Izrael-Irán: visszaszámlálás

Miközben az Egyesült Államok maga sem tudja eldönteni, mitévő legyen a perzsa rezsimmel, amelyet már csak egy lépés választ el az atomfegyver birtoklásától, Simon Peresz szerint immár valószínűbb a katonai megoldás, mint a diplomáciai, főleg, hogy egyre több derül ki arról, mit tudott meg az ENSZ a titkos iráni atombázisról.

Vészhelyzetben a legvalószínűtlenebb szövetségek kovácsolódhatnak a Közel-Keleten. Ezúttal a közös ellenség miatt kerülhet egységfrontba Izrael olyan feudális szunnita monarchiákkal, mint Kuvait, Szaúd-Arábia, Bahrein vagy Katar. Ezekben az országokban – szemben számos nyugati országgal – halálosan komolyan veszik, amit Jeruzsálem évek óta az iráni fenyegetésről mond. Mást nem is tehetnek, hiszen az iszlám forradalom győzelme óta, jó harminc éve a fenyegetés közvetlen árnyékában élnek, és Szaddám Huszein rendszerének széthullása óta komolyabb arab fegyveres erő védelmében sem reménykedhetnek.

A Hormuzi-szoros. Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait, Irak, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek számára egyaránt fontos a nemzetközi tengerhajózás zavartalansága

Noha elvileg sem diplomáciai, sem más kapcsolat nem áll fenn Izrael és az őt el sem ismerő arab államok között, könnyen elképzelhető, hogy a színfalak mögött komoly egyeztetések folytak ezekben a napokban. Mint Dávid Menásri, a Tel-Aviv Egyetemen működő Iráni Tanulmányok Központjának igazgatója mondta: „Meg lennék lepve, ha Izraelben nem ismernék a szaúdi álláspontot, vagy Szaúd-Arábiában az izraeli álláspontot.” Méir Litvák, a szintén a Tel-Aviv Egyetem égisze alatt működő Dáján Központ szakértője szerint „az Öböl-államok, azok egynémelyike, azt szeretné, ha Izrael sokkal aktívabban lépne fel Iránnal szemben, noha ezt nyilvánosan soha ki nem mondanák.”

Az Öböl arab államai nem egységesek Irán ügyében. Mérsékeltebb álláspontot foglal el a stratégiai fontosságú Hormuzi-szorosnál lévő Omán, amely szoros kapcsolatokat tart fenn Iránnal, és hasonlóan „galambnak” tekinthető a Teheránnal egyre kiterjedtebb kereskedelmi kapcsolatokat építő, olajban gazdag Katar, amelynek állami légitársasága épp a múlt héten indította be iráni járatait, s amelyet így egy háború érzékenyen érintene anyagilag. Ománt nyugtalanítja annak lehetősége is, hogy elhelyezkedésénél fogva a konfliktus közepébe csöppenhet, ha Irán megpróbálja lezárni a Hormuzi-szorost, ahol a világ olajkereskedelmének negyven százaléka zajlik.

Az Öböl legerősebb állama, Szaúd-Arábia azonban már régóta az Iránnal való végső leszámolást fontolgatja, amint azt Abdullah király már 2008-ban is sürgette a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai sürgönyök tanúbizonysága szerint, javasolva, „vágjuk le a kígyó fejét”.

Az IAEA jelentése

Napokkal az ENSZ bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége (IAEA) jelentésének közzététele előtt több hírszerző szervezet szert tett annak tartalmára és azt ismertette kormányával; a jelentés legfőbb részei így már a hétvégére kiszivárogtak a sajtóba. Az egyiptomi Mohamed el-Baradei gyámkodásától megszabadult IAEA ezúttal nem kívánja elkenni a valóságot, és a jelentésből meglehetősen riasztó kép kerekedik ki.

Eszerint a pakisztáni, orosz és észak-koreai segítséget igénybe vevő Irán elkészítette egy nukleáris robbanófej számítógépes modelljét, s ezen kívül egyéb olyan lépéseket is tett, amelyek minden korábbinál egyértelműbben jelzik, hogy atomprogramja nem békés, hanem agresszív, pusztító célokat szolgál. Részben az IAEA korábbi hozzáállásának, de az Obama-kormányzat és általában a Nyugat megbékéltetési politikájának eredménye, hogy Teheránt már nem sok – legfeljebb néhány hónap – választja el attól, hogy termonukleáris fegyver birtokába kerüljön.

Különös érdeklődésre tarthat számot a jelentéshez fűzött tizenkét oldalas függelék, amely fényképeket és konkrét bizonyítékokat tartalmaz arra nézve, hogy Irán korábban vállalt kötelezettségei megszegésével, titokban törekedett atombomba megkaparintására.

Ali Akbár Szálehi iráni külügyminiszter. Elkésett a mosolydiplomáciával?

A teheráni kormány hivatalosan továbbra is kitart amellett, hogy atomprogramja csakis energetikai célokat szolgál, s Ali Akbár Szálehi külügyminiszter azt állította, az IAEA a hamisított amerikai hírszerzési jelentéseken alapuló amerikai politika cselédje lett. Tény azonban, hogy Irán számos alkalommal fenyegette megsemmisítéssel Izraelt, folyamatosan támogatja az Izrael ellen terrortevékenységet folytató csoportokat és szítja minden eszközzel a térség más országaiban élő síita kisebbségek lázongását.

Az IAEA jelentés hivatalos kiadása után hivatkozási alapul szolgálhat arra, hogy az Egyesült Államok minden eddiginél súlyosabb szankciókat javasoljon a teheráni rendszerrel szemben, kérdéses azonban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoggal rendelkező Oroszország és Kína ezeket is megszavaznák-e.

Titkos atombázis Parcsinban

A Háárec részleteket tett közzé az iráni Los Alamosról, azaz a Teherántól harminc kilométerre lévő Parcsinról, ahol az atomfegyver előállításán gőzerővel dolgoznak az iráni tudósok. Több száz struktúra, megerősített épület és alagútbejárat fedezhető fel a kémműholdak által készített felvételeken. A fotók egyes részletei arra utalnak, hogy Parcsinban rakétatechnológiai kísérletek is folynak.

A Háárec által közölt egyik műholdfelvétel Parcsinról

Az Egyesült Államok hírszerzése már nyolc évvel ezelőtt jelentette, hogy a parcsini létesítmény alkalmas nukleáris fegyver kifejlesztésére. Irán azóta sem adott engedélyt az IAEA ellenőreinek Parcsin meglátogatására.

Az ENSZ figyelme korábban főként a natanzi és a kumi létesítményekre irányult, miután az ellenőrök ezekre a helyekre rendszeresen bebocsáttatást nyertek. Az IAEA korábbi jelentése azt állította, Irán Natanzban négy és fél tonnányi, 3,5 %-on feldúsított urániummal rendelkezik. Ha a dúsítás eléri a 90 %-ot, lehetővé válik négy vagy öt nukleáris bomba elkészítése. Kum városa mellett az urándúsításhoz szükséges centrifugákat föld alatti bunkerekbe költöztették, hogy egy esetleges légicsapástól megóvják őket.

Ahmedinedzsád meglátogatja a natanzi létesítményt

Peresz és Bárák a háborúról

Simon Peresz elnök a Jiszráél Hájomnak kijelentette: „Az Irán elleni katonai csapás lehetősége valószínűbb, mint a diplomáciai opció véghezvitele”, mindazonáltal Izraelnek gondosan mérlegelnie kell valamennyi alternatívát, mielőtt katonai lépésre szánja el magát. „Nem gondolom, hogy már megszületett a döntés az ügyben, de úgy tűnik, Irán közelebb jut a nukleáris fegyver birtoklásához.”

Simon Peresz. Nincs más hátra, mint előre?

Ehud Bárák védelmi miniszter (jobbra) a BBC-nek adott interjújában azt állította, az iráni politika nukleáris fegyverkezési hajszát indíthat meg a térségben, és az eddiginél jóval nagyobb befolyáshoz juttathatja Iránt a Közel-Keleten. Bárák úgy vélekedett, a „bénító” szankciók elvileg elegendőek kell legyenek Iránnal szemben, de ő sem zárta ki a katonai megoldást. „Kemény szomszédsággal élünk”, fogalmazott. „Nincs könyörület a gyengék számára.”

Amerika: Irán a legnagyobb fenyegetés

Elemzők szerint az Irán megtámadásáta adott zöld fényt jelentheti a Pentagon egy magas rangú illetékesének kijelentése.

„Az Egyesült Államok és barátai érdekeire (…) Irán jelenti a legnagyobb fenyegetést”, hangzott el riporterek előtt a kijelentés, amelyet a sajtó azzal a feltétellel idézhet, ha a védelmi illetékest nem azonosítja. Ám ugyanaz a száj azonban hideget is, meleget is fúj egyszerre: az is elhangzott, hogy a Pentagon szerint Irán nem akar konfliktust provokálni, és az illetékes személy szerint nem tudja, hogy az iszlám állam valóban atomfegyver birtokába akar-e kerülni.

Az utóbbi években jellemző megbékéltetési amerikai politika bekeményedését jelzi, hogy Barack Obama elnök egy hete csütörtökön „precedens nélküli nyomás” gyakorlását helyezte kilátásba Teheránnal szemben. George Little, a Pentagon szóvivője (balra) azonban nem sokkal később azt állította, az Egyesült Államok egyelőre a diplomáciai és gazdasági nyomás segítségével szeretné Iránt jobb belátásra bírni. Ezt a politikát elégtelennek tartja Simon Peresz, aki szerint „a világ összes hírszerzése tudja, hogy kifutunk az időből, és figyelmeztetik kormányaikat”.

Izrael, amelynek alapvető doktrínái közé tartozik az is, hogy a vele ellenséges országokat meg kell akadályozni abban, hogy tömegpusztító fegyverek birtokába kerüljenek, 1981-ben légitámadással semmisítette meg Irak osziraki atomerőművét, 2007-ben pedig hasonló akciót hajtott végre Szíria ellen. Egy évvel ezelőtti sajtójelentések szerint közös amerikai-izraeli hackerprogram a Stuxnet nevű számítógépes vírussal vetette vissza az iráni atomfegyverkezést – ennek hátrányait azonban az irániak már ledolgozták.

Tel-Aviv, 1991: a Patriot légelhárító ütegek iraki Scudokkal küzdenek

Irán ugyanazzal fenyegetőzik, mint amivel Szaddám Huszein Irakja fenyegetőzött az első Öböl-háború előtt: amennyiben támadás éri, csapásokat intéz Izrael, valamint az Öböl-beli iraki érdekeltségek ellen. Irak 1991 elején több száz Scud rakétát lőtt ki az idősebb Bush és James Baker kormányzata által tétlenségre kényszerített zsidó államra, ahol ennek következtében közepes anyagi károk keletkeztek, és egy ember vesztette életét. Szaddám Huszeint öt évvel ezelőtt akasztották fel Bagdadban.