Az Új Kelet szerdai számából: Békét az állammal, vagy államot béke nélkül?

Abbász hazudott beszédében a palesztin entitás valódi területi igényeit illetően, de a Hamasz így is árulónak bélyegezte, ezért Délen terrorriadót fújtak. Megszavazható akár az is, hogy a nap Nyugaton keljen fel, hívta fel a figyelmet az ENSZ szavazógépezetének működésére Netanjáhu. Clinton szerint a béke csak tárgyalások útján lehetséges; Lieberman elfogadná a Kvartett javaslatait.

A palesztin elnök keblére öleli a világot

Az ENSZ Közgyűlésében viharos ovációval üdvözölt Mahmúd Abbász, a Fatah vezetője mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője mutatkozott be hallgatóságának, amivel nem mondott igazat, miután mandátuma már évekkel ezelőtt lejárt, új választásokat viszont nem mer kiírni, mert azokat minden valószínűség szerint a Hamasz nyerné meg, amint az a Gázai-övezetben is történt. A palesztin elnök hosszas és nem egy helyütt érzelgős bevezetés után pontokba szedte mondandója lényegét, több helyütt is nyíltan hazudva. Íme:

Abbász hazudott a valós szándékairól

Abbász az első pontban azt állította, a palesztin nép célja az, hogy elismertesse elidegeníthetetlen nemzeti jogait egy független palesztin állam formájában, Kelet-Jeruzsálem fővárossal, a Nyugati Part és a Gázai-övezet területén, vagyis azokon a területeken, amelyeket Izrael 1967 júniusában foglalt el. Követelte továbbá a palesztin menekültek visszatérési jogát – nem csak a megalakítandó állam területére, de egész Izrael viszonylatában –, valamint izraeli börtönökben ülő arab terroristák haladéktalan szabadlábra helyezését. A palesztin elnök hazudott a valós területi igényeket illetően, mivel a Hamaszhoz hasonlóan az ő szervezete, a Fatah – valamint az összes palesztin szervezet és a teljes palesztin közvélemény – nem csak az évekkel ezelőtt megkapott Gázára és a részben megkapott Nyugati Partra tart igényt, hanem a jelenlegi Izrael teljes területére, a Golan nélkül, továbbá Jeruzsálemre mint fővárosra, annak keleti és nyugati részére egyaránt.

Abbász és az államkérelme

A második pontban Abbász kijelentette, hogy a PFSZ és a palesztin nép tartózkodni fog az erőszaktól és elítéli a terror valamennyi formáját, különösen az „állami terrorizmust”, amely arab szóhasználatban mindig Izraelt jelenti. Az államfő vállalta, hogy kötelezőnek ismeri el az összes szerződést, amit a PFSZ eddig Izraellel aláírt. (Ha ezt komolyan gondolnák, többek közt át kéne írni az Izrael megsemmisítését célzó alapokmányukat, és fel kellene számolniuk a Hamaszt.)

Abu Mázen a harmadik pontban kifejezte készségét arra, hogy haladéktalanul visszatér a tárgyalóasztalhoz, amennyiben Izrael teljes mértékben befagyasztja az ellenőrzött területeken az összes építkezést és település-bővítést.

„Népünk folytatja a békés népi ellenállást az izraeli megszállással, településekkel és apartheid politikával szemben, valamint a rasszista annekciós Fallal szemben”, ígérte Abbász a negyedik pontban a Nyugati Parton húzódó biztonsági falról szólva, amely meggátolja a terroristák Izraelbe szivárgását, és fennállása mintegy 95 százalékkal csökkentette a halálos kimenetelű terrorcselekményeket.

Az ötös pontban a palesztin elnök tagadta, hogy az ENSZ bevonásával egyoldalú lépésre ragadtatta volna magát. „Erőfeszítéseink nem Izrael elszigetelését vagy delegitimálását célozzák”, állította Abbász, aki nem tette hozzá, hogy napokkal ezelőtt a saját washingtoni nagykövete szögezte le: soha nem fogják Izraelt elismerni. Azt próbálta elhitetni a Közgyűléssel, hogy céljuk csak a települések és az állítólagos apartheid delegitimálása.

Bibi: a terror nem csak a zsidók ellen irányul

Sokaszorra is elismételte Binjamin Netanjáhu miniszterelnök a palesztinoknak tett békeajánlatot és a tárgyalásos rendezéssel kapcsolatos izraeli álláspontot – ezúttal az ENSZ Közgyűlése előtt. A kormányfő említette, hogy hazája rendezni szeretné az utóbbi időben szétzilálódott izraeli-török, illetve feszültté vált izraeli-jordán kapcsolatokat is, de Szíriát és Iránt is a kétoldalú viszony rendezésére szólította fel.

Netanjáhu: miért nem tárgyalunk itt és most?

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, tette hozzá Netanjáhu, hogy a világszervezetben elnyomó rezsimek, sőt, Libanonon keresztül maga a Hezbollah terrorszervezet is képviselteti magát – egyenesen az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A kormányfő kifejtette: az ENSZ Közgyűlésben gyakorlatilag még azt is meg lehetne szavaztatni, hogy a nap nyugaton keljen fel – nemhogy azt, hogy a zsidó vallás legszentebb helyét, a Nyugati Falat megszállt palesztin területként tüntessék fel.

A miniszterelnök említést tett az 1975. november 10-én meghozott (később visszavont) 3379. számú ENSZ-közgyűlési határozatról, amely a PFSZ és a kommunista rezsimek nyomására – az osztrák háborús bűnös Kurt Waldheim főtitkár vezényletével – „kimondja, hogy a cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája”, és hozzátette: nem azért jött, hogy megtapsolják (de beszédét többször tapssal szakították félbe), hanem hogy ismertesse a tényeket, amelyek összefoglalva a következők: Izrael békét szeretne a palesztin állammal, a palesztinok azonban államot szeretnének béke nélkül.

Antiszemita demonstráció 1975-ben az ENSZ székháza mellett

Netanjáhu figyelmeztetett arra, hogy az iszlamista terror nem csak Izrael vagy a világ zsidósága ellen irányul, mohamedánok és keresztények annak egyaránt célpontjai lehetnek. Üdvözölte azt, hogy Mahmúd Ahmedinedzsád iráni diktátor militáns beszéde alatt több delegátus – köztük Magyarország küldötte – elhagyta az üléstermet, de arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenkinek ki kellett volna vonulnia. Az iráni atomfegyverkezést mindenáron meg kell akadályozni; ha ez nem sikerül, a nukleáris terrorizmus korszaka jön el.

Mindenkinek ki kellett volna vonulnia

„Kössünk békét itt és most”

Az izraeli kormányfő felidézte a korábban a palesztinoknak tett ajánlatokat: a 2000-ben Camp Davidben Ehud Bárák által megfogalmazott indítványt, amelyre válaszul Jasszer Arafat kirobbantotta a második intifádát; Ehud Olmert 2008-as ajánlatát, amire Abbász mondott nemet; Izrael kivonulását Libanonból és Gázából, amikor is „zsidó emberek ezreit szakítottuk ki otthonaikból, majd átadtuk a területet Abbásznak, hogy építsen fel egy békés rendszert Gázában. Akkor az egész világ üdvözölte ezt mint a béke felé tett bátor lépést. De nem békét kaptunk, hanem háborút.”

„Abbász előttem azt mondta, hogy csak reményekkel és álmokkal vannak felszerelve. Nem említette azt a több tízezer rakétát, amelyek közül több ezer már becsapódott a városainkba. Az izraeliek jogosan tehetik fel a kérdést, hogyan lehet azt megakadályozni, hogy ez ne fordulhasson elő újra.”

Reklám

Velünk történt 1944

Netanjáhu arra kérte palesztin kollégáját, kezdjék meg azon nyomban a béketárgyalásokat: „itt és most, az ENSZ-ben. Ha valóban békét akarunk, mi akadályozhat meg bennünket ebben? Az Örökkévaló segítségével találjunk valami közös kiindulópontot; én nem tudok békét kötni Ön nélkül” – mondta Abbásznak az izraeli kormányfő, aki szerint a palesztinoknak fel kellene adniuk az álmaikat, hogy arabok millióival fogják elárasztani Izraelt, eltorzítva annak zsidó jellegét.

