Oldalak

2009. március 1., vasárnap

Jáir, a Halál Angyala – III.

A késedelemért is elnézést kérve folytatom a történetet, amely szerintem a huszadik századi zsidó sorsok egyik legizgalmasabbika. December 30-án az Arlozorov-gyilkosságnál hagytuk el, s ott, hogy Stern barátja és harcostársa, Tehomi hívására elgondolkodik azon, van-e értelme annak, hogy filosznak készüljön, és hazatér a reneszánsz fővárosából, Firenzéből.

Jáir az Irgun Cvai Leumi (Ecel) földalatti zsidó szabadságharcos szervezet soraiba lépett be, amely azt a célt tűzte ki, hogy egyszerre harcol a már akkor is védtelen polgári célpontokat kereső, de az angol mandátumi igazgatás ellen is lázongó arab terrorbandák és a velük szemben bűnös tehetetlenségről tanúbizonyságot tévő britek ellen. Utóbbiakat már akkor megfertőzhette a politikai korrektség, hiszen a kortárs Patai József, aki pedig hajlamos volt arra, hogy pozitívan lássa még a legkiábrándítóbb fejleményeket is, így panaszkodik a mandátum akkori kormányzójára, Sir Arthur Winchope-ra:

„…hivatalos jelentésében ’őszinte fájdalmának ad kifejezést, amiért egy eltévedt golyó Nabluszban eltalált és megölt egy arab leányt’, ugyanakkor, amikor ez az arab leány gyengéd kezeivel virágok helyett nagy követ dobált a háztetőről társnőivel együtt az angol katonákra… […] Sir Arthur megnyugtatja a tüntetni szándékozókat, hogy az új katonák vonaton jönnek Egyiptomból, mert a repülőgépeken való szállítást csak sürgős esetekben alkalmazzák, és ez egyelőre nem forog fenn. Sir Arthur megnyugtatja a tüntetni szándékozókat, hogy a rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal lett felszerelve, de ezek csak könnyekig megindító hatással vannak, elgyengülést és harcképtelenséget okoznak átmenetileg, de senki becses egészségében kárt nem tesznek…Sir Arthur hetekig úgy vélte, hogy az általános sztrájk legális harci eszköz, amelyet elnyomni nem lehet és nem gondolt arra, hogy más egy sztrájkhirdetés Angliában, művelt, intelligens munkások között és más a sztrájkhirdetés analfabéta, félvad churániak között, akik úgy értelmezik a sztrájk ’legális’ mivoltát, hogy a kormány most büntetlenül enged útonállni, gyilkolni, gyújtogatni, rabolni. És ezt az értelmezést muftik és sejkek mint szent tanítást viszik szerte az országba… Sir Arthur megengedte a ’vezéreknek’, hogy beutazzák az országot ’szervezni az ellenállást’ és még akkor is tárgyalt velük, amikor már a lázadás teljes nyíltsággal ütötte fel a fejét városokban és falvakban” (kiemelések Pataitól).

Mit tudunk ehhez hozzátenni? Nincs új a nap alatt; ha Sir Arthur Winchope idejekorán kivégezteti az iszlamista vezéreket, csapataikat megtizedeli, és vagy ötvenezer terrorgyanús alakot áttelepít Transzjordániába, az 1936-1939. évi arab felkelés minden bizonnyal elmarad. De hát ezek az önmegtartóztatás évei, a chamberlaini békepolitizálás évei voltak, azok az évek, amelyek során a kis híján Nobel-békedíjra jelölt Hitler szabadon készülődhetett arra, amit később elkövetett. Ami a vak londoni külpolitikát illeti, az távlati szerepet szánt az araboknak, Izrael megalakításával pedig – Balfour-nyilatkozat ide vagy oda – nem számolt… Rothadt, defetista esztendők voltak, nem csoda, hogy az arab terror elemében érezte magát.


Jáir hazatérése után aktívan belevetette magát annak a szervezetnek a munkájába, amelynek himnuszát, Az ismeretlen katonát egyébként ő írta korábban (a zenét menyasszonya szerezte hozzá); az induló a szakítás után a Lechinek is himnusza lesz majd. (Jobbra: az Irgun két tagja ebben az időszakban.) A bölcsészhallgatóból fegyvercsempész lesz. Ebben az időszakban a Brit Fehér Könyv előírásai vannak érvényben, amelyek rendkívüli módon leszűkítik a zsidók bevándorlási lehetőségeit – a hitlerista üldöztetés kellős közepén, amikor éppen hogy minél szélesebbre kellett volna tárni Erec Jiszráél kapuit. „Zsidó nemzeti otthonról” már szó sincs, a Balfour-nyilatkozatnak erre a különben is homályos fordulatára (mit értettek ez alatt? Autonómiát? Korlátozott államiságot? Félgyarmati létet? Protektorátust? Nem tudjuk) most már csak az Erec Jiszráél-i jisuv alapvetően baloldali vezetése emlékszik, ők emlegetik, mint valami mantrát, de ezzel sem törődik senki.

Jáir Stern nem az arabokban (balra egy 1936-ban készült kép) látja az igazi ellenséget. Globális világlátásának birodalmi méretű ellenfélre volt szüksége. Mai ésszel elképzelhetetlen, miért nem Németország jelentette automatikusan minden zsidó számára az ősgonoszt. Ne feledjük, hogy ekkoriban, a harmincas évek közepén még az emberarcú nemzetiszocializmus esztendeit írjuk. A világ a berlini olimipiára készül. Németország nemhogy kijött a gazdasági világválságból, de jobbára ismeretlenek voltak számára az olyan fogalmak, mint bűnözés, munkanélküliség, infláció – és ha mégsem, hát a náci propaganda sikeresen elfedte az itt-ott meglévő hiányosságokat. A zsidó lakosságot megkülönböztették, igyekeztek vagyonától megfosztani és a lehető legtöbbjüktől megszabadulni, ám ha valaki igazi cionista volt, ebben részint világnézete igazolását látta, részint azt remélhette, hogy a kiebrudalt, alapvetően jól képzett, munkabíró emberek legalábbis részben Erec Jiszráélt választják. Más szóval: a nácik tulajdonképpen még pozitív szerepet is játszottak azzal, hogy kirúgták az országból a magukat teljes gőzzel németnek képzelő egyedeket, ráébresztve őket arra, amire saját maguktól soha nem ébredtek volna rá: hogy tulajdonképpen - zsidók. Az arab felkeléssel szemben igencsak elnéző brit politika azonban épp az alijának tett be, és Jáir Stern szent dühe nem a zsidaitól szabadulni kívánó Berlin, hanem London felé fordult: elvégre a britek nem adtak ki kellő számú bevándorlóvízumot, és ők voltak azok is, akik kétkulacsos játékot játszva a cionizmus ellen izgatták az arabságot. Az már csak hab volt a tortán, hogy Nagy-Britannia, noha Palesztinát egyáltalán nem gyarmatként szerezte meg, hanem népszövetségi felhatalmazással mandátumként igazgatta, szabályszerű gyarmattartóként terpeszkedett a zsidóság ősi földjén, és úgy is viselkedett. Ugyan mi különböztethette meg Stern szemében Angliát Rómától? Semmi a világon. S míg Európát járva szervezte az Irgun fegyver-utánpótlását, egyre inkább arról álmodozott, hogy felszabadítja Erec Jiszráélt.






Bétár-tagok felvonulása Varsóban 1938 szeptemberében, a Harmadik Bétári Világkongresszus idején

Jáir a Bétár egyik lengyelországi konferenciáján beszélte rá Menáchem Begint, a majdani miniszterelnököt (jobbra, fiatalon) és Jiszráél Siévet (a későbbi Jiszráél Eldádot) arra, hogy javasolják Zsabotyinszkijnak Erec Jiszráél fegyveres erővel történő visszahódítását. Ám Zsabotyinszkij – noha amúgy realista volt – még mindig hitt a korábbi londoni ígéretekben; azonfelül (lássuk be: teljes joggal) abszurdnak és nevetségesnek tartotta az ötletet, hogy egy egy-két ezer fős csoport szembeszálljon a Brit Birodalommal. Begint és Siévet azonban akkorra már megfertőzte a Jáirból áradó csodás, félelmetes, eszelős energia, és később – Zsabotyinszkij akkor már nem élt – kulcsszerepet vittek a fegyveres felszabadító harcban. Jáir lengyel-zsidó és nem-zsidó, de az üggyel szimpatizáló katonatisztek segítségével titokban negyvenezer fős hadsereget kezdett szervezni európai zsidókból. Az volt az elképzelés, hogy ezzel a negyvenezer emberrel inváziót – szabályszerű partraszállást – hajtanak majd végre, és az Irgun ezzel párhuzamosan zsidó felkelést robbant ki Erec Jiszráélben. Soha nem tudták meg, mennyi realitása volt – ha egyáltalán volt – ennek a tervnek. Végrehajtását meghiúsította a második világháború kirobbanása.

