Bocsássatok meg Dáni Ájálonnak

„Felnézünk Magyarországra, hiszen testvérdemokráciák vagyunk, nagyon tiszteljük a magyar kormányt és a magyar embereket is. Ugyanakkor az antiszemitizmus aggasztó jelenség. Újból és újból megerősödik a világban, így itt Magyarországon is. Arra bíztatjuk a kormányt és az embereket, hogy ítéljék el ezeket az ordas eszméket”.

Mindezt Dáni Ájálon, Izrael Állam külügyminiszter-helyettese bírta mondani kétnapos budapesti látogatása során, egy olyan időszakban, amikor az Orbán Vikor és garnitúrája személyes dühöngőjévé züllesztett, országnak már csak nagy jóindulattal nevezhető északnyugat-balkáni entitás sorozatban kapja Nyugatról a pofonokat.

Kínán kívül akadt ország, amely udvarolt egy sort a budapesti rezsimnek, és ez az ország történetesen egy működő demokrácia. Többen megdöbbenhettek azon, hogy épp Izraelnek kell megpróbálkoznia ennek a szerecsennek a mosdatásával. Mi tagadás, a mai magyar valóság demokráciának nevezése aligha kerül az izraeli diplomácia aranylapjaira, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a diplomatának nem hivatása az igazmondás.

Nem szabad persze elfeledkezni arról, hogy az izraeli külügyminiszter kérni jött – konkrétan azt, hogy az ENSZ Közgyűlésében a Magyar Köztársaság ne szavazza meg a palesztin államot. Nem mintha ennek bármilyen következménye lenne – a Közgyűlésnek nincs joga ahhoz, hogy országokat hozzon létre vagy vegyen fel az ENSZ-be, erre csak a Biztonsági Tanács van felhatalmazva, ott meg biztos az amerikai vétó –, de a zsidó állam a szavazás alkalmával maga mögött szeretne tudni egy úgynevezett „morális többséget”, és miniszterei, nagykövetei, diplomatái most világszerte azon dolgoznak, hogy hazájuk mellé állítsák, akit lehet.

Nem kétséges, hogy Dáni Ájálon dolgozott meg a legjobban a pénzéért, az izraeli külügyminiszter-helyettes, akinek a tel-avivi követségen keresztül üzenték meg, hogy amennyiben valóban szeretné a magyar voksot, tessék szíves lenni egy kicsit udvarolni Budapesten. Ájálon hajlandó volt eperfagyinak nevezni a szart; Budapest ellenben nem ígérte meg, hogy nem szavazza meg a palesztin államot, csak ködösítés zajlott holmi egységes európai álláspontról, mint rendesen.

Magyarországnak utoljára valamikor Hunyadi Mátyás idején volt külpolitikája; csak remélni tudjuk, hogy szeptemberben nem akar csinálni magának egyet. Dáni Ájálont pedig ne vessük meg, amiért ezt a két budapesti napot végig tudta csinálni gyomorral. Jusson eszünkbe, hogy a hivatalos Izrael a béke reményében hajlandó volt még a tömeggyilkos Jasszer Arafatnak is udvarolni – és ehhez képest nem egy was ist das néhány narancsbőrös fenék megcsókolása.