Az Új Kelet holnapi számából: Magyarország: az iszlám utolsó csatlósa?

Az iszlám az emberiség utolsó védőbástyája; Irán és Magyarország közös jövő előtt áll; a Forradalmi Gárdának kéne ellenőriznie a magyarországi választások tisztaságát. Ez csak három kiragadott részlet annak a pártnak a megnyilvánulásaiból, amely a következő magyarországi választások eredményeként alighanem kormánytényezővé avanzsál.

Ma már nem csak egyszerűen parlamenti párt, de Magyarország második legerősebb pártja a filozófiájában a nyilas csatornatöltelékektől a síita terror-rendszerig terjedő ívet felölelő Jobbik, melynek vezetője, Vona Gábor évek óta azzal sokkolja még saját követői egy részét is, hogy zavarba ejtő módon dörgölődzik az iszlámhoz. Amennyiben ez az irányvonal nem változik, a 2014-es választásokat követően alapvetően módosulhat akár Magyarország eddigi euroatlanti integrációja is.

Perzsák és neonyilasok. Egy a tábor, egy a zászló

Vona a múlt hónapban egy többnapos konferenciasorozat végén szögezte le, hogy „Irán számára Magyarország a Nyugat, Magyarország számára Irán a Kelet kapuja”. A konferenciára iráni üzletembereket hívtak meg, és ha valaki azt gondolná, ez a Jobbik „magánakciója” volt, amihez a Budapesten kétharmaddal kormányzó Fidesznek egyáltalán nincs köze, az téved. 

Tarlós István budapesti főpolgármester Staudt Gábor jobbikos politikus oldalán az irániak fogadásán

Az irániakat fogadta Tarlós István fideszes budapesti főpolgármester is, aki megválasztása előtt többek között a budapesti zsinagógákat is végigkilincselte, és a Nagyfuvaros utcai khile, valamint e sorok írójának füle hallatára nevezett rágalomnak minden olyan állítást, hogy ő bármilyen formában együttműködne a Jobbikkal. Nos, lehet, hogy velük nem működik együtt, az iráni delegációt azonban, amelynek látogatását a Jobbik szervezte, fogadta.

A magyarországi szélsőjobboldal elmúlt húsz évének történetében korábban is előfordult már, hogy részint dacból, részint jobb híján a világ páriáival kívántak közösködni. Így tett többek között az egykor szintén országgyűlési képviselő Király B. Izabella, a már nem létező Magyar Érdek Pártjának elnöke (jobbra), akit a skinheadek anyjának is neveztek, és aki Szaddám Huszein Irakjában találta meg Magyarország szerinte üdvözítő szövetségesét. Király B. lapinformációk szerint annak idején mintegy húsz alkalommal utazott Irakba Szaddám Huszein pénzén, és több európai városba is eljutott az iraki Baath párt szívességéből. Az ügyet még az első Orbán-kormány is vizsgálta, mivel Budapestnek kellemetlen volt, hogy NATO- és EU-tag létére egy képviselője gyakorlatilag ellenséges államnál kilincsel.

Vona Gábor esetében az iráni vonzódást be lehetne tudni annak, hogy Teherán – amelynek nagy szüksége van szövetségesekre, különösen olyanokra, amelyek belátható időn belül kormányzati pozícióba kerülnek egy még oly jelentéktelen NATO-országban is – partnereket vásárol magának. A Jobbik pártvezére 2007 óta rendelkezik iráni kapcsolatokkal, deklarálva „az egymástól elszakadt magyar és perzsa népek közelítését” (a finn rokonság újabban megint halszagú és ezért ciki Magyarországon), s Vona 2008 őszén Mahmúd Ahmedinedzsád iráni elnököt kérte fel arra, hogy a Forradalmi Gárda tagjaival vigyázza a közelgő magyar választások tisztaságát.

Munkanélküliség, reménytelenség, nyomor, a szánalmas magyar GDP alig több mint fele: ez Irán, ahonnét Vona és társai a megváltást remélik

A Jobbik azzal indokolja az Irán felé történő nyitást, hogy a távoli és testvéri perzsa állam majd befektetéseket eszközöl Magyarországon, és kirántja a kátyúból a magyar gazdaság kerékagyig beragadt szekerét. A párt követői előtt arra természetesen sohasem tér ki, hogy mindez legfeljebb ábránd, az évek óta szankcionált iráni gazdaság még a magyarnál is katasztrofálisabb helyzetben van, az iráni GDP a magyar fele, az egykor ígéretes iráni gazdaságot a sah bukása után az iszlamizmus és az Irakkal vívott tízéves háború tönkretette, és az iráni tőke még az otthoni igényeket sem képes kielégíteni, nemhogy felesleget ruházzon be, ráadásul olyan országban, amely a kettes számű csődesélyes Görögország után.

