztán jött szeptember 11… Mégis szeretem a felhőkarcolókat. Végtelenül megnyugtatónak tartom, ha az árnyékukban járhatok, odafenn pedig szabadon szárnyal a szellem.

1989-ben kereken száz méter magasra építették a – később Sáron Judit cukrászdájáról elhíresült – Gán HáIrt. (Igen, ez az a cukrászda, ahol egy időben minden új olé dolgozott hosszabb-rövidebb ideig.) Az elnevezés – Városkert – kissé anakronisztikus ma, amikor fű nem terem a környéken pár kilométerre. Itt van a Városháza rendkívül szocreál épülete, előtte pedig, a téren a még borzalmasabb Tomárkin-alkotás (egy fejtetőre állított piramis), amely úgymond a Holocaust áldozatainak állít emléket. A teret korábban Kikár Málkéi Jiszráélnek, Izrael királyai terének nevezték el, ma Rabin nevét viseli: a Gán HáIr árnyékában lőtték agyon a mártír miniszterelnököt.


Két métert vert rá Givátáim városában a lakásokat tartalmazó Gán HáIrra a Vered torony, ami 2001-ben épült fel, irodaháznak. Ugyancsak százkét méteresre sikeredett 1999-ben a tel-avivi Bét Rubinstein. Százhat méter magasra nyúlt 1986-ban a híres Dizengoff ikertorony, amely a hasonnevű út és a King George sarkán épült, az aljában klasszikus plázával. Ennél csak egy méterrel lett nagyobb a Mátkál; ezt az irodaházat 2005-ben adták át.

1997-ben, a tengerparton foglalhatták el a lakók – szállóvendégek – az Isrotel szépséges épületét, ami a valamikori Gán Rina színház helyén magasodik. Sajnos a szálloda is, az apartmanok is elég drágák odabenn, legalábbis izraeli viszonylatban, de aki megengedheti magának, az próbálja ki belülről is. Én eddig csak az árnyékában heverésztem délelőtti strandolások alkalmával, nem egyszer fantáziálgatva azon, milyen baró akciófilmet lehetne forgatni az épület külsején, ahol az erkélyek elrendezésének köszönhetően pompás menekülési útvonalak kínálkoznak. Száznyolc méteren huszonkilenc emelet, huszonkilenc méteres átmérő, pompázatos karcsúság – ezek a legfőbb jellemzők. A szállodában kilencven lakosztály van, a felsőbb szinteken hatvankét apartman, a tetőn pedig uszoda.

2000-ben, a Ramat Gan-i Gyémánttőzsde negyedben adták át az ugyancsak huszonkilenc emeletes, de már száztizennégy méter magas Gibor Sports House-t, amit az Ámáv tervezett, ugyanaz a cég, ami a legmagasabb izraeli épületet, a nem messze lévő City Gate Towert is felhúzta. Hasonlít is a két épület egymásra, sokan mondják, hogy a Gibor semmi más, mint a City Gate-Mose Áviv lekicsinyített változata (balra).

Szintén a Gyémánttőzsde negyedben épült az azt uraló, masszív, lenyűgöző Gyémánt torony (jobbra). 1998-ban, amikor az Ország ötven éves volt, a benne lévő irodákban éjjelente úgy hagyták égve a villanyt, hogy a kivilágítás egy hatalmas ötvenes számot formázott. Száztizenöt méterre harminckét emelet jutott; 1989 és 2000 közt ez volt a legmagasabb ház Ramat Ganban, akkor a Sheraton City Tower rávert ötvenöt métert. Az első húsz emeleten csak gyémántcsiszolda van.

Bné Brák ortodox városa egyetlen magasépület-komplexummal iratkozott fel a listára, ez egy irodaház, a BSR 2. Neve is jelzi, hogy két toronyból álló épületegyüttesről van szó. A kisebbik torony 98 méter és 24 emelet, a nagyobbik 127 méter és 27 emelet; ez Bné Brák csúcstartója.

Három darab mozgalmas külsejű, százhuszonhárom méteres óriás előzi a BSR 2-t, ezek Cámeret névre hallgatnak, az első kettőt 2002-ben, a harmadikat 2005-ben fejezték be. Mindegyik lakóház. A tervek szerint a harmadik magasabb lett volna, száznegyven méteres, és ugyanennyi lakás lett volna benne, de menet közben megváltoztatták a tervet. A kettes számú Cámeret arról nevezetes, hogy a legfelső három szinten találhatók a legdrágább izraeli kéglik; ezeket tízmillió dolláros rekordáron adták el. Összesen háromszázhatvan lakás van a három toronyban. Itt lakik Ehud Bárák volt miniszterelnök, védelmi miniszter is.

Az abszolút modern vonalvezetésű, elegáns Levinstein torony (balra) két egész méterrel sikeredett nagyobbra a Cámereteknél. 2000-ben adták át, százhuszonöt méteren harminchárom emelettel. A Cámeret 3-mal szemben ezt menet közben nagyobbították: eredetileg csak 17 emeletet számlált volna a hetvennégy méter, de evés közben megjött az étvágy: harmincnyolc emeletre bővítették az immár 145 méteres álmot. Ekkora házra azonban nem volt elég érdeklődés, így állapodtak meg a harminchárom emelet mellett.

A Rotschild bulváron épült fel 2006-ban a százharminc méteres, harminc emeletes irodaház, a Bank Discount Tower, ebben kapott helyet a Discount bank központja.

Nyolc méterrel magasabb a Discountnál a Marganit, noha némi csalás árán: mint a képen is látható, maga a ház nem valami nagy durranás, csak tizenhét emelet; a százharmincnyolc méter a rá emelt toronnyal együtt jön ki. Ezen az alapon a readingi erőmű százötven méteres kéményét is a felhőkarcolók közé sorolhatnánk? Nem tesszük… A Marganit korai magasház, az útkeresést jelzi, maradjunk annyiban, hogy – feledhető alkotás.

A 2007-ben befejezett Yoo-ikertornyok (a bal oldali képen még építés közben), amelyek szintén a sikeres és gazdag izraeliek lakásszükségleteit voltak hivatva kielégíteni, száznegyvenkét és százhuszonnyolc méter magasba nyúlva Izrael kilencedik, illetve tizenkettedik legmagasabb házai lettek. Phillippe Starck francia építész, a New Design stílus legismertebb képviselője tervezte őket, és 145 millió dollárba kerültek. Noha a kéglik négyzetméterét 4-8 ezer dollárért vesztegették, azok háromnegyede már két évvel a befejezés előtt elkelt.

Szintén 2007-ben költözhettek be a lakók a száznegyvenhét méter magas, negyvennégy emeletes, háromszáz lakásos Nevé Cedek toronyba, ami a képen a jafói vasútállomás felől látszik. Ez a ház arról nevezetes, hogy egyes szintekbe loftlakásokat építettek, a megszokottnál nagyobb belmagassággal. Egy szint nyolcszázötven négyzetméter, és minimum három, maximum tizenhárom lakást tartalmaz. A tizedik egyet se, mert ott az uszoda van meg a konditerem.

Százötvennyolc méteres lett a 2005-ben elkészült, negyvenemeletes Kirjá. A legalsó huszonhat szinten kormányhivatalokat helyeztek el, föléjük irodák kerültek. Négyszázötvenmillió dollárba került a Kirja tető alá hozatala. Hát ahhoz képest - semmi különös...

2007-re készültek el a híres Ázriéli-tornyok. Konkrétan három darab, rendkívül masszív toronyról van szó, elképesztő körpanorámával, amelyek aljában a világ ötödik legnagyobb bevásárló központja nyitotta meg kapuit. Harmincnégyzer-ötszáz négyzetméternyi iroda jött létre azon a telken, amelyen egykor a tel-avivi kukásautók parkoltak. A 350 millió dolláros beruházás alaposan megdobta a lepattant környéket. Az egyik torony három-, a másik négyszögletű, a középső kerek. Ez utóbbi a legmagasabb a maga száznyolcvanöt méterével, és ez volt Izraelben a csúcstartó – míg a Mose Áviv rá nem vert. A háromszögű torony százhatvankilenc, a négyszögű százötvennégy méter. Az irodák négyzetméterenkénti bérleti díjai átlagosan havi 25 dollárosak – ami nem is annyira vészes: egy ötven négyzetméteres irodához már akár 220 ezer forintnak megfelelő összegért is hozzájuthatunk. Tegyük hozzá: ezért az árért a világ legbiztonságosabb irodaházát kapjuk. Az Ázriéli állandó terrorfenyegetés célpontja lehet, így nagyon bevédik.

A Ramat Gan-i Gyémánttőzsde negyed kipróbált környezetében építették fel 2000-ben a Sheraton City Towert, százhetven méteresre. Ez volt Ramat Gan első ötcsillagos szállodája. A hotelszobák az alsóbb szinteken kaptak helyet, a felsőbb szinteken apartmanok bérelhetők. Láttunk már szebb szállodát is.

Első helyen áll – legalábbis e sorok írásakor – a magassági versenyben a Mose Áviv, amelyet eredetileg Városkapunak neveztek volna. Szintén Ramat Ganban alapozták. Az épületet bevallottan a híres frankfurti Westendstrasse 1. ihlette – a tervezők azonban szerencsére eltekintettek a merev európai vonalaktól, és álomszerűen karcsú házat követtek el, amely annyira légies, hogy épp csak fel nem száll. A Közel-Kelet nyolcadik legmagasabb épülete a Mose Áviv, amit 1998-tól 2003-ig építettek. Ez elképesztően rövid idő volt: havonta öt emeletet húztak fel, mindössze negyven munkással és egyetlen műszakban… A költség 130 millió dollárra rúgott, és alighanem elmondhatjuk, hogy az utolsó fillérig megérte. Hatvankilenc emelet a föld felett, öt a föld alatt, 63 ezer négyzetméter, ennek java iroda, a legfelső öt emelet azonban lakás. Befejezésekor ez volt a maga kétszáznegyvennégy méterével Izrael, a Közel-Kelet és Európa legmagasabb épülete, azóta viszont már rávertek néhányan. Az átadást nem érte meg az építő cég tulajdonosa, Mose Áviv: 2001. októberében lovasbalesetben elhunyt.

Ki tudja, meddig marad a Mose Áviv a legmagasabb a zsidó államban. A vele szemben épülő, Donald Trump-féle Elite tornyot városszépítészeti megfontolásokból pontosan ugyanakkorára tervezték a néhai Elite csokigyár helyére (a földszinten múzeummal). Trump csak a telket 44 millió dollárért vette meg – ez volt Izraelben az első beruházása. A hetven emeletes épület 300 millió dollárért épül meg. Egészen biztos azonban, hogy a Mose Áviv-Elite kettősnek hamarosan újabb kihívója lesz.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Konrad írja:

Íme egy anekdota, az izraeli felhőkarcolókról jutott eszembe:

Egyszer, egy hülye bunkó ismerősöm, kb. 8 általános végzettséggel, és egy alulképzett alsó tagozatos tudásának és érzelmi színvonalának megfelelő adottságokkal, megmondta a frankót Izraelről.

Nem tudta, mi az, csak hallotta valahol, hogy ott "zsidók" vannak, és azokat meg, ugye, szidni kell.

A szokásos dolgok: elrabolták a zusával az arabok földjeit, kifosszák a világot, lerombolták az ősi arab népek országait, stb.

Mondom neki: ezek a zsidók 80 év alatt az addigi homok-és kősivatagból Hi-Tech országot építettek, meg felhőkarcolókat, és üvegpalotákat. Útikönyvekben is benne vannak a fotók, ha nem hiszi.

Válasz: Felhőkarcolókat, meg üvegpalotákat? Olyanok ott nincsenek, de amúgy is arab rabszolgákkal (????!!!!?????) építették fel mind (így, komolyan!!!), mert a "zsidó" (legyen az bármi is), köztudottan NEM DOLGOZIK!

Azt a qrva....


Egy másik:

Hasonlóan ostoba, de legalább nem rosszindulatú ismerős beszólása Izrael-ügyben:

Egyszer beszélgettem egy cimborával, és mondtam neki, hogy majd valamikor ki akarok menni Izraelbe egy rövidebb tanulmányi útra.

A másik srác, aki jelen volt, de nem szólt bele a társalgásba, ezt meghallván őszinte meglepődéssel azt találta hirtelen kérdezni:
"Izraelbe? Minek?"
"Mi van? - mondtam"
"Hát Izraelbe minek mennél? Az egy romhalmaz!"

xy!?!*kztesdugrrr...hogggyazzzaaa.....

Ricsi írta...

Nekem tavaly a Hírszerzőn mondták meg a frankót, hogy minek Izraelbe menni, ott semmi más nincs, mint olajbogyó meg fegyver.

Névtelen írta...

Konrad írja:

Félelmetes.

Néha azon gondolkozok, ezeket az állatokat, meg a többi "igazságmegmondót" hogyan tanította (vagy idomította) be bárki is a beszédre, írásra, még ha alapszinten is.

És ezeket az életbőlcsességeket komolyan mondják.

Na ne...ember, ettől a fajta agyatlanságtól én már kész vagyok.

Névtelen írta...

Én társaságban vitáztam, sajnos nem sokat tudtam felhozni Izrael védelmére mert még soha nem voltam és senkim se él ott, de szeretnék majd menni. Egy csomó, akár jó akaratú emberben is az a kép van amit a tévék közvetítettek, mindenhol csak a kősziklák és közte bóklásznak a fegyveresek. Nem volt normális film Izraelről, csak a hazudozás a szocializmusban, ez is benne van. Shalom Peter

Névtelen írta...

Konrad írja:

Peter:

"az a kép van amit a tévék közvetítettek, mindenhol csak a kősziklák és közte bóklásznak a fegyveresek"

Na egen.

Kétségtelen, hogy az ostoba médiák felelőssége óriási ebben a kérdésben. Főleg azon országok sajtószervei (pl. Magyarország), akiknek nincs állandó kintlévő embere Izraelben, ezért aztán nekik sincsen gőzük se, mi van ott.

Lát a külügyi sajtófigyelőjük valami ottaninak látszó hírt, azt jól-rosszul lefordítja, aztán kilökik az esti híradóba, és egy beszédhibás "bemondó" 10 másodpercben eldarálja, miközben többször is beletöeik a nyelve egyetlen mondatba (ez főleg a kereskedelmi TV adásokra jellemző).

És a híradók, még a közszolgálatiak is tele vannak teljesen érdektelen, helyi (városi-községi) jellegű hírecskékkel, amelyek max. egy regionális adóba kellenének.

Nem csoda, hogy a hazai társadalom tájékozatlansága elképesztően alacsony. Nem csak Izrael-ügyben, de úgy általában, mindenben.

Azért a nyugati híradósok legalább bemutatják az Izraelről, meg a többi ottani országról készült filmeket, amelyeket a kiküldött tudósítóik készítenek. Más kérdés, hogy a kísérő szöveg több esetben téves, vagy egyszerűen hazug.

Azért egy nyugat-európai, még ha amúgy, teszem azt, történetesen Izrael-meg "zsidó"-gyűlölő, nem mond olyan jellegű marhaságokat, mint amiket az első két bejegyzésben írtunk...

...mond más marhaságokat.

De legalább azt tudja, hogy Izrael egy műszakilag fejlett ország, nem pedig egy pucérseggű, lerobbant, sátoros tanyavilág, vagy egy ókori rabszolgatartó társadalom, ahol "nincsenek is üvegpaloták, de amúgy is arab rabszolgákkal építtetik mind.."

Ez is valami.

Ricsi írta...

Na most az az igazság, hogy ez sokáig visszafelé is érvényes volt, az izraeliek azt hitték, a magyarok a fáról jöttek le. A legelső könyv, amit Izraelről olvastam, D. Kardos Évától volt a Makótól Jeruzsálemig. Ő az öccséhez ment ki (ismertem szegény Kardos Jóskát kinn, hozzánk is írt-fordított néha, aztán meghalt), és ott állandóan olyanokat kérdezgettek tőle, de valamikor a nyolcvanas évek közepén, hogy vannak-e magánautók Magyarországon. Tőlem azt kérdezték 1991-ben, volt-e tévém, és nagyon meg volt sértve a Marokkáj Benő, mikor közöltem vele, hogy a nagymamádat még tevéért adták-vették, nemhogy tévétek nem volt, amikor mi már kísérleti színes adást néztünk. Moldovánál is van valahol egy nyilatkozó, akinek nem hitték el, hogy Magyarországon van Coca-Cola és még ötven üdítő.

Névtelen írta...

Konrad írja:

Hogy ők sem tudnak rólunk túl sokat, néhányan közülük esetleg semmit? Hogy téveszméik vannak?

Igaz, nekem is modtak ilyeneket ottani barátaim (persze gyorsan kijavítottam őket mindig),de az a helyzet, hogy Izraelben nincsenek magyar zászlót elégető-megtaposó részeg vagy/és aberrált prehumánok, és nem tesznek ki olyan szimbólumokat sehová a nyilvánosság elé, meg máshová sem, ami Magyarországot gyalázná vagy lealacsonyítaná.

Függetlenül attól, hogy mennyit tudnak vagy nem tudnak rólunk.

Én igazából erre gondoltam az itteni beírásaimmal.

Egy dolog nem tudni valamiről, és ezért hülyeséget mondani, rosszindulat nélkül. Nem túl felemelő, de ez TALÁN még elnézhető, ha nem rosszindulatú az illető, és meghallgatja, aztán elfogadja, ha kijavítjuk tévedéseit. Esetleg maga is utánnanéz.

Más viszont, amikor ugyanennek a tökéletes nemtudásnak a birtokában akarja valaki megmondani a frankót egy másik országról (bármelyikről), és annak népéről, helyzetéről.

Nem?

Ricsi írta...

Igaz. Kilenc éven át Magyarországgal szembeni gyűlölködéssel egy-két ember (Soá-sérültek) részéről találkoztam, rosszindulattal öt-hat fő részéről. Egyikük sem volt szabre, azok mind csak azt tudják, hogy milyen jókat lehet Pesten zabálni meg csajozni.

Az biztos, hogy semmilyen magyar nemzeti jelképet még soha nem aláztak, gyaláztak meg Izraelben, sőt ha itt tartunk, semelyik ország semmilyen nemzeti jelképét, az arab államokét sem. Jeruzsálemben a mai napig ott áll a transzjordán Arab Légió emlékműve, amely 1949-ben többek közt arról volt híres, hogy zsidó temetőket dúlt fel és a sírkövekből utakat rakott ki meg latrinákat épített.