WikiLeaks: Hogyan lett Julian Assange Moszad-ügynök?

Noha a Közel-Kelet az alapítástól fogva a WikiLeaks prioritásai közé tartozott, nagyobb kiszivárogtatásokra itt nem került sor. Igazán kiadós csemegének az számított volna, ha Izraelt sikerül valamilyen indiszkrécióval kényelmetlen helyzetbe hozni.

Ezt nagyon is jó néven vette volna több híresség, így például a WikiLeaks leghírhedtebb támogatója, a szervezettel közvetlen kapcsolatot tartó, kikeresztelkedett, Holokauszt-tagadó önantiszemita: Jiszráél Sámir (a képen Assange háta mögött), aki sokak szerint felelős volt azért, hogy a portál kiszivárogtatta azon EU-diplomaták tervét, akik elhatározták, hogy a Durban II. „antirasszista” – valójában Amerika- és Izrael-ellenes – konferencián Mahmúd Ahmedinedzsád iráni elnök felszólalása alatt elhagyják a termet), vagy Sámir fia, Johannes Wahlström svéd újságíró; de a zsidó államról csak később, az amerikai táviratokból derült ki, hogy 2009 végén komoly leszámolásra készült a Hamasszal és a Hezbollahhal. Nyilvánosságra hozta továbbá a portál azt a nem túl szenzációs információt, hogy Szaúd-Arábia, több Öböl-menti állam, valamint Jordánia is* mindenképpen rá akarta venni Amerikát egy Irán elleni háborúra. Mindez nem volt nagyon kiadós. Voltak, akik sokkal nagyobb szennyes kiteregetését várták a térségből, s elmaradását annak tulajdonították, hogy Assange nem más, mint Moszad-ügynök.

A mellbevágó állítás alapját az képezte, hogy a zsidó állammal nem sokat foglalkozott a WikiLeaks, és a közzétett amerikai diplomáciai anyagnak is csak töredékében szerepelt Izrael, ráadásul semmi komolyabb horderejű dolgot nem lehetett megtudni róla. Izraelnek, miként a világ valamennyi szuverén államának, magától értetődően lehetnek olyan titkai, amelyeket nem kíván a nagyvilág orrára kötni – és épp ilyen könnyű elképzelni azt is, hogy a high-tech ország szerverei az illetéktelen kíváncsiskodók előtt zárva maradtak, legalábbis eddig.

Sok antiszemita hovatovább személyes sértésként fogta fel, hogy kandi hackerek nem tudtak mindenféle hátborzongató rémséget bányászni tel-avivi számítógép-termek sötét mélységeiből, és hamarosan meg is született a magyarázat az érthetetlenre. Nem arról van szó – állították számosan a neten –, hogy Izraelnek nincsenek titkai, vagy hogy azokat hatékonyan védelmezi. Igenis vannak titkai, és igenis eljutottak azok a WikiLeakshez, csak hát a portál visszatartja őket, alighanem azért, mert Assange-et lefizették a zsidók. A másik változat szerint: eleve az ő ügynökük volt, a Moszadnak dolgozott.

Az épületes hipotézist kész tényként közli többek közt egy nejlonnyilas honlap is, amely – nyilván szellemiségéhez híven – nem igazán a júdaizmussal, sokkal inkább a magyar nyelv helyesírási és nyelvhelyességi szabályaival áll hadban. „[…] Ha valaki jobban átböngészi, kénytelen észrevenni, hogy ezek az adatok, lényegében nem tartalmaznak semmiféle olyan terhelő dokumentumot, mely Izraelre nézve kínos lenne a világ előtt”, dühöng a neohungarista portál, amely szerint elfogadhatatlan, hogy a „WikiLeaks jelentéseiben, csupán 77 dokumentum említi Izraelt, és mindössze csak maroknyi adat van konkrétan Tel-Aviv politikájáról, de a viselt dolgairól, egy sem.” Miért? Mert „a Tel-Avivre” (sic!) vonatkozó adatokat gondosan kivették a többi közül. De sebaj: az igazság mindig kiderül, és ami nem megy szépen, az majd megy erőszakkal. Mint megtudjuk, „egy izraeli születésű oknyomozó újságíró bizonyítékot talált arra, hogy a WikiLeaksnek igenis vannak komoly terhelő adatai Izraelre nézve, de a honlap alapítója; Julian Assange, némi pénzért cserébe, - visszatartotta ezeket a bizonyítékokat!”

A sulykot nem először elvető portál most is hű marad önmagához, és mindenféle ellenőrzés nélkül átveszi a neten keringő – néhány gombnyomás árán leellenőrizhető – ostobaságokat. Eszerint „Lia Abramovitch, az izraeli oknyomozó újságíró, - saját honlapján a ’Syriatruth’ nevű oldalon - a WikiLeaks egykori szóvivőjét; Daniel Domscheit-Berg-et nevezi meg, mint ennek a nem akármilyen kompromittáló információnak a forrását. Domscheit-Berg azt mondja; Assange pénzt kapott ’izraeli félhivatalos köröktől’ (Feltesszük a Mossad-tól - a szerk.) hogy ne publikálja az Izraelt terhelő anyagokat. És ő meg is ígérte nekik, hogy nem fogja. Sőt mi több, ezekről a zsidókkal folytatott tárgyalásokról titkos hang és videofelvételek is készültek. ([…] Egyenlőre nem tudni még, hogy csak Assange, vagy csak a Mossad kezében vannak ezek a felvételek, - s ha mindkettőjükében, akkor rendesen sakkban tarthatják egymást. - Mindenesetre ezeknek majdani publikálása nagyobb erejű lehet, mint bármely leleplező anyag a Wiki történetében.) Nos, ez a titkos megállapodás a magyarázata annak ténynek, hogy miért van csak egy, azaz egyetlen egy dokumentum van a WikiLeaks ’leleplező’ anyagai között, - mely érinti az izraeli nukleáris fegyverek probléma körét, - és ez az egy anyag is csak közvetett módon foglalkozik vele” – tudjuk meg a színigazat a magyar nyelvű tenyésznáci honlaptól.

Lia Abramovich néven élnek jó néhányan a világban, de ilyen nevű izraeli újságíró nincs, nem is létezett soha; költött személy – s mint ilyen, aligha készíthetett interjút akár Daniel Domscheit-Berggel, akár mással, valamint közzé sem tehette azt sem a Syriatruthon, sem egyebütt (a Syriatruth.org domain egyébiránt nem a légbőlkapott „izraeli születésű” újságírónőé, hanem egy, a damaszkuszi rezsimmel szemben álló emigráns lapocskáé, ahol aligha foglalkoztatnak zsidó zsurnalisztákat, főleg, ha azok nem is léteznek).

A cikk egy dokumentum zűrzavaros taglalásával folytatódik, amely „annak a találkozónak a felülvizsgálatáról szól, mely John Rood, amerikai államtitkár, valamint brit és francia kollégája; Mariot Leslie, Philippe Carre, között zajlott le, - és amely találkozón az Egyesült Államok, Nagy Britannia, és Franciaország támogatja, Izrael nukleáris potenciáljának szó szerinti: ’kétértelmű megközelítését.’ - (Mely lényegében egy be nem vallott cinkosságot jelent a zsidó állammal. Azzal az álammal, mely nem írta alá az ’Atomsorompó szerződést’. Sőt semmilyen nukleáris erőt korlátozó egyezményt. - a szerk.) ’Továbbá nem fűződik érdekük ahhoz, - folytatódik a dokumentum, - ’hogy megszüntessék ezt a ’kétértelműséget’, vagyis hogy a zsidó állam bevallja mennyi atomfegyvere van, - mert szerintük éppen ez az, amely stabilizálja helyzetét a régióban.’ Carre azt mondta, hogy egyetért mindezzel, vagyis, hogy Izrael ezzel azt közli burkoltan, hogy akár elsőként is alkalmaz majd atomfegyvert a Közel-Keleten.”

Voltam serény a fordítás angol verzióját kikeresni a neten, és azt végigkövetni az eredetig. Nem fogják elhinni, de a hungarista honlap által közölt és több hasonló, magyar nyelven megjelenő portál által változtatás nélkül – készpénz gyanánt – átvett anyag forrása a Presstv.ir domain alatt szereplő iráni site, amely 2010. december 8-án dobta az álhírt a világháló rengetegébe. Az önmagát első angol nyelvű, amellett forradalmi iráni hírportálnak megjelölő Presstv nem szól forrásaról, így – amennyire visszakereshető – egy teheráni szerkesztőségi értekezleten, vagy egy íróasztal mellett születhetett meg Lia Abramovich figurája, valamint a Domscheit-Berggel készült állítólagos interjú, amit az egykori WikiLeaks-szóvivő egyébként cáfolt – mondván: soha nem találkozott ilyen nevű emberrel, és sem neki, sem másnak nem tett olyan kijelentést, hogy a „Mossad” pénzelte volna Assange-et.**

(No de hát lehetett-e valaha hinni a zsidóknak?)

*Mint egy később napvilágra került, 2009. április 2-án kelt amerikai diplomáciai sürgönyből tudjuk, Irán atomfegyvere nem elsősorban Jeruzsálemet aggasztotta. Zeid Rifai, a jordán szenátus akkori elnöke ezt mondta David Hale ammani amerikai nagykövetnek: „Vagy lebombázzák Iránt, vagy együtt élnek az iráni bombával. Szankciók, miegyebek, ösztönzések mit sem számítanak.” Noha Hale szerint Rifai úgy vélte, az Irán elleni csapás „katasztrofális hatással lenne a térségre”, ezt elfogadható árnak tartotta, ha cserébe elejét lehet venni az iráni atomfegyver kifejlesztésének.
**„Amikor olvastam valahol, ez az állítólagos riporter, akivel én beszéltem volna, a Háárecnek [izraeli napilap] dolgozik, megkértem embereket az izraeli tévétől, ugyan segítsenek már nekem fellelni ezt a nőt és kapcsolatba lépni vele. Azt válaszolták, nem úgy fest, hogy lenne ott ilyen nevű ember. Úgyhogy elég nyilvánvaló, amit én éreztem is, hogy ez a személy nem létezik. Hogy milyen pletykák keringtek, én azt már nem tudom”, nyilatkozta Domscheit-Berg. (Mi már tudjuk.)
 
Részlet Rákócza Richárd: A WikiLeaks-botrány című, a K.u.K. kiadónál a héten megjelenő könyvéből.