
Metzger nem először teszi tiszteletét a pesti Chabadnál; noha Köves Slomó rabbivá avatásán nem ő, hanem szefárd kollégája járt a magyar fővárosban, a Keren Or első, négy év előtti megnyitóján már találkozhattunk vele – az volt az első alkalom, hogy a második világháború után zsinagógát avattak Budapesten, és ugyancsak először nyílt zsinagóga a Belvárosban.

Jona Metzger személye nem azért figyelemre méltó, mert ő Izrael főrabbija. Az ötvenöt éves, kimondottan karizmatikus férfiú Haifán született, több háborúban harcolt a 7. Harckocsizó Hadosztályban, és ő Izraelben minden idők legfiatalabb főrabbija. Neveltetését a vallásos cionista hagyomány határozta meg, de nála a valahová tartozás nem azt jelenti, mint nagyon sok zsidónál: hogy tudniillik a másikat akkor kutyába se veszem, mert ő nem hozzánk tartozik, hanem azt, hogy a különféle irányzatoknak párbeszédet kell folytatniuk egymással. Voltak vallásos cionisták, akik azzal az igaztalan vádakkal illették, hogy Metzger „elárulta” az eszmét, csak mert szóba áll Joszéf Sálom Eljásívval, a hárédi Degel HáTorá szellemi vezetőjével – a másik oldalon pedig a hárédiek, noha boldogok, hogy valaki végre az országos főrabbi posztján is képviselik őket, nem igazán tartják Metzgert maguk közül valónak.

Metzger a 2003. évi kinevezése óta nem szállt el – ezt bizonyítja többek között az, hogy egy pesti zsinagóga-bővítésre is hajlandó eljönni, mert a zsidóság felé tett legkisebb lépéseket is hatalmasnak tartja, és nem rest, hogy ilyen alkalmakkor repülőre üljön. Ami komoly szerencse, mert akiknek alkalmuk nyílt találkozni e magas, jó kiállású, mosolygós, a hölgyek szerint jóképű és mindenki szerint karizmatikus Metzgerrel, azok szerint a főrabbi kimondottan azon szerencsés emberek közé tartozik, akik miatt azt mondhatjuk: igen, az ilyen emberek okán érdemes a zsidósághoz tartozni, annak hagyományait felvállalni, zsidó és cionista módon élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése