Jámit (1967-1982): egy álom és annak vége

Nagyralátó terv keretében, óriási tengeri kikötőnek szánták, de csak kisváros lett belőle, amelynek romjait elnyelte a sivatag pora. A Szináj-félszigeten létezett legnagyobb izraeli település története egyszerre retró és figyelmeztetés: bármely közösség, bármikor így járhat, ha a mindenkori kormányzatba helyezi bizalmát.

A mai gázai-egyiptomi határtól nem sokkal délre, hatalmas kikötővárosnak álmodták meg Jámitot („Tengerke”), annak idején, amikor – az 1967-es Hatnapos Háború utáni győzelmi mámorban – jószerével semmi sem tűnt még lehetetlennek. Azoknak, akik hajlandóak voltak odaköltözni, új lakásokat olcsó lakhatást és pionírnimbuszt ígértek. 1978-ban Izrael Camp Davidben megalkudott Egyiptommal, és a jámitiak, valamint további tucatnyi szináji település zsidó lakosai innentől kezdve tudták, hogy napjaik meg vannak számlálva. Voltak telepesek – főként a néhai Méir Kahane rabbi követői –, akik nem nyugodtak bele az elkerülhetetlenbe, és amikor az izraeli hadsereg egységei 1982. április 23-án, délután kettőkor megkezdték Jámit kiürítését, passzív ellenállást tanúsítottak. A legelszántabbak csak Kahane személyes közbenjárására adták fel.

Izrael eredetileg abban egyezett meg Kairóval, hogy utóbbi 80 millió dollárt fizet a jámiti házakért és infrastrukturális létesítményekért, ám az utolsó pillanatban Menáchem Begin miniszterelnök mégis a város megsemmisítése mellett döntött – a hivatalos magyarázat szerint attól tartva, hogy lesznek, akik később visszaszivárognak, megpróbálnak újból tanyát ütni a városban, és életveszélynek teszik ki magukat. A valós indok sokkal inkább pszichológiai lehetett: Begin aligha akarta, hogy honfitársai végignézzék, amint a kiürített várost elözönlik az egyiptomi egységek, és arra sem lett volna szükség, hogy az egyiptomi média „győzelemként” kolportálja, amint kitűzik a zászlót az Izrael által alapított településen.

Jámit kiürítésekor a hadsereg erőszakkal hurcolta el a telepeseket, utóbbiak azonban óvakodtak attól, hogy izraeli katonára kezet emeljenek, így a művelet ideje alatt senki sem sérült meg, és a legdurvább fegyver, amit bevetettek, a tűzoltóhab volt (egyes telepesek dobáltak ugyan köveket, de nagyon vigyáztak arra, nehogy egyetlen katonát is eltaláljanak velük). A kiürítést végzők is kínos gonddal ügyeltek az evakuálandók testi épségére, legtöbbjüknél nem is volt fegyver, nehogy véletlenül elsüljön.

A bulldózerek alapos munkát végeztek. Jámitban csak a nagy zsinagóga váza maradt meg, minden mást a földdel tettek egyenlővé. Hasonló sors várt tizenhárom további szináji településre is. A rombolást csak Neot Szináj úszta meg: ezt eladták Egyiptomnak.

Jámit történetét szívfájdító fotók őrzik: mintha elvetélt embrió maradványait látnánk.

Előregyártott elemekből húzták fel a jámiti házakat. Noha nagyvárosnak szánták, mindössze hatszáz lakásegység épült fel. A város lakossága fénykorában is csak kétezer-ötszázra rúgott.

Babakocsis jámitiak a főtéren, a Hapoalim Bank helyi fiókja előtt.

Ezek a fiatalok lettek volna az első sivatagi nemzedék tagjai

Ejtőzés a főtéri szökőkútnál. Trapézfarmer, kockás ing, napszemüveg:

a hetvenes évek fílingje teljes erőből

A tetőn. A legtöbb jámiti belenyugodott, hogy az álomnak vége, de voltak, akik megfogadták:

amíg lehet, kitartanak

Ima a településért. Jámitot részben az Egyesült Államokból érkezett, vallásos idealisták népesítették be. A kemény mag Méir Kahanét, a később palesztin orgyilkos áldozatává vált

karizmatikus rabbit követte

Az ostrom során tűzoltásra szolgáló habot fecskendeztek azokra,

akik nem voltak hajlandóak lejönni a tetőről

A hab nem tett kárt a telepesekben, a cél az volt, hogy demoralizálja őket

Ostromlétrákkal „támad” a hadsereg. A habból a katonáknak is kijutott

Szemtől szembe. Voltak, akik attól tartottak, zsidó csap össze zsidóval,
erre azonban nem került sor

A telepesek csak passzív ellenállást tanúsítottak

Egyenként hurcolták el azokat, akik önként nem akartak Jámittól megválni

A tetőről néhány gyereket is le kellett hozni; a katonák már csak ezért is

kesztyűs kézzel kellett, hogy bánjanak a védőkkel

A katonalányok közül sokan nem állták meg sírás nélkül

Izrael levonja nemzeti zászlaját a területen, amelyet a békéért visszaad

többször tönkrevert ősellenségének, Egyiptomnak

Megkezdhetik munkájukat a bulldózerek

Kő kövön nem marad

Egyiptomnak nem volt hová kitűznie zászlaját