Mióta van palesztin zászló?

A Palesztinával kapcsolatos ENSZ-szavazás előtt úgy érezzük, ideje fellebbenteni a fátylat a Közel-Kelet történelmi közelmúltjának néhány talán kevéssé ismert részletéről. A részleteket az angolul tudók megtalálják a Wikipedián és sok más helyen, így együtt és magyar nyelven azonban először jelenik meg ez az információcsokor, mint annyi minden a Miért Cion? blogon.

„Palesztina” mint önálló államalakulat a történelem folyamán két alkalommal létezett korábban, mind a kétszer zsidó állam volt. A második zsidó államot a Római Birodalom számolta fel több forradalma elfojtásával; azt követően a terület mindig egy más, nagyobb birodalom része volt, noha zsidók – néha elenyészően kis számban – mindvégig éltek ott.

A hetedik századtól Erec Jiszráélben, Izrael földjén megjelenő araboknak természetesen nem volt saját zászlajuk. A ma jól ismert fekete-zöld-vörös-fehér színek – az úgynevezett pánarab színek – a huszadik században tűntek fel. Hogy miért épp ezeket a színeket választották az Ottomán Birodalommal szembeni függetlenségre áhítozó arabok, arra nézve több elmélet is létezik. Az egyik szerint a színeket az arab nacionalista Irodalmi Klubban választották ki Konstantinápolyban – a mai Isztambulban – a szervezkedők, mégpedig egy tizenharmadik századi arab poéta, Száfi a-Dín al-Hili verssorai alapján:

Fehérek a tetteink, feketék a csatáink,

Zöldek a mezőink, vörösek a kardjaink.

(Mármint a vértől.) A másik magyarázat úgy tartja, a színeket a Fiatal Arabok Társasága határozta meg 1911-ben Párizsban. A legvalószínűbb azonban, hogy az összarab zászló nem arab találmány. Az első világháború során az antanthatalmak az ellenséges Törökország kisebbségeiként udvaroltak az araboknak, és – akárcsak később a zsidóknak – számukra is önálló államot ígértek. Még a zászlót is megtervezte Sir Mark Sykes brit diplomata, mert pontosan tudta, mekkora erőt meríthetnek a jelképekből azok, akik szabadságukért, függetlenségükért küzdenek.

Az arab felkelés első ízben 1917-ben használt zászlója. A korabeli felvételen látható, hogy a fehér csík a legalsó. Ez lett az először 1948-ban "kikiáltott" palesztin állam zászlaja

Az már a történelem fintora, hogy míg az egységes arab állam azóta se jött létre, a britek és a franciák által – helyenként vonalzóval – létrehozott vagy patronált arab államok között alig akadt olyan, amely önálló zászlót hozott volna létre. Ugyanazt a négy színt és elrendezést variálta Egyiptom, Jordánia, Irak, Kuvait, Szudán, Szíria, az Egyesült Arab Emírségek, Jemen, később a palesztinok, még később Szomálföld, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság és legújabban a kadhafista rezsimet megdöntő Líbia is ezekhez a színekhez tért vissza. A vízszintes sávok a történelem folyamán létezett három kalifátusra – abbászita, omajjád és fátimida – utalnak, a piros háromszög pedig a napjainkban is trónon lévő Hásemita dinasztiára.

Miután Nagy-Britannia megszállta és a Népszövetségben mandátumává szavaztatta Palesztinát, természetesen szóba sem jöhetett, hogy akár az arab egység zászlaját, akár a zsidók Dávid-pajzsos lobogóját hivatalosként fogadják el a Szentföldön. A mandátumnak létezett saját zászlója – amit lejjebb láthattok: lényegében a Union Jack a bal felső sarokban, a vörös mezőben pedig a Palestine felirat díszelgett. A mandátumban szinte soha nem vonták fel, leginkább az itt bejegyzett nem állami hajókon lobogott 1927 és 1948 között, hogy azután nyomtalanul eltűnjön a történelem süllyesztőjében.

A piros háromszög által jelképezett Hasemita dinasztiának szánták Nagy-Szíriát, ami csak néhány hónapig létezett 1920-ban, de a mai napig épp úgy meghatározója a szír nacionalizmusnak, mint az irredentizmus a magyarországi széljobbantak szemében; hasemita uralom alá került Irak, ahol később köztársaság lett, Arábia, ahol 1925-ben a Szaúd-ház puccsolta meg őket, valamint Transzjordánia – a mai Jordánia –, ahol ma is hatalmon van.

A jordán lobogót a Hasemita dinasztiát jelképező piros háromszögben látható, a Korán első szúrájának hét versét jelképező hétágú csillag különbözteti meg a palesztintől. Jordánia lakosságának ma mintegy hetven százaléka palesztin

Fekete-zöld-fehér volt a rövid életű jordán-iraki Arab Federáció zászlaja, és ez volt a kevéssé ismert Össz-Palesztinai Kormány hivatalos lobogója is. Az Össz-Palesztinai Kormány a közel-keleti történelem egy érdekes csemegéje; érdemes megismerkedni történetével, mert híven tükrözi a második világháború utáni valódi arab szándékokat. Ez volt az a kvázi-államalakulat, amelyet az Arab Liga hozott létre 1948. szeptember 22-én. Akkorra vált világossá, hogy hat arab állam egyesített támadása sem képes eltörölni a föld színéről az 1948. május 14-én megalapított Izraelt – szükségessé vált tehát egy állam kitalálása a Szentföldnek annak a fertályára, ami zsidó kézen maradt. A zsidók ellen – de egymás ellen is.

Nem mintha bármely arab állam valóban egy újabb arab államot akart volna létrehozni itt. Transzjordánia, Egyiptom és Szíria egyaránt igényt tartott Izrael Földjére, és akkora szeletet hasítottak ki belőle, amekkorát csak bírtak, holmi ENSZ-határozatokkal mit sem törődve. I. Abdullah transzjordán király hivatalosan az „Arab-Palesztina királya” címet is viselte, noha csak a magyar sajtóban helytelenül Ciszjordániának nevezett Nyugati Partot – Júdeát és Somront –, valamint Jeruzsálem keleti részét tudta katonai erővel (brit hadvezérének, Glubb pasának köszönhetően) megkaparintani.

A többi arab állam, kivált Egyiptom, nem nézhette ezt ölbe tett kézzel. A bábrezsimet lényegében Kairó hozta létre az Arab Liga égisze alatt, és ha valaha létezett bármilyen szuverenitása, az az Egyiptom által megszállt Gázai-övezetre terjedt ki. A „kormány” élére Jeruzsálem veszett zsidófaló főmuftiját, Hitler és Himmler személyes jó barátját, Amin Husszeinit nevezték ki, a kabinet tizenkét tagja közül a legtöbb az ő rajongója volt és egyben rokona: a Husszeini klán adta a külügy- és a hadügyminisztert is.

Amin Husszeini, az első palesztin államfő legfőbb szövetségesével és példaképével

Ugyancsak Husszeini elnöklete alatt, 1948. szeptember 30-án, az egyiptomi kézre került Gázában hívták össze a Palesztinai Nemzeti Tanácsot, amely október elsején kimondta az egész Palesztina függetlenségét, Jeruzsálem fővárossal. Ekkor kiáltották ki első ízben a palesztin államot – Izrael helyén. Papíron legalábbis, ugyanis ennek a kormánynak az égvilágon semmiféle adminisztrációja, hivatala, pénze vagy hadserege nem volt. Zászlójául megtette az arab felkelés zászlaját, és kijelentette, hogy fel fogja szabadítani Palesztinát. Szervezni próbáltak valamiféle haderőt, ezt azonban Glubb pasa Abdullah transzjordán uralkodó parancsára kegyetlenül megsemmisítette.

Magát az Össz-Palesztinai Kormányt azonban 1948 októberében ha Abdulla nem is, de az Arab Liga többi hat tagállama – Egyiptom, Szíria, Libanon, Irak, Szaúd-Arábia és Jemen – elismerte. Más állam azonban nem. Amikor Egyiptom 1949-ben aláírta a tűzszüneti szerződést, ebben fektették le először hivatalos formában a mai Gázai-övezet határait, és ez a földdarab került – névlegesen – a Kairóból távirányított kormány irányítása alá, a valóságban azonban az egyiptomi hadsereg műveleti területe volt ez. Nyilvánvaló, hogy Egyiptom be akarta nyelni az egész Szentföldet – de hivatalosan soha nem jelentette be ilyen igényét, és soha nem is annektálta a Gázai-övezetet, csak igazgatta. Nemzetközi jogi értelemben ez valóban a senki földje.

Az összpalesztin kormány

Az Össz-Palesztinai Kormány elfeledetten vegetálgatott éveken át. 1952-ben katonatisztek puccsolták meg az egyiptomi monarchiát, és a nasszerizmus idején ismét előtérbe került, sőt, megkérdőjelezhetetlen ideológiává vált az arab egység gondolata. 1958-ban gyakorlati lépéseket is tettek ennek megvalósítására – Egyiptom és Szíria létrehozta az Egyesült Arab Köztársaságot –, és ebben a helyzetben semmi szükség nem volt egy mesterséges entitás mesterséges kormányára, amit Gamal Nasszer 1959-ben elnöki rendelettel megszüntetett, tagjait szélnek eresztve. A hitlerista cinkos Husszeini Libanonba emigrált, ott is halt meg. Egyiptom 1962 márciusában egy külön gázai alkotmánnyal erősítette meg a korábban létrehozott Törvényhozói Tanács hatalmát. 1967-ben az Övezet hosszú időre izraeli kézre került, és paradox módon ez tette lehetővé a palesztin államiság valódi kezdeteit. Amit az arab államok soha egy pillanatra sem tettek lehetővé, azt Izrael megengedte: a béke kedvéért beleegyezett a palesztin állam kezdeményének létrejöttébe. A Tunéziából érkező Jasszer Arafat elsőnek Gázában és Jerikóban üthette fel főhadiszállását.

Mint megfigyelhettünk, a sosemvolt-palesztin állam zászlaja nem egyezett meg a mai palesztin zászlóval. A módosított változat 1964 óta létezik, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet fogadta el. A PFSZ 1988. november 15-én, amikor második alkalommal „kiáltották ki” a palesztin államot, hivatalosan állami zászló rangjára emelte ezt a variánst, ami fekete-fehér-zöld elrendezésű (az arab forradalomé fekete-zöld-fehér), a piros háromszögben semmilyen jelzés nem látható. Leginkább a jordán lobogóra emlékeztet.

Igazán ismertté a Hatnapos Háború után lett, amikor Izrael az ellenőrzése alá került területeken betiltotta a használatát, és még a színek ráutaló használatát is provokációnak és bűncselekménynek tekintette. Ennek egyszerű magyarázata van. A palesztin államot – teljesen függetlenül attól, hogy épp azt Egyiptom vagy a Szovjetunió szponzorálta, és 1948-ban vagy 1988-ban kiáltották ki – soha nem Izrael mellett képzelték el, hanem csakis és kizárólag Izrael helyett. Ez volt Husszeini ideológiája, ez Jasszer Arafaté, valamennyi terrorszervezeté a marxistáktól az iszlamistákig; ez ma is a Gázát uraló Hamasz és a Nyugati Part egy részén regnáló Fatah ideológiája. Valamennyien Izrael felszámolására törekednek, valamint arra, hogy államukat a zsidó állam helyén hozzák létre, Jeruzsálem fővárossal. Az egyedüli ideológiai különbség, hogy míg a Fatah engedélyezné az 1948. május 14-én ott élt zsidók (de nem leszármazottaik) maradását, a Hamasz ezt csak az első világháború (!) idején ott élt – ma legalább 93 éves – zsidók számára engedélyezné, mindenki másnak takarodnia kéne.

Hamasz-tömeggyűlés Gázában, még a 2007-es hatalomátvétel előtt

A Gázai-övezetben visszaszorulóban van a palesztin zászló, miután a Hamasz terrorszervezet saját lobogót üzemeltet. Ez fűzöld, rajta - az iszlamizáció jegyében - a sahada szó áll, amely nem más, mint a muzulmán egyistenhit és Mohamed prófétaként való elismerésének egy kifejezésben történő tömörítése. Gázában tehát két lobogót használnak, körülbelül úgy, ahogyan a magyarországi szélsőjobboldal is használja az Árpád-sávos lobogót az állami mellett. Hivatalosan azonban továbbra is a négyszínű zászló a hivatalos állami jelkép a Gázai-övezetben.

A Hamasz zászlója a hivatalos lobogó felett

Sem a Palesztin Hatóságnak, sem a Hamasznak, sem más kisebb vagy nagyobb terrorszervezetnek nem célja az, hogy békét kössön Izraellel, ha csak nem időlegesen, taktikai okokból vagy kényszerből, mint tették eddig is. Mivel e poszt valamennyi állítása könnyen ellenőrizhető, a tényeknek nyilván tudatában vannak azok a politikusok is a világ minden táján, akik ENSZ-nagykövetüket utasítani fogják: szavazzák meg, vagy ne szavazzák meg a palesztin államot, esetleg maradjanak távol a szavazástól. Kíváncsian várjuk az eredményt.

Reklám

1944: Velünk történt