Hamasz: Abbász áruló

Gázavárosban nyilvánvalóan tudniuk kellett, hogy Mahmúd Abbász duplafenekű beszéde nem a PFSZ vagy a Fatah valós álláspontját tükrözte, ennek dacára Iszmaíl Haníje bandavezér árulással vádolta nyugati parti kollégáját, akivel néhány hónappal ezelőtt papíron kibékült, és kizárta annak lehetőségét, hogy a palesztin vezetőség akár csak porhintés céljából is azt a látszatot keltse, hogy a leendő állam területét illetően beérnék a Nyugati Parttal, a Gázai-övezettel és Jeruzsálem keleti részével, benne az Óvárossal. A Hamasz egyértelmű és kimondott célja Izrael teljes felszámolása és annak nem muzulmán lakosságának deportálása. Haníje egy nyilvános beszédében is aláhúzta ezt, kizárva bármilyen tárgyalásos rendezést, amikor kijelentette, Palesztinát előbb fel kell szabadítani, és majd azután beszélhetünk államról.

Haníje és Abbász egymás meleg, baráti társaságában

Izrael arablakta területein, mint várható volt, több helyütt zavargások voltak, Délen azonban terror-riadót is el kellett rendelni, mivel tartani lehet attól, hogy a Hamasz valamilyen nagyobb szabású vérontással tesz kísérletet a tárgyalásos rendezés meghiúsítására, illetve arra, hogy Egyiptomot valamilyen formában megint megpróbálja belerángatni egy fegyveres konfliktusba, amint az néhány hete sikerült is.

Izraeli-gázai határ: készültségben

A Kvartett új legvégső határideje

A Kvartett – Egyesült Államok, ENSZ, Oroszország és Kína – ragaszkodik ahhoz, hogy a felek egy hónapon belül ismét üljenek tárgyalóasztalhoz, és új menetrendet követve, 2012 decemberéig dolgozzák ki a végső megállapodást. Hillary Rodham Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere teljes támogatásáról biztosította a Kvartett elképzeléseit. Binjamin Netanjáhu egyértelművé tette, hogy Izrael kész a béketárgyalásokra, arra azonban figyelmeztetett, hogy a békét a világszervezet diktátumaival nem lehet elérni.

Ávigdor Lieberman külügyminiszter a Kol Jiszráélnek adott nyilatkozatában, noha fenntartásait is hangoztatta, azt állította, Izraelnek üdvözölnie kell a Kvartett tervét, és háláját kell kifejeznie az Egyesült Államok felé a kairói követség személyzetének kimentése érdekében tett közbenjárás, valamint Barack Obama elnöknek az ENSZ Közgyűlése előtt elmondott beszéde miatt.

Lieberman: nincs más hátra, mint a Kvartett javaslatainak elfogadása

Lieberman közölte: fenntartásai ellenére is reméli, a palesztinok válaszolnak a békefelhívásra és komoly párbeszédet kezdenek Izraellel. A tárgyalásokat bármilyen tárgykörben meg lehet kezdeni, Izrael szempontjából azonban előnyt élveznek a biztonsági megfontolások.

„Mahmúd Abbász beszéde után azon nyomban elmenekült, nehogy Isten ments’ tárgyalni tudjunk”, állapította meg a külügyminiszter. „A palesztinok folyamatosan kifogásokat keresnek, csak hogy tárgyalni ne kelljen. Aki kifogást keres, az talál is. Mahmúd Abbász továbbra is kitart a visszatérés joga mellett, és még ha meg is alakulna a palesztin állam Júdea és Somron területén, a menekülteket abban az esetben is izraeli területre küldené vissza.”

Abbász a maga részéről úgy nyilatkozott, csak Ramallára való hazatérte után fogja kommentálni a Kvartett javaslatait.