VENDÉGPOSZT - KONRAD: Arab-muszlim gyermekszeretet a mai világban

Nem egyszer sztereotípiákban gondolkodunk más népekről, legyen szó pozitív vagy negatív tulajdonságaikról. E hiedelmek forrása a tökéletes tudatlanság, valamint az, hogy a többség beéri leegyszerűsített hírekkel, félinformációkkal, amelyeken még véletlenül sem kell komolyabban elgondolkodnia. Különösen igaz ez az izraeli-arab problémakörre. Alább a sztereotípiák egyikét próbáljuk körüljárni. A téma kellőképpen rázós, felháborító, és undorító lesz, erről biztosíthatok minden olvasót: egy rendkívül aljas bűncselekményről lesz szó, annak is többszörösen minősített esetéről a gyerekek kiszolgáltatottságával való visszaélésről. Konrad nevű olvasónk vendégposztja.

Szinte mindenki hallott már valamit harangozni a „hagyományos arab gyermekszeretetről”. A kifejezésnek azonban többszörösen sincs semmi értelme. Már csak azért sem, mert nincs olyan, hogy egy nép vagy népcsoport jobban szereti a gyerekeit, mint a másik. Esetleg a családmodellekről lehet itt szó, amelyek mint tudjuk, kultúránként változnak. De nincs olyan családmodell, ami önmagában garancia lenne bármiféle „felsőbb minőségű” gyerekszeretetre. Nem is lehet ilyen, hiszen maga a szeretet egyéni dolog, nem közösségi, és mint ilyet, egyének gyakorolhatják (vagy nem). Az lehet, hogy kultúrkörönként más elvárások és íratlan hagyományok vannak a családmodellt illetően, de hogy ezek mennyire szolgálják a „magasabb szintű” gyerekszeretet, az vizsgálódás tárgyát képezheti, ugyanis egyáltalán nem egyértelmű az eredmény. Beszélhetünk viszont kollektív felelősségről. Mit enged meg egy társadalom a gyermekeinek, miben és hol szab határt, és hogyan teszi ezt? Milyen szellemi, fizikális vagy jogi eszközök vannak a gyereknevelésre?
Így hát, a „hagyományos arab gyerekszeretet” minősítés eképp nyerhetne valamiféle értelmet, CSAKHOGY: nem tudunk olyan eszméről vagy gyakorlatról, ami az arab gyerekeknek automatikusan magasabb minőségű szeretetet adna, mint amit bármelyik más nép szülői adnak gyerekeiknek. Nem létezett még a világon olyan kultúra, amely ne óvta, nevelte volna utódait.

Akik nem ismerik a közel-keletet, sablonokban gondolkodnak az ottani családszociológiai állapotokról, miszerint ott bölcs, ősz szakállú öregek sorolják az életbölcsességeket a mintegy 50 tagú szűkebb családi kör előtt, és ettől mindenki jó lesz, meg békés. Mindenki szeret mindenkit, ebben segít nekik az is, hogy a muzulmán világban nem iszik senki, nem veri meg senki a feleségét meg a gyerekeit, nem követ el senki erőszakot senkin. Amúgy meg a szent parancsaik is ezt követelik, aminek mindenki eleget tesz, természetesen. Az ilyen gyermeteg elképzelések szerint a muzulmán világ mindig is maga volt a megtestesült béke és szeretet paradicsoma, és volna most is, ha a lator zsidók meg az amerikai-brit ördögök nem akarnák őket elpusztítani szeretetestől, családmodellestől.

Ha valakit, aki a „jó arab-gonosz nyugati” álomvilágban él, szembesítünk a
tényekkel, előfordul, hogy agresszívan reagál. Két okból:

1. Nem képes befogadni a bizonyított valóságot, ezért antiszociális magatartást tanúsít.

2. Tudja, hogy igaz, amivel szembesítik, de vallási-ideológiai okokból nem szabad elismernie, hogy gyermeteg hazugságokra épül egész élete, hazudott egész
eddig, legfőképpen magának.

Akkor nézzük a tényeket.

Gyengéd bevezetőként tessék megnézni ezeket a videókat:

dzsihad.blog.hu/2007/07/23/szokatlanul_realista_jordan_karikatura
http://dzsihad.blog.hu/2007/07/18/nagy_britannia_es_egy_mashol_bevett_szokás
dzsihad.blog.hu/2007/07/16/farfour_elt_el_es_elni_fog
dzsihad.blog.hu/2007/07/03/talib_ellenallas
dzsihad.blog.hu/2007/07/02/az_iraki_ellenallas

Látható bennük többek között:

* Gyermekek élő pajzsként használata fegyveres harc esetén;
* Óvodás kortól kezdve történő, emberölést, tömeggyilkosságokat, öngyilkosságot népszerűsítő, sőt dicsőítő gyerekműsorok az állami televíziókban;
* Kisgyerekek megcsonkítása, hagyományoknak megfelelően;
* Kényszerházasság intézményesített formája;

