A cionizmus arcképcsarnoka - I. Aaron Aaronsohn (1876-1919)

A blog új rovatában a cionizmus jeles alakjait vesszük sorra. A sorozat egy - reményeink szerint - majdan megjelenő kötet része.

Aaronsohn szakmájára nézve mezőgazdász volt. Romániában született, de szüleivel már hatévesen alijázott, így gyakorlatilag szabrénak volt tekinthető. Atyja, aki egyik alapítója volt Zichron Jákovnak, tisztában volt azzal, hogy a korabeli Erec Jiszráél nem képes megfelelő szintű oktatást nyújtani gyermekének, Franciaországban taníttatta Aaront, aki hazatértekor, 1895-ben Edmond de Rotschild báró szolgálatába állt, és Metullán agronómusként működött. Kutatásokat végzett úgy Erecben, mint a szomszédos országokban; ő fedezte fel Ros Pinán a rég keresett ősbúza (triticum dicocoides) példányait. A felfedezés a világhíres botanikusok közé emelte.

1909-10-ben az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma meghívására a tengerentúlon járt. Befolyásos zsidó vezetők és filantrópok közreműködésével snorrolta össze az atliti kísérleti mezőgazdasági állomás létrehozásához szükséges pénzt.

A békés gazdász az első világháborúban hazafiként a halálveszedelmet is vállalta, amikor Avsalom Feinberggel és másokkal közösen létrehozta az első modernkori zsidó kémszervezetet, a Nilit (Nili: Necách Jiszráél Lo Jsákér – azaz: Izrael erőssége nem tagadja meg [az ősapáknak tett ígéretet] – ISám. 15:29). A kémközpontnak Atlit adott otthont. A cél az volt, hogy a Palesztináért harcoló brit csapatok parancsnokságát minél több információhoz – és ez által győzelemre – segítsék.

Maga Aaronsohn Kairóba költözött, és segített a briteknek az invázió kitervelésében. 1916-ban Londonba ment, memorandumot köröztetett Erec Jiszráél jövőjéről, és ezzel sokban járult hozzá a Balfour-nyilatkozat megszületéséhez. 1919-ben ott volt a Párizs környéki béketárgyalásokon, ahol az Ország határait szabták meg.

Halálának körülményei máig nem tisztázottak. Annyi biztos, hogy 1919. május 15-én életét vesztette a La Manche csatorna felett. Londonból „Párizsba kellett mennie”, írja dr. Jesurun Élijáhu Az élő zsidó történelem című művében, „hogy a cionista küldöttségnek átadja azokat az okmányokat, amelyekben az angolok megígérték neki az Ország önállóságát. Aaronsohn sohsem jutott el Párizsba. A repülőgép ajtaja, amelyet a kormány Aaronsohn rendelkezésére bocsátott, utazás közben véletlenül kinyílt – legalábbis ezt vallotta a pilóta –, és Aaronsohn az okmányokkal együtt eltűnt a La Manche csatorna hullámaiban.”