Oldalak

2008. június 2., hétfő

„Bahreini zsidó arabnak tartom magam, és büszke vagyok rá”

Jó rabbi holtig tanul. Ez idáig meggyőződésem volt, hogy a „Mózes-hitű magyarok” egyedi jelenség, de a New York Times bahreini zsidókról szóló riportja meggyőzött arról, hogy nem így van.

A Bahreinbe látogatók kivétel nélkül megdöbbennek, ugyanis arab országba érkeznek, ennek dacára az ország nem judenrein, sőt, a békés egymás mellett élés – ténykérdés. Noha az arab világ tekintetében sajnos a főszabályt erősítő kivétellel van dolgunk, maguk a bahreiniek nem értik, miért tartják a látogatók szokatlannak azt, ami normális.

A NYT által megszólaltatott 46 éves Rouben D. Rouben, a Sharp Electronics disztribútora kijelenti, világéletében Bahreinben élt, ahol született, ott vannak a barátai, velük tölti a napjait, az estéit, velük üzletel, és amikor ellátogatnak hozzá és eljön az ima ideje, bemennek az egyik szobába és ott, a zsidó házban, imádkoznak.

A zsidók még a múlt század elején jelentek meg az Öböl-menti szigetországban, a legtöbbjük Irakból, Iránból és Indiából érkezett: kereskedők voltak, akik ideális helynek találták Bahreint. Rouben családja 1914-ben költözött ide Irakból, holott akkor épp semmi nem kényszerítette erre. Egy üzleti útja alkalmával Bahreinbe vetődött, és úgy döntött, ott a helye.

Izrael Állam kikiáltása előtt a közösség hatszáz fős volt, ám mint a legtöbb arab országból, a zömüknek innen is távoznia kellett. Voltak antiszemita utcai tüntetések, de a pogromok, az üzletek felgyújtása, amik másutt menetrendszerűen bekövetkeztek, itt elmaradtak. Ma csak néhány tucatnyian vannak, de akik ott élnek, azoknak a sora jól megy, és a legtöbb helyen számos gyerek születik: gyarapodnak. Rouben szerint a bahreini zsinagógát ugyan lerombolták 1948-ban – de nem bahreiniek, hanem külföldről jött arabok. Sőt, számos zsidó a bahreini barátoknál talált menedékre, és „csak egy” ház gyulladt ki. Történt, ahogy történt, tény, hogy zsidónak Bahreinben nem görbült haja szála sem.

Rouben emlékezik 1967-re is, amikor a Hatnapos Háború nyomán kitört elkeseredés az arab világ szinte valamennyi államában az utcára vitte az embereket. Ekkoriban tíz-tizenkét éves volt, s a bátyja a csőcseléktől tartván be akarta csukni a boltot, de egy rendőr azt mondta, ne tegyék, ők őrizni fogják a rendet, aggodalomra semmi ok. S lőn. A demonstrációk nem voltak erőszakosak, a résztvevők csupán Izrael-ellenes szlogeneket kántáltak, sőt Rouben szerint akkor se nyúltak volna senkihez és semmihez, ha ki sem vonul a rendőrség, tudjuk meg a New York Times riportjából, miközben arra gondolunk, fantasztikus, még a zsidaikat se hengergetik kátrányba és tollba, amikor az anyaországuk le meri győzni három, deklaráltan irtóhadjáratra készülő arab szomszédját, igazán kaffa kis hely ez a Bahrein, esetleg oda kéne költözni.

Rouben nyilatkozatából kiderül, hogy izraelinek lenni nemzetiséget jelent, nem pedig vallást (ezt alighanem mindenki így gondolja, lévén izraeli állampolgár lehet zsidó, muzulmán, keresztény, drúz, a bahái vagy éppenséggel a káldeus vallás híve).

A politikailag tökéletesen korrekt riportból megtudjuk továbbá – legalábbis Rouben interpretációjában –, hogy Bahreinben a törvény előtt mindenki egyenlő, a kormány pedig védi a zsidókat. A riport készítője nem teszi fel a kérdést, hogy a) mitől érdem ez, b) kitől kell a kormánynak a zsidókat megvédenie, ha egyszer a bahreiniek oly nagyszerű emberek, hogy még egy kis zsinagógagyújtogatást se tudnak a maguk szakállára végrehajtani, hanem lelketlen külföldiek beavatkozása kell hozzá. No de ha egyszer védik őket, akkor védik, nincs mese; tavaly, amikor elhunyt az öreg emír, Isza bin Szalman al-Kalifa sejk, és trónra lépett a jelenlegi uralkodó, Hamad bin Isza al-Kalifa, összehívta a zsidó közösséget, és közölte velük, aggodalomra semmi ok, a kormány nem változtat zsidópolitikáján. Semmi sem változik. Hát ezek után ne legyen hálás az ember?

Nem is szeretik a bahreini zsidók, ha a gonosz külföldi média bántja az ő hazájukat, és mindenféle valótlanságokat állít, holott az igazság az, hogy röpke hatvan év után hajlandó lesz talán még egy telket is kiutalni nekik, amin zsinagógát építhetnek maguknak annak a helyébe, amit annak idején a lelketlen külföldiek a földdel tettek egyenlővé. „Az emberek azt hiszik, furcsa, hogy Bahreinben vannak zsidók”, mondja Rouben. „Én a magam részéről büszke vagyok rá, hogy Bahreinben élek. Bahreini zsidó arabnak tartom magam, és büszke vagyok rá.”

Legyen. Mi pedig ne legyünk igazságtalanok: egy arab államot nem mérhetünk Dániához vagy Hollandiához. Ha a sötét középkori környezetével vetjük össze, Bahrein vallási toleranciája valóban szembeszökő, s ezt az Egyesült Államok Külügyminisztériumának 1999. évi jelentése is kiemelte. A többi muzulmán országhoz képest ez szélsőségesen nyílt társadalom, még egy hindu templomot is megtűrnek, pedig ez már valósággal szembefordulást jelent a mohamedi alapelvekkel. Csak remélni tudjuk, hogy soha rosszabb nem lesz – és csak azt kívánhatjuk, bár minél több arab állam érné el ezt a szintet, akkor is, ha ők jobbára már megszabadultak a teljes zsidóságuktól. Könnyebb lenne nekik is, könnyebb a világnak is.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Konrad írja:

1.
"Bahreini zsidó arabnak tartom magam" - mondja a nyilatkozó úr.

- Ujuj...nem identitászavaros ez egy kissé?

(Meg aztán érdekelne, mit szól ehhez az izraeli közvélemény)

2.
Igazán köszi Bahreinnnek, hogy törvénnyel védi az ottani zsidókat, akik ezek szerint amúgy is "Bahreini zsidó arabok" (??!!???).

Köszönjük meg Bahreinnek mi is, hogy:

- Nem támadnak rá zsidó honfitársaikra
- Nem ölik őket halomra
- Nem fosztják ki őket
- Nem rombolják le ingatlanjaikat
- Nem emelik állami szintre az állatias,zsidógyűlölő propagandát, mint ahogy teszi azt több iszlámnáci diktatúra

Köszi, kedves tőlük.

Ej, hát most gondoljuk már el, ez olyan, mintha a szlovákiai magyaroknak azért kellene köszönetet mondaniuk a szlovákoknak, hogy "köszi, hogy nem öltök le-deportáltok minket, ez bizony példaértékű"

:(

Egyébként, mihelyst Bahreinnek befellegzik, mert végleg kifogy az olaj alóluk, a "Bahreini zsidó araboknak" nem lesz ott sem többé maradásuk.