Bibi alakíthat nemzeti kormányt

Simon Peresz, Izrael Állam elnöke Binjamin Netanjáhut, a Likud elnökét bízta meg a kormányalakítással – jelentették be mintegy negyedórája Jeruzsálemben.

Tegnap estefelé már tudni lehetett, hogy Peresz még a szombat beállta előtt kiadja a felhatalmazást Izrael Állam új végrehajtó testületének megalapítására, és mivel a harmadik helyen végzett Jiszráél Béitéinu vezetője, Ávigdor Lieberman nyilvánvalóvá tette, hogy ő Netanjáhut ajánlja kormányfőnek – a Kadima pedig nem volt hajlandó sem koalícióra, sem rotációs kormányzásra, inkább választotta a tisztes ellenzékiséget –, nem sok kétség volt afelől, ki alakíthat koalíciót.

Mert persze koalíció lesz, mint eddig minden izraeli kormány volt. Alapvetően jobboldali koalíció lesz, hiszen messze a legnagyobb játékos – huszonhét mandátummal a következő Kneszetben – a Likud. Amely azonban még az úgynevezett „szélsőjobboldal” – az én szóhasználatom szerint inkább: hangsúlyozottan nacionalista pártok – segítségével sem tud kormányozni. Kelleni fognak hozzá a vallásos pártok is.

A végeredmény szerint a harmadik helyen végzett Jiszráél Béitéinu tizenöt képviselőt küldhet a törvényhozásba. Ez a párt bizonyos, nagyon kemény feltételek mellett hajlandó ugyan arra, hogy – úgymond béke fejében – Erec Jiszráél további területeit idegenítse el, radikális megoldásokat képzel el azonban az izraeli arabságot illetően, lehetővé téve akár az állampolgárságtól való megfosztást is arra az esetre, ha lojalitásuk megkérdőjelezhető (márpedig alaposan megkérdőjelezhető). Összesen hét mandátumra volt jó a két kisebb nacionalista párt, a Bájit Jehudit (Zsidó Otthon) és az Ichud Leumi (Nemzeti Egység), amelyek nem tartják elképzelhetőnek a további területi engedményeket, mi több, még az eddigieket is elhibázottnak tartják – véleményem szerint: teljes joggal –, Júdeát és Somront, akárcsak korábban Jeruzsálem és a Golan esetében történt, jogilag Izrael részévé tennék, sőt, egyes képviselőik Gázát is visszavennék, és az ilyen módon ismét teljessé tett Izraelföldet egyszer és mindenkorra, önkéntes (általában pénzzel forszírozott) kitelepüléssel tisztítanák meg a muzulmán-arabságtól. Erre kevés a reális esély, a hét mandátum viszont ékesen jelzi, hogy az izraeli társadalomban egyre több embernek van elege az úgynevezett békefolyamat hullájának erőltetett táncoltatásával, egy olyan féllel szemben, amely minden alkalommal csak terrorral, intifádával, öngyilkos merényletekkel és rakétatűzzel volt képes válaszolni a legnagylelkűbb ajánlatokra is.

A jobboldali és nacionalista pártok mellett Bibi még be kell vonja a kormányba a keleti vallásosokat tömörítő Sászt (tizenegy mandátum) és a nyugati (litván) ortodoxia fellegvára, az Egyesült Tóra Júdaizmus által delegált öt képviselőt is, így stabil, hatvanöt fős többséggel rendelkezhet a Kneszetben. Az elkövetkező napok-hetek a tárcák elosztása feletti huzavonával, macchiavellista cselszövésekkel, alkukkal és zsarolásokkal telnek majd el az Országban. Reméljük, mihamarabb feláll a kormány és megkezdi működését. Ha megvan, kinek mennyi az annyi, természetesen szólunk róla.