Oldalak

2011. szeptember 11., vasárnap

9/11: az elhazudott világháború

Ennek a blogbejegyzésnek már régen készen kéne állnia, élesítve – elvégre nem a napokban kaptam észbe, hogy tizedik évforduló lesz. Mégsem volt kész, most, szombat kimenetele után ültem neki. Nehéz írni arról, mi történt 2001. szeptember 11-én. De valamit csak muszáj lesz. Olyanra sikeredik, amilyenre.




A szabad világ nem kíván tudomást venni arról, amibe belekeveredett

Az én nemzedékem szerencsés: mozgalmas, történelmi időszakot élt át. 1963-ban születtem, nem sokkal azután, hogy meggyilkolták Kennedyt. A hatvanas évek fílingje még épp utolért minket, holott áldásai, átkai csak erősen szelektálva, megszűrve juthattak be a Vasfüggöny mögé. A hetvenes években a Szabad Európán nőttem fel. Szilárdan hittem a liberális dogmákban – akkor, és még sokáig –, miszerint minden ember szabadnak, egyenlőnek születik, s minden társadalom természetes útja a szabad választásokon át a demokráciába vezet. A szabad választások eredménye semmi más nem lehet, mint az egyedül üdvözítő jó, a végeredmény pedig a szent világszabadság, amely a kommunizmus bukásával óhatatlanul eljő.


"Még tíz embert adjatok"

Noha nem hittem volna, hogy a kommunizmus az én, vagy akár az unokáim életében megbukik, és még negyven éves sem leszek, amikor a szabad világ az iszlámmal vívja világháborúját, miközben ezt még önmaga előtt is letagadni igyekszik, a Szovjetunió rémuralma – szinte egyik napról a másikra összeomlott. Francis Fukuyamának hittem, aki úgy vélekedett, itt a történelem vége, és nem Samuel Huntingtonnak, akinek akkor, a kilencvenes évek elején őszintén szólva a nevét sem hallottam. Igaz, számos jel mutatott arra, hogy a szabad választások sem mindig hozzák az egyedül üdvözítő jót – el is húztam Magyarországról a csíkot, amikor egy év után láttam, mit művel az MDF és borzalmas tagsága –, de liberális hitvallásom érintetlen maradt.


Sokan inkább a halált választották

Izraelben pedig kiteljesedett. Jichák Rabin mártír miniszterelnök és Simon Peresz híveként megrögzötten hittem, hogy az arabokkal békét lehet kötni, és ennek érdekében nagyon sok mindent feláldozhatónak tartottam, még magát Jeruzsálemet is. Később fokozatosan kiábrándultam ebből a – minek is nevezzem? világnézetből? hitből? A folyamat végét 2001. szeptember 11. jelentette, az a pillanat, amikor Lackó haverom felhívott, és azt mondta, kapcsoljam be a tévét, mert támadás érte Amerikát.


Szeptember 11-ét ünneplő palesztinok

Azt hiszem, mindenki pontosan tudja, aki akkor már élt és nem nagyon kicsi volt, hogy épp hol tartózkodott és mit csinált, amikor megtudta, mi történt New Yorkban, valamint a Pentagonnál és Pennsylvaniában. Pesten voltam, és az időjárás, akárcsak ma, nyárias volt még. Tisztán emlékszem, hogy miközben a CNN-t néztem, időről időre, csak úgy kíváncsiságból, végigkapcsolgattam a magyar tévéket, és utálkozva röhögtem. Volt, amelyik megpróbálta lekövetni a CNN-t, de olyan is, amelyik zavartalanul nyomta tovább a brazil szappanoperát – mintha ki sem tört volna a harmadik világháború. Hihetetlen volt.


Por- és füstfelhő borítja be a Nagy Almát

Felhívtam a kiadómat, és közöltem vele, hogy ezeket a támadásokat egy Oszama bin Laden nevű ember hajtotta végre. Az ő neve még sehol nem hangzott el akkor, a CNN-en sem. Némi beszélgetés után kiderült, hogy Magyarországon semmit nem mond ennek az embernek a neve; az al-Kaidáról még csak nem is hallottak. Mondtam, hogy ebből könyvet kell csinálni; a kiadó válasza az volt, hogy lehet, de akkor azonnal. Négy teljes napot kaptam a kézirat benyújtására. Abban a négy napban nem aludtam összesen nyolc óránál többet, a könyv azonban kész lett, és pontosan tizennégy nappal a támadás után az utcán volt – ez lett második könyvem, az Oszama bin Laden, a terrormilliárdos, amely felkerült a bestseller-listákra.


A tűzoltók a végkimerülésig harcoltak embertársaik életéért

A könyv publicitására nem panaszkodhattam, egyik tévéből a másikba jártam interjút adni, és fokozatosan döbbentem rá arra, hogy Magyarország tájékoztatását egy nagyhatalom megirigyelhetné. Oszama bin Ladennek sokéves múltja volt, folyamatosan címlapokon szerepelt, nagykövetségeket robbantott, több száz embert ölt meg, és Pesten mindenki azt kérdezte, ki ez az ember, és nekem honnan vannak róla információim. Az egyik tévé később az általa összeállított Oszama-film alá egész oldalakat olvasott be a könyvemből, természetesen forrásmegjelölés nélkül.


2001. szeptemberében megismétlődik az Iwo Jima-i jelenet

Meggyőződésem volt, és ennek az egyik népszerű reggeli műsorban hangot is adtam, hogy a világ fordulóponthoz érkezett, ez világháború, az iszlámmal fel kell venni a harcot, és ugyanúgy el kell taposni, ahogyan a nácizmust vagy a kommunizmust. Megdöbbenve tapasztaltam azonban később, hogy az euroatlanti világ úgy akarja megnyerni ezt a világháborút, mintha nem is akarna tudomást venni annak a létéről. És ekkor már óhatatlanul felvetődött a kérdés: vajon egyáltalán meg akarja nyerni az euroatlanti civilizáció a barbársággal szembeni harcot – meg tudja nyerni, amiközben saját magával akarja elhitetni, hogy ez nem is világháború, és tulajdonképpen nem is az iszlámmal van probléma, hanem annak valamilyen szélsőséges változatával?


A füst egy mesterséges hold felvételéről

Noha ez utóbbi feltételezés olyan, mintha valaki 1940-ben azt állította volna, a nemzetiszocializmus tulajdonképpen teljesen ártalmatlan dolog, csak Hitler túlzásba vitte egy kicsit, a tévhit teljes mértékben általános. A politikai korrektségnek nevezett téboly – amely nem más, mint a józan ész halála – a maga formállogikájával, megveszekedett dogmatizmusával és bebetonozott álhumanizmusával megkövetelte, hogy akkor se különböztessék meg negatívan az iszlamistát, ha maga az iszlamista olyan táblával áll ki az utcára tüntetni Londonban, Párizsban vagy Berlinben, hogy „Pokolba a demokráciával”.


Tudták, merték, tették

Köteteket lehetne arról írni, vajon ez miért alakult így. A politikai korrektség egyfelől az északi-nyugati világ érthetetlen bűntudata a saját jóléte miatt, és ennyiben jellegzetesen amerikai találmány; másfelől viszont a világháborúk iszonyatában kiherélt Európa mélységes tehetetlenségének is árulkodó jele. A politikailag korrekt szemlélet könnyen belátható okokból nem igenelhette az egyetlen logikus megoldást – azt, amit az oroszok csináltak Csecsnyában. Sőt, a PC-téboly még csak azt sem ismerhette el, hogy a történelemnek nemhogy nincs vége, még csak most kezdődik.


Szerintük meg kellett történnie

A PC-tébolyhoz járult az Amerika-ellenesség, amely a Szovjet összeomlása után az egyedül maradt szuperhatalommal szemben természetes módon nyilvánult meg – a globalizáció vesztes országaiban acsargó gyűlölet formájában, Nyugat-Európában pedig a nyakló nélküli bevándorlás, az őslakosok fogyása, rövid távú politikai érdekek, a leggusztustalanabb defetizmus, a gyarmatosítók bűntudata és nem elhanyagolható módon a baloldali antiszemitizmus együttes hatásában. Az iszlamista beáramlástól mentes Kelet-Európában lényegesen egyszerűbb formában jelentkezett a történet: az amerikaiak rohadjanak meg, mert zsidóbarátok (lásd még Magyarország jövendő kormánypártja, a Jobbik elnökének beteges iszlámnyaló nézeteit), 9/11-et pedig, ami különben meg sem történt, de ha mégis, akkor megérdemelték, a Moszad szervezte.


Szerintük meg történt, és meg is fog történni

Nem csak a résztvevők tagadják, hogy világháború lenne; már magának 9/11-nek a tényét is tagadják, ami azért elég figyelemre méltó fejlemény, ha azt nézzük, hány felvétel készült, hány tévé közvetítette élőben a második gép becsapódását, az elkövetkezendő években pedig hány tonna bizonyíték keletkezett arról, hogy az iszlám terror támadta meg Amerikát – amit egyébként maguk a támadók egy pillanatig sem tagadtak, hanem büszkén vállaltak. A kollektív elmebaj magát az Egyesült Államokat sem hagyta érintetlenül. Egy Michael Moore nevezetű képződmény kasszasikert forgatott Fahrenheit 9/11 címmel arról, hogy mekkora szörnyeteg – nem bin Laden, hanem George Bush. Ez a dokumentumfilmnek álcázott propagandaalkotás százmillió dolláros forgalmat generált, és nem egyedül tanúskodott arról, hogy a Sötét Oldal nagyon is jelen van a Bátrak Hazájában: 2004-ben a másik hasonló nagy siker Mel Gibson hasonlóan beteges, antiszemita Passiója volt.

Varsói gettó: anya gyermekével. Szerintük nem történt meg

Döbbenetes a párhuzam, de 9/11-et épp úgy tagadják, mint a Holokausztot. És ugyanazok. És ugyanazért.


A probléma megoldásának módja: Szaddám kötélvégen

Az Egyesült Államok a támadások után Afganisztán lerohanásával reagált, később jött Irak. A harmadik állomásnak egyértelműen Iránnak kellett volna lennie. A 2008-ban kirobbant hitelválságból csak egy háború kínált volna gyors kiutat. A Nobel-bizottság egy előre kiadott díjjal kenyerezte le Barack Hussein Obamát, az Egyesült Államok elnökét, aki három éve van hivatalban, nem számolt le sem Irakkal, sem Észak-Koreával, sem Venezuelával, hogy csak a legfontosabb gócpontokat említsük, nem habozott viszont, amikor olyan fontos szövetségeseket kellett ejtenie, mint Hoszni Mubarak. A válság nem akar véget érni, az egész világ nyögi a megbékéltetés öngyilkos politikáját. Obamának még egy éve van hátra, és a katasztrofális gazdasági teljesítmény ellenére még mindig nagyon erős.


Bin Ladennel sikeresen végeztek

Szaddám Huszein azonban halott. Oszama bin Laden ugyancsak halott. Vele amerikai kommandók végeztek, és ez biztató jel. Amerika még egy Obama elnöksége alatt is megmutatta: senki nem viszi el büntetlenül, aki kezet emel rá, és az arabok akkor sem csinálnak azt, amit akarnak, ha náluk van az olaj. Attól azonban nagyon messze vagyunk, hogy elmondhassuk: sikerült az iszlám terrort felszámolni. Az Egyesült Államok, ha ímmel-ámmal is, de kifelé készül Afganisztánból és Irakból; kizártnak tűnik, hogy az ottani rezsimek külső segítség nélkül huzamosabb ideig tartani tudnák magukat. Európa, amely az úgynevezett Európai Unióban kimondatlanul, de makacsul a Szent Római Birodalmat szerette volna feltámasztani, ehelyett azonban akkora bürokratikus papírszörnyet alkotott, amely saját súlya alatt roskadt össze, szétrothadt; azt a nyomást, amit az erkölcsi tartás teljes hiánya és a bevándorlás helyez rá, nem éli túl, és Nagy-Britannia, Skandinávia és talán a Benelux-államok kivételével hosszú időre visszazuhan a barbárságba – ez az új középkor azonban nem a kereszténység, hanem az iszlám rettenetes sötét középkora lesz.


A szabad világ féltérden

A terror elleni háború nagyon sokáig eltart majd; a civilizált világ maradéka csak önmagára számíthat. Sötét idők jönnek. A tíz éve tartó világháborút rövidesen nem lehet már elhazudni. Isten óvjon bennünket.

9 megjegyzés:

EMA írta...

Ez nagyon jó, csak rövid.
Bár kétségtelen, 2001 szeptember 11 fordulópont volt, mondjuk úgy, hogy egy hatalmas vekker, ami fel kellett volna keltse a nyugati világot, de az USA-t is csak részben ébresztette rá a valóságra. Izraelben azért az iszlám elleni világháború szeleit hamarabb érezték, és 2000-ben, Arafat bebizonyította, hogy a béke iránti vágyakozás csupán a nyugati szellemiségűek ábrándja.

Névtelen írta...

Konrad írja (ezentúl Bar- Lev művésznéven):


"...Izraelben azért az iszlám elleni világháború szeleit hamarabb érezték..."


- Még jó, hogy hamarabb érzékelték... úgy 60 évvel hamarabb, ugyanis az iszlamisták kb. akkoriban már nyílt célként jelölték meg a zsidók teljes kiirtását.


Ricsi:

- A Passio nem volt antisemita film.

Azt mutatta be, hogy és miért tették el láb alól az akkori, korrupt helyi népvezérek Krisztust.

Ezek a szadista, szemét alakok pedig ugye, a zsidóság akkori népvezérei voltak, történetesen maguk is zsidók.

Mel Gibson, ha elég sokat iszik, akkor tényleg zsidógyűlölővé vedlik át, de ez a film nem az.

Az egyik főszereplő, a híres, és rendkívül szinpatikus romániai zsidó színésznő, Maia Morgenstein (remélem, jól írtam) erre a felvetésre pl. azt mondotta a TV interjúkban:

" Nem antisemita film. Magam is zsidó vagyok, vallásos, és ha ez a film uszító antisemita lett volna, nem vállalok benne főszerepet"

És hát ez így van...

Nechemia ben Avraham írta...

Jó, hát a minősítés azért hadd ne attól függjön már, hogy a Maia Morgenstern, aki pénzt kapott a szerepért, mit mond. Ha holnap én elvállalok egy állást a kurucinfónál, akkor hiába mondja valaki, hogy az nem antiszemita, mert a Ricsi ott dolgozik. A Passiót az egekig magasztalta az összes antiszemita, pontosan azt látták benne, hogy őket igazolja, és valóban igazolta is.

Nechemia ben Avraham írta...

Egyébként meg a pia mutatja meg mindenkinek a valódi lelkét.

Névtelen írta...

kösz a cikket Ricsi, jól összeszedted!
9/11-én Tiszaújvárosból tartottam vissza Pestre és öcsém hívott, hogy ég a wtc. melyik az a wtc? amelyikre a king-kong felmászott. Ja, innen már tudtam.
visszatérve a jelenre: most szeptember: palesztin állam ensz szavazása, és újabb durban konferencia. Elég mozgalmas ősz elé nézünk...
Hogy népszerű Obama? remélem egyre kevésbé.
Lacapc
u.i: szerencsére a passiót nem láttam, így véleményem sincs. egyébként Gibsont és faterját nagy antiszemitának tartom, bár lehet, hogy változtak azóta.

Névtelen írta...

egyébként nagyon jó, hogy betetted a jobbik nevezetű náci párt irracionális vonzódását az iszlámhoz. amiről a magyaroknak 150 évig volt elég tapasztalatuk (Alföld elnéptelenedése stb). szerintem vona gábor és a jobbik ezért is komoly nemzetbiztonsági kockázat!

Nechemia ben Avraham írta...

Nem irracionális a vonzódás. "Az ellenségem ellensége a barátom."

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.