Elhunyt az izraeli mesterkém

Holnap, szerda délután kettőkor helyezik örök nyugovóra Dávid Kimchit a Sefájim kibucban, teljes állami tiszteletadással. A Moszad egyik leghíresebb tisztjének élete egybeforrott a történelem harmadik zsidó állama kialakításával és megszilárdításával. A történelem színfalak mögötti, nagy formátumú szereplője származott, aki nélkül másmilyen lenne ez a világ.

1928-ban született egy jeles rabbi-felmenőkkel dicsekedő, Londonban élő svájci cionista család kilencedik gyermekeként; tizennyolc évesen, 1946-ban alijázott Erec Jiszráélbe, és hamarosan a Függetlenségi Háborúban, a fronton találta magát. A győzelem után beiratkozott a jeruzsálemi Héber Egyetemre, ahol doktorált. Tanulmányait a Sorbonne-on egészítette ki; később fivérével, Johnnal együtt könyvet írt The Both Sides of the Hill (A hegy mindkét oldala) címmel a háború diplomáciai és katonai fejleményeiről, kísérletet téve arra, hogy mindkét oldal szemszögéből érzékeltessék a történteket.

Izrael állama megszületett: Kimchi ott volt a bölcsőnél

Kimchit az ötvenes évek elején sorozta a Moszad, amelynek akkor még nem voltak elérhetőségei, mint ma: a titkosszolgálat kereste meg azokat, akikre szüksége volt. Kimchi gyakorlatilag az egyik alapító atyának tekinthető: azok közt volt, akik meghatározták a világ legkiválóbb kémszervezetének doktrínáját és modus operandiját. Pályája során a Moszad minden zegében-zugában szolgált, végül annak helyettes vezetője lett.

Mialatt az ügynökök futtatásáért felelős Comet osztályon szolgált, ő toborozta az arab országokba beszivárgó kémeket. A Tevel egységben, amely az idegen titkosszolgálatokkal tartotta a kapcsolatot, a világ minden táján egyeztetett az együttműködő szervezetekkel. A Tevel egy alkalommal hamis személyazonossággal, újságíróként küldte Afrikába a hatvanas években, amikor ez a kontinens az izraeli diplomáciai törekvések szempontjából kiemelt fontossággal bírt.

Kimchi dolgozozz a Bicur egységben is, amely a zsidók biztonságát vigyázza – az egész világon. Egy időben irányította az aliját az arab országokból. Alapítója volt a Moszad kutatási osztályának is. A klasszikus hírszerző testesült meg benne, akiről a brit kémregényíró, John Le Carré nem egy regényalakját, elsősorban George Smileyt mintázta (a mesterkémet többen is alakították filmen, a legjobban talán Sir Alec Guinness - balra). Híresen szépen bánt a szavakkal, elegáns angol akcentusát és a brit udvariasságot élete végéig megőrizte. Ez nem egyszer megtévesztette az ellenfeleket, akik azt hitték, holmi udvarias könyvelőhöz van szerencséjük, de gyorsan rá kellett döbbenniük, hogy Kimchi valójában céltudatos, elszánt, s ha kell, kegyetlen is tud lenni.

Az ötvenes években benne volt az áruló kém, Ávri Elád (jobbra) lebuktatásában (Eládnak köszönhetően tartóztattak le az egyiptomiak egy fiatalokból álló komplett zsidó kémhálózatot, aminek két tagját felakasztották). 1957-ben Németországban volt; egy egykori nácit próbált beszervezni, hogy aztán átdobja Egyiptomba, ahol Nasszer idején a nácik keresett árucikknek számítottak. Németországi tartózkodása során, az ottani egyiptomi katonai attasétól szerzett tudomást Elád árulásáról, akit azon nyomban letartóztattak; később tíz évi börtönre ítélték.

1965-ben puccs zajlott le az akkor még önálló afrikai szigetországban, Zanzibárban az uralkodó muzulmán kisebbség – egykori arab rabszolgakereskedők leszármazottai – ellen, akik arabbarát politikát követtek. Kimchi történetesen jelen volt Zanzibárban a puccsnál, és sokan azt beszélték, voltaképp ő robbantotta azt ki, de legalábbis segédkezet nyújtott a puccsistáknak.

1972-ben, a müncheni olimpián a Fekete Szeptember palesztin szervezet mészárlást hajtott végre zsidó olimpikonok között (jobbra). Izraelben az a döntés született, hogy az elkövetőket le kell vadászni, és ezt részben végre is hajtották. A gyilkosok felelősségre vonásában Dávid Kimchi is fontos szerepet játszott. „A cél nem annyira a bosszú volt, mint hogy megrémisszük őket”, nyilatkozta a London Jewish Chronicle-nak. „Azt akartuk, hogy a válluk fölött nézegessenek hátra, és érezzék, hogy rajtuk vagyunk.”

A hetvenes évek közepén kulcsszerepe volt abban, hogy Izrael titkokban kapcsolatba képett a libanoni keresztény falangistákkal, akik később, az 1982-es izraeli invázió idején a zsidó állam legfőbb támogatóivá léptek elő. Kimchi ekkor már nem volt a Moszadnál: csaknem harminc év után, 1979-ben leszerelt, mivel csúnyán összeveszett a Moszad akkori főnökével, Jichák Hofival. Jichák Samir külügyminiszter, aki még a moszados napjaiból ismerte, a külügyminisztérium államtitkárává nevezte ki.

Básir Dzsemájel falangista vezér 1975-ben

Kimchi volt Izrael embere a huszonöt éve zajlott Irán-kontra ügyben, amelynek köszönhetően Libanonban elrabolt amerikaiak nyerték vissza szabadságukat, Ronald Reagan adminisztrációja pedig kis híján megbukott.

Hat év után hagyta ott a külügyminisztériumot, s üzletemberként kamatoztatta kiváló kapcsolatait, elsősorban Afrikában és az Arab-öbölben. Utolsó éveiben a palesztinokkal folytatott párbeszéd híve lett, két éve még egy olyan petíciót is aláírt, amiben támogatta a tárgyalások megkezdését a Hamasszal.

Agyrákban hunyt el otthonában.

Kétszer nősült, második felesége és négy gyemeke gyászolja.