Oldalak

2011. december 7., szerda

Négy évesek vagyunk

2007. december 12-én indult útjára a Miért Cion?, azzal a deklarált célkitűzéssel, hogy minél több emberrel megszerettesse a cionizmus gondolatát és a magyarországi zsidóság erre hajlamos részét alijára, Izraelbe történő bevándorlásra serkentse.


A honlappal azóta sok minden történt, mottónk – „hírek, filozofálgatás, kedvcsinálás” azonban változatlan maradt. A magyar zsidóság alijázási kedve sem igen növekedett, ahhoz még nem elég nagy a katasztrófa. Így is tudunk azonban olyan emberekről, akiknek a Miért Cion? csinált kedvet az alijához, és olyanokról is, akiket a honlap erősített meg ebbéli elhatározásukban. Nincsenek ugyan sokan, de ahányan vannak, azokért mindenképp megérte.

Négy év alatt a honlap két alkalommal is hosszabb ideig állt, főként anyagi gondok miatt: mivel szélsőségesek vagyunk – más szóval: a magyarországi ál-civilizáltságra olyannyira jellemző szarkenegetés soha nem volt ránk jellemző – nincsenek és úgy tűnik, nem is lesznek hirdetők. Olvasók már szép számmal akadnak: tavaly novemberben, hosszú szünet után indultunk újra, és azóta majdnem negyvenezer kattintást gyűjtöttünk össze, vagyis egy átlagos napon száznál többen voltak ránk kíváncsiak. Az előző három évről nincsenek adataink, de úgy becsüljük, akkor összesen lehetett ugyanennyi, tehát negyvenezer látogatónk.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha napokon át nincs új poszt (amit igyekszünk elkerülni), a látogatottság 30 és 60 körül mozog, új poszt esetén 150 körül. A legizgalmasabbnak az olvasók az Iránnal kapcsolatos híreket találják, a csúcslátogatottságot – ötszáz fő körül egy nap – a Stuxnet vírusról szóló írás hozta tavaly ilyentájt, amit összesen 1194-szer tekintettek meg; a népszerűségi lista második helyén 964 megtekintéssel pedig egy 2008. márciusában kelt homályoszlató poszt áll Kik azok a palesztinok, hol van az a Palesztina? címmel.

Az olvasóközönség háromnegyede Magyarországon kattint a Miért Cionra, Izraelben 2260, az Egyesült Államokban 1886, az Egyesült Királyságban kereken 700 fő volt eddig kíváncsi az oldalra. A negyedik helyen – feltehetően az erdélyi magyarul tudóknak köszönhetően – Románia áll, utána Németország, Oroszország, Szlovákia, Hollandia és Kanada a sorrend. A honlapra kattintottak már egészen valószínűtlen helyszínekről is, mint például Szenegál meg Macau – ez persze annak köszönhető, hogy a lap számos érdekes személyiséggel és témával foglalkozik, és ha egy magyarul amúgy nem tudó internetező rákeres mondjuk Adolf Eichmannra, a Google a Miért Ciont is kidobja neki. A legkiemeltebb keresési kulcsszó azonban a blog esetében maga a „Miért Cion” volt, ezt követik a „Palesztina”, a „Cion”, valamint – a korszellem jeleként – a „náci sas” kifejezések.

A forgalom forrásai közül messze a legfontosabb a Google, ahonnét közel tizennégyezer kattintás érkezett az elmúlt egy év leforgása alatt. A második legfontosabb forrás a zsidó vonatkozású linkeket összegyűjtő Hírolvasó volt 1177 kattintással. Azért csak volt, mert a Hírolvasó kivette az általa szemlézett honlapok közül a Miért Ciont, mégpedig azután, hogy megemlítettük: a blog minden esetben jogi elégtételt fog venni azokon, akik szellemi termékeit ellopják. Ez a poszt természetesen nem a Hírolvasónak szólt, hanem többek közt – név említése nélkül – egy papíralapon is megjelenő zsidó lapnak, a Hírolvasó feltehetően ezt nehezményezte, miután az érintettekkel jóban vannak. Ezt azonban csak találgathatjuk, miután a Hírolvasó, noha udvarias hangú levélben tudakozódtunk a bojkott oka felől, erre válaszolni hajlandó nem volt, és a blogot azóta is bojkottálja.

Maradjanak egészségesek; a harmadik legfontosabb forrásunk a Facebook, ahonnét eddig 754 kattintás érkezett, és várható, hogy még több fog. Ehhez azonban az kell, hogy az a sok száz ember, aki rendszeresen látogatja és a jelek szerint szereti ezt a blogot, ugyan tegye meg, hogy a Facebookra minden alkalommal négy helyre is felkerülő cikket (saját falam; Izraeli magyarok, magyarajú izraeliek; Izrael; valamint a Miért Cion facebookos oldala) megosztja. Kevés kiábrándítóbb dolog van annál, amikor a Facebookon tömeges hozzászólást tapasztalok, és jó esetben egy ember akad, aki megosztja az adott posztot.

Pedig a megosztás nem kerül pénzbe – és itt elérkeztünk a Miért Cion? pénzügyeihez. Ezzel hamar végzünk, miután nincsenek pénzügyeink. Nem igazak azok a híresztelések, miszerint az izraeli követség, az izraeli külügyminisztérium, a Szochnut vagy a Magyarországi Cionisták Szövetsége támogatna minket. Soha nem kaptunk egyiktől egy fillért se. A blog egy alkalommal részesült nagyobb összegű támogatásban egy magánszemély – Holokauszt-túlélő – részéről, a többi – klum.

A tavaly újraindulás után terveztük, hogy önálló honlappá alakulunk, ennek érdekében körülbelül hatvan zsidó érdekeltségű magyarországi céget, zsidó üzletembert kerestünk meg. Egyetlenegy sem válaszolt, ami jellemző a magyarországi zsidó állapotokra – a balkáni stílusra, amely az utóbbi időben teljesen eluralkodott. Mert az egy dolog, hogy valamire nincs pénz – más lapra tartozik a nem-válaszolás, ami egyszerűen bunkóság. Még akkor is, ha mindenki mostanság napi hatvan adománykérő e-mailt kap.

Önálló honlap azóta sem lett, a Miért Cionnak azonban továbbra is sikerült megkapaszkodnia. A támogatásokról ezután sem mondunk le, és változatlanul kérünk mindenkit, ha módjában áll, kattintson a baloldali sávban látható KKL-perselyre vagy erre a linkre. Minden fillér számít, így a minimális összegű támogatást sem kell szégyellni, sőt. A jobb érzésű üzletemberek felé pedig továbbra is érvényes a tavalyi ajánlat; vegyék, vigyék, amíg a készlet tart.

Nem a blog, hanem egy nemes kezdeményezés javára történő adakozásra szólítjuk fel azokat, akik szeretnének hozzájárulni a magyarországi zsidóság Holokausztja méltó módon történő megörökítéséhez a deportálások közelgő 70. évfordulója alkalmából. Részletekért kérjük, írjanak erre az e-mailcímre.

A blog mindenképp folytatódik, és eddigi irányvonala is csak annyiban változik, hogy valamivel többet leszünk kénytelenek foglalkozni a magyarországi állapotokkal. Magyarországon, igaz, elfuserált és szánalmas formában, de diktatúra épül; ennél azonban sokkal nagyobb a baj, hogy történik mindez – tulajdonképpen a nép akaratából. Valószínű, hogy a következő választásokon a szélsőjobboldal kormányzati szerephez jut. Aminek mindenképp meglesz az a pozitív hozadéka, hogy valamivel több zsidó fogja belátni: Magyarország nem a hazája, itt számára nem terem babér.

Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy ez lesz a törpe kisebbség – hiszen a Horthy-korszakban, amikor zsidótörvényeket fogadtak el, százezreknek kellett volna elvándorolnia, és senki nem ment sehová, miközben a cionistákat kiröhögték és följelentették; de ha csak néhány tucat ember elhatározásában szerepet tudunk játszani, úgy ez a honlap már betöltötte hivatását.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulálok!
4 éve guglin keresztül találtam meg a miertciont, igényes és érdekfeszítő tel-aviv és alija történelemmel. Külön tetszett, amikor Ricsi bevallotta, hogy ott állt a téren, igaz akkor még a mindent feladni kész (azóta tudjuk öngyilkos) békepártiságot támogatva. Az is tetszett, amikor Obamának tiszta lapot adva, méltattad székfoglaló beszédét. (sajnos erre azóta sem szolgált rá, de az esélyt meg kellett adni). Tetszik továbbá hogy a miertcion csak szőr mentén foglalkozik a magyarországi politikai történésekkel (más a helyzet ha a széljobb tényleg megerősödne. Remélem elkerüljük, hogy orbán-horthy szállást csinál vona-szálasinak), és abszolut hiánypótló izraeli, Közel-keleti, világpolitikai eseményekkel foglalkozik.
Tehát csak így tovább! szerény támogatás megy.
üdv, Lpc

Névtelen írta...

a számlaszámmal valami baj lehet.

Nechemia ben Avraham írta...

Annak, aki a második bejegyzést írta: kérem, küldjön e-mailt annak részleteivel, hogy mi lehet a baj. Köszönöm.

Névtelen írta...

a számlaszám második oktettjének végén a 2-es már nem kell...

Nechemia ben Avraham írta...

Lacapc, megjött, köszönjük!

Nechemia ben Avraham írta...

A hibát javítottam, köszi az észrevételt!

Névtelen írta...

Névtelenül jobbszeretem.

Magyar származású vagyok.
Voltak zsidó származású barátaim,osztálytársaim stb.

Az a legelevenebb velük kapcsolatos élményem,hogy mindíg jólinformáltak voltak.
Például a 89-es rendszerváltással kapcsolatban már 86-ban többen közülük kérdez-
tér, hogy
hogy én mem vagyok aktív ellenzéki,holott az nyilvánvaló vannak ilyen
szervezetek vagy klubok. Nem tudtam miről beszélnek. Számomra nem vol annyira nyilvánvaló.

Bátrabbak is mint én.

Nem mind annyira jó képességű, de kivétel nélkül jól boldogulnak.

Értékes emberek.