Tonga királya, portássapkával a fején: a palesztin államért, a magyar BT-tagságért előre!

New York – Az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ, de még az Izraellel hagyományosan nem rokonszenvező Oroszország diplomatái is az utolsó pillanatig azon voltak, hogy meggyőzzék Mahmúd Abbász palesztin államfőt, mondjon le entitása államiságának nemzetközi jogi következményekkel amúgy nem járó elismertetéséről.

Ábu Mázen eltökélte magát

A palesztin államot a történelem folyamán eddig már két alkalommal kiáltották ki; sajnálatos módon mindkét alkalommal Izrael Állam helyett – és nem mellette – képzelték el annak létrehozatalát. Az első, 1948 októberében „kikiáltott” államnak Hitler és Himmler jóbarátja, Ámin Husszeini jeruzsálemi főmufti volt az államfője. Elvileg az egyiptomi katonai igazgatás alatt álló Gázai-övezetben működött (kivéve az 1956-57-es időszakot, amikor ezt a területet Izrael ellenőrizte), a gyakorlatban semmilyen szerepe nem volt, különösen Nasszer és Nágib államcsínye után. Nasszer később meg is szüntette az „össz-palesztinai kormányt”, mivel arab egységre törekedett, és semmilyen szeparatista törekvést nem nézett jó szemmel.

Husszeini kebelbarátjával, Heinrich Himmlerrel. Íme a palesztin államiság gyökere

Az állam második kikiáltására Algériában került sor 1988 novemberében. Ekkorra Jordánia már lemondott a Nyugati Partról, így elvileg itt alakulhatott volna meg a palesztin állam; a dolog szépséghibája az volt, hogy Jordánia, amely évtizedeken át tűzzel-vassal irtotta a palesztin államiságnak még a gondolatát is, csak e területek elvesztése után húsz évvel „mondott le” azokról a palesztinok javára.

Az államiság valódi kezdeményét az 1991-ben Madridban indult, később Oslóban kiteljesedett béketárgyalások tették lehetővé, és Izrael hivatalosan mindvégig azon az állásponton volt, hogy az izraeli-palesztin viszály és az államiság kérdése kétoldalú tárgyalásokon rendezhető. Azzal, hogy a Palesztin Hatóság az ENSZ-hez fordul, gyakorlatilag felrúgja a tárgyalóasztalt és lehetetlenné teszi a békés kibontakozást – figyelmeztetett többb izraeli politikus.

Jasszer Arafat 1988-as beszéde az ENSZ Közgyűlése előtt, Genfben

Kérdéses az is, hogy nemzetközi jogi alapokon megáll-e a palesztin elképzelés. Az 1933-ban elfogadott montevideói egyezményben szereplő kritériumok alapján állapítják, hogy egy entitás államnak tekinthető-e, nyilatkozta Valki László budapesti nemzetközi jogász az Inforádiónak. Akkor az, ha határai vannak, a területén lakosság él, létezik olyan központi intézmény, államhatalmi szerv, amely ellenőrzést tud gyakorolni a terület felett, és az adott alakulat képes nemzetközi kapcsolatok fenntartására. Ezeknek a szempontoknak Valki szerint a palesztinok nem felelnek meg teljesen. Bizonyos kontrollt kétségtelenül gyakorol a Hamász a Gázai övezet és a Jordán folyó nyugati partján a Mahmúd Abbász vezette Fatah, de együttesen, a két területre vonatkozóan nincs egységes kormányzat. Valki arra is figyelmeztet, hogy egy tagállam ENSZ-tagságához mindenképp a Biztonsági Tanács támogatása szükséges, márpedig az Egyesült Államok mint állandó tag meg fogja vétózni a lépést, így a palesztinok legfeljebb állandó megfigyelői státuszra pályázhatnak.

Hillary Rodham Clinton amerikai külügyminiszter és Catherine Ashton, az EU külügyi biztosa vasárnapi New York-i találkozójuk során beszélték meg a fejleményeket, főként azt, miként reagálhat Izrael arra, ha a Közgyűlés – mint az várható – elismeri a palesztin államot.

A palesztin indoklás szerint a lépésre azért van szükség, mert Izrael nem hajlandó befagyasztani az építkezéseket sem fővárosa, az egyesített Jeruzsálem keleti negyedeiben, sem a Nyugati Parton. Miután az izraeli hadsereggel való erőszakos szembeszállást nem tartják járható útnak, a kétoldalú tárgyalások pedig hosszú ideje eredménytelenek, rövidtávon nem látnak más megoldást, mint a szavazástól várható politikai siker learatását.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök katasztrófára figyelmeztette a palesztinokat

Az úgynevezett Kvartett – Egyesült Államok, Európai Unió, az ENSZ és Oroszország – diplomatái minden erejüket latba vetették, hogy eltántorítsák a palesztinokat elhatározásuktól. Tony Blair Ban Ki Mun főtitkárral is találkozott, mielőtt összeült Abbásszal; Ashton is alternatívákat terjesztett Abbász elé, hogy elérje a kezdeményezés visszavonását, és pénteken az ENSZ Közgyűlésének ne kelljen szavaznia a palesztin államiságról. Nábil Sáát, Abbász közeli munkatársa azonban elvetette ezeket az alternatívákat, mondván, „már túl késő.”

Magyarország eddig hivatalosan nem nyilatkozott, miként kíván szavazni. Dáni Ájálon izraeli külügyminiszter-helyettes budapesti látogatásakor az Orbán-kormány illetékese semmitmondóan reagált a felvetésre, és azt mondta, Budapest szívesen látná, ha a kérdésben közös európai álláspont alakulna ki (ami teljesen abszurd felvetés, lévén nem képzelhető el, hogy a rendszeresen Izrael mellett szavazó Németország és Olaszország egy platformra kerüljön a szélsőségesen palesztin-párti Spanyol- vagy Görögországgal). Schmitt Pál köztársasági elnök korábban hasonlóan semmitmondó nyilatkozatot tett Mahmúd Abbász budapesti útja alkalmával.

Érdeklődéssel várjuk, mi lesz a Bem rakpart álláspontja, különös tekintettel a Budapesten épülő diktatúrának azon törekvésére, hogy szeretne bekerülni az ENSZ Biztonsági Tanácsába. Ennek érdekében szavazatokat gyűjt - természetesen a diplomáciát még csak hírből sem ismerő magyar külügyminisztériumra jellemző alantas, bunkó módon. Pénz az ablakban, az ország a görög úton, oldjuk meg hát igazi suttyó, kelet-európai, ruppótlan módon, egy darab fémmel. Röhej, de legutóbb Tonga királyát tüntették ki. Tonga királya, ismeritek a Rejtő-regényekből a fazont, aki a Grand Hotel portásától lopott sapkában játssza az eszét a bennszülöttek között, na, körülbelül ez a szint kapta Sitt Pajától a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét - polgári tagozatot méghozzá. És még meg is mondták, hogy ezért tüntették ki. Kérem, ilyen a magyar politikus: lopni genetikailag tudott, hazudni viszont a mai napig nem tanult meg tökéletesen, ezért néha szemérmetlenül megmondja az igazat.

Megkoronázzák Tonga királyát, a lenyűgöző magyar diplomácia által megnyert legújabb szövetségest

Ha a Bem rakpart Tonga királya mellett további szavazatokat szeretne ahhoz, hogy bekerüljön a BT-be (tényleg: mikor unja már meg a civilizált világ ennek az egész ENSZ-nek nevezett majomcirkusz finanszírozását?), akkor további szavazatokra lesz szükség. És nem árt majd odafigyelni a másik két pályázóra, a szlovénekre meg az azerikre, akik néhány jól irányzott üveggolyóval levehetik a lábáról Tonga királyát, meg netán az összes koszvadt harmadik világbeli diktátort, aki palesztin beterjesztésre azt is automatikusan megszavaztatná, hogy a hold edámi sajtból van.