Miután a nyugati hatalmak hadban álltak Németországgal, Zsabotyinszkij egyértelműen arra utasította az Irgunt, hogy mindennemű, Nagy-Britanniával szembeni fegyveres tevékenységet függesszen fel. Noha a múltban éppenséggel nem ment ritkaságszámba, hogy az Irgun legfelsőbb parancsnoksága figyelmen kívül hagyta Zsabotyinszkij túlságosan angolbarátnak tartott utasításait, most arra a következtetésre jutottak: több szempontból sem lenne szerencsés, ha a szervezet gyakorlatilag náci oldalon harcolna Anglia ellen. Sokan voltak az Irgunban – köztük Dávid Ráziél is –, akik egyenesen a brit hadseregbe jelentkeztek, hogy Hitler ellen harcolhassanak, és az angolokkal való leszámolást a háború utánra halasztották. (A képen az East Kent Regiment 12. századának zsidó katonái gyakorlatoznak a Jezréel Völgyében.)

Jáir Stern nem tartozott közéjük. Ő továbbra is úgy vélekedett, hogy az angolok legalább annyira ellenségei Izraelnek, mint a németek, hiszen aktívan akadályozták a bevándorlást, ezzel tulajdonképpen gyilkolva a zsidókat. Meglátása szerint a szövetségesek önnön érdekeik végett folytatták harcukat a tengelyhatalmakkal, és ennek a harcnak semmi köze nincs a náci ideológia gyűlöletéhez vagy pláne a zsidómentéshez. Sternnek ebben kétségkívül igaza volt. Kutyát nem érdekelt sem Párizsban, sem Londonban, vajon a zsidók élnek-e, halnak-e, sőt; és ezt az érdektelenséget - ha ugyan csak erről volt szó - később vastagon aláhúzta, hogy a háború alatt a szövetségesek soha, még véletlenül sem bombázták sem Auschwitzot, sem a többi megsemmisítő tábort, sem az azokhoz vezető vasútvonalakat. Jáir Stern kijelentette: ebben a háborúban nem kell senkinek az érdeke mellé felsorakozni, hanem meg kell fogalmazni a saját, zsidó érdeket. Ha valaki ebben a helyzetben felölti a brit egyenruhát, az annyi, mintha bálványimádást követne el – az pedig a zsidó vallás szerint egyike annak a három bűnnek, amitől az embernek még élete árán is tartózkodnia kell. Jáir szerint az angolok mellé csak akkor szabad kiállni, ha ez minimálisan korlátlan zsidó bevándorlás engedélyezésével jár együtt. Hitt abban is, hogy az európai zsidóság sorsát nagyban meghatározhatja, hogy létezik-e független zsidó állam vagy sem – ezzel sem igen vitatkozhatunk –, márpedig a független zsidó állam létrehozásának legfőbb akadálya a Brit Birodalom.

Jáir Stern hozzálátott, hogy ezt az akadályt eltávolítsa az útból. Még nem volt harminchárom éves. A Teremtés 5700. évében – 1940-ben – szakított az Irgun Cvai Leumival és létrehozta saját szervezetét. A Locháméi Chérut Jiszráél Lechi: Izrael Szabadságharcosai – hadat üzent a Brit Birodalomnak. Később ez a törekvés a teljes revizionista-cionista szárny magától értetődő ideológiájává vált. Akkoriban azonban ultraradikalizmusról, vagy ha így jobban tetszik, nevetséges őrültségről tanúskodott.

A britek nem nevettek sokáig.

A befejező részért kattints ide.

7 megjegyzés:

achat írta...

Mindenekelött szeretnék gratulálni
a témaválasztásodhoz :)
A magam részéről már megijedtem,hogy
elfeledkezel Stern-ről :)

Ad 1. Való igaz, a szövetségesek nem
értünk zsidókért harcoltak.Mintahogy
Israel sem a világ üdvéért,hanem saját
fenmaradásáért harcol!
Ad 2. Tény, hogy voltak tárgyalások
cionisták és a nácik közt.Két okból
Az első ok,logikailag elég
nyilvánvaló
mit akartak a nácik? tünjenek el a zsidók Európából
mit akartak a cionisták?
tünjenek el a zsidók Európából és
menjenek Palesztinába

A második ok, minél több zsidót kimenteni Európából,lehetőleg
híres embereket,gazdag embereket,
fiatal cionista vezetőket.
Tán olvass a Kasztner ügyről!!!

Ad 3. Stern nem a 30-as években
lépett ki az Irgunból, hanem 40-ben,
mikor Begin,ha fogcsikorogva is,de
tüzszünetet hirdetett az angolokkal
szemben!

Ad 4. Tehomi a Hagana-ból ment át
az Irgunba, majd tért vissza a
Hagana-ba.Kétlem ,hogy osztotta volna
Stern nézeteit!

Ad 5. Egy dolog tárgyalni a nácikkal,
más dolog harcolni az oldalukon és
ezzel hozzájárulni egy esetleges
náci győzelemhez! Kasztner már az
elöbbiért is az életével fizetett.
Egy zsidó nacionalista végzett vele!

Ad 6. Az Irgun és a Stern csoport
jelentőségét, Medinat Israel létrejötte szempontjából,még
összehasonlítani is nevetséges.

Ad 7. Igen harcolni kellett az
angolok ellen, a WWII elött és
után!!!

Ad 8. Stern végig kapcsolatban állt
az olasz titkosszolgálattal és többször megprobálta felvenni a kapcsolatot a nácikkal!
Stern tevőlegesen segítette a nácikat!! Ennél nagyobb bünt egy
zsidó ember,abban az időben,nem
követhetett el!!!!Arról már nem is
beszélve,hogy a terve egy kapitális
baromság volt,lévén,hogy a tengeren
az angolok voltak az urak.
Ad 9. Stern 1940 augusztusában szakított az Irgunnal és 42 februárjában lötték le az angolok.
Tényleg nem sokáig "nevettek" az
angolok.
Ad 10. A "halál angyala" nem az
angolokkal vívott tűzharcban esett
el!Szépen megadta magát,az angolok
megbilincselték,majd hátulról
lemészárolták!

Rákócza Richárd írta...

Ad 1. Akkor egyetértünk.
Ad 2. Talán olvastam a Kasztner-ügyről. Kasztner hős volt. De persze lesz majd egyszer szó róla.
Ad 3. Nem állitottam az ellenkezőjét.
Ad 4. Tehomit alighanem sok minden vonzotta ide is, oda is.
Ad 5. Lásd az Ad 2.-t. Kasztner gyilkosa nem nacionalista az én szememben, hanem mocskos gyilkos.
Ad 6. Ki hasonlitotta össze?
Ad 7. Ámen.
Ad 8. Stern soha nem segitette tevőlegesen a nácikat - de ettől függetlenül te kevés vagy ahhoz, hogy itélkezz felette. Ez az ember többet tett Izraelért, mint mi ketten valaha is tettünk, vagy tenni fogunk.
Ad 9-10. Miért akarod lelőni a poént? Aki előre kiváncsi volt rá, már úgyis utánanézett a Wikipédiában.

achat írta...

ad 2 Kasztner kollaborans volt,sokak
szerint
ad 3 állítottad. 30-as évekről irsz, berlini olimpiáról irsz,mintegy elfogadhatóvá állítod be a náci rendszert
ad 5 Kasztner gyilkosa mosados katza
volt, sokkal többet tett Israelért.....
ad 6. Te hasonlítottad össze
ad 8. Stern miután kilépett az Irgunból tevőlegesen segített a
náciknak
1. harcolt az angolok ellen
2. információkkal látta el az
olasz elhárítást
3. hogy még többet nem tett,az nem
rajta,hanem a nácikon mulott
Az itélkezés jogát magadnak tartod fent?
9. Te irtad nem sokáig "nevettek"
az angolok. Én pusztán konkretizáltam, mit is jelent a
"nem sokáig"
10. Te adtad címnek a "Halál angyala". Egy halál angyalától
igazán elvárhatná az ember, hogy ellenálljon!

Témaválasztásod,és ahogy irsz róla,
az antiszemiták legmocskosabb vádját segíti, mert már van mocskosabb vád a shoa tagadásnál!

Rákócza Richárd írta...

Nézd, elég komoly szövegértési problémáid lehetnek, ezek feltehetően a magyar nyelvvel vivott harcaiddal állnak összefüggésben. A szövegben konkrétan benne van, hogy 1940-ben jött létre a Stern-csoport, úgyhogy nem értem, miért lovagolsz azon, hogy én harmincas évekről irtam.

Kasztner több mint ezerhatszáz embert megmentett, úgyhogy erről nem vagyok hajlandó vitázni. Kollaboráns tudod, ki volt? A pesti Sip utca. Ész nélkül teljesitették a német kivánságokat, és még a rámpán is arra szólitották fel hiveiket, ezekben a nehéz időkben legyenek hűek magyar hazájukhoz.

Előbb azt irod, Stern tevőlegesen segitette a nácikat. Ez nem igaz, és nem azonos azzal, hogy kapcsolatban állt az olasz titkosszolgálattal. Na és, akkor most mi van? Olaszországban tanult, mint egyébként rengeteg numerus claususos is, ott voltak kapcsolatai. Az olaszok nem a zsidóüldözésről voltak hiresek.

Ismét szövegértési problémákról tanúskodik, amikor azzal vádolsz, elfogadhatónak állitom be a náci rendszert. Én arról irok, miért volt sokak számára elfogadható. Hitlert törvényesen megválasztották, az ország fele annyi idő alatt jött ki a gazdasági világválságból, mint a többiek, csakugyan nem volt bűnözés, munkanélküliség és infláció, épült az ország. Ezek tények. És ha Hitler 1938-ban feldobta volna a pacskert, ma mindenütt utcák lennének róla elnevezve. Pedig a zsidókat az első pillanattól üldözte. Ezekkel a tényekkel szembe kell nézni.

Az antiszemitákat meg letojom. Teljesen mindegy, hogyan viszonyulsz hozzájuk. Ha nincs munició, kitalálnak maguknak. Az antiszemitából csak kiteritve lehet embert csinálni. Engem nem befolyásol, melyik mit ugat. Nehogy már az ő elvárásaik határozzák meg, hogy mi jelenik meg itt. Azoké pedig, akik fosnak tőlük, főleg nem fogja meghatározni.

achat írta...

Nem állt szándékomban meghatározni,
mi jelenjen meg a blogodban!
Azt hittem,véleményt nyilváníthatok.
A személyeskedést pedig kikérem magamnak!
A magyar nyelvvel max harcom lehet,
"harcaim" nem :)

Rákócza Richárd írta...

Amit nyilvánitottál, az legfeljebb részben volt vélemény. Az nem "vélemény", ha mindenféle erőszakos belemagyarázással pontatlanságokon akarsz engem érni; feltételezed például, hogy nincs fogalmam arról, ki volt Tehomi, vagy hogy mikor jött létre a Lechi, vagy hogy ki volt Kasztner. Nem állitom, hogy tévedhetetlen vagyok, mert erről szó nincs, de egy-két könyvem azért szokott szerepelni az egyetemek politológia karai által kiadott ajánlott olvasmányok listáján, valamicskét tehát tudok.

Te abból a premisszumból indulsz ki, hogy Stern 'a' rossz, mert össze akarta szűrni a levet a csúnya nácikkal. A cikksorozat teljesen másból indul ki, bár ha ez eddig nem tűnt fel, akkor aligha fog már feltűnni.

Névtelen írta...

Ezt a kérdést Hitler rontotta el.

Hogy is hangzott az egyik Betar-induló?

Németország - Hitleré,
Itália - Mussolinié,
Palesztina - a miénk,
éljen Zsabotyinszkij!


Ha összefogott volna a revizionista cionistákkal (akik nem akartak "német zsidók", meg "lengyel zsidók" lenni), akkor sok minden máshogy alakult volna.

A probléma az volt, hogy Hitler "ab ovo" rossznak gondolta determinisztikusan a zsidóságot, nem abban látta a problémát, hogy nincs hazája a zsidóságnak, így sok zsidó a "kint is vagyok, bent is vagyok" tudathasadásának állapotában élt, és így antagonisztikus viszonylatban volt a "nem-zsidó" némettel, lengyellel.

A zsidóság népi entitás is, sőt elsődlegesen az, mégha ennek fönnmaradásában a vallásnak nagyon sokáig meghatározó szerepe volt.

Hitler elképzelhetetlennek tartotta az együttműködést, hiába javasolta sok tanácsadója (köztük Eichmann) ezt neki.

A revizionista cionizmus is egy hivatásrendi, "harmadik utas" államot akart, ahogy Zsabotyinszkij fogalmazott: "olasz rendet a Közel-Keleten".