Skajach: széthackelték a zsidók az iráni atomketyerét

Két évvel vetette vissza az iszlamista rezsim atomprogramját az a szupervírus, amely iráni beszámolók szerint is hazavágta az urándúsító centrifugák egy részét. A Stuxnet kiirthatatlan, szakértők szerint az irániak kidobhatják az összes fertőzött számítógépet. Alább a Jerusalem Post cikkének fordítása.

Vezető német számítástechnikai szakember szerint a vírus olyannyira hatékony volt, mint egy katonai csapás, hatalmas siker; a szakértő úgy véli, az izraeli hadsereg hozta létre.

A Stuxnet vírus, amely megtámadta az iráni atomlétesítményeket, és amelynek létrehozásával Izraelt gyanúsítják, két évvel vetette vissza az iszlám köztársaság nukleáris programját, mondta a Jerusalem Postnak az a vezető német számítástechnikai szakember, aki az első szakértők között elemezhette a program kódját.

„Két évbe kerül, míg Irán visszazökken a kerékvágásba”, közölte hamburgi irodájából adott telefoninterjúban Ralph Langer [a kép bal szélén, munkatársaival. „Ez közel olyan hatékony volt, mint egy katonai csapás, de még annál is jobb, mivel nem követelt emberéleteket és nem robbantott ki háborút. Katonai szemszögből hatalmas siker.”

Langer interjúja idején számos beszámoló szólt arról, hogy a vírus még mindig fertőzi Irán számítógépes rendszereit fő urániumdúsító létesítményében, Natanzban és a busehri reaktorban.

A múlt hónapban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA), az ENSZ nukleáris megfigyelő szervezete azt állította, Irán a Stuxnet vírusnak köszönhetően függesztette fel a munkát atomlétesítményeiben.

Langer szerint Irán a legjobban akkor járna el, ha kidobná az összes vírusfertőzött számítógépét, lévén a vírus „a történelem legfejlettebb és legagresszívabb malware-ja.” Ám Iránnak még a számítógépek kidobása után is biztosítania kellene azt, hogy a vele szerződő külső felek gépei is Stuxnet-mentesek legyenek.

„Rendkívül nehezen lehet az installációkat megszabadítani a Stuxnettől, azt pedig tudjuk, hogy Irán nem valami jó az információs technológiai biztonságban, csak most kezdik megtanulni, mit jelent ez egyáltalán”, mondta. „Már a rendszereik újraindításához meg kell szabadulniuk a vírustól, ez pedig időbe telik, azután ki kell cserélniük a felszerelést, újjá kell építeniük a natanzi centrifugákat, valamint alighanem új turbinát kell venniük Busehrbe [lenti kép.

Széltében-hosszában találgatások folynak arról, hogy a program valószínű fejlesztője vagy az izraeli hadsereg fejlett Signal Intelligence (SIGINT) kapacitásáról híres 8200-as egysége, vagy pedig az Egyesült Államok.

Langer elmondta, véleménye szerint legalább két ország – valószínűleg Izrael és az Egyesült Államok – áll a Stuxnet mögött.

Izrael a hagyománynak megfelelően nem volt hajlandó kommentálni a Stuxnetben való állítólagos szerzőségét, magas rangú katonatisztek azonban nemrégiben megerősítették, hogy Iránnak számos technológiai nehézséggel kellett megküzdenie a natanzi dúsító centrifugái körül.

„Azt mondhatjuk, évekig kellett, hogy tartson a kifejlesztése, s a kód elemzése idején jutottunk erre a következtetésre, lévén a kontrollrendszerek kódja tizenötezer vonalas kód, és ez a mennyiség hatalmas”, állapította meg Langer.

„Ez a bizonyíték vezetett minket arra a következtetésre, hogy ez nem pusztán egy hacker műve”, folytatta. „Ezt egy ország kellett tegye, és azt a következtetést is levonhatjuk, hogy pusztán egy ország önmagában nem lett volna erre képes.”

Eric Byres számítástechnikai biztonsági szakértő, a Stuxnethez hasonló problémákkal küszködő ipari cégek számára megoldásokat kidolgozó Tolfino Security honlap vezetője a Postnak nyilatkozva arra mutatott rá, hogy az elmúlt hetekben drámaian megugrott a honlapját meglátogató irániak száma – ez pedig nagy valószínűséggel arra utal, hogy a vírus még mindig hatalmas kavarodást okoz az iráni nukleáris létesítményekben.

„Arra figyeltünk fel, hogy az előző évben talán ha egy vagy két látogatónk volt Iránból a webhelyünk biztonsággal foglalkozó oldalain”, mondta Byres [jobbra. „Irán számunkra sohasem bírt jelentőséggel, s most egyszerre tömegesen kezdtek tódulni a honlapunkra olyanok, akiket azonosítani tudtunk mint irániakat.”

Byres szerint a honlapra történő bejelentkezéskor néhányan nyíltan közölték is, hogy irániak, míg mások olyan cégek alkalmazottjainak próbálták kiadni magukat, amelyekkel rendszeresen dolgozik.

Eddig a Post beszámolója. Néhány szó a cikkben említett 8200-as egységről, amelyet héberül csak a szám alapján smone mátájimnak neveznek: az izraeli hírszerzés fontos részéről van szó, amely a képen látható Ávitál-hegyen működik, fő területe az úgynevezett szignál-hírszerzés és kódfejtés. Még 1952-ben hozták létre, Jafón az akkori szűkös időkben „uraságtól levetett”, vagyis az amerikai hadseregtől kiselejtezett felszereléssel. Két év múlva költöztették a jelenlegi helyére, ahol azóta jócskán kinőtte magát, elannyira, hogy ma ez az izraeli hadsereg legnagyobb egysége: több ezer katonát foglalkoztat. Parancsnoka mindig dandártábornok, akinek a személyét titokban tartják.

Az egység régóta piszkálja a terroristák csőrét, egyes állítások szerint 1999-ben még egy mobiltelefonnak álcázott pokolgépet is sikerült bejuttatniuk, és a robbanásban két tiszt sebesült meg. Idén a New York Times állította, hogy a szíriai atomlétesítmények ellen intézett izraeli megelőző csapás azért lehetett maradéktalanul sikeres, mert a 8200-as egység megbénította a teljes szíriai légvédelmet.

A 8200-asoktól leszerelők hagyományosan minden ujjukra tíz állásajánlatot kapnak, éspedig a hi-tech iparág legkövérebbjéből. Legtöbbjük a Check Pointnál, az ICQ-nál, az AudioCodesnál és a Gilátnál dolgozik.

Hatalmas skajach a program szerzőinek!