Isten hozta, elnök úr!

Esküszöm, nem én voltam Barack Obama beszédírója, de így fogalmazott a tegnapi beavatási beszédében: „Nem kérünk bocsánatot azért, ahogy élünk” – világossá téve egyszersmind az iszlám számára is: vagy azon lesz, hogy alkalmazkodik a modern világ kihívásaihoz – vagy komoly gondok elé néz.

Az Egyesült Államok nem csak meghunyászkodni nem hajlandó a világ gyenge-agresszív része előtt az elért eredményeik miatt, de nem habozik védelmi képességei megőrzésében sem, és azoknak, akik úgy gondolják, „terrorral és ártatlanok lemészárolásával elérik céljukat, azt mondjuk, a mi szellemünk erősebb és megtörhetetlen; nem fogtok túlélni minket, le fogunk győzni benneteket” – fogalmazott Obama néhány perccel beiktatása után.

És a továbbiakban:

„Mert tudjuk, hogy szőttes-örökségünk az erő, nem pedig a gyengeség. Keresztények és muzulmánok, zsidók és hinduk – no meg nem-hívők nemzete vagyunk. Formált minket minden nyelv és kultúra a világ valamennyi szegletéből; és mivel megízleltük a polgárháború és a faji elkülönítés keserű kelyhét, s erősebben és sokkal egységesebben léptünk túl e sötét szakaszon, muszáj hinnünk abban, hogy a régi gyűlölködéseknek egy nap befellegzik; (…) az új béke-éra kivívásában az Egyesült Államoknak szerepet kell játszania.

A muzulmán világ felé új megközelítéssel fordulunk, a kölcsönös érdekek és a kölcsönös tisztelet alapján. Azon vezetők számára, akik világszerte azt nézik, miként robbanthatnának ki konfliktust, avagy társadalmuk betegségei miatt a Nyugatot vádolják, tudniuk kell: népük annak alapján ítéli meg őket, amit építenek, és nem annak alapján, amit elpusztítanak [kiemelés tőlem – a blogger]”.

Ez egyértelmű volt, elnök úr.

Isten hozta, elnök úr!