Barack Obama muzulmán múltja – McCain az iszlámról

„Ha muszlim lennék, tudatnám önökkel”, jelentette ki a Demokrata Párt kisebbségi üdvöskéje. Megvallom, akkoriban nagy összegben fogadtam volna, hogy Hillary Clinton lejárató kísérletéről van szó. Azóta viszont kiderült egy és más. Többek közt: Barack Obama nem muszlim, viszont az volt. Miután azonban az volt, Barack Obama – iszlamista szempontból – ma is muszlim. Mellesleg pedig halálraítélt.

Barack Obama napjainkban tagadhatatlanul a Krisztusi Egyesült Szentháromság Egyház oszloposa, és semmi szín alatt nem az iszlám nevű tömegtéboly híve. De vajon mindig így volt-e ez? És vajon maguk a muzulmánok is egy véleményen vannak-e vele, vagy murtaddnak, hitehagyottnak minősítik, aki másvallású lett, s akinek vérét következésképp ki lehet és kell ontani?

Obama kampányhonlapján (november 12-i bejegyzés) ez áll: „Barack Obama nem muszlim és soha nem volt az”, majd: „Obama soha nem imádkozott mecsetben. Soha nem volt muszlim, nem nevelkedett muszlimként, elkötelezett keresztény.” Azután egy december 22-i bejegyzésben arra a kérésre, ugyan tisztázza már egyszer és mindenkorra ezt a mendemondát, így felel: „Apám Kenyából való, és a falujában sokan voltak muzulmánok. Apám nem gyakorolta az iszlámot. Az igazság az, hogy nem nagyon volt vallásos. Találkozott az anyámmal. Az anyám kansasi keresztény volt, összeházasodtak, de el is váltak. Az anyám nevelt. Így aztán mindig is keresztény voltam. Az iszlámmal való egyetlen kapcsolatom az, hogy az apai nagyapám abból az országból jött. De én soha nem gyakoroltam az iszlámot… Egy darabig Indonéziában éltem, mert anyám ott tanított. És az egy muzulmán ország. És én iskolába mentem. De nem gyakoroltam. Azt gondolom ellenben, bepillantást nyertem abba, miként gondolkodnak ezek a népek, és részint abba, szerintem hogyan teremthetünk jobb kapcsolatot a Közel-Kelettel és segíteni fog bennünket abban, hogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha megértjük, hogyan gondolkoznak ők a dolgokról.”

Nagy örömmel várjuk Barack Obama receptjét, azt ugyanis nagyjából tudjuk, „miként gondolkodnak ezek a népek”; a „Közel-Kelettel”, vagyis az iszlámmal pedig abban az esetben lehet jobb a kapcsolat, ha magunk is felvesszük az iszlámot (de nem túl tömegesen, mert még a mullák, kádik elkergetnek bennünket: „Elég volt! Mind muzulmánok akartok lenni? Hát ki fizeti akkor a büntetőadót?”) Addig is, míg Obama előáll a nagy varázslattal, vegyük szemügyre, milyen kérdéseket vet fel ez a nyilatkozat. 1. Mi Obama valódi kapcsolata az iszlámmal, és 2. mit jelenthet mindez Obama elsősége szempontjából?

Obama hangsúlyozza, ő mindig is keresztény volt, és gyermekként sem gyakorolta az iszlámot, egyáltalán, ahhoz semmi köze. Csakhogy az iszlám (vagy a kereszténység, vagy a zsidóság) szempontjából cvancegál, hogy ő mit gyakorolt és mit nem. Az iszlamista álláspont a következő: a) minden egyes ember muszlimnak születik (ez alól nem kivétel sem Obama, sem a blogger, sem a nyájas Olvasó); b) de vannak, akiket félrenevelnek (vagyis nem gyakorolják az iszlámot), ők nem felelősek tetteikért, de meg kell térniük, fel kell venniük az iszlámot, avagy halál az osztályrészük, kivéve a keresztényeket és a zsidókat, akik másodrendű állampolgárként, bizonyos megszorításokkal gyakorolhatják vallásukat, és d) a muzulmán apa (a képen) leszármazottja muzulmán mindenféleképp, még akkor is, ha a kansasi mama a világ legnagyobb kereszténye volt. Továbbá: minden gyermek a Hasszán nevet vagy annak valamilyen változatát kapja, és megfordítva: akit Hasszánnak neveztek, azt automatikusan muzulmánnak kell nyilvánítani, márpedig az elnökjelölt teljes neve Barack Hassan Obama.

A család és a baráti kör egy része szerint Obama gyermekként bizony muzulmán volt. Obama egzotikumkedvelő mamája a válás után egy Lolo Soetoro nevű indonéz úrhoz ment nőül: a képen a nemzetközi família látható, amely 1967-től 1971-ig Indonéziában élt, ahol a törvény értelmében valamilyen valláshoz tartozónak (választás szerint muzulmánnak, katolikusnak, protestánsnak, hindunak vagy buddhistának) mindenkinek vallania kell magát (ateista senki nem lehet, és naná, hogy zsidó sem). Obama eleinte katolikus iskolába járt, a ferencesekhez – ahová viszont dokumentumok tanúbizonysága szerint muzulmánként iratkozott be, vagyis olyan vallás híveként, amit a nevelőapja követett.

Amikor ez kiderült, Obama csak ismételni tudta magát: nem, ő soha nem volt muzulmán. Két hónappal később a Los Angeles Times jelentette, hogy a szenátor részben visszakozott, és most már csak azt emlegeti, hogy soha nem volt „gyakorló muzulmán”. A lap azonban utánaásott az indonéz múltnak. Így kiderült, hogy Obama volt római katolikus és muzulmán tanárai, no meg gyerekkori haverok szerint Obama muzulmánként iratkozott be, így aztán harmadikban és negyedikben köteles is volt hetente két órát az iszlám tanulmányozásával tölteni. Néhanapján pénteken a mecsetbe is ellátogatott. Egy iskolatársa szerint magát a vallást nem vették különösebben komolyan, viszont a mecsetjárás alkalmat adott a találkozásokra, dumapartikra, játékra. Obama húga, Maya Soetoro is úgy emlékezett, hogy a család járt mecsetben, de csakis jeles alkalmakkor, és semmiképp nem minden pénteken. Más tanúvallomások szerint a vallási buzgóság már csak azért is kimaradt a család életéből, mert annak feje, Lolo Soetoro egyszerűen túlságosan el volt foglalva a munkájával – előbb az indonéz hadseregnek, később egy nyugati olajcégnek dolgozott. Persze voltak prózaibb okai is annak, hogy nem jutott idő a pénteki mecsetjárásra. Soetoro keményen ivott és nőzött, életmódja miatt idejekorán, 1987-ban a sírba jutott.

Obama tehát muzulmán volt, és járt mecsetbe, valamint gyakorolta a vallást – noha kétségtelen, hogy mindezt trehány módon tette. Ebből következően eleinte hazudozott, éspedig sokkal nagyobbat és komolyabbat, mint amiért pártbeli ellenlábasa hites urát anno dacumál megfeszítették, olajba főzték, kerékbe törték s felnégyelték. Obama muszlimnak született egy vallását állítólag nem gyakorló, de attól még muzulmán apa fiaként. Valamikor keresztény lett – de hazugság az, amit mondott, miszerint mindig is az volt. Nem volt az. Hazugság, hogy soha nem imádkozott mecsetben.

Obama kereszténnyé lett, az iszlám felfogása szerint murtaddá, hitehagyottá. Márpedig az iszlámot elhagyni halálbüntetés terhe mellett tilos, mint azt az iszlám egyik legnagyobb koponyájától, a magyar-zsidó Germanus Gyulától tudhatjuk. Germanus így vallott erről Allah akbár! című könyvében, visszaemlékezvén arra, hogy Új-Delhiben felvette a vallást: „Mohamedán lettem. Beléptem azok közé, akik Allah útján harcolnak. Erről az útról nincs visszatérés. Aki muszlim és hitét megtagadja, az kivonja magát az iszlám vallásjogának védelme alól, és szabad préda bárki számára. Agyonüthetik, elüldözhetik és meggyalázhatják, hiszen mindezt a testi és lelki halált saját maga hajtotta végre magán azáltal, hogy kilépett egy vallásjogi társadalmi rendszer életközösségéből. Hiába lép vissza más vallás kötelékébe, az a védelem, amelyben az iszlám azokat a felekezeteket [tehát a kereszténységet és a zsidóságot] részesíti, nem terjeszthető ki őrá. Az iszlám hatalmas tábor, amelynek ereje egyöntetű zárt szellemében van, és ezért nem tűrhet különvéleményt vagy engedékenyebb, szabadelvűbb felfogást egyedei számára. Ezzel nekem számolnom kellett, ezt a súlyos terhet magamra kellett vállalnom.”

Igaz, a gyermekkori aposztáziát enyhébben fogja fel az iszlám, mint a felnőttkori kitérést. Ha a tettes nem érte el a pubertáskort, akkor nem kell halállal bűnhődnie. Megoszlanak a vélemények viszont arról, hogy teljes bűntelenséget élvez-e, avagy be kell börtönözni nagykorúságáig, és akkor „meghívni”, vagy „visszahívni” az iszlámba? Egy dolog azonban meg semmiképp nem engedhető: az, hogy az illető más vallást gyakoroljon.

Érintheti-e az aposztázia Barack Obama elnökségét? Egyetlen precedensünk van, Carlos Saúl Menemé, aki 1989 és 1999 között volt Argentína elnöke. A szíriai muzulmán bevándorlók gyermeke római katolikusnak keresztelkedett ki, ugyancsak muszlim felesége szerint politikai számításból, mert az 1994-ig érvényes argentin törvények szerint kizárólag római katolikus elnöke lehetett az országnak. Iszlamista megítélés szerint Menem aposztáziája, miután felnőttkorban történt, jóval súlyosabb megítélés alá esik, mint Obamáé. Menemet azonban, aki számos mohamedán országban járt, Szíriában is, soha semmilyen inzultus nem érte emiatt. Ám egy dolog elnöknek lenni a kilencvenes évek Argentínájában, és más dolog az Egyesült Államokban, 2009-ben.

***

John McCain, ez az ízig-vérig katonaember – aki már születni is egy panamai légitámaszponton született – valamivel egyszerűbb eset. Múltjában nincsenek gyanús foltok. Obamával ellentétben nem a guantánamói terrorista-vendégház bezárásában véli felismerni a demokrácia alfáját s ómegáját, sőt a Habeas Corpust sem készül „helyreállítani”, merthogy az minden ellenkező híresztelés dacára a helyén van, senki sem bántotta.

A republikánus elnökjelölt a minap megjárta Izraelt, ahol Merkel asszonyhoz hasonlóan egyértelműen állást foglalt az emberi civilizáció mellett és a barbárság ellen. „Ha a Hamasz/Hezbollah sikeres itt – fejtette ki –, sikeresek lesznek mindenütt, nem csak a Közel-Keleten, de mindenütt. Izrael nem az egyetlen ellenségük. Arra szánták el magukat, hogy eltöröljenek mindent, amiben az Egyesült Államok, Izrael és a Nyugat hisz s amiért kiáll."