Leopold Amery, a Balfour-deklaráció voltaképpeni megszövegezője az indiai Gorakhpúrban született 1873. november 22-én. Az oxfordi Harrow és Balliol College-ben tanult, majd a búr háborúban a Times tudósítójaként dolgozott. Később, a huszadik század első évtizedében a The Times History of the South African War hét kötetét szerkesztette.A tory párt oszloposaként 1911-ben a birminghami Sparkbook képviselőjévé választották. Csak a sokkal későbbi kutatások fedték fel, hogy zsidó volt. 1917-ben segédkezet nyújtott a Zsidó Légió létrehozatalánál, és a brit hadügyminiszter helyetteseként ő fogalmazta meg a Balfour-deklarációt.
Amery David Lloyd George kormányában gyamatügyi miniszterhelyettes volt 1919 és 1921 között, majd az Admiralitás Első Lordja, később gyarmatügyi miniszter. Hivataláról 1929-ben kényszerült lemondani, amikor a Munkáspárt győzelmét követően Ramsay McDonald alakíthatott kormányt. A harmincas években ellenzékből szerepelt, bírálva a londoni kormány úgynevezett megbékéltetési politikáját, azaz a Hitlernek tett gesztusokat. 1940-ben Neville Chamberlain az India-Burma minisztérium miniszterhelyettesévé nevezte ki.
Élete borzalmas tragédiája fia, John Amery volt, aki a nácik oldalára sodródott. Pénzügyi tönkremenetele után, a harmincas évek elején költözött Franciaországba, ahol megismerkedett a helyi nácik első számú emberével, Jacques Doriot-val. Franciaországban maradt azután is, hogy az országot megszállták a németek; 1942-ben Berlinbe ment, s azt javasolta, szervezzenek brit hadifoglyokból antibolsevista erőt, amely a németek oldalán harcol a keleti fronton. Az ötlet annyira tetszett Hitlernek – aki nyilvánvalóan nem tudott a fiatalember származásáról -, hogy John Ameryt a Birodalom vendégévé nyilvánította. Amery 1943-ban próbálkozott először hadifoglyok beszervezésével a franciák hasonszőrű szervezete, a Legion des Volontaires Francais mintájára, ám csúfosan felsült: összesen két embert tudott beszervezni az ún. Szent György hadosztályba. Ezután hitlerista rádiópropagandát űzött Berlinben, 1944-ben pedig Olaszországban próbálta támogatni Benito Mussolini Salòi Köztársaságát. 1945-ben ő lett a második brit, akit hazaárulás vádjával bíróság elé állítottak, és bűnösnek is vallotta magát (a Cromwell élete ellen szervezkedő Summerset Fox volt az első 1654-ben). Hóhéra, Albert Pierrepoint később azt nyilatkozta, “ő volt a legbátrabb ember, akit valaha is felakasztottam” – ez azonban kevés vigasz lehetett a szerencsétlen apának.Amery visszavonulása után, 1955-ben írta meg önéletrajzát My Political Life címmel. Még abban az esztendőben, szeptember 16-án halt meg Londonban. Az önéletrajzban Amery azt írja, édesapja, Charles Frederick Amery ősi angol család sarja, ezzel szemben édesanyja, Leitner Erzsébet Magyarországról vándorolt ki Konstantinápolyon – a mai Isztambulon – át Angliába. Későbbi kutatások derítették ki, hogy Leitner Erzsébet 1841-ben született egy Szapir nevű pesti zsidó család sarjaként a későbbi Wesselényi és Dob utcák környékén, amely akkoriban még nem volt kimondottan zsidónegyed. A kislányt Erzsébet Johanna néven anyakönyvezték, zsidó neve – ha volt egyáltalán – nem ismeretes. Bár a mama származása önmagában is elég volt Amery halachikus zsidóságához, a kutatások arra is fényt derítettek, hogy Amery apja is zsidó volt. Elannyira, hogy fiát eredetileg Leopold Moritznak nevezte el, és középső nevét később maga Amery angolosította Maurice-ra.
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése