Dán Ofry: Lapid Tomi slosimjára

Harminc napja, hogy itt hagyott minket az izraeli magyarajkú közösség emblematikus alakja, az újságíróból tévésztárrá, majd miniszterelnök-helyettessé avanzsált Joszéf Lapid, akit „magyarul” a legtöbben Lampel Tomiként ismertünk. Slosimján pályatársa, tisztelt idősebb kollégám, Dán Ofry, a tel-avivi Új Kelet főszerkesztője emlékezik.

Emlékszem, amikor Tomi az Új Kelethez került. Én Jeruzsálemben, a Kneszetben dolgoztam, onnan tudósítottam a lapot. Ő itt Tel-Avivban, az akkori Új Kelet Negev utcai főszerkesztőségében építette ki meteorszerű karrierje első futamait.

Riportokat készített. A legjobbakat. És közben verseket is írt. Néhány ilyen költeménye megjelent az annak idején dr. Kasztner Rezső által szerkesztett Mápáj-hetilapban. Azt hiszem, jóllehet nem sokat beszéltem vele erről az életben, igazi nagy szerelme a versek felé sodorta. Oroszlánkörmeit, zseniális újságírói kvalitásait a riportokban mutatta meg. Később pedig a publicisztikában, amely már politikai irányvonalának is az eszköze lett.

Tomi Lapid írásainak jellemzője az a felkészültség, száz százalékosan megbízható tárgyismeret volt, amely magyarul is, héberül is magával ragadó stílusában mindig a lényeget tárta az olvasó elé.

Olyan belső logikája volt Tomi publicisztikai írásainak, amely sokszor azokat is meggyőzte, vagy legalábbis kétkedésre késztette, akik eleve az övétől száznyolcvan fokban eltérő világnézetet vallottak.

Nála a szónak, a betűnek, a mondatszerkesztésnek megvolt a sajátos mágiája, különös varázsa. Ezért sikerült neki villámgyorsasággal meghódítani a Máárív olvasóközönségét is. A nagy héber laphoz tőlünk, az Új Kelettől ment át az ötvenes évek derekán.

Kapcsolatát azonban mindvégig megőrizte velünk és az izraeli magyar jisuvval. Érdekelte ez a téma, és szerette azt. Akkor is, amikor úgy tűnt, szarkasztikus humorát nem mindig érti az a közösség, amiből kinőtte magát.

Csak hetvenhét esztendőt adott neki az élet, és kár, hogy ilyen hamar távozott. Nehéz lesz pótolni az űrt, amit maga után hagyott.

Nem nehéz – lehetetlen…