Néha a régészet megdöbbentő apokrif irásokat tár fel az ókori világ valaha virágzó városainak romhalmaza alól. Nemrég talált az ókori Egyiptom nagy szakértője, Dr. Menahem Horowitz, a Yale egyetem érdemes tanára egy elképesztő papiruszt az ókori Luxor egyik jegyzői hivatalának romjai alatt. Bár a papiruszban leirt történet kissé másként szerepel az Ótestamentumban leírt ókori események közt, mégis érdemes elolvasni a história szerintem első kézből valósi, hiteles leirását. Következzen a pergamen Londonban készűlt modern fordítása.
Putifárné a Luxor peremén elterülő hivatalnoki negyed egyik magas kőfallal, de gyönyörű kerttel is körülvett villában lakott. Férje, Putifár Béla már jó néhány éve a száműzetés keserű kenyerét ette, miután egy boldogtalan pillanatában nem éppen apai szeretettel közeledett a Fáraó Aida nevezetű fürdősnőjéhez. Persze, a dolgot a palotaőrség mindent látó főnőke nem késett besúgni – magának Putifárnénak. A következmények nem is késtek, hiszen a közelállók számára Putifárné nemcsak laza erkölcseiről, de hirtelen haragjáról és bosszúálló természetéről is ismeretes volt. Miután megjelent a Fáraó előtt, megtépte ruháit, sírva ecsetelte ura gyalázatos tettét s esengett, hogy a hatalmas uralkodó példás büntetést mérjen ki az amúgy felségsértésszámba menő cselekedetért, Putifár Bélát kurtán-furcsán kinevezték a dél-szudáni rézbányák első előjáróvá, s a lehető legrövidebb idő alatt el kellett foglalnia a fővárostól legalább háromhavi járásra levő hivatalát.
Putifárné az ötvenes éveiben járt, s mondhatni, dicsőséges múltra tekinthetett vissza. Valamikor, nemcsak a Fáraó testőrsége minden egyes tagját próbálta ki, de luxori villája kertjében egy jól elrejtett szentélyt rendezett be – úgymond – Ízisz istennő tiszteletére. Ennek a szentélynek hatalmas kerevetén, a puha párnák közt számtalan, a fővárosban diplomáciai küldetésben járó idegen ismerhette meg a vendéglátó matróna bőven mért bájait. Előkelő vendégeit általában éji órán, lenge ingecskében fogadta, látni engedvén hatalmas keblét és szokatlanul gömbölyű alfelét. A brokátfüggönyök mögé bújtatott zenészek halk fuvolaszóval járultak a légkör romantikus bensőségéhez. Miután jól belakmároztak a Fáraó földjén általában megtiltott barbár ételek sokaságából, jöhettek a távoli Hellászból hozatott borok, hogy átadják magukat a féktelen testi örömöknek. A környék buja ligetei, dús pálma és gránátalmafái többnyire felfogták Putifárné kéjes visitásait, csak nagyritkán jutott el egy-egy furcsa hang a közeli Oszirisz templomban ájtatoskodókhoz. Ilyenkor rendszerint a Fáraó pár mérföldnyire található vadaskertjében lakó foltos hiénára terelődőtt a gyanú.
És fülébe jutott Putifárnénak, hogy Júdeából érkezett egy nagytiszteletű írástudó, kinek szándéka a Fáraó előtt tisztelegni, majd a piramisok titkait ismerő írástudókat meglátogatni. Neve József, és fiatal korában a Fáraó udvarában nevelkedett. Putifárné még azt is megtudta, hogy József rendkívűl vallásos, istenfélő ember és kitűnő családapa. A kortárs luxori bulvárlap, a Nílus rózsája kimerítő riportot közőlt az illusztris vendégről, de ugyanakkor megjelentette a nemes vendég kőnyomásos portréját is a lap társadalmi rovatában. Putifárné hosszasan szemlélte a nagytudású kánaanita nemes vonásait, s bizony heves szerelemre gyuladt a kitünő férfiú iránt.
Mert nem is volt mindennapi látvány az illető úriember. Hatalmas, tekintélyes termete érzéki vágyakat ébresztett minden elébe kerülő asszonyállatban, s bizony, hosszú pajeszát elég gyakorta kényszerült sodorgatni, hogy ellent tudjon állni az alantas ösztönök noszogatásának. Jámbor tekintetét egy főníciai mester által remekbe készített pápaszem óvta az illetlen pillantásoktól, s mindig készenlétban tartott egy Smá Jiszráél kezdetű fohászt, hogy elhárítsa a gonosz asszonytestben jelentkező csábítását.
József nagy meglepetésére egy szolga elegáns papirusztekercset hozott a szállására, az okmányon a Fáraó udvari postájának diszes pecsétje diszelgett. A jeruzsálemi tudós izgatottan törte fel a pecsétet, gondolván, talán valami állami hivatalnok gyanakvó kérdéseire kell majd felelnie. Végtelen csodálkozással vette tudomásul, hogy bizonyos Putifár Béláné, igen magasrangu úriasszony látná szivesen vendégéül, és nagy megtisztelésnek venné, ha a nagytudásu haszid esetleg bevezetné a Szent Tan kapuján. A papirusz szerint másnap, a koraesti órában egy núbiai rabszolga fog jönni, hogy elvezesse a nemes urat a Putifárné birtokára.
József semmi rosszat sem gyanitott, és miután a rabszolga az adott időpontban pontosan megjelent, a vendég – kezében az akkor éppen a Tóra aktuális hetiszakaszát magyarázó szent pergamenttekercsel – kényelmesen elhelyezkedett a lent várakozó, két izmos szudáni rabszolga által hordott gyaloghintóban.
Jókora út következett, majd miután áthaladtak egy kőszobrokkal díszített boltíves bejáraton, a núbiai mély meghajlással jelezte Józsefnek, hogy kövesse. Nemsoká egy tisztás közepén álló, templomszerű kis épülethez értek. Apró, vörös hajú rabnő vezette be a szent férfiút egy eléggé szerényen megvilágitott fogadóterembe. Józsefet hirtelen valami rossz érzés fogta el. Füleit egy mellékteremből trágár kacarászásféle ütötte meg, a terem egyik elfüggönyözött sarkában pedig egy pornográf szöveget lejnolt egy idomított papagáj. Mikor már valamennyire megszokta a teremben uralkodó félhomályt, hatalmas falfestményen fedezte fel a görög művész által pingált, nem az ő szemeinek szánt s való erotikus jeleneteket.
A sötét háttérből hirtelen kiváltak Putifárné gömbölyű idomai.
József begyulladva érezte, hogy valami helyrehozhatatlan hivát követett el, de mint gyarló, esendő embert, a forgószél már elkapta.
***
Később, már ő maga sem emlékezett pontosan, mi történt, hol is történt s hogyan. Talán valami gonosz dzsinn kerítette a hatalmába! Legalábbis nem tudott semmi elfogadható magyarázatot találni, miután a Fáraó poroszlói félmeztelenűl, ittas állapotban találtak rá egy külvárosi, rossz hírű, sötét sikátorban. A rendőrségig valami régi héber bordalt énekelt. Amíg sor került a kihallgatására, derengeni kezdett benne, hogy egy nagy kert közepén található kis épületben mértéktelenül fogyasztott tiltott italokat, s persze teletömte magát tisztátlan állatok húsából készített ételekből. Aztán már tudta, és el is mondta, hogy valami nagy ágyfélén hemperegett egy gonosz nőszeméllyel, s valahol nála felejthette a magával vitt szent tekercset is, merthogy a Tan világosságát hozta volna ő az eltévelyedett asszonynak.
A Fáraó bírósága természetesen nem adott hitelt az izraelita József zagyva meséjének, hiszen a nép előtt Putifárnét csak mint szentéletű, feddhetetlen erkölcsű asszonyként lehetett említeni. Igy aztán a jeruzsálemi nagytudásu férfiút – szerencséjére – csak csendháborításért ítélték el. Tetteit persze elég enyhén bírálták el, tekintettel a két állam közt nemrég megkötött alexandriai békeszerződésre, valamint a delikvens jó kapcsolataira. Harminc nap kényszermunkát kapott amit tulajdonképp a Fáraó konyvtárában kell ledolgoznia.
