Oldalak

2009. március 1., vasárnap

Csodák a Gázai-övezetben

Az Öntött Ólom hadművelet idején kaptak szárnyra történetek izraeli katonák csodás megmeneküléséről – és egy jelenésről, akiben némelyek Ráchelt látták. Vannak, akik azt panaszolják, napjainkban nincsenek csodák. Tessék:

Mint az (remélhetőleg) nagyjából köztudott, a bibliai Ráchel anyának sok baja volt a Binjáminnal való terhességgel és a gyermekszüléssel, mely utóbbiba bele is halt szegény; egyáltalán nem véletlen, hogy napjainkban az áldott állapotban lévő zsidó anyák sűrűn keresik fel végső nyughelyét (jobbra), amely egyébként érdekes módon nem Hebronban található, hanem a Jeruzsálem és Efrát (azaz Betlehem) közötti útszakaszon – a hagyomány szerint azért, mert amikor az Első Szentély pusztulása után a zsidók babiloni száműzetésbe mentek, elvonultak Ráchel sírja előtt. A száműzöttekért Izrael nagyjai imádkoztak: az ősatyák, Mózes és Áron, Dávid király. Isten nem hallgatta meg őket. Akkor az ősanya, Ráchel könyörgött, és az ő imája meghallgatásra talált.

Az Öntött Ólom hadművelet idején alighanem sok anya (és apa) intézett könyörgést az égiekhez, hadd lássa viszont a fiát élve és egészségesen – el tudom képzelni, hogy még az ateistákkal is előfordult ilyesmi, hiszen józan ember, hogy úgy mondjam, bármi áron el akarja kerülni, aminél borzasztóbb csak kevés dolog lehet: saját gyermekének eltemetését. Az ateistáknál nyilván sokkal komolyabban vehette a dolgot Mordechái Élijáhu volt szefárd főrabbi (balra), aki az Öntött Ólom előtt elzarándokolt Ráchel sírjához és ott több ízben imádkozott. Nem is nagyon lepődött meg, amikor megtudta, hogy egy idős asszony titokzatos jelenése mentette meg izraeli katonák életét, hanem azt kérdezte: „Nem említette, hogy én küldtem?”

A sztorit elsőnek Lazer Brody asdodi rabbi, egykor a Cahal különleges alakulatainak, ma a breszlávi közösségnek tagja mesélte el az Áruc Seva telepes honlapnak. Elmondása szerint egy férfi hívta fel, akinek fia a Giváti hadtest utász századának tagjaként kapott feladatokat Gázaváros környékén. Az egyik ház előtt feketébe öltözött asszony toppant eléjük és arabul kiáltott rá: „Ruchu min hon!” El innen, itt veszélyes! Valamennyi katona egyre gondolt – az arab banya a családját akarja védelmezni, és alkalmasint rejtegetnivalója is lehet, de nem volt idejük vele foglalkozni, mert egy másik célponthoz rendelték őket.

Ahol ugyanaz az öregasszony jelent meg, és ugyanazokkal a szavakkal figyelmeztette őket.

A fiatalemberek persze ekkor sem gondoltak semmi csodásra, legfeljebb arra, hogy az arab banya valamilyen rejtekalagúton jutott oda és előzte meg őket, olyan alagúton, amelyet a Hamasz ásott különféle házak között. Az egyik srác el is küldte melegebb éghajlatra. És amikor odaértek a harmadik házhoz – megint megismétlődött a jelenség. Immár kísértetiesen. És a katonák most megdermedtek. Mert kapcsolatba léptek a Golani utászegységével, amely azt a feladatot kapta, hogy robbantsa fel az aláaknázott házakat. Ilyen házakkal a terroristák várták azokat a katonákat, akik elfogásukra érkeztek. Az egység az utászoktól tudta meg, hogy mind a három ház, ahonnét az arabul beszélő öregasszony elkergette őket, alá volt aknázva.

Ennyi történt, nem több és nem kevesebb – noha a mendemondák beindultak, és ha egyszer Izraelben a mendemondák beindulnak, nincs, ami leállítsa a folyamatot. Néhány nap múlva Smuél Élijáhu cfáti főrabbi – Mordechái Élijáhu volt szefárd főrabbi fia – a jeruzsálemi Máchon Méirben tanított, és ő tett említést a dologról előadás közben. A jesiva vezetője afelől érdeklődött, lehetséges-e összefüggés a jelenés és aközött, hogy az apja több alkalommal imádkozott Ráchel sírjánál? A cfáti főrabbi azt felelte, nem tudja, de majd megkérdezi.

Némileg tartott attól, hogy megkérdezze, mert az apja rendszerint kézlegyintéssel intézte el a csodákról szóló mendemondákat. Ám most odament hozzá, és így vezette fel mondókáját:

„Emlékszel, amikor egyszer az áldott emlékű Sálom Mucáfiról meséltél nekünk, aki a második világháború idején, amikor úgy tűnt, a németek elérik a Szentföldet, Ráchel sírjánál imádkozott, és utána azt állította, magát Ráchelt látta eközben imádkozni?”

Mordechái Élijáhu azt felelte, emlékszik, mire fia elmesélte neki a gázai sztorit, és a véleménye felől érdeklődött: „Hihetünk ebben? Igaz ez?” És ő azt mondta: „Igen, ez igaz.” Magyarázatot kért tőle, s apja így felelt: „Megmondtam neki: Ráchel, háború van! Ne tartsd vissza sírásodat! [Vö. Jeremiás 31, 14-16.] Menj Isten színe elé, s imádkozz a katonákért, akik Izrael Nemzetéért áldozzák fel magukat, hogy lesújthassanak – de rájuk le ne sújthasson senki.” „Nos”, mondta a fia, „tudd meg, hogy pontosan ezt tette.” Mire az öreg Élijáhu megkérdezte: „Nem említette, hogy én küldtem?”

Persze az is lehetséges, hogy a dolog nem több, mint aminek látszik. Egy arab öregasszony valamiért zsidómentő tevékenységre adta a fejét. Tudta, hogy a Hamasz mely házakat aknázta alá, de nemkülönben ismerte a hozzájuk vezető rejtekutakat is, így mindig a megfelelő helyen tudott felbukkanni, hogy figyelmeztesse az izraelieket. Elvégre mi sem életszerűbb…

16 megjegyzés:

j.i írta...

Utóbbi esetben a rejtélyes jótevőknek az alagútban tudnia kellett, hogy a katonák (a felszínen) hova tartanak, és időben v. előbb oda kellett érnie...

De mostanában is történt csodaszámba menő (nevezhetjük szerencsés véletlennek is) esemény, találat ért egy iskolát, de pont nem volt tanítás.

Névtelen írta...

Utóbbi inkább a sábátnak köszönhető.

j.i írta...

Nos hát akkor hálásak lehetünk, hogy sábátkor épp nem máshova csapódott be a rakéta, hanem pont egy üres iskolába.

(Csak eszembe jutott: "Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés..." Ézs. 54/17)

Névtelen írta...

most olvasom a post-on
"Mubarak opened an international donors' conference on reconstructing the Gaza Strip on Monday".
Kiváncsi vagyok milyen izraeli biztonsági javaslatokat vesznek figyelembe...
Ugyanis a rakéta még hullanak rendületlenül!
vagy a "helyreállítás" miatt izrael már vissza sem lőhet?
ördögi egy terv...
szemét egy politikus, aki részt vesz.

Ani írta...

Csodák márpedig vannak. Mindig azt hiszem, az emberi hülyeség határára ért a világ, de az valami félelmetes nyúlós massza, maximalista önmegfelelési kényszerében önmagát is állandóan felülmúló Guiness-rekorder...
Csoda Gázában...
Gáza felett a nap is megállt, legalábbis a gazdasági válság szele sem érinti. /No, nem azért mert gazdaságuk közelít a zéróhoz, s nincs mi meginogjon..../
Egyiptomban 80 ország állította ki a szegénységi bizonyítványát.4,5 milliárd dollár a a szorgos palesztinok által 15 év alatt felépített infrastruktúra lebombázásáért.
Siralom, ami Sarm Es-Sejkben történt. 50 millió HUF-t adott Magyarország is...

Azt mondom, lőjünk át a szlovákokhoz, azok begurulnak, lesz kis irgum-burgum, pár nagyszájút lekapcsolnak, néhány nyugdíjas infarktust kap, csökken a munkanélküliség, lesz mit építeni, s mehetünk sírni az EU-hoz, csak összedobnak nekünk is pár milliárdot, hisz mi még keresztény ország is vagyunk meg európaiak usw....
Vagy támogatni csak az iszlámot és a terrorizmust illik? Nem tudom, nem vagyok bennfentes.
De nem is akarok az lenni!

Madárijesztő Áruló írta...

Azért az Arafat repteret lebombázni csúnya dolog volt. A gázai egyetemet lebombázni szintén. A mecseteket lebombázni meg pláne.

Miért csodálkoztok a terrorizmuson? Fel vagytok háborodva, hogy az arabok harcra nevelik a gyerekeiket - pedig őket ti magatok nevelitek harcra.

Rákócza Richárd írta...

Ne beszélj már ekkora hülyeségeket. Ez karcos lemez, vidd a falusi diszkóba. Repülőtér háborúban első számú célpont. Az egyetemek fegyverraktárak és a Hamasz-ideológia fő melegágyai. Mecsetek dettó. Ha az arabok nem csinálnák az arénát 1920 óta, hanem belenyugodnának Izrael létébe, nem lenne semmi probléma. Szépen nem akarták elfogadni - el fogják fogadni csúnyán.

Rákócza Richárd írta...

Sárm tényleg egy röhej, mert miközben ezeket elhatározták, akkor is kasszámoztak. Na mindegy, úgyse épül abból semmi, ellopják még Abbászék. Ha meg mégis, majd lesz mit szétrúgni. Mint tyúk a töreket... :-)

Ani írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

pc:
tulajdonképpen ezek a sokat sejtető külpolitikai hangsúlyok az usában.
Bushnál: plaesztin állam hamasszal soha!
Clintonnál: két állam megoldás! létre kell hozni a palesztin államot! hamsszal vagy nélküle? erre senki nem ad választ...

Rákócza Richárd írta...

Madárijesztő, mondtam, hogy ezt máshová vigyed. Megjegyzéseidet a továbbiakban csak akkor engedélyezem, ha konkrétumokat tartalmaznak. Az "ártatlan palesztinok vére az égig kiált" cimű baromságokkal keresd meg az egyéb fórumokat. (Mellesleg hiába kiáltana az égig, mert ott is csak csókosunk ül.)

Törölve a Madárijesztőre reagáló válaszok is.

Ani írta...

PC!

Majd Izrael ad rá választ!

j.i írta...

Nincs szó jelenleg két állam lehetőségéről. Örülnek, ha egy fenntartható tűzszünetig eljutnak.

http://nol.hu/kulfold/negy_es_fel_milliard_dollar_tamogatas_a_palesztinoknak

"A külügyminiszter (Clinton) pénteki, Benita Ferrero-Waldner külügyi EU-biztossal folytatott találkozójáról kiadott közleményben a "tartós tűzszünet" szerepel célként, és idáig emelik a mércét a meghatározó amerikai agytrösztök is. "Zsákutcába jutottak a két államot célul kitűző tárgyalások.... A nemzetközi erőfeszítéseknek rövidtávú tűzszünetre kellene összpontosítaniuk Izrael és a Hamasz között, ami fenntartható fegyvernyugváshoz vezethet el" - fogalmazott Nathan J. Brown, a Carnegie Alapítvány főmunkatársa.

"Ideje szembenézni bizonyos tényekkel. Nem állunk az izraeli-palesztin béke küszöbén. A közeljövőben nem jön létre paleszin állam; e helyett olyan intézmények kiépítésére kellene összpontosítani, amelyek közép-, illetve hosszútávon valódi palesztin előrehaladást tesznek lehetővé."

Névtelen írta...

pc írja:
azért nem lepődnek meg, ha az 4.4mrd usd (1000mrd forint, fél budapest újjáépülhetne) végül a hamasnál landolna:
"Arab Gulf states, including Saudi Arabia and Qatar, pledged $1.6 billion but circumvented both the Palestinian Authority and Hamas, saying they would set up a joint office in Gaza..." jpost.
ehhez nem kell más csak egy kis médiaképes sírás az embertelen körülményekről.
Régebben vízionáltam, hogy az infrastruktúra annyira szét lesz verve gazaban, hogy visszajöhet a PA.
de ez a hipergyorsan összetrombitált konferencia és "emberbaráti" segély megmentette a hamast a kivérzéstől. Vajon kinek az érdeke volt?

Rákócza Richárd írta...

Az Öböl-menti államok maguk alatt vágják a fát, az biztos.

Hogy kinek volt érdeke? Lehet, hogy a Nyugat elkorcsosulásának egy újabb jelével állunk szemben, de az is lehet, hogy ellensúlyozni akarták a zöld fényt, amit Izrael kapott Iránnal kapcsolatban.

Rákócza Richárd írta...

No meg aztán az van ott, hogy "pledged". Ami nem jelent semmit. Arabok soha nem adtak palesztinoknak pénzt, ennek a népnek az eltartása mindig is Amerika és Izrael feladata volt valami oknál fogva, no meg az ENSZ-é, amelyet nagy részben amerikai és nyugati pénzeken tartanak fenn.