Továbbiakban, tessék keresgélni a világhálón hasonlókat, valamint olvasni olyan hazai kiadványokat, amelyekben szó van a témáról (utóbbiból nem sok van). Ha valaki tud fogni arab és iráni TV adásokat, ott bőven láthat hasonlókat. Aztán tessék olvasni külföldi, lehetőleg közel-keleti lapokat, amihez ugyebár némi angoltudás kelletik. Azért kell ezeket olvasni-nézni, mert az európai média ilyen híreket néhány ritka kivételtől eltekintve egyszerűen nem hajlandó lehozni! Pedig rengeteg ilyen, vagy még rosszabb dolgokról is készül számtalan tudósítás. Hogy miért nem adják le őket? Alighanem úgy gondolják a felelős tájékoztatási
szakemberek, ehhez nekünk nincs közünk, de amúgy is messze vannak ezek a dolgok, és túl szörnyűek is, minek terheljük a lakosságot. Meg amúgy is, az egy „más kultúra”, amit nekünk valamiért tisztelni kellene.

Túl szörnyű? Túl hihetetlen? Nem illik bele semmiféle emberi
viselkedésformába? Igen! Pont ezért kellene világgá kiáltani, mi folyik ott. Ehelyett inkább elfordulunk, mert ha nem nézünk oda, akkor talán nem is létezik az a dolog, bármilyen ocsmány is. Ha elfordulunk, kimaradunk belőle.

Lehet. Lehet?

Kimaradhatunk belőle, de ezzel együtt tudatlanok maradunk, s csak addig, míg nálunk is meg nem jelenik mindez.

Ha csak a fent említett videókat nézzük, azok önmagukban is elképesztőek. És ezeket több muzulmán országban úgy nézik a gyerekek a TV-ben, mint a mi európai gyerekeink mondjuk a vasárnap reggeli rajzfilmeket, vagy a tévémacit. Ez ad nekik viselkedési mintát, ez ad követendő példát. Ez a háborodott gyűlölet kultúrája. Már a harmadik nemzedéket mérgezik ezzel a szeméttel a muzulmán diktátorok és vallási népvezérek, mivel despotikus hatalmukat kizárólag a nép állandó harci lázban tartásával, fanatizálásával, közös ellenségképpel lehet fenntartani. Ilyen egyszerű az egész. Tömegpszichózis ez a javából.

Akkor térjünk rá a muzulmán szülő-gyerek kapcsolatra.

Köntörfalazás és magyarázkodás nélkül: az ilyesmire képes ferdehajlamú gonosztevők ugyanúgy összeverik gyerekeiket részegen vagy józanul is, mint európai bűntársaik. Az arab ugyanúgy állat-részere issza le magát, mint az európai (már aki), és ugyanúgy veri félholtra vagy egészen holtra családját, mint az európai, vagy akárki. Az arab ferdehajlamú vadállat ugyanúgy erőszakolja meg a gyereket, akár a sajátját is, mint az európai. Az arab is narkózik, cigizik, mint mások a világon. A muzulmán világban is vannak sorozatgyilkosok, mint mindenhol (és most nem a terroristákra gondolok).

Arra viszont, hogy a gyerekből szándékosan, módszeresen, esetenként generációkon át szörnyeteget nevel a társadalom a szülők lelkes asszisztálásával, alig van példa az emberiség történetében. Ide írom az általam ismert hasonló
jelenségeket, de nem hinném, hogy ennél több lenne:
* ókori Asszíria, újasszír birodalom;
* középkori Európa egyetlen fejezete, a 12. században, az úgynevezett „gyerekek keresztes hadjárata” alkalmával, de ez csak egyszeri esemény volt;
* náci Németország egyes katonai-félkatonai alakulatai tagjainak neveltetése és fanatizálása;
* 20. századi közel-keleti muzulmán gyűlöletkultúra, amelynek kiváltó okai: az arab fejlődés megtorpanása a 12. században (erről egy jó leírás Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel c. könyvének epilógusában), és az emiatt érzett totális-tökéletes frusztráció – nem beszélve arról, hogy az arabok immár vagy 800 éve képtelenek létrehozni maguktól bármit is, közben a világ elszáguldott mellettük. Ezt soha nem tudták feldolgozni, és nem is fogják tudni.

Érdemes a muzulmán szülők és rezsimek egy jelentős részének gyerekeikkel szemben tanúsított magatartását sorba venni, hangsúlyozva, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem általánosan elfogadott magatartásformákról.

a) A másik nép, kultúra, vagy vallás feltétlen gyűlöletére való nevelés, csecsemőkortól kezdve. Az idézett TV-műsorok és azok klónjai által ez a cél remekül bevezethető.
b) Gyermekek (pólyás kortól tizenéves korig) gyakori fényképezése szüleik által, terroristának beöltöztetve. Néha, a CNN adásaiban lehet ilyet látni, de sajnos nem elégszer
c) Kicsi gyerekek pózoltatása ócska gépfegyverekkel, igazi páncélöklökkel. Néha sajnos elsülnek ezek a fegyverek a gyerek kezében. Ez azt jelenti, hogy játékmaci helyett töltött fegyvert ad a gyereke kezébe a büszke szülő.
d) Iskolás korban olyan kötelező tananyag, ahol az előzőek folytatódnak, de immár felnőttesebb stílusban, pl. civilek ellen bevetett tömeggyilkosok, vagy öngyilkos merénylők magasztalásával, velük való példabeszédekkel, amiket meg is kell tanulni. Ezek a követendő példák.
e) Vallási biztosíték: a muzulmán szentírások által is igazolható erőszakos cselekmények példaként való tanítása, természetes viselkedési formává tétele, sőt, kellőképpen deformált formában a minél nagyobb kár okozásának mértékével
exponenciálisan növekvő jutalom beígérése a túlvilágon. Ez kizárólag az adott népvezér elborultságának, valamint a hallgatóság műveletlenségének függvénye (70 szűz, 200 szűz, 4500 szűz, akármennyi).
f) Félkatonai gyerekalakulatok, hitlerista jellegű egyenruhákba bújtatva, náci karlendítés kötelező.

Palesztin specialitások:

a) A palesztin terroristák és fegyveres huligánok egymás ellen, meg az izraeli katonák ellen is élő pajzsként használnak gyerekeket, RENDSZERESEN.
b) A szülők a saját gyerekeiket gyakran vitték lövöldözni izraeliekre, CSAKHOGY, itt a fater bújt a gyerek mögé, és onnan lövöldözött. Vajon kit kaszál el így a posztot védő katonák viszonttüze elsőnek?
c) Őrjöngő gyerekbanda, kb. 100 fő, köztük fegyveres huligánok közelítenek izraeli őrposzt felé. Egyszer csak repül egy gránát a katonák felé...na mit gondoltok, mi volt a válasz erre?
d) Gyerekeket tank lánctalpa alá lökő palesztin gonosztevő, a gyereket persze kimázolja a tank, aztán lehet etetni a nemzetközi, szélsőbal-ultralib. médiát a gyerekeket élve felfaló, halomra ölő izraeliekről...
e) Ócska géppisztolyokkal felfegyverzett, 10-14 éves gyerekbandák, kihajtva az izraeli katonaság, vagy a RIVÁLIS PALESZTIN BANDA járőrei elé (az utóbbi 2 évben inkább ez utóbbi)...
f) A "senki földjére", full-aknásított területre kiterelt gyerekek, aknaszedés, mint szakmai gyakorlat céljából
g) Hitlerjugend-szerű gyerektáborok, szerte a PH területén, tevékenységükkel gyakorlatilag lemásolják a NÁCI korabeli német „úttörők” minden egyes mozdulatát, de még a gesztusok, jelszavak is hasonlóak...teszik ezt teljesen nyilvánosan.
h) Kisgyerekek közelébe telepített bombagyár, önmagában is hihetetlen bűn. Kellőképpen hulladék minőségű az összes cucc, így gyakran felrobban, megölve a gyerekeket is.
i) Mantra-szerűen ismételt bemagolni való leckék, gyerekek számára. Ebben felsorolják, kik a kiirtandó ellenség.
j) Gyerekekre kötött bombák, akiket aztán erőszakkal hajtanak a katonai ellenőrző posztokhoz, majd robbantanak.
k) Egykori németországi náci irodalom hivatalos terjesztése, szerte a PH területén. Nyilvános ez is
l) Újabban: az ócska rakétáik kilövése után világgá szaladó terroristák gyerekeket hajtanak a helyszínre, hogy szedjék össze az indítóállványt. Az izraeli rakéta persze menetrendszerűen jön, az viszont eltalálja a terrorista bandát, meg a gyerekeket is.

EZ LENNE A FELELŐS TÁRSADALOM MŰVE, MEG A GYEREKEK SZERTETE?????

Hasznos lehet még a témában a következő internetes oldal:

http://www.pmw.org.il/

vagy ezek:

http://www.youtube.com/watch?v=xEB0SvMzKzg
http://www.youtube.com/watch?v=poxwfAZa9J4
http://www.youtube.com/watch?v=ZL0C2QvqIlo&mode=related&search=
http://www.youtube.com/watch?v=Ly6x3BqUdAE

esetleg ezek:

http://www.youtube.com/watch?v=fchOZ4TjCVI
http://www.jpost.com/servlet/Satellite?cid=1189411509737&pagename=JPost%2FJPArticle%2FShowFull

Ennyit a hagyományos arab gyermekszeretetről. Valaha biztos volt, de mára rémálommá lett.