Oldalak

2009. február 10., kedd

Izraeli választások / Előzetes

Reggel hét óta lehet szavazni a tizennyolcadik Kneszet összetételére. Még messze az urnazárás, az viszont már látszik, hogy a szavazási hajlandóság jobb a vártnál. Botrányoktól nem mentes a mai nap. Este már tudni fogjuk, de már most nagyon türelmetlenek vagyunk…

Helyi idő szerint délután kettőkor jelentették be: a választásra jogosultak több mint egyharmada már leadta a voksát. Izrael nem egy korán kelő ország, az idő is zord, amellett sokan azt jósolták, nagy lesz az apátia, nem fognak elmenni az emberek. Ezek a jóslatok – eddig úgy tűnik – nem váltak be: a Központi Választási Bizottság egy órája 34 %-os részvételről beszélt, ami három százalékkal jobb volt a 2006-os délután két órai eredménynél.

Ki hol tette tiszteletét?

A politikusok jó példával jártak elő, Cipi Livni Tel-Avivban, Ramat Hahajal-i otthona mellett szavazott, miután szinte utolsó lélegzetéig kampányolt. Ugyancsak Tel-Avivban élt jogával Ehud Bárák, aki bizakodónak igyekezett tűnni. Olmert – akinek korrupciós ügyei miatt idő előtt ki kellett ezt a választást írni – Jeruzsálemben járult az urna elé, az ott összegyűlt sajtósokkal azonban nem kívánt szót váltani.

Szintén a fővárosban voksolt Bibi Netanjáhu és felesége, Sarah (jobbra), abban a reményben, hogy ma este szinte biztosan pezsgőt bonthatnak. Szűkebb pátriájában, Nokdimban látták szavazni Ávigdor Liebermant, aki sokak szerint a mai nap igazi nagy nyertese lesz; a Sász szellemi vezetője, Ovádja Joszéf és a párt elnöke, Éli Jisáj a jeruzsálemi Kirját Mose negyed egyik szavazóhelyiségében tették együtt tiszteletüket, és kijelentették, hogy a Sászra szavazni áldást jelent. Simon Peresz elnök a fővárosban szavazott, Cháim Oron, a Merec első embere a Láháv kibucban dobta be a borítékját.

Akik nem szavazhatnak

Egészen bizonyos, hogy a szavazásra jogosultaknak legalább az egynyolcada nem vesz részt az eseményen. Külföldön élők egész hadáról van szó; hatszázötvenezer olyan emberről – köztük e sorok írójáról –, akik televízión át vagy az interneten követhetik nyomon az események alakulását, ám abba bele nem szólhatnak. Izrael ugyanis egyike azon kevés nyugati demokráciának, amely nem ismeri el a külhonban tartózkodók választójogát. Aki szavazni akar – annak legalább arra az egy napra haza kell mennie, és ez alól kivételt csak a hivatalosan kiküldöttek képeznek.

Vita folyik arról, helyes-e ez így, és arról is, az intézkedés kinek kedvez. Sokan úgy tartják: azok, akik huzamosabb ideig nem élnek az Országban, és nem vállalják fel annak mindennapos gondjait-bajait, ne is akarjanak beleszólni sokszor sorsdöntő kérdésekbe. Nem így véli Reuvén Rivlin, a Likud képviselője, aki már 1996-ban törvényjavaslatot nyújtott be a külföldön élők bevonására, ami az első olvasatban át is ment, azután nem volt folytatás. Rivlin szerint a pártok azért nem erőltetik a dolgot, mert valamennyien attól rettegnek, hogy ők veszítenének a dologgal. Rivlin viszont azzal érvel: abszurdum, hogy például a Londonban élő filmlegenda, Cháim Topol – vagy, ha így jobban emlékeztek rá, Tevje a Hegedűs a háztetőnből – nem szavazhat, ellenben egy legalább hat hónapja bevándorolt olé minden további nélkül. Ez ellen vethetjük, hogy Cháim Topolnak nyilván nem okozna gondot, ha haza akarna ruccani egy voksolás erejéig. Különösen az idén, hogy az El Al kedvezményesen kínált jegyeket hazaútra a választások idejére.

Kahanista az arab város szavazóbizottsága élén

Az idei választások nagy kérdése az is, hová szavaz az izraeli arabság – és egyáltalán mennyien mennek közülük el (ezzel kapcsolatban is arról szóltak a jóslatok, hogy kevesen). Ha a nacionalisták célja az volt, hogy felrázzák őket, céljukat elérték. A botrány a legnagyobb izraeli városban, Umm el-Fáchemben tört ki, ahová a 12. számú szavazókör szavazóbizottsága elnökének az izraeli telepesmozgalom ismert kahanista figuráját, a sokak szerint szélsőséges tetteiért rendszeresen letartóztatott Báruch Márzelt(jobbra) nevezték ki.

Márzel nem foglalhatta el posztját, mert az izraeli rendőrség a szinte biztosra vehető zavargások megelőzése érdekében kitiltotta Umm el-Fáchemből a kahanista aktivistát. Erre a Nemzeti Egység Márzelhez sokban hasonló nézeteit valló képviselője, Árje Eldád (balra) utazott az arab városba, masszív rendőri kísérettel. A hatóságok mindent megtettek, mégsem tudták elejét venni annak, hogy zavargások robbanjanak ki az inkriminált szavazóhelyiség előtt. Eldád úgy döntött, személye nemkívánatos, ezért rendőrautón távozott. A csőcselék rátámadt a kocsira, így a rendőrség kénytelen volt az indulatokat tevőleges beavatkozással csillapítani.

Panaszok és kifogások

Az Umm el-Fáchemi cirkusztól eltekintve rendben folytak eddig a választások. Délig hatvannyolc panaszt nyújtottak be a Központi Választási Bizottsághoz, de egyik sem tűnt különösebb súlyúnak. A kifogások között volt a Merecé. A liberális párt állítása szerint valakik babráltak a párt szavazócéduláival (lásd a cédulákat jobbra) az egyik jeruzsálemi szavazóhelyiségben: egy szavazójuk észrevette, hogy a cédula hátára odaírták Ávigdor Lieberman nevét. Az így leadott szavazócédula természetesen érvénytelen. A Merec ezután felhívta szavazói figyelmét, de nem sikerült másik összefirkált cédulát találni. A Jiszráél Béitéinu viszont arra panaszkodott, hogy az ő cédulái nem egy szavazókörben kifogytak, míg a Nemzeti Egység állítása szerint az egyik Bné Brák-i szavazóhelyiségben eleve nem is voltak Nemzeti Egység-cédulák. A Kadima szerint az ő cetlijeikkel Ramat Ganban, Áriélben, Nesz Cionán, Ofakimban és Asdodon és Kirját Bialikon manipuláltak, minden bizonnyal elvetemült likudnyikok.

Itt tartunk most, este jövünk vissza az eredményekkel, legyetek itt ti is.

3 megjegyzés:

TELACI írta...

Én a külföldön élő állampolgárok szavazati jogának korlátozását inkább az állampolgárság megszerzésének speciális szabályaival magyaráznám - és helyeslem. Minden zsidó állampoplgárságot kaphat alanyi jogon, ugye? Akár egy turistaút keretében. Lehet, hogy anélkül is, ezt nem tudom. És a zsidó identitás egy db. okmánnyal igazolható: anyu hitközségi igazolásával. Ez is így helyes. De gondoljunk a magyar határainkon túl élő magyarokra? Analóg feltételek mellet mind-mind szavaznának postán, interneten. Jó lenne? Szerintem nem.

Rákócza Richárd írta...

A Miért Cion? semmiképp nem a határon kívül rekedt magyarokra gondolt a probléma felvetésével, ezzel csakis és kizárólag izraeli viszonylatban foglakoztunk.

Zsidó állampolgárságot nem csak zsidó kaphat, hanem:
a) zsidó házastársa
b) zsidó nem-zsidó leszármazottai
c) nem-zsidó, aki apai ágon legalább egy zsidó nagyapát igazolni tud
d) olyan betért, akinek a betérését egyebekben nem fogadja el érvényesnek az izraeli rabbinátus (pl. a magyar neológia által végzett betérítések alanyai).

Igazad van, a processzushoz akár egy turistaút is elég.

Nem tudom, miért korlátozták a külföldön tartózkodók jogait, ennek soha nem néztem utána, de a felvetésed logikusnak tűnik.

Ani írta...

Itt vagyunk.
Bár ott lennénk.