Obama nem tagadja meg rasszista, antiszemita lelkiatyját

Nézeteivel állítása szerint nem ért egyet, ám továbbra is a fehérgyűlölő, 9/11 halottait meggyalázó, a cionizmust mocskoló fekete pap tanítványának vallja magát Barack Obama, akiről egyre inkább kiderül: túlságosan is sok oldalról támadható ahhoz, hogy az elnöki székbe kerülhessen.

Egy korábbi posztomban azzal foglalkoztam, mi az igazságtartalma Barack Obama azon kijelentéseinek, miszerint soha semmi köze nem volt az iszlámhoz. Miami olvasóm hívta fel a figyelmet a demokrata elnökjelölt papjára, akinek személyével a magyar sajtóban egy-két internetes portálon kívül jóformán csak a Hetek foglalkozott.

Holott Jeremiah Wright felettébb érdekes személyiség. Az immár nyugdíjban lévő lelkész korábban, jó három és fél évtizeden át, Chicago egyik tízezer fős fekete egyházát a Trinity United Church of Christot irányította. Mint kiderül, erős kijelentések származnak tőle, így az Isten, áldd meg Amerikát helyett annak ellenkezője, a God Damn America, valamint a cionizmus fehérrasszizmussá (!) nyilvánítása.

Wright több egyetemi fokozatot ért el, volt tengerészgyalogos és tengerész, nyolc díszdoktorátus büszke tulajdonosa. Az ember azt hihetné, az égvilágon semmi oka arra, hogy hazáját gyűlölje, de úgy tűnik, mindez kevés az üdvösséghez – vagyis a patologikus kisebbrendűségi érzéstől való megszabaduláshoz. Wright atya ugyanis az életben elért – tiszteletre méltó – sikerei ellenére is megmaradt „elnyomottnak”, azaz olyan afro-amerikainak, aki sokadgenerációs szabad ember létére sem tud mit kezdeni önnön szabadságával.

Barack Obamával kapcsolatban voltak illúziók. Miután Obama nem az egykori amerikai rabszolgák leszármazottja, joggal előlegezhettük meg neki azt, hogy feltehetően nem is szenved amazok pszichés görcseiben, nincs benne fehérgyűlölet, revansvágy, és nem keresi az effajta emberek társaságát. Tévedtünk, Obama hiába indult tiszta lappal, s hiába fehér az édesanyja, a nyolcvanas években megismerkedett a rasszista lelkésszel, s annak követőjévé vált. A viszonyuk igen erős, Wright eskette össze Obamát a nejével, és ő keresztelte a gyermekeiket is. Obama könyvében Wrightnak köszöni meg, amiért megtért a kereszténységhez.

A kereszténységről az elmúlt kétezer évben sok rosszat el lehetett mondani, azt azonban semmiképp, hogy faji alapon válogatta volna meg ellenségeit. Nem így Wright atya, az úgynevezett „fekete felszabadítási teológia” és a fekete szeparatizmus híve, azé a mozgalomé, amely – noha bőséggel áll rendelkezésre fekete-afrikai ország, az élen a külön a visszavándorlás céljára létesített Libériával – az Egyesült Államok területi egységét megbontva kíván abból kihasítani egy független afro-amerikai államot. Legocsmányabb gyűlöletbeszédei egyikében a Japánt ért amerikai atomtámadások és 9/11 között vont párhuzamot (nagyvonalúan elfeledkezve néhány tényről, így arról, hogy Japán támadó fél volt, többszöri felszólítás után sem adta meg magát, az atombombák évekkel rövidítették le a második világháborút, és nélkülük további milliók haltak volna meg egy partraszálláskor és az azt követő harcokban).

A chicagói hegedűslóránt egyéb filippikái kimondottan a szellemi fogyatékos szinten élőket szólítják meg, a lelkész többek közt új formában melegítette fel a régi KGB-s propagandát, mely szerint az AIDS-et a washingtoni kormány kimondottan a feketék kiirtására találta fel. De azzal is megvádolta az amerikai kormányt, hogy szántszándékkal kábítószerrel tömi az afro-amerikaiakat, csak hogy utána bebörtönözhesse őket, és ezek után még elvárná, hogy „elénekeljük az Isten, áldd meg Amerikát. Nem, nem, nem. Isten, verd meg Amerikát, ezt mondja a Biblia azokról, akik ártatlan embereket gyilkolnak meg… Isten, verd meg Amerikát, mert emberhez méltóan bánik a mi állampolgárainkkal. Isten, verd meg Amerikát, ameddig úgy tesz, mintha Isten lenne és felsőbbrendű.”

Ez az ember, akinél a fehérgyűlöletből persze a zsidógyűlölet sem maradhatott ki, így a cionizmust is kiprédikálta mint fehérrasszista eszmét (ennek az eszmének a jegyében emigrált Izraelben a világ nyolcvan országából minden színű ember, köztük feketék is), kijelentései dacára tagja volt Obama kampánystábjának, egészen addig, amíg ki nem jelentette: Hillary Clinton csak azért van előnyben Obamával szemben, mert – fehér. Ez annál is érdekesebb kijelentés volt, mert Barack Obama eleddig épp arról igyekezett meggyőzni a választókat, hogy ő az, akinek személye hidat jelent a fajok között. A lelkész távozott a kampánycsapattól, Obama azonban a személyét nem tagadta meg, csak a kijelentéseitől „határolódott el”.

Ez is valami.