Még két hét a választásokig / Úgy tűnik, a Hamasz megint ki akarja húzni a gyufát

A palesztinok által szabadon választott háborús bűnös terrorszervezet határ menti incidens során egy izraeli katonát meggyilkolt, három bajtársát megsebesítette. Az izraeli légierő egy motorbiciklis terrorista kilövésével válaszolt, a választási kampányban még a baloldali publicisták is kőkemény megtorlásra szólítanak fel.

Izraeli helikopterek rakétatámadása likvidálta a Hamasz egyik bandafőnökét, Husszein Abu Samját Khan Junisz városában. Ezúttal senki nem vádolhatja „aránytalan megtorlással” az izraeli hadsereget, mivel a bűnöző megúszta a célzott megsemmisítést: csak megsebesült.

Ezzel gyakorlatilag a terrorszervezet is beszállt a választási kampányba, amelynek a kellős közepén semmilyen kormány nem engedheti meg, hogy a szuverenitása elleni gyilkos támadások megtorlatlanul maradjanak, még akkor sem, ha az izraeli katonák elleni robbantásos merényletet állítólag nem a Hamasz, hanem valamelyik másik terrorbanda követte el. A leköszönő koalíció korábbi – főleg Olmert (balra) munkásságának köszönhető – katasztrofális eredményein részben javított az Öntött Ólom hadművelet, de még nem eléggé. Az arab provokációk szinte tálcán kínálják a lehetőséget a Kadimának és a Munkapártnak a további voksgyűjtésre – de az ellenzéknek is arra, hogy a koalíciót puhasággal vádolhassa.

„Úgy teszünk, mintha közel-keleti konfliktusról lenne szó, holott ez a civilizációk összecsapása”

Mose „Bugi” Jáálon tábornok, a Likud egyik, viszonylag friss szerzeménye, aki pár napja még Ávigdor Liebermannak ment neki, most a nacionalisták felé tett gesztussal jelentette ki: Izraelnek nincs hova hátrálnia, így nem is fog. „Úgy teszünk, mintha létezne Izraelt elismerő palesztin entitás”, mondta. „Ám a cionizmus hajnala óta nincs olyan arab mozgalom, amely hajlandó lenne Izrael mint a zsidó nemzet szuverén állama elismerésére. Jól mondta Mahmúd Abbász Annapolis előtt: ’Miért kéne a júdaizmusnak, egy vallásnak állam?’ De mi ezt nem akartuk meghallani. (…) Úgy teszünk, mintha a probléma a Hatnapos Háborúval kezdődött volna. De elismertek bennünket az arabok a Hatnapos Háború előtt? Békét akartunk területekért cserébe, de terrort kaptunk a területekért cserébe. S amikor egyoldalúan elhagytuk Gázát, rakétákat kaptunk a területért cserébe. (…) Úgy teszünk, mintha közel-keleti konfliktusról lenne szó, holott ez a civilizációk összecsapása.” Jó reggelt kívánunk, tábornok úr és kedves mindnyájunk. Hányszor bizonyosodjék még be, hogy Samuel Huntingtonnak [fent] igaza volt?

A kormány mezuzája

Színt vallott Éli Jisáj, a keleti vallásososat tömörítő Sász párt elnöke. Eszerint a párt nem Cipi Livniben, hanem Binjamin Netanjáhuban látja Izrael Állam következő miniszterelnökét. A Sász egyébként érdekes módon nagykoalícióban gondolkodik, hangzatosabban szólva: nemzeti egységkormányban, amennyiben bevenné a Munkapártot és Ehud Bárákot továbbra is meghagyná védelmi miniszternek. Ami a zsidó értékeket illeti, annak védelmét, így Jisáj, pártja magára vállalja, amennyiben „a Sász lenne a kormány mezuzája”.

Jisáj nem hagyott kétséget afelől, hogy a mezuza továbbra is a „gyengék” – azaz a többé-kevésbé vallásos és sokgyermekes, a megélhetésért nehezen dolgozó szefárdok – érdekképviseletét tartja elsődlegesnek. „Az erős Sász (…) megvédi az izraeli társadalom gyenge szocioökonómiai csoportjait”, fogalmaz a párt, amely szerint Izraelben ma 800 ezer olyan gyermek van, akik Cipi Livninek köszönhetően „éheznek”. Mint emlékszünk rá, a mostani kormány többek közt azért nem üzemelhetett tovább, mert a Sász további irdatlan családtámogatási összegeket akart kiharcolni a meghivatkozott „szocioökonómiai rétegeknek”, és Livni mint Kadima-elnök ezt elutasította. Azóta nem annyira szeretik őt, a Sász meg a szavazói. Az igazi ok tehát – a közhiedelemmel ellentétben – a pénz, és nem az, hogy Livni nadrágban jár.

Miről ír a Jediot Achronot?

Izraelnek világossá kell tennie: nem fogja eltűrni a Hamasz további támadásait, szögezi le Ron Ben-Jisáj, a vezető izraeli napilap cikkírója (jobbra), aki szerint nem pusztán meg kell torolni a terrorszervezet tűzszünet-sértéseit, hanem a megtorlásoknak stratégiai jelentőséget kell adni. „Az izraeli válaszcsapás meghatározhatja, a tűzszünet teljes legyen, hosszú távú és stabil, vagy egy-kettőre összeomoljon", írja.

Ben-Jisáj tart attól, hogy előbb csak a Cahal őrjáratai ellen lesznek merényletek, azután viszont a terroristák a határon átcsapva megtámadhatják a közelben lévő izraeli településeket. „Egyiptom épp most tárgyal a hosszú távú tűzszünetről a Hamasszal, és éppenséggel most kell Izraelnek egyértelművé tennie: nem tolerálja az ilyesmit.

Nem számít, a Hamasz kezdeményezte vagy hajtotta végre az akciót az izraeli területen haladó járőr ellen kedd délelőtt, vagy az Övezet valamelyik fegyveres csoportja művelte azt provokáció vagy bosszú gyanánt. Izraelnek világossá kell tennie, hogy amíg a Hamasz uralja az Övezetet, addig felelős azért, ami ott folyik, és nagyon súlyos árat fog fizetni bármilyen erőszakos vagy terrorcselekményért, amely az ellenőrzése alatt lévő területekről indul ki”, írja Ron Ben-Jisáj, a Jediot Achronot publicistája.

Livni Livni ellen

Visszatért a Likudba és jelenleg nővére fő riválisa, Binjamin Netanjáhu mellett kampányol Éli Livni, Cipi Livni külügyminiszter, a Kadima elnökasszonya testvére. Éli maga is megismételte azt a hímsovinizmussal vádolt kampányszlogent, miszerint a miniszterelnöki poszt „túl nagy” lenne Cipi számára.

A testvérek annak idején a Likudban politizáltak, onnan léptek ki Áriél Sáront követve, amikor a Tábornok megalakította a Kadimát. Kettejük közt már azóta tart a nézeteltérés, hogy Éli nyilvánosan ellenezte Ehud Olmert miniszterelnökké való kinevezését, és azt ajánlotta Cipinek, mind a ketten menjenek vissza a Likudba.