Nem is lett volna különösebb baj, de a térgyalóteremben ott volt a Júdeai Sakál című jeruzsálemi hetilap kairói tudósitója, igy aztán József meg Putifárné esetét rövid idő elteltével különkiadásban olvashatta a jeruzsélemi publikum. Hogy történetünket mégis másképp ismeri a világ, az bizony csak a régészek csigalassú munkájának tulajdonítható.
2004. február
Putifárné a Luxor peremén elterülő hivatalnoki negyed egyik magas kőfallal, de gyönyörű kerttel is körülvett villában lakott. Férje, Putifár Béla már jó néhány éve a száműzetés keserű kenyerét ette, miután egy boldogtalan pillanatában nem éppen apai szeretettel közeledett a Fáraó Aida nevezetű fürdősnőjéhez. Persze, a dolgot a palotaőrség mindent látó főnőke nem késett besúgni – magának Putifárnénak. A következmények nem is késtek, hiszen a közelállók számára Putifárné nemcsak laza erkölcseiről, de hirtelen haragjáról és bosszúálló természetéről is ismeretes volt. Miután megjelent a Fáraó előtt, megtépte ruháit, sírva ecsetelte ura gyalázatos tettét s esengett, hogy a hatalmas uralkodó példás büntetést mérjen ki az amúgy felségsértésszámba menő cselekedetért, Putifár Bélát kurtán-furcsán kinevezték a dél-szudáni rézbányák első előjáróvá, s a lehető legrövidebb idő alatt el kellett foglalnia a fővárostól legalább háromhavi járásra levő hivatalát.
Putifárné az ötvenes éveiben járt, s mondhatni, dicsőséges múltra tekinthetett vissza. Valamikor, nemcsak a Fáraó testőrsége minden egyes tagját próbálta ki, de luxori villája kertjében egy jól elrejtett szentélyt rendezett be – úgymond – Ízisz istennő tiszteletére. Ennek a szentélynek hatalmas kerevetén, a puha párnák közt számtalan, a fővárosban diplomáciai küldetésben járó idegen ismerhette meg a vendéglátó matróna bőven mért bájait. Előkelő vendégeit általában éji órán, lenge ingecskében fogadta, látni engedvén hatalmas keblét és szokatlanul gömbölyű alfelét. A brokátfüggönyök mögé bújtatott zenészek halk fuvolaszóval járultak a légkör romantikus bensőségéhez. Miután jól belakmároztak a Fáraó földjén általában megtiltott barbár ételek sokaságából, jöhettek a távoli Hellászból hozatott borok, hogy átadják magukat a féktelen testi örömöknek. A környék buja ligetei, dús pálma és gránátalmafái többnyire felfogták Putifárné kéjes visitásait, csak nagyritkán jutott el egy-egy furcsa hang a közeli Oszirisz templomban ájtatoskodókhoz. Ilyenkor rendszerint a Fáraó pár mérföldnyire található vadaskertjében lakó foltos hiénára terelődőtt a gyanú.
És fülébe jutott Putifárnénak, hogy Júdeából érkezett egy nagytiszteletű írástudó, kinek szándéka a Fáraó előtt tisztelegni, majd a piramisok titkait ismerő írástudókat meglátogatni. Neve József, és fiatal korában a Fáraó udvarában nevelkedett. Putifárné még azt is megtudta, hogy József rendkívűl vallásos, istenfélő ember és kitűnő családapa. A kortárs luxori bulvárlap, a Nílus rózsája kimerítő riportot közőlt az illusztris vendégről, de ugyanakkor megjelentette a nemes vendég kőnyomásos portréját is a lap társadalmi rovatában. Putifárné hosszasan szemlélte a nagytudású kánaanita nemes vonásait, s bizony heves szerelemre gyuladt a kitünő férfiú iránt.
Mert nem is volt mindennapi látvány az illető úriember. Hatalmas, tekintélyes termete érzéki vágyakat ébresztett minden elébe kerülő asszonyállatban, s bizony, hosszú pajeszát elég gyakorta kényszerült sodorgatni, hogy ellent tudjon állni az alantas ösztönök noszogatásának. Jámbor tekintetét egy főníciai mester által remekbe készített pápaszem óvta az illetlen pillantásoktól, s mindig készenlétban tartott egy Smá Jiszráél kezdetű fohászt, hogy elhárítsa a gonosz asszonytestben jelentkező csábítását.
József nagy meglepetésére egy szolga elegáns papirusztekercset hozott a szállására, az okmányon a Fáraó udvari postájának diszes pecsétje diszelgett. A jeruzsálemi tudós izgatottan törte fel a pecsétet, gondolván, talán valami állami hivatalnok gyanakvó kérdéseire kell majd felelnie. Végtelen csodálkozással vette tudomásul, hogy bizonyos Putifár Béláné, igen magasrangu úriasszony látná szivesen vendégéül, és nagy megtisztelésnek venné, ha a nagytudásu haszid esetleg bevezetné a Szent Tan kapuján. A papirusz szerint másnap, a koraesti órában egy núbiai rabszolga fog jönni, hogy elvezesse a nemes urat a Putifárné birtokára.
József semmi rosszat sem gyanitott, és miután a rabszolga az adott időpontban pontosan megjelent, a vendég – kezében az akkor éppen a Tóra aktuális hetiszakaszát magyarázó szent pergamenttekercsel – kényelmesen elhelyezkedett a lent várakozó, két izmos szudáni rabszolga által hordott gyaloghintóban.
Jókora út következett, majd miután áthaladtak egy kőszobrokkal díszített boltíves bejáraton, a núbiai mély meghajlással jelezte Józsefnek, hogy kövesse. Nemsoká egy tisztás közepén álló, templomszerű kis épülethez értek. Apró, vörös hajú rabnő vezette be a szent férfiút egy eléggé szerényen megvilágitott fogadóterembe. Józsefet hirtelen valami rossz érzés fogta el. Füleit egy mellékteremből trágár kacarászásféle ütötte meg, a terem egyik elfüggönyözött sarkában pedig egy pornográf szöveget lejnolt egy idomított papagáj. Mikor már valamennyire megszokta a teremben uralkodó félhomályt, hatalmas falfestményen fedezte fel a görög művész által pingált, nem az ő szemeinek szánt s való erotikus jeleneteket.
A sötét háttérből hirtelen kiváltak Putifárné gömbölyű idomai.
József begyulladva érezte, hogy valami helyrehozhatatlan hivát követett el, de mint gyarló, esendő embert, a forgószél már elkapta.
***
Később, már ő maga sem emlékezett pontosan, mi történt, hol is történt s hogyan. Talán valami gonosz dzsinn kerítette a hatalmába! Legalábbis nem tudott semmi elfogadható magyarázatot találni, miután a Fáraó poroszlói félmeztelenűl, ittas állapotban találtak rá egy külvárosi, rossz hírű, sötét sikátorban. A rendőrségig valami régi héber bordalt énekelt. Amíg sor került a kihallgatására, derengeni kezdett benne, hogy egy nagy kert közepén található kis épületben mértéktelenül fogyasztott tiltott italokat, s persze teletömte magát tisztátlan állatok húsából készített ételekből. Aztán már tudta, és el is mondta, hogy valami nagy ágyfélén hemperegett egy gonosz nőszeméllyel, s valahol nála felejthette a magával vitt szent tekercset is, merthogy a Tan világosságát hozta volna ő az eltévelyedett asszonynak.
A Fáraó bírósága természetesen nem adott hitelt az izraelita József zagyva meséjének, hiszen a nép előtt Putifárnét csak mint szentéletű, feddhetetlen erkölcsű asszonyként lehetett említeni. Igy aztán a jeruzsálemi nagytudásu férfiút – szerencséjére – csak csendháborításért ítélték el. Tetteit persze elég enyhén bírálták el, tekintettel a két állam közt nemrég megkötött alexandriai békeszerződésre, valamint a delikvens jó kapcsolataira. Harminc nap kényszermunkát kapott amit tulajdonképp a Fáraó konyvtárában kell ledolgoznia.
Nem is lett volna különösebb baj, de a térgyalóteremben ott volt a Júdeai Sakál című jeruzsálemi hetilap kairói tudósitója, igy aztán József meg Putifárné esetét rövid idő elteltével különkiadásban olvashatta a jeruzsélemi publikum. Hogy történetünket mégis másképp ismeri a világ, az bizony csak a régészek csigalassú munkájának tulajdonítható.
2004. február
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése