Az Új Kelet következő számából: Irán eltemette rakétavédelme kidolgozóját

A tárgyalásokban, a nyomásgyakorlásban és a további szankciókban látja a kiutat az Egyesült Államok az iráni atomfegyverkezés okozta helyzetből. A fegyveres leszámolást gyakorlatilag a világ egyetlen kormánya sem támogatja, vannak viszont, amelyek kifejezetten ellenzik – pedig Izrael szerint Irán közelebb van az atombombához, semmint azt a világ gondolná. Eközben a levegőbe repült a Forradalmi Gárda egyik rakétabázisa; Khameini ajatollah személyesen temette el a Forradalmi Gárda robbanásban meghalt parancsnokát.

Mukaddám tábornoknak immár az örök világosság fényeskedik

Nem tudni, Izrael fegyveres erői állnak-e a Teherántól 45 kilométerre lévő rakétabázison bekövetkezett robbanásban, amelyben életét vesztette Hasszán Mukaddám tábornok, az elit Forradalmi Gárda parancsnoka és tizenhat további gárdista. A detonáció akkora erejű volt, hogy azt még Teheránban is hallani és érezni lehetett.

A hivatalos iráni magyarázat szerint baleset történt, miközben a gárdisták muníciót szállítottak, és cáfolták, hogy szabotázs történt volna, megfigyelők azonban arra emlékeztetnek: amennyiben mégis idegenkezűségnek köszönhető a „baleset”, Irán – amely nincs arra felkészülve, hogy harcba szálljon Izraellel vagy pláne az Egyesült Államokkal – a maga szempontjából is jobban teszi, ha nem veszi ezt tudomásul.

Nem ez az első eset, amikor végzetes baleset történik a Forradalmi Gárda lőszerraktárában. Tavaly október 12-én ugyancsak többen életüket vesztették a nyugat-iráni Khoramabádban bekövetkezett robbanásban. Akkor azonban nem halt meg magas rangú főtiszt, mint most.

Mártírnak nevezte Hasszán Mukaddámot és temetésén személyesen is részt vett Ali Khamenei ajatollah, Irán legfőbb vallásik méltósága. A veterán tábornoknak igen sokat köszönhetett hazája honvédelme: ő volt a Forradalmi Gárda tüzérségi és rakétaprogramjának az atyja. Az iraki-iráni háborút végigharcolt veterán családjánál személyesen kondoleált Ahmad Vahidi hadügyminiszter, aki Mahmúd Ahmedinedzsád személyes részvétét tolmácsolta a hátramaradottaknak.

Noha semmilyen bizonyíték nem merült fel arra, hogy Izrael idézte volna elő a robbanást, a baleset bekövetkeztének időpontja máris élénk találgatásokra ad okot a világsajtóban. Egy nyugati hírszerzési forrás hétfőn közölte a Time magazinnal, hogy a Moszad állt a merénylet mögött. „Ne higgyék el az irániaknak, hogy baleset történt”, idézi az amerikai magazin a meg nem nevezett forrást, aki hozzátette: lesznek további szabotázscselekmények is, amelyek célja, hogy végérvényesen megakassza az iráni atomfegyverkezést. „Van még lőszer a tárban”, fogalmazott a Time-nak nyilatkozó ismeretlen.

A világ nem nagyon akar mit kezdeni Iránnal

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök szerint az ENSZ jelentése nem tárja fel a maga teljességében az iráni atomprogramot. Miközben a világ nagy és kevésbé nagy hatalmai megpróbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna, a Gonosz új tengelye kovácsolódik Szíria, Irak és Irán eddig valószínűtlennek tűnt szövetségében.

 „Irán közelebb van a bombához, semmint azt gondoltuk”, jelentette ki Binjamin Netanjáhu kormányfő a kabinet tagjai előtt, leszögezve, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége (IAEA) jelentése csak arra tért ki, amit egzaktan be lehet bizonyítani, ezzel szemben az iráni atomprogramnak a valóságban sok olyan eleme van, aminek csak közvetett bizonyítékai léteznek. A miniszterelnök nem részletezte, konkrétan mire gondol, ami nem szerepel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség múlt heti, nagy port felvert jelentésében, amely nem hagy kétséget afelől, hogy az iszlamista rezsim atomfegyver előállításán dolgozik.

Mintha a jelentés a világon se lenne

Netanjáhu sokadszor arra hívta fel a világ vezetőit, fogjanak össze és közösen akadályozzák meg az iráni atomfegyverkezés folytatását, úgy tűnik azonban, ez pusztába kiáltott szó marad. Míg maga Teherán kitart amellett, hogy atomprogramja békés, energetikai célokat szolgál és „kiegyensúlyozatlannak”, továbbá „politikailag motiváltnak” nevezi az ENSZ-jelentést, mindazon hatalmak, amelyeknek módjukban állna további nyomást gyakorolni az elmúlt években már így is súlyosan szankcionált országra, úgy tesznek, mintha a jelentés soha nem is látott volna napvilágot, vagy nem az állna benne, ami.

Barack Obama amerikai elnöknek Honoluluban, az ázsiai-csendes-óceáni gazdasági csúcsértekezleten nyílt lehetősége arra, hogy a problémát vendégeivel, köztük Dmitrij Medvegyev orosz államfővel is megvitassa. Oroszország, Irán egyik legfontosabb gazdasági és stratégiai partnere már a jelentés kiadása előtt úgy vélekedett, súlyos hibát vét, aki kezet emel Iránra, sőt, azt is kimondottan ellenezte, hogy a már életben lévő szankciókat tovább súlyosbítsák. A fagyos orosz álláspont Hawaii melegén sem enyhült, sőt Moszkva az Európába tervezett amerikai rakétavédelmi kezdeményezést is felrótta vendéglátójának. Obama a maga részéről fontosnak tartotta, hogy gratuláljon Medvegyevnek ahhoz, hogy Oroszország a jövő hónaptól tagja lesz a Világkereskedelmi Szervezetnek. Moszkva 1993 óta áhítozott a tagságra, de azt az előző amerikai adminisztrációk negatív hozzáállása miatt nem kapta meg.

Honolulu: Medvegyev hálás lehet a WTO-tagságért Barack Obamának

A kínaiak még tanulmányozzák

Míg Oroszország, ha nem is mellszélességgel, de felsorakozott Irán mellett, feltűnően hallgat az ENSZ jelentése óta a perzsa állam másik fontos patrónusa, Kína, amely utolsó megnyilvánulásában még „nagyobb rugalmasságot” tanácsolt külügyi szóvivője útján Teheránnak. Peking múlt kedd óta csak annyit közölt, „tanulmányozzák”az Atomenergia Ügynökség jelentését, elvárja, hogy az IAEA „objektív” legyen. „Jelenleg úgy hisszük, valamennyi félnek többet kellene tennie a párbeszéd és az együttműködés előmozdítása érdekében”, hangzik a pártzsargonban megfogalmazott közlemény.

Kína Oroszországhoz hasonlóan eddig négy alkalommal szavazta meg az Irán elleni nemzetközi szankciókat, holott vétójogával élve megakadályozhatta volna azokat. Kína-szakértők szerint Pekingnek nem érdeke, hogy további gazdasági nyomásgyakorlással károsítsák az Iránnal folytatott kereskedelmét, ugyanakkor nem érdeke az sem, hogy a folyamatos teheráni feszültségkeltés miatt tovább dráguljon az olaj világipaci ára – ellentétben Oroszországgal, amelynek gazdasági sikeréhez nagyban járul hozzá a folyamatosan dráguló nyersolajár.

Több elemző szerint Kína egyelőre kivár, mivel főképp arra kíváncsi, miként reagál az arab világ, de meg akarja várni az amerikaiak és az európaiak véleményének kialakulását is. Miután azonban az ENSZ-jelentés rendkívüli súlyú tényeket sorol fel, nem valószínű, hogy Kína az abban foglaltakat az oroszokhoz hasonlóan egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Szíria tagságát felfüggesztették

Az Irán körül kitört nemzetközi botrány közepette felértékelődőben a szíriai rezsim értéke Teherán szemében. Iránnak, amennyiben még inkább elfogy körülötte a levegő, stabil szövetségesekre van szüksége. Az iszlám köztársaság nem véletlenül kárhoztatta az Arab Liga szombati döntését, amelynek értelmében a tagállamok 18 igen szavazattal felfüggesztették Szíria tagságát. A felfüggesztés ellen az érintetten kívül csak a sokban Damaszkusz bábjának tekinthető Libanon, valamint az a Jemen szavazott, amelyet ugyancsak fenyeget a felfüggesztés.

