Oldalak

2008. július 23., szerda

Alijázni soha nem késő

Kedden reggel szállt le a Nefes Benefes alijaszervezet gépével Tel-Avivban az a 210 fős amerikai olécsoport, amelynek tagja volt a Pittsburghből alijázott Mrs. Frances Greenberg. Annak idején már próbálkozott egyszer: ott volt az Exoduson. De azután elragadta a sors. Férje halálának kellett eljönnie ahhoz, hogy az álom beteljesüljön. Sztori, amit az élet írt.

Az Exodus (bővebben lásd: http://miertcion.blogspot.com/2008/04/in-memoriam-joszi-hrl.html) 1947-ben futott ki Franciaországból, 4515 utassal a fedélzetén, de az angolok Palesztina partjai előtt, még nemzetközi vizeken elfogták, és az utasokat vissza akarták toloncolni Franciaországba – a franciák azonban ehhez nem járultak hozzá. Hosszú huzavona után Hamburgba vitték őket, és számos alijázni akarót egy lübecki hontalan-táborban helyeztek el. Felük rövidesen ismét megpróbálkozott az alijával, és most már a ciprusi internálótáborokig sikerült eljutniuk.

Huszonhét éves volt a lány – és egyedül volt: szüleit és három testvérét meggyilkolták a nácik –, amikor egy brit börtönhajó fedélzetén útnak indították, vissza Európába. Amikor látta, hogy Erec Jiszráél partjait lassan elnyeli a könyörtelen horizont, úgy érezte, megszakad a szíve.

Frances a férjével, Isak Greenberggel még az Exodus-kaland előtt ismerkedett meg. Vonzalom is kialakult köztük, ám útjaik akkor mégis elváltak, mert Frances mindenekelőtt cionista volt, és Erecbe akart menni, Isak viszont az Egyesült Államokba. Akkor találkoztak újra, amikor a férfi hírét vette annak, hogy a hajó utasai ismét Németországban vannak, és felkereste a lányt. Frances úgy érezte, istenítélet történt. Beleegyezett abba, hogy Isakkal együtt Amerikába menjen. 1949-ben érkeztek meg Pittsburghbe, ahol Frances nővére élt.

Egy fiút, egy lányt szült férjének, s a lányuk harminchat évvel ezelőtt alijázott. Ő és a férje maradtak, noha Mrs. Greenbergben egyre erősebb volt az alija iránti vágy. Egy éve elözvegyült, s ezután döntött úgy, hogy most már ideje a régi álmot valóra váltani. Ehhez azonban el kellett hagynia a fiát, Alant és három philadelphiai unokáját. Ők vitték ki a reptérre.

Mrs. Greenberg a tervezgetés során Raanana városát választotta új otthonául. Mint a Jerusalem Postnak nyilatkozta, az érkezés és az első nap nem úgy alakult, mint várta, főleg a média érdeklődése miatt: érzelmileg teljesen kimerítette az ünneplés és az, hogy a figyelem középpontjába került. Tisztában van azzal is, hogy számos kihívással kell megbirkóznia – pénzügyileg, érzelmileg, fizikailag, no meg kulturálisan is. Mindezt nyolcvannyolc évesen. Szerencsére van, aki segítsen: alijázott lánya, Ilana, Kfar Szabán él férjével és három gyermekével.

Az idős hölgyet és a többi alijázót Juli Edelstein, a szovjet koncentrációs táborok egykori lakója, ma a Likud képviselője köszöntötte, és Frances Greenbergnek személyesen nyújtotta át az oléigazolványt.

Mázl tov...

Mindez persze nem azt jelenti, hogy bárkit arra biztatnék: várjon, amíg nyolcvannyolc éves nem lesz.

Valahogy úgy áll ez a dolog, mint ahogyan a megtéréssel. Térj meg halálod előtt egy nappal, tanítja a Talmud. Persze azt senki sem tudja, mikor jön el…

Nincsenek megjegyzések: