Oldalak

2009. március 14., szombat

A Madagaszkár-terv

Legtöbben habozás nélkül rávágnánk: persze, hallottunk róla – a nácik eredeti elképzelése volt, hogy az európai zsidóságot Madagaszkár szigetére deportálják. Holott a németek csak átvették az ötletet. A lengyelektől. Ők pedig vezető brit és német antiszemitáktól merítettek. Tallózás az antiszemitizmus múltjának kevéssé ismert tényei és alakjai között.

Paul Anton de Lagarde (1827-1891, balra) korának egyik legjelentősebb tudósa és legvadabb antiszemitája volt egyben. Nem francia, hanem német, akit eredetileg a sokkal prózaibb hangzású Paul Bötticher néven szólítottak. A de Lagarde név anyai ágon bukkan fel, és a fiatalember az őt nevelő dédnagynéni iránti tiszteletből változtatta meg – hivatalosan is – a nevét.

Teológiát, filozófiát és keleti nyelveket tanult hazai, valamint londoni és párizsi egyetemeken. Héberül és arámiul is tudott. Azok közé tartozott, akiket mélységesen frusztrált, hogy vallásuk, a kereszténység zsidó gyökerű, és sehogyan sem tudott mit kezdeni a történelemnek azzal a fintorával, hogy Jézus maga is zsidó volt (vö. a mai „párthus herceg” elméletek kiagyalóinak lelkiállapotával). Arra a következtetésre jutott, hogy Németországnak egy saját, a zsidó elemektől „megtisztított”, úgynevezett „pozitív kereszténységre” van szüksége, azon belül is egy „árja Jézusra” (hasonló ötlet bukkan fel egyébként az elnémetesedett angol fajvédő, Houston Stewart Chamberlain írásaiban is), olyasvalakire, aki küzdött a júdaizmus ellen. A „pozitív kereszténység” jelképe a viking eredetű napkereszt lett; a horogkereszt sokkal inkább ebből, mint a buddhista életjelkép megfordításából – és ezzel haláljelképpé torzításából – alakult ki. De Lagarde a zsidókat magukat nem embereknek, hanem veszedelmes parazitáknak, két lábon járó baktériumoknak tartotta, akiktől a lehető leggyorsabban meg kell szabadulni. Ennek egyik lehetséges módját látta a Madagaszkárra való kitelepítésükben.

Véleményében osztozott Henry Hamilton Beamish (1873-1948), a mindvégig gyengécske és befolyás nélküli brit antiszemitizmus egyik fő figurája, aki harcolt a második búr háborúban, és annak végén Dél-Afrikában telepedett le. Csak az első világháború után tért vissza Londonba, ahol létrehozta a Britons nevű társaságot, amelynek fő feladata az antiszemitizmus népszerűsítése lett, ő maga pedig képviselőnek indult – ma úgy mondanánk: idegenellenes kampánnyal –, de, bár nem szerepelt rosszul, a törvényhozásba nem jutott be. Nem tudni, vajon de Lagarde-tól merítve, vagy tőle függetlenül jutott eszébe neki is Madagaszkár; a húszas években azonban egyenlőségjelet tett a bolsevizmus és a júdaizmus között, később pedig széltében-hosszában azt híresztelte, hogy egy németországi útja során ő szorgalmazta Hitlernél a Madagaszkár-tervet. Mint később látni fogjuk, ez nem volt igaz. Beamish, miután az anyaországban nem termett számára babér, Dél-Rhodesiában (ma: Zimbabwe) telepedett le, ahol előbb független képviselő lett, majd nácibarát nézetei miatt – a második világháború kirobbanásával – internálták.

Ha brit nácikról esik szó, elsőként a legtöbb embernek a pojáca Sir Oswald Mosley ugrik be, akit gúnyosan csak „kóser fasisztaként” emlegetett Nagy-Britannia önmagát „igazi” és „alkotmányos” fasisztájának tartó Arnold Spencer Leese (1877-1956, balra), a hírneves állatorvos, aki Indiában, később Kelet-Afrikában szolgált. Feljegyezték róla, hogy szélsőséges antialkoholista volt és nagy állatbarát. Különösen a tevéket kedvelte, és a púpos sivatagi hajó egy parazitáját róla nevezték el Thelazia leeseinek.

Ez az egyebekben kiváló úriember sajnos beteges antiszemita volt – önnön bevallása szerint a kóser vágás és a kóserság törvényei váltottak ki belőle undort (ami egy állatorvostól enyhén szólva érthetetlen, hiszen a kóser vágás a leghumánusabb vágási módszer). Leese a húszas években komplett összeesküvés-elméletet dolgozott ki arra nézvést, miként akarják a zsidók aláásni és végső soron romba dönteni magát a Brit Birodalmat. 1924-től az ekkor már alighanem mániákus ember az akkoriban mindenütt népszerű fasiszta csoportokkal keresett kapcsolatot, de sikertelenül, mert az összes többi antiszemitát azzal vádolta, hogy nem eléggé antiszemita, sőt, zsidó zsoldban áll, és ez rendre összeveszéseket generált. Brit fasisztaként választották tanácsossá a lincolnshire-i Stamfordban, 1928-ban pedig saját pártot gründolt, ezt azonban 1933-ra bekebelezte a Mosley-féle Brit Fasiszta Unió. Leese 1936-ban nézetei miatt a börtönt is megjárta, a második világháború kirobbanásával pedig őt is internálták. Szívbaja miatt 1943 decemberében enyhítettek fogva tartása körülményein, 1947-ben azonban újabb fél évre rács mögé került, mert a Waffen-SS hadifogoly tagjainak segédkezett a szökésben. Később saját antiszemita magazint indított, és a háború utáni brit neonáci mozgalom vezéralakjának, a hatvanas években még „világführerré” (!) is megválasztott John Colin Campbell Jordannek szellemi atyjaként funkcionált, sőt, a Holland Parknál lévő házát is ráhagyta 1956-os halála után. A Madagaszkár-tervről állítólag soha nem mondott le, még Izrael Állam 1948. évi megalapítása után sem.

A terv legismertebb pártfogója azonban nem ő, hanem Walter Guinness (1880-1944, jobbra) volt, akit e blog közönsége valószínűleg sokkal jobban ismer Lord Moyne néven. A dublini születésű Guinness katonai pályafutása a búr háborúban kezdődött, az első világháborúban pedig – többek közt – Gallipolinál folytatódott. Ez volt az a bizonyos hadszíntér, ahol a török erők meghátrálásra kényszerítették a partra szálló angolszász egységeket (amelyek soraiban ott először vetették be a zsidó Cion Öszvérhadtestet). Anatóliában tanúja volt annak, amint az oroszok titkon felfegyverzik az örményeket; a törökök később az ő jelentéseivel próbálták igazolni az örmény Holokausztot – noha magát a népirtást a mai napig nem ismerték el. Az 1916. évi ír felkelés Guinnesst mint konzervatívot kényes helyzetbe hozta – a híres sört készítő Guinness serfőzdék elsősegély-csapata a felkelőket és a briteket egyformán ellátta –, de mindenképp elítélte a központi hatalmakban szövetségeseket látó Sinn Féint. Walter Guinness 1924-től, Churchill pénzügyminisztersége idején államtitkár lett; ők ketten helyezték vissza a fontsterlinget aranyalapra. A konzervatívok bukása után ütötték Moyne bárójává.

Moyne tagja volt az Other Club nevű informális társaságnak, amelyet Churchill alapított még 1911-ben. Igen befolyásos emberek ebédeltek együtt ebben a klubban 1938. szeptember 29-én, amikor Neville Chamberlain miniszterelnök – akinek halálos meghátrálási-megbékéltetési politikáját nagyon sok öngyilkos hajlamú ember igyekszik pontról pontra másolni napjainkban is – kapitulált Hitler előtt Münchenben, és hagyta, hogy a közép-kelet-európai térség egyetlen működő demokráciája, Csehszlovákia a náci Németország, Horthy operettkirálysága és az akkorra – mint látni fogjuk – már igencsak nácivá érő Lengyelország martaléka legyen (a koncból ugyanis Varsó is részesedett, csak ezt később nem volt illő emlegetni). Moyne-on kívül számos politikus volt tanúja annak, hogy Churchill tombolt, valósággal kivetkőzött önmagából, és mindennek elmondta Chamberlain „szubhumán, öngyilkos” politikáját.

Moyne-t Churchill tette meg a második világháborús kabinetben gyarmatügyi államtitkárrá. Érdekesség, hogy Moyne ekkoriban a saját volt menye, Diana internálását is kijárta. Diana még jóval korábban otthagyta Moyne fiát, Bryant és Berlinben örök hűséget esküdött Sir Oswald Mosleynak; a menyegzőn Hitler és Goebbels voltak a tanúk.

Lord Moyne-t 1942 augusztusában küldték Kairóba, ahol előbb helyettes rezidens miniszter, majd rezidens miniszter – tulajdonképpen a kabinet Perzsiáért, a Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős katonai különmegbízottja – lett, s ebben a minőségében halt 1944-ben erőszakos halált.

A halál előzményeinek magyar vonatkozásai vannak. Ha máshonnét nem, hát Randolph Braham monumentális munkájából, A magyar Holokausztból sokunk számára ismerős a „vért teherautókért” ügylet. Joél Brand, a magyar Váád (Mentőbizottság) munkatársa (balra) közvetítette a briteknek Adolf Eichmann ajánlatát. Nem tudni, Eichmann mennyire gondolta komolyan, az ajánlat mindenesetre abból állt, hogy futni hagy egymillió zsidót, ha kap tízezer, mindenféle árucikkel megrakott teherautót a nyugati szövetségesektől, egyszersmind garantálja, hogy ezeket csak a keleti fronton vetik be. London egy pillanatig sem volt hajlandó ezt az ajánlatot fontolóra venni, sőt a közvetítő Brandot Moyne-ék Kairóban kémnek tekintették, bebörtönözték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. Egy alkalommal maga Lord Moyne vetette neki oda gúnyosan: „Mit csinálhatnánk mi egymillió zsidóval? Hova tehetnénk őket?”

1944 késő tavaszán, kora nyarán mintegy 450 ezer magyarországi zsidót deportáltak Auschwitzba, s a legtöbbjüket elgázosították. Az első transzport 1944. április 29-én érkezett a halálgyárba. Brandot csak 1944 októberében helyezték szabadlábra, de Magyarországra visszatérni nem engedték. Mikor a börtönből kikerült, csatlakozott az Avraham Jáir Stern által alakított szabadságharcos szervezethez, a Lechihez, amelynek két másik tagja, Élijáhu Bét-Curi és Élijáhu Hákim 1944. november 6-án Kairóban kivégezte Lord Moyne-t. A merényletről a Sternről szóló sorozatunkban szólunk majd részletesen.

***

Részben ezektől az elődöktől merítette a Madagaszkár-terv ötletét a hírhedt lengyelországi antiszemitizmus, amely – ugyancsak egy kevéssé ismert történelmi tény – a korabeli Németországhoz hasonlatos tüneteket produkált.

A többször felosztott Lengyelország az első világháború után alakult újjá, mégpedig úgy, hogy jelentős kisebbségekkel – németekkel, szlovákokkal, litvánokkal, ukránokkal, no meg hárommillió zsidóval – kellett számolnia. Elmaradott, sötét feudális állam született, amely viszont Romániához hasonlóan igen jó viszonyt ápolt a Nyugattal, amelynek egyes köreiben sikerült önmagát rokonszenvesnek feltüntetnie. A Párizs környéki békékben Varsó kötelezettséget vállalt ugyan kisebbségei „védelmére”, ezt azonban igazán komolyan soha nem vették, és Jozef Pilsudski marsall, az első lengyel elnök 1935. évi halála után pedig a lengyelek már állami szinten léptek fel saját kisebbségeik ellen (nem kímélve egyébként a németeket sem, végsőkig ingerelve az amúgy is ultranacionalista Hitler-rezsimet). Az antiszemita pártok hatására a nürnbergihez hasonló törvénycsokor született.

Elsőként a lengyel kormány elrendelte, hogy minden boltra ki kell írni a tulajdonos nevét. Az intézkedés a zsidó és német üzlettulajdonosok ellen irányult: bárki első ránézésre láthatta, hogy a bolt nem lengyel, nem érdemes benne vásárolni. Ezután a szarvasmarha ortodox kóser vágását tiltották be 1937. január 1-étől – ami annyit tett, hogy a lengyel ortodox zsidóság meg lett fosztva a marhahús élvezetétől, és több tízezer ember – mészárosok, a családtagjaik, a beszállítóik – lehetetlenült el anyagilag. Majd a különböző szakmákban igyekeztek csökkenteni a zsidók számarányát. Ebben a különféle szakmai céhek játszottak úttörő szerepet. 1937 májusában az orvos- és a jogászkamara rekesztette ki a zsidókat, egy év múlva pedig a lengyel állam szűkítette a jogvégzett zsidók engedélyhez jutási és praktizálási lehetőségeit. 1938 elején az újságírószövetség zárta ki soraiból a zsidókat, pár hónap múlva a központi pénzintézet, a Bank Polski cselekedett hasonlóképpen.

A legfontosabbnak azonban az 1938. márciusában elfogadott állampolgársági törvény bizonyult, amelynek értelmében 1938. október 30-ától érvényüket veszítették azok a lengyel útlevelek, amelyeknek gazdái öt évnél régebben éltek külföldön, és „nem tartottak kapcsolatot” hazájukkal. A jogszabály drámai hatást gyakorolt a szomszédos Németországban amúgy is szorongatott helyzetben élő lengyel zsidókra, akiket „hazájuk” ezzel kiszolgáltatott a nemzetiszocialista barbárságnak: lényegében hontalanná tette őket. Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője és helyettese, Reinhard Heydrich október 28-án és 29-én tizenözer zsidót deportáltatott az SS-sel, tudva-tudván, hogy a lengyelek nem fogják őket beengedni. Ezek a szerencsétlenek a zbaszyni táborban (a képen) sínylődtek a senkiföldjén, embertelen körülmények között. Köztük volt két Hannoverben élt lengyel zsidó, Sendel és Rivka Grynszpan. Párizsban élő fiuk, Herschel szülei sorsán felbőszülve november 7-én megölte a párizsi német követség egyik munkatársát. A nácik e gyilkosság megtorlásaként rendelték el a Kristályéjszakát. Lengyelország végül 1939-ben – a londoni és párizsi rosszallás hatására – ürítette ki a zbaszyni tábort és engedte területére a saját állampolgárait.

Jellemző, hogy állami szinten Németországon kívül csak Lengyelországban foglalkoztak a Madagaszkár-tervvel. Pilsudski halála után az iparilag, katonailag harmatgyenge ország nagyhatalmi ábrándokat kergetett, és az új politikának – mint azt Jozef Beck külügyminiszter (balra) megfogalmazta – két fő dimenzója volt. Az első: Lengyelországnak gyarmatokhoz kell jutnia Afrikában. A második: e gyarmatok közül valamelyikre – ha kell, erőszakkal is – át kell telepíteni a zsidókat. Beck és kollégái elsősorban Madagaszkárra gondoltak, de Lagarde és a többiek nyomán, akik azért részesítették előnyben ezt a francia gyarmatot, mert sziget, és úgy vélték, azon hatásosan el lehet szigetelni a zsidókat a világ többi részétől. Az ötlet amúgy a húszas évektől vált közismertté Európában, elsősorban az 1921. évi, bécsi első Antiszemita Kongresszus tevékenységének köszönhetően.

Fennállt azonban két apró probléma. A durva szereptévesztésben élő Lengyelországnak semmiféle gyarmata nem volt Afrikában, Madagaszkárt pedig a franciák birtokolták. Varsó így az angoloknál, a franciáknál, valamint a Népszövetségben lobbizott, mivel úgy vélte, neki mint a valaha a Német Birodalomhoz tartozott területek utódának joga van (!) a volt afrikai német gyarmatok tíz százalékához. Az ötletet azonban – nem túl meglepő módon – egyaránt elvetette Nagy-Britannia, Franciaország és a Népszövetség. Varsóban ekkor új taktikát dolgoztak ki: Madagaszkár lehet az ugródeszka, az ott létesítendő zsidó kolónia pedig további gyarmatszerzésekhez vezethet majd. A lengyel reményeket Marius Moutet (1876-1968) francia gyarmatügyi miniszter (a képen) 1937 januári kijelentése táplálta, amelynek arra engedtek következtetni: Franciaország is keresi azt a helyet, hol telepíthetné le saját zsidóit, és a lehetőségek között volt Madagaszkár is. A lengyelek azonnal tárgyalásokat kezdtek erről, és a két derék ország együttműködése, amellyel ma már érthető módon egyik fél történészei sem dicsekednek, azt eredményezte, hogy 1937. május 5-én Mieczyslaw B. Lepecki elnökletével közös lengyel-francia bizottság indult Madagaszkárra a sziget egyes részeit feltérképezendő. Franciaország és Lengyelország a második világháború előtt két évvel azzal volt elfoglalva, hogyan deportálhatna zsidókat Madagaszkárra.

Lepecki 250 oldalas jelentésben összegezte az eredményt, amely szerint Madagaszkár több okból sem jöhet szóba. Elsősorban egy család kitelepítése alsó hangon is mintegy 30 ezer frankba került volna, így hárommillió ember másik kontinensre hurcolása elviselhetetlen terheket rótt volna a 90 százalékban földművelésből élő Lengyelországra. Lepecki amellett azt is állította – nem tudni, miből gondolta ezt –, hogy a sziget legfeljebb mintegy 50-60 ezer zsidót „bírna el”. A dolog ennyiben maradt 1939. szeptemberéig, amikor a Lengyelországot lerohanó németek fantáziát láttak az ötletben. Himmler mellett az olyan ideológusok és politikusok, mint Julius Streicher, Hermann Göring és Joachim von Ribbentrop, valamint a de Lagarde-i tanokat saját kivitelű, homályos tébolyába illesztő Alfred Rosenberg is felkarolták a tervet, és Franciaország gyors leverése után Franz Rademacher, a berlini külügyminisztérium zsidóosztályának vezetője hivatalosan is ajánlotta, hogy a Franciaországgal kötendő békemegállapodásban Párizs adja át Madagaszkárt zsidók kitelepítésének céljaira. Rademacher úgy vélte, az áttelepítéssel nem csak Európa zsidótlanítását érik el, de a madagaszkári zsidókat túszként kezelve hatni tudnak amerikai hitsorsosaikra is. Hitler és Ribbentrop már azon a nyáron megtanácskozták a tervet a Franciaországot hátba döfő Mussolinival, valamint Erich Raeder admirálissal, a német haditengerészet első emberével.

Reinhard Heydrich – akit Göring 1939-ben nevezett ki a Németország által megszállt területek zsidósága evakuációjának felügyeletére – meggyőzte Ribbentropot, hogy a tervet szignálja ki az SS Birodalmi és Biztonsági Főhivatalára (RSHA), amelynek zsidó evakuációval foglalkozó irodájka élén akkor már egy igazi emberarcú szörnyeteg tanyázott Adolf Eichmann személyében (balra). Eichmann 1940. augusztus 15-én körvonalazta elképzeléseit a Reichssicherheitshauptamt: Madagaskar Projekt című dolgozatban, amely a következő négy évben évi egymillió zsidó áttelepítésével számolt az RSHA égisze alatt. A legtöbb náci politikus – köztük a lengyel Főkormányzóság vezetője, Hans Frank – egyetértett abban, hogy Madagaszkár sokkal jobb megoldás, mint a zsidók Lengyelországban történő összpontosítása. Ekkorra leállítottak minden deportálást, sőt, a varsói gettó építkezését is félbehagyták azzal, hogy úgysem lesz rá szükség. Olyan történelmi pillanat volt ez, amelyben úgy látszott: az európai zsidóság megmenekülhet.

***

Rademacher (jobbra) már egy olyan európai bankot tervezgetett, amely az elrabolt zsidó javakból finanszírozta volna a tervet, a későbbiekben pedig közvetítő szerepet játszott volna Madagaszkár és Európa között, mert úgy gondolták, a zsidóságnak nem szabad majd hagyni, hogy pénzügyileg közvetlenül érintkezzen a külvilággal.

Rademacher a szerepeket is kiosztotta. Ribbentrop külügyminisztériumának kellett a franciákkal megállapodnia, Goebbelsnek és propagandaminisztériumának a lépést népszerűsítenie, a Führer kancelláriájáról Victor Brack felügyelte volna a szállítást, amelyet az SS végzett volna el, és noha kifelé „zsidó autonómiáról” szólt volna a propaganda, ugyancsak a halálfejesek igazgatták volna Madagaszkárt, amúgy rendőrállam módjára. A sziget őslakosaival soha nem foglalkoztak részletesen.

A terv azonban már 1940 késő nyarán elhalt. Ribbentropnak értekezletet kellett volna összehívnia, de erre nem került sor, befejezték ellenben a varsói gettót, amely októbertől üzemelni kezdett. A terv összeomlása legfőbb okaként azt tudják be, hogy Németországnak nem sikerült légiharcban térdre kényszerítenie Nagy-Britanniát, így a brit flotta – amelyre pedig nagyon számítottak – nem állt Berlin rendelkezésére, hogy Madagaszkárra vigye a zsidókat. A tervet még egy darabig emlegették, majd decemberre végképp eltemették. Madagaszkár a németekkel kollaboráló Vichy-rezsim uralma alatt maradt; a szigetet 1942-ben vették el tőlük a britek és a szabad francia erők. Ekkorra már azonban lezajlott (a képen látható épületben) a Wanssee Konferencia, amelyen elhatározták az európai zsidóság teljes megsemmisítését: az Endlösungot.

33 megjegyzés:

Névtelen írta...

pc írja:
nagyon jól összeszedted, kösz.
Bevallom nekem fogalmam sem volt az antiszemitizmus "nagyjairól". Ilyen embereket én nem tartok számon.(különösen, ha már nem is élnek)

Rebeka írta...

Nem mondanám, hogy nem élnek. Legfeljebb nem testben. A szellemük annál inkább él és egyre éledezik és bontogatja szárnyait!

Névtelen írta...

Konrad írja:

pc:

"Ilyen embereket én nem tartok számon"

- Pedig jobban tennéd.

Ha nem ismered az ellenséget, hogyan akarsz tenni ellene bármit is?

És úgy általában:

Aki nem ismeri vagy NEM AKARJA megismerni az ellenségeit, az eleve kudarcra van ítélve bármiféle konfliktusban.

Névtelen írta...

pc írja:
a mai antiszemitizmus sokkal veszélyesebben nyomul, mint ezek a vulgármaterialista 20. századi tanok. leginkább anticionizmussá festették át a cégért.
például: engedjük el izrael kezét, mert amit azokkal a szegény palesztinokkal művelnek...
és ezt a világ be is kajálja (tisztelet a kivételnek). pedig mindenki tudja, hogy ez az antiszemitizmus szoktatásáról, hozzáédesgetésről szól.

Rákócza Richárd írta...

Azért némely körökben ezek a régi, nagy klasszikusok is még javában tiszteletnek örvendenek. Az antiszemita hagyománytisztelő állatfajta.

Névtelen írta...

pc írja:
Persze, hogy megmaradt.
Csakhogy a mézesmadzag ma már nem az, hogy "nézd má' hogy áll az orra, a füle, genetikai felépítés, szokások stb."
ez a 20. századi vulgárálláspont.
jelenleg az "Izrael a világ legnagyobb apartheidje, vagy: fallal zárják körbe szegény palesztinokat (terroristákat).
És ez sokkal körmonfontabb zsidózás, amit a legtöbb nemzet be is kajál.
Mindazáltal történeti áttekintésnek rendkívül jó, amit írtál.

Névtelen írta...

pc írja:
más:
Gilad Shalit kiszabadítása nagyon foglalkoztat mindenkit.
Én nem látom, hogy az olmert kormány miért hibás az ügyben.
Ehud Goldwasserért is iszonyú árat volt hajlandó megadni (samir kuntar- az állat szabadon bocsátása).
miért ez a bizalomvesztés a kormány szándékait illetően?
Remélem Gilad él, és ez nem csak előre megkoreografált cirkusz

Rákócza Richárd írta...

Sajnos úgy néz ki, hogy nem sikerül kiszabaditani; a Hamasz olyan árat kért, amit szerintem sem szabad megadni. Nem lehet újra rászabaditani Izraelre és a világra tömeggyilkosok százait, bármennyire is sajnáljuk a srácot. Ha az apja lennék, nyilván nem igy vélekednék, de miután nem vagyok, sajnos azt kell mondani, egyetlen katona élete nem éri meg azt a biztonsági kockázatot, amelyet négyszázötven háborús bűnös tömeggyilkos szabadon bocsátása jelentene. Jól tették Olmerték, hogy beintettek.

Névtelen írta...

pc írja:
letartóztattak 10 hamasot. sajnos, úgy látszik, vége a kiszabadítási tárgyalásoknak.
egyébként azt lehet tudni, hogy a Lieberman külügyessé jekölése miért akkora rizikó?
Egyáltalán mennyi mozgástere van egy miniszternek Izraelben? (mert hogy Magyarországn semmi, azt tudjuk.)

Névtelen írta...

Néztem, felháboritó volt, hogy bejelentették a terrorista foglyok kondicioinak szigoritását. Azaz nincs tovább levelezés, telefon, látogatók fogadása, meg telefonálgatás! Eddig hagyták azokat a banditákat kifelé telefonálni a börtönből!???

Névtelen írta...

Ide is bemásolom, aki az előző cikket már nem olvasná.
http://index.hu/kulfold/2009/03/19/vedtelen_civileket_gyilkolt_az_izraeli_hadsereg_/

Névtelen írta...

Konrad írja:

- Háborúban előfordul az ilyen, főleg, ha ezeket a civileket saját népvezéreik hajtják bele a húsdarálóba.

De túl ezen...

És te mit szólsz ezekhez?

http://islamo-nazism.blogspot.com/

http://www.thereligionofpeace.com/

http://www.jihadwatch.org/

http://www.topix.com/forum/world/kenya/
T9MDULJN154ONB8TA


Nem hallottam, hogy bármelyiken is felháborodtál volna...

j.i írta...

Civil kezdeményezéssel próbálják kihozni Shalitot.
Az "Aish HaTorah Jewish outreach program and yeshiva" peticiót készített az USA kormányzatának, hogy a segély feltétele legyen Shalit kiengedése.

Arutz Sheva hírek:http://www.israelnationalnews.com/News/News.aspx/130502

(De sztem nem jó, ha nem a témáról van szó. Amúgy ilyesmi nekem is eszembe jutott, vagyis azok az országok, akik tudnának a kényszerítés eszközével élni, lépniük kellene)

j.i írta...

Ha már, akkor legyen jó a link:
http://www.israelnationalnews.com/News/News.aspx/130502

Rákócza Richárd írta...

"Egyáltalán mennyi mozgástere van egy miniszternek Izraelben?"

Elég komoly mozgástere van, kivált a külügyérnek, aki nagyon fontos személyiség is egyben, hiszen nem múlik el hét, hogy ne tárgyalna valamelyik közép- vagy nagyhatalommal. Lieberman miatt annyiban jogos az aggodalom, hogy az a pasas minden, csak nem diplomatikus. Oda lehet mondogatni, csak lehetőleg ne Egyiptomnak, amivel mégiscsak harminc éve van egy hidegbéke, működő diplomáciai kapcsolatokkal.

Kezdem azt gondolni, hogy Bibi nagy szemétláda. Holnapután letelik a négy hét,kormány meg sehol, mert mindenáron ki akarja hagyni a nacionalistákat, és összebútorozkodna ennek érdekében bárkivel, még Bárákkal is.

Rákócza Richárd írta...

A védtelen civil dumán meg túl kéne már lépni, mert ha valakinek a védtelen civiljei megszenvedik ezt a konfliktust 1920 óta, azok nem az arabok, hanem a zsidók; nem beszélve arról, hogy a világ ÖSSZES fegyveres konfliktusa arról szólt, szól és fog is mindétiglen szólni, hogy a polgári lakosságnak jujuj van. Elhiszem, hogy jobb lenne összeengedni magukat a harcosokat, és győzzön a jobbik, de hát ez nem Izraelen múlik, a patkány hamasznyikok az Öntött Ólom első napján beöltöztek civilnek, civil lakosság köreiben bujkáltak vagy éppenséggel őket használták fel élő pajzsként. Arról se feledkezz meg, hogy maga a palesztinai arabság minimálisan bűnsegédi bűnrészes ebben a szemétségben, hiszen a Hamasz trónra emelésével és legitimálásával önmagát kriminalizálta. A palesztin jelenleg bűnös nép! És nagyon hosszú időbe fog telni, amig ezt a stigmát lemossa magáról. Amiért nemhogy semmit nem tesz, de épp az ellenkezőjét teszi. A Hamasz még ma is népszerű Gázában is, a Nyugati Parton is, mindazok után, ami történt. Amiképp a német nép harmincas években élt felnőtt része felelős volt a nácizmus rémtetteiért, ugyanúgy a jelenlegi palesztinai arab lakosság felelős az iszlamista rémtettekért.

GÁBOR írta...

Hm, Madagaszkár terv.
Hallottam már róla, de nem sokat.
Úgy gondolom ez csak egy újabb zsidóságot kirekesztő gyűlölet-terv.
Én magam cionista részéről jobban preferálom az Izrael-tervet :DD, még hozzá a „Palesztinának” csúfolt Ó-Izrael területének darabján.

Az, hogy civilek halnak meg egy háborúban - sajnos- velejáró esemény.
A probléma csak az, hogy ha ez Izrael miatt/mögött/között/által történik, vagy vajmi köze van hozzá, akkor a média azt világba bőgi.
A kérdés csak az, hogy pl. Svédországban miért nem megy senki tüntetni néhány arab ország ellen, mikor látja, hogy nap mint nap asszonyokat, fiatalokat akasztanak Teherán főterén darus kocsival, és ez még a humánusabb halálozási forma a demokrácia teljes hiányában.
Naponta van egy – két hülye öngyilkos merénylő, aki piacokon emberek százait öli és/vagy sebesíti meg az általa felrobbantott szöges bombával.

Hol van az ENSZ ilyenkor?
Hol van az emneszti internesönöl?
Hol vannak a feminista nővédők?
Hol a pápa?
Hol vannak az EU – döntéshozók?
Hol vannak a gyermekvédők?

Miért nincs EU-ban menetelés az ellen, hogy az összes arab terrorszervezet a gyerekeinek azt tanítja, hogy milyen jó mártírhalált halni?

Nagyot néz az EU (fölocsúdás után) miután a az itt lakó több tízmillió arab egyszer felébred...

Névtelen írta...

Már ébren vannak.

A fehér ember alszik.

Névtelen írta...

Konrad írja:

- Milyen igaz, hogy amikor százezres léptékű iszlámnáci népirtások zajlanak szerte a világon (gyakorlatilag nincs egy év sem iszlamista népirtás nélkül...), nem nagyon hallani a hivatásos műfelháborodó söpredéket.

De amikor az izraeliek, amerikaiak, nyugatiak pofán lőnek pár "palesztin" vagy arab " civilt", akik maguk is vagy fegyveres huligánok, vagy a bűnöző népvezéreik lökik őket a fegyverek elé...

...hű, de nagy az óbégatás!!!

Íme, egy kis iszlám népirtás az utóbbi évekből:

- 50,000 Tajikistan, 1992-96 (secularists against Islamists)
- 40,000 Chad, 1982-90
- 25,000 Jordan government vs. Palestinians, 1970-71 (Black September)
- 20,000 Syria, 1982 (against Islamists in Hama)
- 10,000 South Yemen, 1986 (civil war)
- 16,000 Western Sahara, 1975-present
- 75,000 Iraq, 2003-present (domestic)
- 80,000 Iran, 1978-79 (revolution)
- 100,000 North Yemen, 1962-70
- 150,000 Lebanon civil war, 1975-90
- 150,000 Liberia, 1989-97
- 300,000 Iraq, 1970-2003 (Saddam against minorities)
- 300,000 Kurds in Iraq, Iran, Turkey, 1980s-1990s
- 400,000 Somalia, 1991-present
- 200,000 Algeria, 1991-2006 (between Islamists and the government)
- 1,000,000 Iran-Iraq-War, 1980-88
- 1,100,000 Nigeria, 1966-79 (Biafra); 1993-present
- 1,900,000 Sudan, 1955-72; 1983-2006 (civil wars, genocides)

Madárijesztő Áruló írta...

Mit vagytok oda Salit miatt? Ki kell majd engedni 500 embert, na és.

Majd ha rakétáznak egy kicsit, ti majd úgyis visszalőttök foszforral és kinyírtok 1000 ilyen kiskatonát.

Madárijesztő Áruló írta...

Hú, de jó bögyös IDF-csajok vannak ott... kár hogy nem tudja Mokka eléggé összekicsinyíteni a képet ahhoz, hogy ne látsszon a krumpliorruk.

Az a benyomásom, hogy Izrael csupa jó nővel van tele. Csupa jó nő, krumpliorral.

Névtelen írta...

Konrad írja:

"Az a benyomásom, hogy Izrael csupa jó nővel van tele. Csupa jó nő, krumpliorral.."

- Nekem meg az a benyomásom, hogy te már rég nem nyomtál be, fiam...másképpen nem irkálnál ilyen marhaságokat.

Most már a köztudottan világszép izraeli csajszik sem szépek - szerinted - mert hogy nehogy má' és amúgy is krumpliorruk van...

Áh, ez már tényleg szánalmas...

Alighanem ha egyszer téged egy ilyen "krumpliorrú" elkapna, többet nem volnál ilyen kisebbségi komplexusos "ménymagyar", vagy mi.

De ez persze nem fog megtörténni, így legfeljebb ábrándozhatsz a "krumpliorrú" izraeli szexbombák után, másra úgysem futja részedról. Ettől (is) az aberráció.

És mivel, nem lehetnek a tieid, ezért aztán útálni kell őket, na, világos. Tipikus, mondhatnám.

Ezen kívül, mi ez a többes szám második szemény megszólítás már megint?

Ja, az evidencia, hogy itt mindenki ZSIDÓ?

Jelentsen a "zsidó" bármit is?

Na jó, hagyjuk...vergődj csak, mást úgysem tehetsz.

Te vagy a gyenge, Izrael az ERŐS.

Oszt' jónapot.

Névtelen írta...

Konrad írja:

- Na, azért a miheztartás végett, itt egy másik "krumpliorrú - nem is olyan szép" izraeli csaj:

http://www.shiri-maimon.co.il/
english/index.html

Aha...már hallaom, látom, mi van: ez is csak egy gyilkos cionista, meg propagandafogás is.

És persze krumpliorrú.

Aha...az ám.

Jaj, te szegény...

Madárijesztő Áruló írta...

Konrád: Na látom, mélyen érintettelek. Pedig én csak arról beszéltem, ami erről a blogról lejön... a többi már a saját kiegészítésed :-)

Ez a csaj amúgy nem krumpliorrú. Gondolom, plasztikai műtéten esett át. Nem sok egy kicsit az orrplasztika arrafelé? :-)

Rákócza Richárd írta...

"Az a benyomásom, hogy Izrael csupa jó nővel van tele. Csupa jó nő, krumpliorral"

Ne izgasd magad fel, öregem, megárt a vérnyomásodnak. Neked soha nem kell majd dugnod egyikkel sem. Az arab fiúkat viszont meghagyjuk neked. :)

Névtelen írta...

Konrad írja:

a rémületes madárijesztő növekvő antiszemitizmusú mélymagyar legénynek (legénynek???):

- Nem érintettél meg te itt senkit sehogy sem, engem meg főleg nem.

Csak tipikus példája vagy az átlagos, sötét és beteges irigységtől, és saját kisstílűségétől, műveletlenségétől agymenést kapott balkáni, közép-kelet európai mentalitású emberéldánynak.

Aki mindenkit gyűlöl, aki jobb nála (vagyis: egy gazdag, sikeres ország összes állampolgárát), és akinek jobb nője van, mint neki (vagyis: minden fazont, akinek jó nője van, ez a krumpliorrú izraeli csajok téma legalábbis erre jól rávilágít).

És ne feledd, mit ajánlott Richárd a figyelmedbe!

Ha már a szexbombázó izraeli (vagy bármilyen???) lányok neked nem jönnek be...

Madárijesztő Áruló írta...

Konrad: az, hogy mélyen érintett, onnan látható, hogy számos egyéb mondandóm mellett kizárólag ezzel foglalkoztál, két egymást követő hozzászólásban is... vagy nem így volt? :-) Nem így van? :-)

Richárdom: Ó yeah! Én vagyok a magasabbrendű krupmliorrú lányokra vágyakozó alsóbbrendű gój. :-) Végül is, már Naftali Kraus is megmondta, ráadásul tóra hetiszakaszban mondta meg, talmudi érvelésre hagyatkozva, hogy semmi jó nincs a lelkemben. :-) Linket mutassak? :-)

Névtelen írta...

Konrad írja:

a madárrémisztő rémisztően aberrált újnyilas hülyegyereknek:

- Nem szoktam más beírótól idézni, az oldalgazdától meg főleg nem, de neked ezúttal kivételt teszek.

Mivel látom, a lányokkal (és általában, minden egyébbel) továbbra is komoly bajban vagy, ezért Richárd remek meglátásával búcsúztatlak (eriggy' a francba):

"Ne izgasd magad fel, öregem, megárt a vérnyomásodnak. Neked soha nem kell majd dugnod egyikkel sem. Az arab fiúkat viszont meghagyjuk neked. :)"

Rákócza Richárd írta...

Naftalit olvasol? Na lám, művelődsz. Csak nem azt irta valahol, hogy nejlonnyilas csőcseléknek nincs lelke?

Tévedett szegény, mert van neki, Stephen Kinggel szólva olyan sekélyes, mint az ebihalúsztató pocsolya.

Névtelen írta...

Konrad írja:

- Hé, te kis homár, te rettenetesen rémisztő madárrémisztő, te!

Né' csak ezt a sok agyonplasztikázott, ex - krupliorrú, nem is szép cionista szörnyeteget!

http://www.yeeeeee.com/2008/10/27/
beautiful-israeli-women-soldiers-206-pics/

Vagy ezt:

http://www.youtube.com/
watch?v=rrlE0h3pjlg

(emberek, ilyen már nincs is... :)))

És nézd ám meg a többi, kapcsolódó videót is!

JAJ, ELNÉZÉST...

Neked valami iszlamista vagy újnáci homo-oldalt kellett violna linkelni...na, azt én nem teszem meg, mert én továbbra is a szép lányokat szeretem, de te keresd nyugodtan a neked megfelelőt!

És ne is törődj ezzel a sok cionista propaganda-cukifalattal!

Mert hát köztudott, hogy ezek éppen a Föld lakosságának kirtását tervezik, de főleg a kitűnő állapotban lévő Magyarország megszállását, hogy jól elvehessenek mindent!

:(((

Holy dogshit...

bat írta...

Néhány kötözködés:
"A „pozitív kereszténység” jelképe a viking eredetű napkereszt lett; a horogkereszt sokkal inkább ebből, mint a buddhista életjelkép megfordításából – és ezzel haláljelképpé torzításából – alakult ki."-írod.
Ezt a következtetést miből vontad le?
Én úgy tudom, hogy Hitler az Ostara-ban olvasott a svasztikáról, mint hindu - és nem buddhista - jelképről.
Ezen túl, a horogkereszt a napkorongra, és nem napkeresztre hasonlít. A napkereszt kör alakú, a kör középpontjában egymást metsző vonalakkal - kereszttel. :)
Egyelőre ennyi. :))

Névtelen írta...

A magyar lányok szebbek, mint a zsidó nők.

Névtelen írta...

Konrad írja:

"A magyar lányok szebbek, mint a zsidó nők"

- Szerintem mindenhol egyformán jók a nők, ha adnak magukra, és hagyják őket normálisan élni.

Ezzel az "izraeli csajok" dologgal csak arra akartunk Richárddal rámutatni, hogy az már nagyon szánalmas, hogy valaki totális aberrációja, hisztériája, és pszihopatologikus egyénisége miatt már a bármilyen mérce szerint is gyönyörű izraeli csajokban is ellenséget, meg krumpliorrú akármicsodát lát.