Már a görögök is…

Miközben Magyarországon nem reménykedhetünk különösebben a gyűlöletbeszéd-törvény megszületésében, más országokban hasonló jogszabály – működőképes.

És még csak nem is olyan országról van szó, amelyet szélsőséges Izrael- vagy Amerika-barátsággal lehetne vádolni. Tizennégy havi, letöltendő börtönbüntetést kapott a görög Irving, a szélsőjobboldali Kosztasz Plevrisz történész, aki A zsidók: a teljes igazság című könyvében letagadta, hogy a görögországi Holocaust megtörtént volna. A könyv megjelenése hozzájárult a görögországi csőcselék aktivizálódásához: annak nyomán több zsidó emlékművet szentségtelenítettek meg az ottani huligánok.

Ez volt az első per, amely a nemrég meghozott görög gyűlöletbeszéd-törvény alapján zajlott. Plevrisz természetesen azzal védekezett – mi mással is védekezhetett volna –, hogy neki szabad a véleményét elmondania.

Görögországban amúgy hatvanezer áldozata volt a Holocaustnak. Nem kimondottan a bankárok. Sikerült Szaloniki összes kikötőmunkását kiirtani. Ezt a szakmát – a nácik megérkezéséig – kisajátították maguknak a görög zsidók.

Görögország úgy ismeretes előttünk, mint az antifasiszta szabadságharc jelképe, azon kevés országok egyike, amelyek önmagukat szabadították fel a fasiszta és/vagy náci elnyomás alól. Annak idején persze nekik is megvolt a maguk Quislingjük, Pétainjük, Szálasijuk, ahogy tetszik. Az ország megadását 1941-ben Colakoglu tábornok írta alá, aki cserébe az első athéni bábkormány élére állhatott. Őt követte oktatási minisztere, Konsztantinosz Logothetopulosz, polgári foglalkozására nézve nőgyógyász, aki Németországban tanulta ki a szakmát, s azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy fel kívánta állítani a görög Waffen-SS-t. Ez ugyan nem jött össze, ám áldásos tevékenységének köszönhetően sok ezer görög állt be a német hadseregbe. A harmadik athéni bábkormányt Joannisz Rallisz vezette.

És ez nem pusztán a múlt. Bár a görög zsidóság évszázadokon át háborítatlanul élhetett, az ország a huszadik század vége óta „felzárkózni” látszik a trendhez… Noha a valamikori nagy közösség ma legfeljebb hatezer lelket számlál mindösszesen, s mint ilyen, teljesen súlytalan, negyed századon át – 1980-tól 2005-ig – tenyészett szabadon a Hriszi Avgi nevű görög neonáci banda, amelyet végül azért oszlott fel, mert állandósultak az összecsapásokat a baloldali csoportokkal és a rendőrséggel, és az emberek zömének elege lett a folytonos feszültségkeltésből.

Miután ma zsidók alig vannak Görögországban, a Hriszi Avgi antikapitalizmusával és féktelen törökgyűlöletével vívott ki magának hírnevet (noha törökök sincsenek az országban), tavalyelőtt óta pedig Hazafias Szövetség néven folytatja pályafutását. Ez a garnitúra számos tekintetben mutat rokonságot a magyar nemzeti ünnepeken immár megszokott módon rendbontóként jelentkező itteni szélsőjobboldallal: gyűlölik az idegeneket (elsősorban a problémát jelentő bevándorló albánokat), és szoros szimbiózisban állnak a görög futballhuligánokkal. Egy időben a kereszténységet is „zsidó terméknek” tartották és mint ilyet, elutasították, ám ezt a nagyrészt vallásos, de legalábbis vallástisztelő görög társadalom zokon vette, így a mozgalom ideológiai változáson ment keresztül, és a keleti ortodox kereszténységet ma már elfogadja.

A garnitúrát Nikolaosz Mihaloliakosz vezeti, aki idén múlt ötven éves, végzettségére nézve matematikus. A hadseregben a különleges erők parancsnokaként szolgált, viselt dolgai miatt több alkalommal megjárta a börtönt.

A társaság, amely a választásokon mérhetetlennek bizonyult, néhány éve volt a zenitjén. Nikosz Bisztisz görög belügyminiszter-helyettes részben az ő tevékenységükre reflektálva nyilvánította január 27-ét a görögországi Holocaust Emléknappá és szólított fel mindenkit arra, harcoljon az antiszemitizmus ellen.

A görög bírói tanács, amely tizennégy hónappal honorálta Kosztasz Plevrisz „véleménynyilvánítását”, a jelek szerint komolyan vette a felhívást.