Nem eszik olyan forrón a kebabot?

Éli Jisáj belügyminisztert meghívták Ankarába; Erdoğan mégsem látogat Gázába, Meridor úgy véli, hallgatni arany, a török ellenzék szerint miniszterelnökük az ellenségeskedéssel csapást mér Ankara presztízsére.

Teljes szereptévesztésről, politikai zűrzavarról és főleg következetlenségről árulkodik a szinte egyik napról másikra megbokrosodott török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdoğan külpolitikai ámokfutása. 

A török kormányfő egy év után rájött, hogy el kell kezdeni duzzogni

Törökország a diplomáciai kapcsolatok szintjének lejjebb szállítását követően példa nélkül álló kardcsörtetés során, napok leforgása alatt rombolta le az évtizedek munkájával felépített kétoldalú kapcsolatokat Izraellel – a Mavi Marmara kalózhajóval kapcsolatban egy évvel ezelőtt végrehajtott izraeli biztonsági intézkedések ürügyén.

Miután Izrael nem volt hajlandó bocsánatot kérni a tavalyi kommandós rajtaütésben likvidált kilenc török állampolgárságú provokatőr erőszakos halála miatt, Erdoğan többek között azzal fenyegetőzött, hogy térségbeli körútja során Gázába is ellátogat, és kilátásba helyezte, hogy a további „segélyhajókat” a török haditengerészet fogja kísérni. Ez gyakorlatilag háborús fenyegetést jelentett – egy olyan ország részéről, amely két hete még megbízható szövetségesnek számított.

Dán Meridor miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy a török kormányfővel a súlyos kijelentések dacára sem szabad „verbális kardcsörtetésbe” belemenni. „A legjobb válasz a csend”, nyilatkozta Meridor a Gáléi Cáhálnak. „Remélem, a jelenség elmúlik. Törökországnak, amely azt állítja, Izrael nem helyezheti magát a nemzetközi jog fölé, meg kell értenie, hogy ezt ő sem teheti meg.”

Meridor: Csak túl leszünk ezen is

Meridor az ENSZ ad hoc bizottságának azon jelentésére célzott, amelynek napvilágra kerülése voltaképp előidézte a hisztérikus török pálfordulást. A Palmer-bizottság, noha megrótta a zsidó államot az erő „eltúlzott” alkalmazásáért, azt állapította meg, hogy a Gáza partjainál életbe léptetett blokád teljes mértékben megfelel a nemzetközi jogi előírásoknak, és ugyanezt állította a Mavi Marmara-ügy kapcsán is. Az időközben hivatalos egyiptomi látogatásra érkező Erdoğan egy lapinterjúban kitartott amellett, hogy a török haditengerészet „készen áll a legrosszabb forgatókönyvre”, a Palmer-jelentést pedig azzal söpörte le az asztalról, hogy „értéktelen”, mert annak készítője nem volt objektív.

Az ellenzék vezetője szerint mindenkinek árt a miniszterelnök ámokfutása

A török politikai ellenzék nem dicséri meg ámokfutásáért a kormányfőt, noha Erdoğan korábban, kifelé tompítani igyekezett szavai élét, még azt az állítást is megkockáztatta, hogy mondandóját félreértelmezték. Kemal Kılıçdaroğlu, a török ellenzéki Republikánus Néppárt (CHP) vezetője értelmetlennek nevezte a diplomáciai kapcsolatok alsóbb szintre helyezését, aminek szerinte „egyedüli funkciója a török nép megtévesztése”; arra hívta fel a figyelmet, hogy egy esetleges háború esetén a török földön lévő amerikai támaszpontok radarállomásai Izraelt segítenék; Erdoğan ballépései pedig végső soron a gázai lakosoknak ártottak a legtöbbet, mivel voltaképp épp Törökország mondatta ki az ENSZ-szel a blokád jogszerűségét, és ezzel a kormányfő a saját hazája presztízsére is nem mindennapi csapást mért.

A török külügyminiszter példaértékűnek tartja az izraeli politikai pártok összefogását

A miniszterelnök a vezető török lapban, a Hürriyetben reagált az ellenzéki vádakra, mondván, „bármekkora árat is fizessen, legyen az 15 millió dollár vagy 150 millió dollár (…), számunkra az a lényeg, hogy senki ne tapossa meg a becsületünket.” Ahmet Davutoğlu külügyminiszter ugyancsak bírálta Kılıçdaroğlu kijelentéseit, azt állítva, az effajta kommentárok sokkal inkább illenének egy izraeli hivatalos személyiség sajtókonferenciájára, a CHP pedig megtanulhatná az izraeli ellenzéki pártoktól, hogy vannak helyzetek, amikor fel kell sorakozni a kormány mögé.

Jisáj Ankarába utazik?

A megannyi szempontból kínos helyzetben igencsak érdekes fejlemény, hogy egy befolyásos török sejk, az Erdoğanhoz közel álló Ádnán Áokr emberei érkeztek meg Jeruzsálembe azzal a céllal, hogy megpróbálják helyreállítani a két ország közti kommunikációt, és találkozzanak Éli Jisáj belügyminiszterrel. A delegációban ott volt Avraham Cháim, a törökországi zsidóság főrabbija. A küldöttek meghívták Törökországba Jisájt, aki a Gáléi Cáhál értesülése szerint nem utasította vissza a meghívást, és közölte: pártolja a kapcsolatok helyreállítását. Irodája hangsúlyozta, hogy amennyiben elutazik Ankarába, azt csak Binjámin Netanjáhu miniszterelnök előzetes jóváhagyásával teszi.

Eközben Erdoğan, akinek személyében tizenöt év után első alkalommal járt török vezető politikus Egyiptomban, lemondott arról, hogy beváltsa fenyegetését és Gázába is ellátogasson. Iszmaíl Hanije Hamasz bandavezér erre úgy reagált, hogy a látogatás előkészületeit úgy folytatják, mintha Erdoğan nem mondta volna le a látogatást. A török miniszterelnök eközben az Arab Ligában mondott beszédében „nem opciónak, hanem kötelességnek” nevezte a palesztin állam elismerését.

Törökország a jelek szerint egyszerre több fronton próbál előremenekülni a pénzügyi összeomlás elől: İdris Naim Şahin belügyminiszter (balra) oda nyilatkozott, hogy a török csapatok „bármely pillanatban” átléphetik az iraki határt, hogy leszámoljanak a PKK kurd terrorszervezet fegyvereseivel.

Török harckocsioszlop az iraki határon. Ki tudja ezek után, merre van az arra?