Akik eddig életüket adták a hazájukért

Amikor az izraeli hadigépezet felsorakozott a Gázai övezetnek nevezett terroristadühöngő határán, valahol egy félreeső helyen megjelentek azok a leponyvázott teherautók is, amelyek a hullazsákokat hozták. Hiszen tudták, tudtuk: a győzelmet nem adják ingyen. Legfeljebb abban reménykedhettünk, hogy nem lesz „sok” halott. Mennyi az a sok? E sorok írásáig hatan: hat fiatal élet, hattal többen a kelleténél.

Az iszlamistákkal folytatott harcban elsőként – még vasárnap – a 22 éves Dvir Imánuelof főtörzsőrmester, Givát Zeév-i lakos esett el Gázavárostól északra, Dzsabalíjában. Még aznap este örök nyugovóra helyezték Jeruzsálemben, a Herzl hegyen lévő katonai temetőben. Halálát aknagránát okozta, amely tőle nem messze csapódott be, miközben járőrszolgálatot teljesített. A detonáció további tizenkilenc bajtársát sebesítette meg. Édesanyja, Dália arra érkezett haza, hogy a lakás előtt a Cahal tisztjei állnak és őt várják a hírrel, amit már az egész kisváros tudott. Imánuelofot, a Netivot Zsidó Szeminárium hallgatóját – aki a kötelező hároméves katonai szolgálatra önként ráhúzott hathónapos plusz időszak vége felé járt – több százan kísérték útjára. A család számos csapást szenvedett el eddig is: két éve Dvir édesapja hunyt el hosszú betegeskedés után, s a fiú két hete temette el a nagyapját. Most őt gyászolják a hátramaradottak: az anya és három nővére.

Két további incidens során négy katona vesztette életét – sajnos, róluk nem mondható, hogy harcban estek volna el. A vizsgálat jelenleg is tart, az viszont már valószínűnek látszik, hogy a négyből hárman ún. „baráti tűz” áldozatai lettek, vagyis izraeli egység tévedésből a sajátjaira nyitott tüzet. Ha így van, korai és értelmetlen halált haltak: hétfőről keddre virradó éjjel a Dzsabalíja menekülttábor külvárosában hárman, huszonnégyen megsebesültek. A három halott: Dágán Wartmann őrnagy (32), Máálé Mikmás-i lakos, foglalkozására nézve orvos; Nitáj Stern főtörzsőrmester (21) jeruzsálemi lakos és Juszef Muádi (19) haifai lakos. A második incidens alkalmával – kedden, kora reggel –, alighanem az izraeli hadsereg korábbi ágyútüze után leomló fal maga alá temette a 27 éves Jonatán Netanáél századost, kedumimi lakost, a 202. Ejtőernyős Dandár helyettes századparancsnokát.

Ez utóbbi esetben még beszélhetünk tragikus véletlenről… az első esetben azonban alighanem csak a „szokásos”, zsigeri izraeli trehányságról, ami miatt odaveszett három ember, összesen mintegy hetven évesek. Faszkorbácsot annak a trógernek, akik miatt ez az értelmetlen halál bekövetkezett!

Jonatán édesapja, Ámosz Netanáél rabbi kijelentette: fia az Úr nevét megszentelve halt meg. „Nemzeti cionista nevelést kapott (…), fiatalságától fogva jesivában nevelkedett. A legjobbak közé akart tartozni, a Szájeret Mátkálba szeretett volna kerülni [ez a híres 121. sz. elitkommandó]. Az előtte való este azzal feküdtem le, hogy ez megtörténhet. Nem sokkal hajnali öt előtt jöttek meg a tisztek, akkor már fenn voltam és tanultam.”

Netanáél százados tizenkét órával a halála előtt beszélt a feleségével, Cionával, akivel két éve esküdött meg. Ciona megérezte, hogy baj lesz. „Csütörtökön találkoztunk a Negevben és azt kérdeztem Jonitól: most találkozunk utoljára? Ő boldog volt, táncolt. Rászóltam, hogy ne komolytalankodjon. Mikor azt kérdeztem, fél-e, azt válaszolta, semmi gond nem lesz…” Két éve esküdtek meg. Netanáél százados három hónapos kislánya, Mááján várja haza – még nem érti, miért nem láthatja többé az apját.

Wartmann őrnagy, a Goláni hadtest tisztje nemrég kezdte meg tanulmányait a jeruzsálemi Hár Hámor jesivában. Az Öntött Ólom hadművelet kezdetekor jelentkezett önként szolgálatra, mondván egységparancsnokának: „Ha ti mentek, veletek megyek én is”. Két fivére szintén szolgál, egyikük sorkatonaként, másikuk tartalékosként. A család – öt testvér és a szülők – sokkot kapott a hírre.

Juszef Muádi az izraeli hadsereg arab katonája volt, a haifai drúz közösség tagja: az ember, aki tizenkilenc évesen példát mutatott arra: van másképp is. Mielőtt bevonult, így búcsúzott az öregétől: „Apám, büszke leszel rám.” Számir Muádi, a mezőgazdasági minisztérium munkatársa s az anya, Uáfá, aki tanítónő, vasárnap látták utoljára élve a fiukat. „Hiszünk a sorsban, és neki ez a sors jutott”, mondta az apa. Mindkettejüknek rossz érzésük volt a tragédiát megelőzően. Juszef halálát a közvetlen hozzátartozókon – szülők, nagyszülők és két testvér – túl gyászolja az egész kiterjedt klán és maga a közösség is: Muádiék tekintélyes családnak számítanak, Számir egyik unokatestvére, Dzsaber Muádi korábban képviselő, sőt miniszter is volt.

Nitáj Stern is vasárnap beszélt utoljára a szüleivel; azzal búcsúzott el, hogy most pár napig aligha hallanak felőle. A jeruzsálemi Beni Hájl jesivában tanult. Nagy életművésznek, álmodozónak tartották. Fivére ugyancsak Gázában harcol.

Terroristák tüzében vesztette életét kedden délelőtt tíz óra tájban Alekszandr Masvickij 21 éves Beér Seva-i lakos, egy elitegység tagja. Bajtársai viszonozták a tüzet és likvidálták gyilkosait. Az izraeli egység több tagja megsebesült a tűzharcban, őket a Beér Seva-i Szoroka kórházba evakuálták. Róla még nincs kép.

Lélekben legyetek a szülőkkel, feleségekkel, barátnőkkel, testvérekkel, gyermekkel, hozzátartozókkal. És Cionnal.