Ötvenmillió a tömeggyilkosoknak, avagy: csikorog a pannon patkány

Pénteken véget ért Sólyom László izraeli útja. Hála Istennek, tegyük hozzá nyomban. Mr. Fontoskodó Fusernek ezúttal is sikerült elérnie, hogy szinte mindenkinél kihúzza a gyufát. Azaz mégsem. Volt olyan portál, amely megdicsérte. Jelesül a kuruc.info.

Sólyom László már régóta nem bír tetszeni nekem. Fontoskodik, nagyon próbálkozik, de hát mint köztársasági elnök ki volt lőve attól a pillanattól kezdve, hogy a Fidesz eljátszotta a megválasztásakor a maga kis játékát. Ez persze itt és most nem érdekes, ez magyar belügy.

Egyáltalán nem csak magyar belügynek indult viszont, és meg mertem volna esküdni, hogy rossz vége lesz: Sólyom izraeli látogatása. Ez az ember arra nem volt képes, hogy eligazodjon a magyar belpolitikában, aminek állítólag egyik alakítója kéne legyen. Vajon hogyan fog tudni diplomatikusan eljárni a III. Magyar Köztársaság képviseletében egy olyan országban, ahol jóval több forog kockán annál, hogy a következő négy évben épp melyik rablóbanda készül kifosztani az állampolgárokat.

Kiderült, hogy Sólyom László ötvenmillió forintot vitt a palesztinoknak. Nem mintha ez valami hű de nagy összeg lenne, egy komolyabb belpesti lakás ára – az a pénz, ami a mostanában csikorgó-nyikorgó pannon patkánytól kitelik. Ettől nem dől össze a világ. Főleg, hogy a magyar külügy azzal védekezik, ezt a pénzt még a párizsi donorkonferencián ajánlották fel.

S mégis… illett volna várni azzal az ötvenmillióval. Illett volna várni akkor, amikor Sólyom László nagyon jól tudja, de legalábbis tudnia illene, hogy irtóhadjárat folyik a zsidó nép ellen, és ennek a fő letéteményese a palesztin nép. Nem, kérem: nem a Palesztin Hatóság, nem az Autonómia, nem Iszmaíl Haníje és nem Abbász, nem a „szélsőségesek”, nem a Hamasz és nem az Iszlám Dzsihád, hanem en bloc, mindenestül a palesztin nép, amely nem érdemli meg ezt az elnevezést, mert már rég barbár, tömeggyilkos csőcselékké züllött.

Csütörtök este bekövetkezett, amit nagyon sok időn át sikerült megakadályozni. Az arab gyilkos jól számított, amikor úgy gondolkodott, egy jesivában fog vérengzést végrehajtani, a jesivában ugyanis bizonyára nincs fegyver, nem lőnek vissza. A gyilkos – egyébként izraeli állampolgársággal rendelkezett – csütörtök este lépett be a jeruzsálemi tanintézménybe, meggyilkolva nyolc embert, továbbiakat megsebesítve. A lemészároltak zöme tinédzser volt. A számítás teljes mértékben nem vált be. A gyilkos több tárat ki tudott ugyan lőni, de aztán mégis került fegyver: az egyik bóher agyonlőtte. (Gratulálunk; kár, hogy nem ezzel kezdtétek.)

Sólyom László, aki a tömeggyilkosság idején még Izraelben tartózkodott, úgy döntött, nem szól erről a zavaró momentumról. Holott szólhatott volna. Elvárta volna minden józan ember, hogy abban a pillanatban visszavonja a magyar állam ötvenmilliós adományát, amit a megadományozottak természetesen újabb gyilkosságokra fognak költeni. Elvárta volna, hogy mekegjen valami együttérzőt az áldozatokról – legalább próbáljon meg úgy tenni, mintha az emberek oldalán állna, és nem pedig az állatokén, még mielőtt megfeledkezik állítólagos européerségéről.

No de a jesivabóherek azért mégsem bánáti bazsarózsák, gondolhatta magában Sólyom, aki oly sok mindent el szokott ítélni. Ha a Google-ba beütjük a „Sólyom elítélte” szavakat, egy sor találatot kapunk. Az államelnök elítélte a lejárató kampányt. A Szabadság téri ostromot. Elítélte a gárdát. Elítélte kordonbontást. Elítélte külön a kordont, és külön a bontást. Sólyom mindent és mindenkit elítélt. Kétségtelen tény, hogy elítélte a Merkáz Háráv jesiva elleni támadást, és kérte Simon Peresz elnököt, tolmácsolja részvétét az elhunytak családtagjainak. Táviratban kérte. Péntek reggel. Miután már hazajött. A gyilkosoknak adományozott ötvenmillió visszavonására nem került sor.

Pedig példaértékű tett lett volna egy uniós ország részéről, és talán mások is követték volna a példáját. Talán – ezt nem tudom biztosan. Lehet, hogy nem követték volna. Akkor Magyarország elmondhatta volna magáról: azon kevés országok közé tartozik, amelyek helyesen cselekedtek.

Az is példaértékű lett volna, ha Sólyom mondjuk egy nappal meghosszabbítja a látogatását, és elmegy az egyik áldozat temetésére. Ilyesmi persze valószínűleg meg sem fordult az agyában.

A belpesti lakás ára azonban maradt a palesztinoknál, akik köztudottan éheznek (naná, hogy a gaz zsidók miatt, akik már etetni se hajlandók gyilkosaikat). Vagy mégsem?

Cukorkaosztogatás zajlott a palesztin városokban, falvakban. Miután az iszlamisták köztudottan józan emberek, be mégsem rúghattak örömükben, de valamivel azért ki kellett fejezni azt a mámort, azt az ujjongást, azt a keblet feszítő örömet, hogy sikerült nyolc, félig-meddig még gyerek jahudot lemészárolni. Ezért cukorkát, édességeket osztogattak, főleg Gázában, ahol a csütörtök este általános népünnepélybe fulladt. A benzinhiányos Övezetben autók ezrei haladtak dudálva, megrakva emberekkel, tombolva, énekelve, és az édességfogyasztás soha nem látott szintre hágott. Örömtüzek is gyúltak. Vigadott az arab.

Történt mindez – hangsúlyozzuk még egyszer – akkor, amikor minden idők legtehetségtelenebb magyar köztársasági elnöke még a helyszínen tartózkodott.

Egy kis történelmi lecke a végére, nem csak Sólyom Lászlónak, akinek ez úton is gratulálunk: nem hisszük, hogy akadt nép, ami a történelem folyamán ilyen mélyre süllyedt. Sem a náci Németországban nem osztogattak az iskolákban csokit a V-2-esek becsapódásakor vagy Coventry lebombázásakor, és a brit iskolákban sem volt rendkívüli pudingnap, amikor a RAF elpusztította Hamburgot és Drezdát.

Az arab ünneplőknek jó étvágyat kívánunk a cukmishoz. És minden további fogáshoz, amit remélhetőleg hamarosan alkalmuk nyílik kiélvezni.

P.s.: A kuruc.info megdicsérte Sólyom Lászlót az izraeli úton tanúsított karakán kiállásáért. "Egész tűrhetően viselkedett", így a kommentár. Az elnöknek és környezetének jó szórakozást hozzá: http://kuruc.info/r/1/21886/