Gyöngyöspata jobbikos polgármestere, Juhász Oszkár

Az ilyen apróságokra azonban nem ad például Juhász Oszkár, a faji feszültségek miatt az idén világhírhedtté vált Gyöngyöspata jobbikos polgármestere, aki kampányában azzal kábította az egyszerűbb embereket, hogy: „Szaúd-Arábiából vannak érdeklődők, akik a megválasztásom esetén befektetnének Gyöngyöspatára, humuszpótló műtrágyát gyártanának”. Programjában ezt írta: „Lehetséges nagybefektetőket, beruházásokat hozni községünkbe, kiterjedt külföldi kapcsolataink révén, legyen az kínai, iráni, törökországi vagy egyéb tőke. Viszont fontos kijelenteni, hogy ezen körök nem gyarmatosító szándékkal, valamint nem a kizárólagos extraprofit megszerzése végett nyújtanak segítséget.” Nem úgy, mint egyesek. Mint a gyöngyöspatai polgármester fogalmazott: „A zsidókkal semmi bajunk, közöttük is vannak jó emberek, meg rosszak, mint ahogy a cigányok között is. A gond a cionizmussal van. Ilyen értelemben az anticionizmus segíti az irániakkal való együttműködést”.

Neohungarista terroralakulat Gyöngyöspatán. Magyarországon kísért a jövő

Miközben Vona Gábor és a Jobbik Irán, de más, az euroatlanti civilizációval alapvetően szemben álló országok, így Kína és Törökország felé is riszál, a Jobbik tagsága megdöbbenve tapasztalja, hogy a párt kitaszítottá válik Nyugat-Európában: még a hasonszőrű radikálisok klubjában sem látják őket szívesen. Némelyek csak most jönnek rá arra, hogy sok minden fordítva van, mint ahogyan azt ők gondolták. Nyugat-Európában az antiszemitizmus az új évezredben az újbaloldali és anarchista pártok és mozgalmak ideológiája, nem az egykori szélsőjobboldalé, amely időközben felismerte a nyugati civilizációt valóban fenyegető veszélyt. Le Pen franciaországi formációja, a néhai Jörg Haider osztrák Szabadságpártja, a Svéd Demokraták avagy Gianfranco Fini fasisztái nem a világháborúkat képzeletben újra harcoló, hetven év előtti avítt fogalmakban gondolkodó kövületek, hanem egytől-egyig az izraeli politika mellett és az iszlám, főként az iszlám bevándorlás ellen harcoló modern politikai erők.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Az emberiség védőbástyájának tartja az iszlámot

Vona Gábor eddig vagy nem jött rá, hogy fordítva ül a lovon, vagy meggyőződése, hogy egyedül ő halad jó irányba. Szerinte ha az iszlám elbukik, „a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél. Akkor tényleg véget ér a történelem”, írja könyvében, hangot adva meggyőződésének, miszerint „az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám”. Mellyel szemben mi más is állhatna, mint Cion Bölcsei, az amerikai-izraeli tengely urai, akik célja a globalista világkormány létrehozása és az emberiség igába hajtása.

Ez a brosúrafilozófia némiképp meghökkentően hangzik egy magát római katolikusnak, pártját pedig hangsúlyozottan kereszténynek nevező politikus részéről, aki azonban egyetlen tollvonással túllép ezen ellentmondásokon: „Izraelnek semmi köze a zsidó valláshoz, mint ahogy az Egyesült Államoknak sem a kereszténységhez. Ebből a szempontból nézve a tradicionális muszlim társadalom – amely Máriát tiszteli, Jézust prófétaként tartja számon – sokkal közelebb áll a kereszténységhez, mint a hatalmát igazságtalan, haszonszerző háborúkkal fenntartó Egyesült Államok vagy Izrael”, olvasható a könyvben.

A Ráday utcai Shiraz iráni étterem olyan látványosságokkal is kedveskedik a perzsa romantika iránt fogékonyaknak, amelyekért a tulajdonos, dr. Jahromi Afi, a Magyarországi- és Iráni Üzletemberek Baráti Társasága elnöke, Vona Gábor jó barátja odahaza könnyen súlyos börtönéveket kapna

Mindezt akár felfoghatnánk egy, az uborkafán az egészségesnél jóval magasabbra kapaszkodó lumpenproli egyéni fantazmagóriájának, ha nem tudnánk, hogy a magyar külpolitika milyen ön- és közveszélyes tudott mindig is lenni, ha hagyták, hogy arra tartson, amerre akar. 1944. október 15-e után Szálasi Ferenc, tekintet nélkül a realitásokra, haladéktalanul megkezdte a hungarista külpolitika megvalósítását, már azzal a tíz-húsz országgal, amellyel Budapestnek a diplomáciai kapcsolata még egyáltalán megmaradt. A következő magyarországi választások után Vona Gábor – a Fidesz által jól nem lakatott választók akaratából – meg fogja kezdeni a neohungarista külpolitika megvalósítását, tekintet nélkül a realitásokra, és ebben azok lesznek a partnerei, akikkel addig sikerül tartós kapcsolatot kiépítenie.

Szálasi a keresztet csókolgatta, nem a Koránt

Könnyen lehet persze, hogy Vona Gábor úgy jár Iránnal, ahogyan Szálasi járt Németországgal, hogy egyéb párhuzamokról ne is beszéljünk: akkoriban is a judeoplutokrata demokráciák képezték a közös ellenséget, és akkoriban is elhangzottak olyan kijelentések, mint amiket most dr. Jahromi Afi, a Magyarországi- és Iráni Üzletemberek Baráti Társasága elnöke, a budapesti Ráday utcai Shiraz étterem vezetője engedett meg magának, aki szerint a gazdasági együttműködésben „nincs helye a spekuláns tőkének, valamint fiktív tranzakcióknak, a partnerség kizárólag igazi termelői munkára és szoros együttműködésre épülhet.”