Néhány napja egy rendkívüli asszonyról, Manya Sochátról emlékeztünk meg, akit a cionista pantheon „a kibucok anyjaként” tart számon. Ma férjét mutatjuk be.Jiszráél Sochát a lengyelországi Liskovában született. Már tizennyolc évesen tagja volt egy zsidó önvédelmi csoportnak, valamint a Poáléi Cionnak. Németországba ment, hogy agronómiát tanuljon, ám három hónap múlva otthagyta tanulmányait, s 1904-ben fivérével, Eliézerrel együtt alijázott. Eleinte kétkezi munkásként dolgozott a Petach Tikva környéki földeken, majd a Rison LeCion-i borászati gazdaságoknál. Itt ismerkedett meg Alexander Zaiddal és lett belőle Zaid hatására radikális szocialista.
Jeruzsálembe ment, s az ottani jesivabóchereket szerette volna megagitálni, hogy együttesen hozzanak létre nemzeti munkásosztályt. Kísérletei kudarcot vallottak. Miután nem volt munkája, cipőpucolóként működött az Óvárosban, a Jafói kapunál. Egészségi állapota romlott, eközben azonban felkeltették az érdeklődését a cserkeszek, ez az Izrael területén is élő kisebbség, amely gyakran ellenséges környezetben is képes volt megőrizni identitását és büszkeségét. Leginkább az tetszett neki, hogy földjüket maguk művelik és maguk is őrzik.
Zaid, Jiszráél Giládi és Mendel Portugáli társaságában sikerült meggyőznie néhány zsidó gazdát, engedjék meg, hogy őrizzék a földjeiket. Sochát képviselte 1907-ben a Poáléi Ciont a hágai Cionista Kongresszuson – ő volt pártja első Erec Jiszráél-i képviselője. Ötleteit nem tudta előterjeszteni, s a cionizmus egyik nagy öregje, Menáchem Usziskin privátim közölte vele, túl fiatal ahhoz, hogy sikerre vigye a nemzeti védelem ügyét. Egészen másként állt az ötlethez egy amerikai küldött, Jichák ben Cvi, aki azután Socháttal el is utazott Erecbe.
1907-ben, mint láttuk, Sochát egyike volt azoknak, akik ben Cvi jafói lakásán megalapították a Bár Giorát; később – feleségével, Manyával együtt – kulcsszerepet játszott a HáSomér létrehozásában. A török hatóságok egy időre Antaliába száműzték őket. Mikor visszatértek, Sochát Kfár Giládi kibucban dolgozott. Az 1921-es arab rendbontások idején fegyverrel a kezében védte Tel-Avivot, majd 1926-ig a Váád Leumi (Nemzeti Bizottság) tagja volt. A harmincas években a nagy hatalmú szakszervezettel, a Hisztadruttal való hosszas konfliktus után mindörökre visszavonult a politikai élettől. Feleségét egy évvel élte túl; az asszony mellé temették Kfár Giládi kibucban.
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése