Az Új Kelet e heti számából: Abdullah király esete a palesztin egységkormánnyal és a gázai luxusszállodával

Binjamin Netanjáhu miniszterelnökkel nem találkozott Abdullah jordán király – majdhogynem azt írtuk: palesztin uralkodó –, Abbászt viszont meglátogatta, hogy a Gázában tervezett palesztin egységkormányról tárgyaljon vele.

Abdulla még nincs ötven éves, de már teljesen beleőszült az uralkodásba

A jordán hasemita uralkodó, akinek alattvalói többségében palesztinok, és akinek a felesége is tulkáremi palesztin lány, öt éve nem járt Mahmúd Abbász mini-birodalmában, a Nyugati Parton. 2007-ben várták utoljára oda, de az udvar a legutolsó pillanatban lemondta a látogatást. Sokaknak az volt az érzése, hogy a király elébe akart vágni Abbász és a Hamasz politikai szárnyának vezetője, Kháled Másál szintén erre a hétre tervezett találkozójának, végső soron pedig a palesztin egységkormány létrejöttét megfelelő mederbe terelje.

Abdullah 2000 óta először látogatott arra a területre, amely 1948 és 1967 között apja és nagyapja birodalmához tartozott, és ahol ebben az időben természetesen szóba sem kerülhetett semmiféle palesztin-arab állam létrehozása.

"De jó színben vagyunk!"

A vörös szőnyeges fogadtatásban részesült király a Petra jordán állami hírügynökség hivatalos közleménye szerint azért látogatta meg Mahmúd Abbász elnököt, hogy biztosítsa a királyság támogatásáról. Jordánia szerint a független palesztin államnak „az 1967-es határokon belül” kell megalakulnia.

Sem Abdullah, sem Abbász nem számoltak be a médiának arról, mi zajlott le rövid találkozójuk idején, a későbbi sajtókonferencián azonban a jordán és a palesztin külügyminiszter egyaránt a palesztin politikai egység fontosságáról, illetve arról beszélt, hogy a király „elsődleges elvnek” tartja az egység létrehozatalát. Nasszer Dzsudde jordán külügyminiszter külön megemlítette, hogy Abbász és az uralkodó beszélt Kháled Másál, a Hamasz politikai szárnyának vezetője és Abbász küszöbön álló kairói találkozójáról, ahonnét Másált a jordán fővárosba, Ammanba hívják. Jordánia 1999-ben tiltotta ki területéről a Hamasz vezetését.

Kháled Másál hamarosan Ammanba látogat

A kulcsmondat Rijád Málki palesztin külügyminiszter szájából hangzott el, aki szerint Abbász biztosította a királyt arról, hogy a palesztinok folytatják a béketárgyalásokat Izraellel az Útiterv alapján, amennyiben a zsidó állam leállítja a településeken az építkezéseket. Más szavakkal: Abdullah azt akarta hallani, hogy egy palesztin egységkormány nem azt fogja eredményezni, hogy a Fatah a Hamaszba olvad és annak radikális útjára lép, hanem az új kormány, illetve a jövőre tervezett választások eredményeként hivatalba lépő palesztin elnök továbbra is azon lesz, hogy Gázában és a Nyugati Parton hozza létre az államát – ne pedig máshol.

Két államfő összehajol

Az egységkormány létrejötte kiszivárgott hírek szerint a gyakorlatban azt jelentené, hogy a Moszkvában végzett, kiöregedett marxista, akinek Izrael által eltűrt, amúgy törvénytelen uralmát elismeri az Egyesült Államok, az Európai Unió, az Oroszország és az ENSZ, arra készül, hogy lemondjon, sőt az 1991 és 2000 között tartott békefolyamat egyetlen, a mai napig megmaradt eredményét, a Palesztin Hatóságot is fel akarja oszlatni.

Jordániát érthető módon aggasztja ez a lehetőség, ami azzal járhat, hogy a Fatah minden befolyását elveszíti a királysággal szomszédos Nyugati Parton, ahol mértéktelenül megerősödhet a Hamasz – amely rövid időn belül komoly befolyást gyakorolhat a Jordán Hasemita Királyság 60-70 %-ban palesztinokból álló lakosságára. Az utóbbi időben amúgy is többfelől felvetődött, mi lenne, ha felszámolnák a monarchiát, és Jordániát végre arra használnák, amiért a húszas években lehasították a leendő zsidó nemzeti otthonról: a palesztinai arabság országává tennék, hiszen majdnem háromnegyedében már amúgy is az?

1970, Fekete Szeptember: a palesztinok egyszer már megpróbálták átvenni az uralmat Jordániában

Az ammani udvart és környezetét mértéktelenül felbőszítette a felszámolásával kapcsolatos cinikus izraeli médialatolgatás, :) Ávigdor Lieberman külügyminiszter a múlt héten kénytelen is volt békítő hangú üzenetet küldeni Jordániának, hangsúlyozva, hogy az ország a térség fontos stabilizáló eleme, nem úgy, mint más ingatag országok. Lieberman azt állította, Jordániának palesztin államként való beállítása egyfelől irreális, másfelől nem szolgálja Izrael érdekeit.

Ez csak photoshop...

A Hamasz már tavasszal kereste a kiegyezés módját Abbászékkal, de csak az elmúlt héten egyeztek meg arról, hogy a következő palesztin kormány Gázában székel majd, miként a következő palesztin miniszterelnök is – aki semmiképp nem az Izraellel valamilyen modus vivendire törekvő, mérsékelt Szálám Fájád lenne (aki egyébként facebookos oldalán már be is jelentette: nem fogja magát „ráerőltetni” a palesztin népre).

Ahmed Júszef, Iszmail Haníje Hamasz-miniszterelnök tanácsadója összefoglalta a szövetségre lépő frakciók politikai programját, amely szakít az eddigi, Izrael maradéktalan felszámolását hirdető eszmével, és – legalábbis átmenetileg, taktikai okokból – „beéri” az 1967-es határokkal és Jeruzsálemmel mint a palesztin állam fővárosával. Júszef hozzátette: a Hamasz támogatja Abbász teljes jogú ENSZ-tagsággal kapcsolatos törekvéseit.

Álomhotel úszómedencével Gázavárosban

Abbász hamarosan Gázában tárgyalja meg a két hatalom egyesülésének részleteit, ám előbb holnap, szerdán Kairóban találkozik Kháled Másállal, a Hamasz politikai szárnyának első emberével, hogy megállapodjanak abban, ki lesz a palesztin átmeneti kormány vezetője, és miként vezénylik majd le közösen a 2012 májusára tervezett parlamenti és elnökválasztásokat.

A Hamasznak létérdeke, hogy valamilyen módon megvesse a lábát a Nyugati Parton. Itt még sokan rokonszenveznek vele a lakosság soraiból, mivel nem éltek a terrorszervezet uralma alatt. A Hamasz talpa alatt Gázában az utóbbi időben forró lett a talaj. A törvényes választásokon többséget szerzett, majd a Fatach maradékát a hatalomból erőszakkal kitakarító iszlamista alakulat vallási rémuralma már eleve visszatetszést váltott ki, de azóta évek teltek el, és a gázaiak, ha nem is mindig biztosak abban, mit akarnak, abban egészen biztosak, mire nem szavaztak: a tömeges munkanélküliség még általánosabbá válására, a folyamatos izraeli blokádra és az életminőség állandó romlására.

Muníb al-Mászri egykori jordán miniszter, ma palesztin milliárdos a nyugati parti Schemben (Nablusz) Palladio stílusában épült villája előtt

A Hamaszt az ENSZ és a világ valamennyi jelentős kormánya – a moszkvai és a pekingi is – terrorszervezetnek tartja, hiába nyerte el a hatalmat törvényes választásokon. A szervezetnek fél évtized alatt sem sikerült elérnie, hogy a nagyvilág ne Mahmúd Abbászt tekintse a palesztin nép törvényes képviselőjének, aki ki sem merte írni a választásokat, mert tudta, hogy mindenképpen elveszítené azokat, így uralma jogtalan. Abbász rendelkezett korlátlanul a Palesztin Hatóságot működésben tartó amerikai, nyugat-európai és ENSZ-segélyek, valamint az Izrael által beszedett adók és járulékok arányos része felett, és ezekből a dollármilliókból annyit utalt át Gázának, amennyit éppen jónak látott. Az amerikai pénzek jelentős részét egy időre visszatartották, Izrael pedig megtagadja az adók és járulékok továbbutalását a palesztinok ENSZ-be való törekvése miatt; alighanem ez a lépés is hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati parti elnököt a terrorszervezet karjaiba kergesse.

Az al-Mashtal luxusszálloda főbejárata Gázavárosban

Míg a Nyugati Parton az utóbbi években – a válság dacára – meglehetős gazdaságélénkülés volt megfigyelhető, Gázában csak az ingatlanszektor szárnyalt. Világszerte megdöbbenést, a gázai nyomorgók körében pedig mélységes elégedetlenséget keltett a 222 szobás al-Mashtal luxusszálloda megnyitása. Az ötcsillagos, királyi méretű ágyakkal, lapostévékkel és minden elképzelhető luxussal felszerelt kéjlaknak ugyan semmi köze a Hamaszhoz – azt egy palesztin milliárdos, az egykori jordán kabinetminiszter, a ma 78 éves Muníb al-Mászri befektetési cége, a Padico kezdte építeni még 1998-ban, amikor több ok volt az optimizmusra –, az egyszerű embereket feldühítette a pompázatos építmény, tetején a napi 880 dollárba kerülő királyi lakosztállyal.

Szabadon engedett terrorista lazít az al-Mashtal úszómedencéjénél

Jó ideig csak nyolc-tíz vendég lézengett a 47 millió dollárért felhúzott al-Mashtalban, míg aztán a szálloda, amibe a 2008-2009-ben zajlott Öntött Ólom hadművelet idején két izraeli rakéta is becsapódott, méltó vendégeket talált. Izrael beleegyezett abba, hogy Gilád Sálitért cserébe két részletben 1027 terroristát enged szabadon. Az első részlet 477 főből állt; egynegyedük a Nyugati Partra került, negyvenegy fő külföldre, a többiek pedig Gázába. Iszmaíl Haníje 588 ezer dollárt különített el az évek óta blokád sújtotta enklávé pénzéből arra, hogy a rabságból szabadultakat mindennel ellássa – és hová is költözhettek volna be máshová, mint egy kis üdülésre a palesztin Rothschild, Muníb al-Mászri szállodájába, az al-Mashtalba. Azon az emlékezetes napon több mint száz bandita sorakozott fel a luxushotelben reggelire, a beszámolók szerint szép rendben, ahogyan az izraeli fegyintézetekben megszoktatták őket; de aztán a svédasztalnál gyorsan felbomlott a rend.

Izraeli börtönből szabadult bűnöző hentereg amerikai és európai segélyekből az al-Mashtan egyik lakosztályában

A közel hatszázezer dolláros rongyrázás híre kiverte a biztosítékot a Hamasz-uralommal már régóta elégedetlen gázai lakosságban, amelynek a nyomoron és a létbizonytalanságok kívül elege van már abból is, hogy a Hamasz és más terrorszervezetek folyamatosan megtorlásokra kényszerítik Izraelt. Maga a Hamasz – a tervezett egységkormány jó hírét keltendő – pillanatnyilag érdekelt a tűzszünet fennmaradásában, és nyugalomra intette a többi militáns szervezetet is, amely hajlamos arra, hogy időnként a saját szakállára kilőjön egy-két Kasszámot vagy Gradot a cionista ellenségre, gyengítve ezzel elsősorban a kormányon lévő terrorszervezet pozícióit.

A terroristák által élő pajzsként használt csecsemők és gyerekek temetése Gázavárosban

Binjamin Netanjáhu izraeli miniszterelnök „a békére lesújtó halálos csapásként” értékelte a Hamasz és a Fatah újabb összeborulását, amelyet kétségen felül az váltott ki, hogy mindkét palesztin hatalom – a gázai is, a nyugati parti is – meggyengült; vészesen meggyengültek vagy fenyegetetté váltak legfőbb külföldi patrónusaik, mint Szíria és Irán. Haníjének és Abbásznak szükségük van egymásra: egymás hatalmára, pénzére, befolyására, és ezért készek politikai árat is fizetni, ki bel-, ki pedig külföldön.