A Básár Asszad rendszeréhez hű alaviták tömegtüntetése Damaszkuszban a Liga döntése ellen

Az Arab Liga egyetlen tagállamát sem függesztette fel soha, kivéve Egyiptomot, amelyet az Izraellel kötött béke miatt golyóztak ki tíz évre az 1945-ben alapított szervezetből. A döntés hatalmas csapás annak a rezsimnek a presztízsére, amely valaha az arab nacionalizmus zászlóshajójának tartotta magát. A Liga még Irak tagságát sem függesztette fel 1991-ben, amikor lerohanta Kuvaitot.

A lépés nem pusztán elvi jelentőségű; az Arab Liga arra is készül, hogy különféle politikai és gazdasági szankciókat is életbe léptessen a nemzetközi közösségben évtizedek óta fekete báránynak számító állammal szemben. „Szíria drága ország valamennyiünk számára, és ez fájdalmassá teszi a döntés meghozatalát”, édesítette meg Hámád bin Dzsásszim katari külügyminiszter a keserű pirulát. „Reméljük, bátor lépést tesznek Szíriában, útját állják az erőszaknak és valós párbeszédet kezdenek, amely az igazi reformok felé vezet.”

Szíriában a zsarnoksággal szemben nyolc hónapja tartó felkelés legvéresebb hónapja máris a november: ebben a hónapban az államvédelmisek 250 embert gyilkoltak meg, a legtöbbjét a lázadó Homsz városának ostromakor. Damaszkusz korábban már elfogadta az Arab Liga béketervét, de még csak kísérletet sem tett arra, hogy béketárgyalásokat folytasson az ellenzékkel.

Eltűnhet az alavita rezsim

A külvilágtól hermetikusan elzárt rendőrállamból nem könnyű hírekhez jutni, több ellenzéki forrás szerint azonban azért lehetetlen valamiféle kiegyezés a rendszerrel, mert az oly messzire ment a kegyetlenkedésben, hogy a lakosság többségét alkotó szunniták más megoldást már nem tudnak elképzelni, mint az alavita kisebbség hatalomtól való teljes megfosztását és a síitizmus ezen ágának eltűnését az országból.

Bin Dzsásszim javasolta, hogy az Arab Liga tagállamai hívják vissza nagyköveteiket Damaszkuszból, ez a lépés azonban nem kötelező, minden tagállamnak a saját belátására van bízva, meglépi-e. A Liga lapzártánk után újabb ülést tart a marokkói Rabatban, és megvizsgálja, vajon jobb belátásra tért-e Básár Asszad rendszere. Nem valószínű azonban, hogy Damaszkusz addig véget vetne a lakosság irtásának.

Juszef Ahmed, Szíriának az Arab Ligába akkreditált küldötte illegálisnak és a szervezet alapokmányával ellentétesnek nevezte a döntést, megismételte azokat a vádakat, hogy a felkelést külföldről szítják, és feltétel nélküli fegyverletételre szólította fel a felkelőket.

Szíria november másodikán, kimondott nyomás hatására egyezett bele abba, hogy elfogadja az arab országok béketervét, amelyet elsősorban a régió növekvő destabilizálódása láttán aggódó Szaúd-Arábia erőltetett minden eszközzel. A béketerv értelmében a szíriai rendőrállamnak fel kellett volna hagynia azzal, hogy páncélos egységekkel intéz támadásokat a felkelők ellen, el kellett volna engednie a politikai foglyokat, akikből mostanra akár több tízezer is lehet, és hagynia kellett volna, hogy az újságírók és az emberjogi csoportok dolgozói a munkájukat végezhessék az ország területén. Mindebből semmi nem valósult meg.

Az Arab Liga tagállamai azt is el akarják kerülni, hogy a szíriai rezsim a Moamer Kadhafi rendszeréhez hasonló véget érjen, és azt sem szeretnék, ha Szíriában is beavatkozna a NATO, ahogyan Észak-Afrikában is tette. Bin Dzsásszim külön kitért arra, hogy Szíria esetében „senki sem beszél légitilalmi övezet kialakításáról”.

Hasonló szellemben nyilatkozott Nábil Elárábi, az Arab Liga főtitkára, aki szerint a határozat fő célja az, hogy a külföldi intervenciót elkerüljék. A NATO korábban nem nyilatkozott úgy, hogy be kívánna avatkozni Szíriában, sőt, éppenséggel több ízben kizárta a beavatkozás lehetőségét. Újabb szankciókról sincs szó, miután Szíriával szemben az elmúlt évtizedekben már minden lehetséges szankciót meghoztak.

A damaszkuszi rezsim erőszakos megdőlése átrendezné a Közel-Kelet politikai térképét. Szíria egyfelől hagyományosan a térségbeli orosz nyomulást szolgáló trójai faló, másfelől az iszlamista Irán egyetlen arab szövetségese, ugyanakkor a Libanon nagy részét és a Gázai-övezet egészét uraló Hezbollah és Hamasz terrorszervezetek kettes számú szponzora Teherán mellett. Básár Asszad rendszerének összeomlásával a világ legnagyobb terrorista infrastruktúrája kényszerülne nagyszabású átrendeződésre.

Irak és Irán újból közeledik

Az átrendeződés aligha lenne ínyére Iránnak, amely haladéktalanul védelmébe vette Szíriát az Arab Liga döntésével szemben, mondván, azzal külföldi hatalmak kezére játszanak, holott esélyt kellett volna adni Asszad „reformjainak”. Rámin Mehmánpárászt iráni külügyminiszter véleménye szerint a tagság felfüggesztése „nem segíti a probléma megoldását, csak tovább bonyolítja azt”.

A szavazás során tartózkodó Irak vezérkari főnöke, Babak Zebári (jobbra) eközben meglepetésszerűen Teheránban bukkant fel. A demokratikus Irak hadseregének kurd származású főparancsnoka Mohamed Pákpúr tábornokkal, az iráni Forradalmi Gárda főparancsnokával folytatott megbeszélése nyomán egy eddig egészen valószínűtlen szövetség sejlik fel: olyan egységfront, amelyben Szíria, Irak és Irán alakít tengelyt. A három országban közös, hogy valamennyien fel kívánják számolni Izraelt, mind a hárman kísérletet tettek atomfegyver birtoklására; Szíria és Irak reaktorát az izraeli légierő korábban már lebombázta. A be nem jelentett látogatásra másfél hónappal azelőtt került sor, hogy az amerikaiak és az irakiak megállapodása értelmében a teljes amerikai haderőt kivonják Irakból. Az Egyesült Államok és a bagdadi kormány korábban több alkalommal azzal vádolta Iránt, hogy tevőlegesen elősegíti a demokratikus rendszer ellen lázadó síita terrorcsoportok tevékenységét Irak területén.

Mohamed Pákpúr, a Forradalmi Gárda főparancsnoka

Észak-Korea a Gonosz Tengelyében

A váratlanul formálódó szíriai-iraki-iráni tengely mellett sorakozott fel nyilatkozatával az érintett országok nukleáris fegyverkezését elősegítő Észak-Korea, amely vasárnapi megnyilvánulásában új közel-keleti háború szításával vádolta meg Izraelt és az Egyesült Államokat. A dél-koreai és amerikai rizssegélyen élő, ám atomfegyvert kifejlesztő sztálinista rezsim az ENSZ tavalyi jelentése szerint nem csak az atom-, de a ballisztikus fegyverek terjedését is elősegítette a térségben. Phenjan a saját hivatalos hírügynöksége útján kommentálta a Közel-Keleten kialakult helyzetet, mondván, Izrael és Amerika „nyíltan felfedik katonai támadó terveiket”.

Hasszán Naszralla is megszólalt

Nem tetszenek az Iránnal és Szíriával kapcsolatos fejlemények Hasszán Naszralla sejknek, a libanoni Hezbollah terrorszervezet vezérének sem. Naszralla Bejrútban a Mártírok Napja alkalmából jelentette ki, hogy egy Teherán vagy Damaszkusz elleni csapás háborút eszkalálna a térségben. A sejk ugyanakkor kizárta annak lehetőségét, hogy Izrael a közeljövőben háborúzzon Libanonnal. Véleménye szerint az Egyesült Államok azért „bünteti” Iránt és Szíriát, mert az Arab Tavasszal neki nem tetsző változások álltak be a Közel-Keleten.