Oldalak

2008. október 12., vasárnap

Talán most újra kijutunk a vébére?

Hát igen… Izrael, finoman szólva, nem futball-nagyhatalom. A kilencvenes évek közepe óta kísérgetem figyelemmel a csapatot. Noha voltak bíztató pillanatok, az izraeli nemzeti tizenegy igazából mindig is lelkes amatőr gárda volt. Ámbár: az utolsó években mintha megindult volna a profizmus felé tartó lassú, de biztos fejlődés – ha ugyan nem csak én szeretném beléjük látni. Még az sem kizárt, hogy 2010-ben ott lesznek Dél-Afrikában. Míg korábban sorozatban nehézsúlyú ellenfeleket kaptak a selejtezőcsoportban – franciákat, angolokat, horvátokat, spanyolokat –, most valamivel könnyebb a dolguk.

Most, a hétvégén játszott VB-selejtezőt Izrael idegenben, Luxemburgban, és pocsék első félidő után annak rendje és módja szerint két vállra fektette a világ leggazdagabb országának hótthaloványos válogatottját, ami, mióta csak az eszemet tudom, pofozógépként használatos a nemzetközi focivilágban, akárcsak Málta, a Faroer-szigetek, Lichtenstein vagy San Marino. Ezzel továbbra is második az ezúttal viszonylag könnyű csoportban Görögország mögött, Svájc, Lettország, Luxemburg és Moldova előtt. A neheze azonban még bőven hátra van. A fiúk odahaza 2:2-t csináltak Svájccal, idegenben 2:1-re verték Moldovát és 3:1-re Luxemburgot, de még egyszer sem találkoztak a négy évvel ezelőtti Európa-bajnoki címre ugyan érdemtelen, de gyengének azért mégsem mondható görög csapattal, és a lettekkel sem – náluk, Rigában amúgy 15-én mutatkoznak be, tehát most szerdán. Nagyon észnél kell lenni, a hazai mérkőzéseken mindenképp otthon kell tartani a három pontot, a lettek szerdai legyőzése is szinte kötelező, és jó volna pontot rabolni Athénban.

***

Izrael sok mindennel dicsekedhet, a focijával azonban nem – holott ez az intézmény is, mint annyi más, messze megelőzte az állam megalapítását. Az arabság előszeretettel hivatkozik arra, hogy már a harmincas években is létezett „palesztin válogatott” – csak épp azt nem teszik hozzá, hogy ez az első embertől az utolsóig Erec Jiszráél-i zsidókból állt.

A Palesztinai Labdarúgó Szövetség 1928-ban jött létre, az akkor már tizenhat éve létező Makkábi cionista sportegyesület kezdeményezésére, s rá egy évre, az arab pogromok gyászos emlékezetű 1929. esztendejében lett a FIFA teljes jogú tagja. A FIFA akkori szabályzata kimondta, hogy a tagszervezetnek az illető ország vagy terület teljes lakosságát reprezentálnia kell, úgyhogy a tizenöt tagú vezetőségbe muszáj volt egy arab tagot is delegálni az első időkre.

Az 1930-ban megrendezett első világbajnokságon még nem indultak, négy évvel később viszont már neveztek, és egyben lejátszották az első hivatalos nemzetközi mérkőzésüket, ami egyben selejtező is volt, Egyiptom csapatával a brit hadsereg kairói pályáján. A Hatikvát játszották… Lévén szó történelmi jelentőségű mérkőzésről, álljon itt az angol Stanley Wells által vezetett, 1934. március 16-án lejátszott meccs egy-két adata: az összecsapásra tizenháromezer ember volt kíváncsi, és a „palesztin” – helyesebben: Erec Jiszráél-i – válogatott a következő összeállításban lépett pályára: Willi Berger – Avraham Reznik, Pinhász Fiedler – Zálmán Friedmann „Dzampa”, Gedáljáhu Fuchs, Jochánán Szukenik – Amnon Harlap, Peri Krausz, Paul Kesztenbaum, Cháim Reich és Avraham Nudelman, aki egyébként a világtörténelem első és ennek a mérkőzésnek az egyetlen zsidó gólját lőtte. A válogatottnak akkor még egyetlen tagja sem volt szabre, és a szövetségi kapitány, Simon Ratner – „Lumek” – is Lengyelországból alijázott. Az eredményt szívesen elhagynám, de hát úgyis utána lehet keresni az interneten, úgyhogy inkább innen tudjátok meg, mint máshonnan :-) – szóval, Erec Jiszráél hét-egyre húzta ki a gyufát a skót James McRea által irányított egyiptomi legénységtől.

Palesztina/Erec Jiszráél odahaza, a visszavágón is kikapott Egyiptomtól, igaz, már csak 4:1-re. A Ramat Gan-i Nemzeti Stadion még nem létezett (maga Ramat Gan is csak tizenhárom éve); ezt a derbit a Hápoél tel-avivi pályáján rendezték meg. A gólt Szukenik lőtte. Az egyiptomiak gyengébb teljesítményét valószínűleg az okozta, hogy a második félidőt sérülés miatt tíz emberrel játszották végig.

Az 1938-as világbajnokságra a görögöket kapta a csapat, ki is kapott tőlük mindkét meccsen. A vébéknek ezzel egy időre befellegzett; a következő évben, ha nem is futball-nagyhatalmak, olyan kontinensviadal-sorozatot rendeztek, amely hosszú időre betett mindenféle komolyabb sporteseménynek. Barátságos meccseket azonban még egy ideig játszottak. A zsidó válogatott 1940 tavaszán 5:1-re igázta Tel-Avivban Libanont, s ez volt az első győzelem. A csapat többé nem játszott Palesztina néven (gázai arabok a mai napig játszanak, az óceániai selejtezőben most szaladtak bele egy méretes zakóba Szingapúrral szemben, de az övék egy másik történet – nem a mi történetünk).

Az 1948 májusában megszületett állam nemzeti tizenegye még abban az évben, szeptember 26-án lejátszotta első hivatalos nemzetközi meccsét Izraelként, a vendég a Nagy Testvér, az Egyesült Államok csapata volt, amely 3:1-re diadalmaskodott. Az immár nem Palesztinai, hanem Izraeli Labdarúgó Szövetség FIFA-tag lett, és szinte egyidőben megkezdődött a méltatlan huzavona, hová osszák be az országot. Földrajzi fekvésének megfelelően Ázsiába osztották, ami bonyodalmakkal járt, mivel az ottani országok jelentős része nem volt hajlandó pályára lépni velük. A csapat irányítása ebben a hőskorban „az osztrák Alois Hess” kezében volt – azazhogy ördögöt, naná, hogy magyar volt a Hess Lajos, és naná, hogy az MTK-ban adta elő, csak később elosztrákosították a foci-annalesek, akárcsak a cionista annalesek Herzl Tivadart. Az MTK-s vonal később is felbukkan: Mándi Gyula, a húszas-harmincas évek legendás játékosa némi megszakítással 1959 és 1964 között vezényelte a szentföldi gárdát: az utolsó évében Izrael kapta meg az Ázsia Nemzetek Kupája rendezési jogát, és meg is nyerte a tornát. Ő van a képen balra fent, a Gyula bácsi.

1968-ban a csapat először jutott ki az olimpiára, és a negyeddöntőig jutott, ahol Bulgáriával szemben vérzett el. Biztató fejlemény volt, hogy nagytornán mérettették meg magukat, és 1970-ben be is verekedték magukat a világbajnokságra. Kutya nehéz csoportot kaptak, a későbbi döntős olaszokat, a kétszeres világbajnok Uruguayt (idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a kapusukat furamód Mazurkiewicznek hívták), meg az akkor még másodhegedűs svédeket. Az uruk 2:0-ra verték őket, az olaszokkal 0:0-ás, a svédekkel pedig 1:1-es egált játszottak, ami vb-újonctól föltétlenül dicséretes teljesítmény volt. Az első vébégólt a Szocsiban született Mordechái Spiegler varrta be a svédeknek. Spiegler, aki ma már hatvannégy éves, a mai napig gólkirálya a csapatnak: harminckétszer sikerült a bogyót az ellenfél hálójába csempésznie. Két ponttal, de emelt fővel távozhatott a csapat (jobbra fent) Mexikóból.

1976-ban még kijutottak a montreáli olimpiára, ahol – ismét a negyeddöntőben – a brazilok állították meg őket. Azután hosszú, néma csend. Jöttek és mentek az izraeli, angol, szerb, dán szövetségi kapitányok, s kétévente jöttek és mentek a remények az EB- és VB-selejtezőkön. Részben talán a páriaszerep is belejátszott ebbe: miután a csapat helyzete elviselhetetlen volt, Izrael kilépett az ázsiai fociszövetségből, és sokáig a levegőben lógott. Az 1982-es selejtezőket európai csapatok ellen játszotta, a következő két világtornára pedig az óceániai ágból próbált bejutni. 1990-ben pótselejtezőt játszott Kolumbiával. Ha megnyeri, eljut az olasz vébére – de nem nyerte meg (0:1, 0:0). (A baloldali képen frissebb jelenet: a luxemburgi Mario Mutsch díszkíséretet ad Szálim Toamának.)

Az izraeli klubcsapatok 1991-től mérhették össze az erejüket európai klubokkal, egy év múlva pedig már ugyanitt játszhatták a vébéselejtezőket (sokan felkapták a fejüket, amikor 1992-ben 3:2-re verték a franciákat – Párizsban). 1994-ben kapták meg végre a teljes UEFA-tagságot, s a hányattatás ezzel véget ért. A 2006-os vébé selejtezőin nem szerepeltek rosszul, de csak a harmadikak lettek a franciák és a svájciak mögött, dacára annak, hogy tíz meccsen át veretlenek voltak (négy győzelem, hat döntetlen). Ami pedig az idei EB-t illeti: a csoportban harmadikok lettek a horvátok és az oroszok mögött, így erről is lemaradtak, de a Horvátországgal szembeni szenzációs otthoni meccs (3:4) volt az első vereség tizenhárom meccs után. Be nem jutottak, de a világranglistán jelentősen előreléptek.

***

Van miért szorítani szerdán. Reméljük, lesz miért örülni is, és azon leszünk, hogy figyelemmel kísérjük itt a csapat teljesítményét.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

nagyjából végigolvastam a blogot és ki kell jelenteni: ez egy antiszemita blog, 100%-as zsidó és izraeli identitással és szemszögből. Az a furcsa, hogy a blog írója el sem tud képzelni más igazságot és más utat, mint amit az kék szemüvegén keresztül lát.
Különösen az izraeli amerikai kapcsolattról szóló bejegyzés volt döbbenetesen szűklátókörű. Nem is ért meglepetésként, hogy McCainnek szurkol, és nem szidja Bush Jr.-t

Na mindegy, én jobbra szavazok, és igy vagyok MTK szurkoló. A blog írója most biztos hüledezik.
Az http://www.orokrangado.blogspot.com/-hoz pedig gratulálok, nagyon jó lett.

Rákócza Richárd írta...

Köszönöm a gratulációt.

A blog attól antiszemita, hogy nem szidja Busht?

:-)

Névtelen írta...

nem dehogy. az arabokra gondoltam, mint szemita népekre

az irásokban ugyanazt a szemellenzős felfogást érzem, ami a következő hamis sztereotipiákat eredményezi:

a kárpát medence a magyaroké
minden cigány bűnöző és lop
a fradisták jobboldaliak
a zsidók kereskedők
az arabok terroristák
a szlovákoknak nincs történelmük (tényleg nincs:))
stb, stb

remélem érted, nem kötözködni akarok

Rákócza Richárd írta...

Ez filológiai kérdés. Lehet, hogy a szó eredeti jelentése az, hogy a szemita népek utálója, de nem tudom, hogy a valóságban valaha előfordult volna, hogy valaki mind a kettőt utálja, vagy mind a kettőt szeresse. Egyik kedvenc regényemben, a Bolondok hajójában a zsidófaló Herr Rieber érvel ezzel: mire föl tartják őt antiszemitának, amikor élt az arabok közt és nagyon rendes népeknek tartja őket.De ez sztem vicc. Az antiszemita szó jelentése ma: 1. zsidóellenes, 2. Izrael-ellenes, sőt egyre inkább 3. Amerika-ellenes.

De én mintha nem arról szónokolnék itt, hogy mennyire utálom őket, hanem tényeket sorakoztatnék fel, nem? Konkretizálni kéne, mi az, amivel nem értesz egyet - pl. az izraeli-amerikai kapcsolatban. Ami nem úgy volt. Vagy ami kimaradt.

Azt irod, majdnem az egész blogot elolvastad, ami megtisztelő rám nézve. Nyilván ez sugallt feléd egy képet, ami az arabságra, az iszlámra nézve nem különösebben hizelgő, és ettől kényelmetlenül érzed magad. De sztem erről nem én tehetek. A tények, a történelem, a dátumok, az adatok - vitathatatlanok. És ez a blog azért alapvetően ezekre épül.Mikor, hol, mi történt. És ha tévedek, én mindig megköszönöm, ha kijavitanak.

Névtelen írta...

Igazából az örökrangadó blogról keveredtem ide, és végiglapoztam a ezt a blogot is. a bejegyzések közül valamit elolvastam és valamit csak átfutottam.
Te ismered jobban ezt a témát, nem akarlak kijavítani, a Te szemszögödből érthető a blog lényege és hangvétele. Kényelmetlenül sem érzem magam, viszont az arabellenességet, azt érzem. Nem vagyok arab barát, tudom, hogy velük azért kissé nehéz együtt élni, és vannak közöttük kevéssé toleránsak nem is kevesen.
Konkrétumokkal annyira nem akarok veled vitába szállni, biztos Te ismered jobban a helyzetet. Soha nem éltem abban a régióban és nem is fogok, amit ismerek az felületes.

az amerikai izraeli kapcsolatokról szóló írásban pl nem értem az iszlám csahosává lett Jimmy Carter jelzőt. ez egy dehonesztáló jelző nyilván, de csak azért mert más a véleménye? Ilyen alapon a szélsőjobb is nevezheti és nevezi is zsidó csahosnak ezt, azt és amazt a politikust (az összes amerikai elnököt). A másik pedig ez: "Mert így helyes". Miért így helyes?

Ami nekem egyből eszembe jutott, az az, hogy a blogod hangvétele nagyon hasonlít a kuruc.info-hoz. Persze ez nem harcias és nem gyülölködő, de a kettőnek valahol a lélek mélyén közös a gyökere, nem? (Meg annak is itt van a gyökere, hogy ha én pl Erdélyben járok, akkor azt érzem, hogy ez az enyém is, amit igzságtalanul elvettek, de én akkor is itthon vagyok).

Névtelen írta...

az alteros (szept 19) bejegyzés nagyon találó

Rákócza Richárd írta...

Az arabellenességről:

Hidd el, ha az amerikaiak akarják majd a protestáns vallásukat fegyverrel ráerőszakolni a világra, és felrobbantják majd a gyerekem iskolabuszát, akkor őket fogom utálni.

Carter csahos mivoltát illetően, ha nem láttad, nézz be ide:

http://miertcion.blogspot.com/search/label/Carter%20k%C3%B6nyve

Nagyon sajnálom, de egy olyan embert, aki sorozatosan hazug könyvével a barbárság oldalára áll a civilizációval szemben, nem tudom másnak nevezni. Valamiért az emberek nem értik, hogy a "más vélemény", az nem lehet egyenértékű azzal, hogy hazudozol. Az Irving is "más véleményen" van a Holokauszttal kapcsolatba, aztán Ausztriában, nagyon helyesen, börtönbe vetették. Nem lehet "más véleményed"a Don-kanyarról, mint az, ami történt. Úgy lehet vélekedni, hogy ki lehetett volna maradni a háborúból, vagy nem. De hogy a magyar vezetés százezreket vágóhidra küldött, az TÉNY. Ha valaki apartheid államnak nevezi Izraelt, az nem az ő "véleménye", hanem az az ember gecimód hazudik.

Az, hogy a szélsőjobb mit minek nevez, totálisan irreleváns, mivel a szélsőjobb nem ebben a világban él. A szélsőjobb egyfajta őrületben él, kényszerképzet-világban, mert úgy érzi, el van baszva az élete, és ezért másokat kell felelőssé tenni. Ezek leginkább a zsidók, bár a magyar szélsőjobb már ott tart, hogy gyakorlatilag mindenki ellenség. Engedd meg egy más okból is, hogy a kuruccal való összevetést kikérjem magamnak, bármilyen téren. A stilusom enyhén szólva klasszisokkal haladja meg azt a fortyogó szargödröt, ez egy. Kettő, és ez a lényeg: a kurucon és társain semmi nem igaz, kivéve a cigánybűnözésről irottakat, de azt sincs joguk úgy felhozni, ahogy teszik. Nem arról beszélek, hogy csúsztatnak itt-ott, hanem arról, hogy a semmiből rémmeséket kreálnak, lásd pl. azt a sztorijukat, ahol nem is Tánczos Gábor volt a gyerekgyilkos, hanem rituális okokból az ortodox üditőitalgyáros, a Salamon Berkowitz, mert kellett a kislány vére a meggyes traubiba. Őket ezért tartja szélsőségesnek az, aki annak tartja őket, engem meg azért,mert megirom, AMI VOLT és AMI VAN. Sajnálom, ha az arabok tettei, mindaz, amit a zsidók és Izrael ellen elkövettek, valamint a "vallásuk" borzalmai visszatetszőek egyesek szemében, de ezért szvsz nem engem kéne szélsőségesnek tartani, hanem őket. Nehogy már az legyen a szélsőséges, aki elmondja azt, ami van!

Kitűnően dokumentált oldalt ajánlok neked az iszlámról, nem én irom, és az anyagok 99 százaléka semmi más, mint dokumentum: www.dzsihad.blog.hu - jó szórakozást!

Rákócza Richárd írta...

Névtelen II: köszönöm.

Névtelen írta...

xyz:

az antiszemita szo mert jelenti ma azt hogy, amerika-ellenes. Azt lehiszem hogy a muzulmanok kozott igy van, de Europaban es itthol mert? De lehetoleg ne Tomcat/kuruczinfos es a hasonlo barmokkal indokold

Rákócza Richárd írta...

Mert egyre többen azonositják Amerikát a zsidókkal. Az általad emlitetten túl is. Fantasztikus dolgokat tételeznek fel az ún. zsidó lobbiról, aminél pedig nagyságrendekkel erősebb a puerto ricói vagy a kubai lobbi, de hát ez senkit sem érdekel.

Névtelen írta...

nem vagyok abban biztos, hogy amit te tényeknek nevezel, az valóban 100%-ig úgy is van.
Nagyon feketén és fehéren látod a világot, és ezzel nem tudok egyetérteni.

Közben olvasom az örökrangadók történetét, Minarik Zsófia nincs, csak Mihancsik. egyébként nagyon jó az írás, mégegyszer gratulálok. Jól van feklépítve, és a szurkolói vélemények is pont a helyükön vannak.
Majd ha sikerül hozzá kiadót találni, akkor még egyszer fusd át.

Rákócza Richárd írta...

Ha nem vagy benne biztos, akkor elsősorban konkrétan meg kell nevezned azt a tényt, másodsorban bizonyitani kell az ellenkezőjét. Különben esetleg én se vagyok biztos abban, hogy Erdély nem volt már kétezer éve is ősi dák föld. A magyarok meg jöttment betolakodók Kolozsvárott, Mátyás meg nagy román király volt. Ha te azt állitod, nem, akkor nagyon egyoldalú vagy. Nem? Hiszen a hivatalos román álláspont ez.Nem lehet, hogy nekik is van valami igazságuk? De felhozhatnánk ezt a nácikkal kapcsolatban is. Nem is úgy volt az a második világháború, ahogy beállitják.

Sokan irtak már ilyeneket ide. Szerintem az emberek többsége nem képes a valóságot elfogadni, mert akkor olyan következtetéseket kéne levonnia, amikre nem hajlandó. Pl. hogy világháború folyik ellene.

Minarik Zsófia, ez jó... régi idők focija, a mosodás lánya. Vagy százan olvasták, de csak te vetted észre, köszi.