Bó szakasza – Egyiptomi sötétség

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyújtsd ki karodat az ég felé és legyen sötétség Egyiptom országa fölött és a sötétség legyen tapintható. És kinyújtotta Mózes karját az ég felé és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában három napon át. Nem látta az ember az ő testvérét és nem mozdulhattak el helyükből három napon át, de Izrael minden gyermekének világosság volt az otthonában” (2Móz. 10:21-23)

Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy a tíz egyiptomi csapást természetes okokkal próbálták magyarázni. Vannak, akik különösen súlyos chamszinra gondolnak. Egyesek szerint egy hatalmas földközi-tengeri vulkánkitörés hamuja került a légkörbe és sodródott a szelek szárnyán délnek, ennek volt köszönhető az elsötétülés – ami azonban nem magyarázza meg, miért maradt világos Izrael fiainak otthonában. Egy másik, evilági magyarázatot a Herzl Biblia lábjegyzete vonultat fel: eszerint i.e. 1335. március 13-án volt olyan napfogyatkozás, amely teljes sötétbe borította Egyiptomot, Gósen kivételével. Példának hozza a szöveg az 1925. január 24-i napfogyatkozást, amely „nem volt észlelhető New York alsó felében, a 96. utca volt a déli határa a teljes napfogyatkozásnak”.

Persze háromnapos napfogyatkozás nem létezik, olyan meg, amelytől az emberek megbénulnának és nem tudnának elmozdulni a helyükről, végképp nem. Nem tisztünk eldönteni, milyen természetű volt az egyiptomi sötétség, azt azonban biztosra vehetjük, hogy jelképértékkel, miként a Tóra valamennyi elbeszélése, ez a történet is bír.

Az első, és abban a korban hatalmasnak számító alija – több mint hatszázezer emberről van szó! –, amelynek előkészítéseként a tíz csapás zajlik, jelentőségében messze túlmutat azon, hogy egy nép, amely úton van a nemzetté válás felé, elindul egy idegen földről, hogy honfoglalás útján saját országot nyerjen. Ha pusztán anyagi okokkal magyarázzuk az egyiptomi sötétséget, feloldhatatlan ellentmondásba ütközünk; ha pusztán anyagi természetűnek tartjuk az Exodust, teljesen értelmetlennek tűnik a kivonulás, még abban az esetben is, ha a munkafelügyelők átmenetileg megszigorítják a feltételeket. Egyik fáraó uralma sem tart örökké, a helyzet előbb-utóbb jobbra fordul. Ami Egyiptomot illeti, az mégiscsak a világ vezető civilizációja, olyan ország, amely menedéket nyújtott a hébereknek anno, baj és szorongattatás – éhínség – idején; arról meg már nem is beszélve, hogy a húsosfazék is itt van, azt elhagyni szinte istenkísértés.

Az egyiptomi sötétség jelképértéke abban rejlik, hogy ez a csapás korlátozta a mozgásszabadságot – az egyiptomiak viszonylatában. A héberek nem csak azt tapasztalhatták, hogy otthonaikat elkerüli a sötétség (házaik belsejéről beszélünk, ezért a napfogyatkozásos elmélet sántít), de azt is, hogy az egyiptomiak három napig nem tudnak elmozdulni a helyükből. A szabadulás előtt nem sokkal hatalmas a mobilitás megőrzésének a jelentősége. Az üzenet így hangzott: míg az egyiptomiak maradnak, ahol vannak – ti jöttök velem. Míg az egyiptomiak sötétben maradnak, a ti számotokra világosság gyúl.

Szinte minden, a szakasszal kapcsolatos kommentár egyértelműen emeli ki: a sötétséget és a világosságot szellemi értelemben (is) kell érteni. A történetben rejlő fintorra vagy csavarra már kevesebben mutatnak rá, pedig ez sem kevésbé fontos: ez a csapás az egyiptomi napkultusz vereségét hozza, s míg a Nílus vérré változása korábban a föld termékenységét és ezen keresztül magát az anyagi megélhetést vette célba, az országra szakadt koromsötét az ellen a szellemi környezet ellen szólt, amelyben a héberek jó négy évszázada éltek, amelyhez lassacskán alkalmazkodtak – amihez, tisztesség ne essék szólván, asszimilálódtak.

Az isteni üzenet megfejtése nem okozhatott különösebb gondot a szerényebb intellektussal rendelkezőknek sem. Ez nem a ti országotok; ez nem a ti ideológiátok; a ti sorsotok más.

5768. Svát 4. (2008. január 11.)
Gyertyagyújtás: 15.56
Szombat kimenetele: 17.06