Oldalak

2008. október 15., szerda

Morel, a zsidó táborparancsnok és a lengyel igazságérzet, avagy: a bagoly mondta verébnek tipikus esete

Solomon Morel (1919-2007) grabowói lengyel zsidó volt, egy pék fia. Miután a németek lerohanták Lengyelországot, inkább bujkált, mint gettóba menjen. (Bujtatóját, Józef Tkaczykot 1983-ban tüntették ki Morel életének megmentéséért Izrael legnagyobb, csak nem-zsidóknak adható kitüntetésével: a Népek Jámbora lett.) A lengyelek szerint 1942 után ő és fivére bűnbandát alapítottak és a helybéliek kirablásával foglalkoztak, később Morel a kommunista partizánokhoz csatlakozott; a családja legtöbb tagját eközben kiirtotta a Hans Frank főkormányzó utasítására létrehozott, kollaboráns Granatowa policja, a hírhedt lengyel Kék Rendőrség, amelyet Hans Frank főkormányzó parancsára hoztak létre; egy évvel a tragédia után a fivérét lőtte agyon egy náciszimpatizáns lengyel.

Nem sokkal azután, hogy az oroszok betörtek Dél-Lengyelországba, a KGB elődje, az NKVD koncentrációs tábort hozott létre Świętochłowicében Zgoda néven, s azt később átadta a lengyel kommunista titkosrendőrségnek, az Urząd Bezpieczeństwának, amit nagyjából úgy kell elképzelnünk, mint az ÁVH-t a köbön. Az UB kádereit ugyanazon elv alapján válogatták ki az oroszok, mint Magyarországon. Kik voltak a legmegbízhatóbbak? Azok, akik soha nem működtek együtt a nácikkal. Kik azok, akik még véletlenül sem működhettek együtt a nácikkal? A zsidók.

Morelt megtették Zgod (balra) táborparancsnokának, aki állítólag a következőként mutatkozott be az odahurcolt németeknek: „A nevem Morel. Zsidó vagyok. Halott az apám, az anyám, az egész család, s én megesküdtem, ha élve megmaradok, mindent visszafizetek nektek, náciknak. És most megfizettek mindenért, amit műveltetek.”

Kétségkívül megnyilvánuló kegyetlenségét lengyel főnökei is megsokallták, akik vizsgálatot indítottak a zgodai táborban történtekkel kapcsolatban; Morel három napra rács mögé is került. Közkézen forgó adatok szerint 1695 rabja pusztult bele az ott kitört vérhas- és tífuszjárványba – ami minden bizonnyal népköltés, miután a lágernek Morel egész parancsnoksága alatt nem volt több, mint hatszáz rabja, de ha egyszer valakiről rémtörténeteket költenek, annak nincs se vége, se hossza. Morel nevét a rendszerváltás után kapta fel a jobboldali lengyelországi sajtó, ekkor már mint tömeggyilkosét, és miután pár száz náci megleckéztetésével aligha lehetett volna a lengyel közvéleményt az akkor hetvenhárom éves férfi ellen hergelni, népirtással, a lengyel nemzet elleni tettekkel, majd emberiesség elleni és háborús bűncselekményekkel rágalmazták. Morel 1992-ben alijázott, a hecckampány azonban nem hagyott alább, sőt, 1998-ban a tetőpontjára ért: Varsó a kiadatását kérte, amit Jeruzsálem azzal tagadott meg, hogy az emlegetett háborús bűncselekmények elévültek. 2004-ben újabb kérelem érkezett, ami ugyanarra a sorsra jutott.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy az izraeli igazságügyi minisztérium, tekintettel a vádak súlyosságára, rendkívül aprólékos és mindenre kiterjedő vizsgálatot indított Morel múltjára nézve, már amennyire ez fél évszázad távlatából lehetséges volt. Kiderült, hogy Varsó minden alap nélkül vádolta meg Morelt súlyos bűncselekményekkel, nem beszélve az olyan abszurdumokról, mint a népirtás vagy a lengyel nemzet ellen elkövetett bűncselekmények. Különösen furcsállta a minisztérium, hogy e vádak épp abban a Lengyelországban merültek fel, ahol a németek kitakarítása után véres pogromok folytak a zsidók ellen, és nagyjából ezerre tehető azon zsidók száma, akiket lengyelek gyilkoltak meg. Izrael ezzel jelezte: lehet erőltetni Morel kiadatását, de ők valóságos névsorral rendelkeznek, és jó néhány, még élő lengyel bűnös kiadatását kérhetik.

Morel tavaly februárban hunyt el Tel-Avivban. Olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműen tanúsították volna az ellene felhozott vádakat, soha nem merültek fel. Én a magam részéről nem hiszem ugyan, hogy ne tanúsított volna elkeseredettségében, talán félőrültségében olyan magatartást, amit később megbánhatott. Ami természetesen nem ok arra, hogy a világ talán legantiszemitább országa – ötven év után, amit Morel Lengyelországban, a saját nevén töltött el! – kikérjen egy izraeli állampolgárt, és sajtórémhírek alapján igazságszolgáltatási tort üljön felette. Hiszen a pofátlanságnak is van határa.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én a magam részéröl a lengyeleknek hiszek. Meglepve látom hogy lengyelország a legantiszemitáb ország,,, nem magyarország?? hogy is van ez ????

hívjatok aminek akartok írta...

Hát Ricsi fiam. Nem hazudtoltad meg most se önmagadat. Csak egy kérdés. Ha slomó barátunk bűnei (persze amiket meg se tett, nyilvánvaló) már elévültek, akkor mi a helyzet az olyan emberekkel mint pl. Zentai Károly aki állítólag megölt csendőrként 1 (EGY) zsidót a Duna parton és megy ellene már mióta a szardobálás. Az nem évült el? Vagy mi a helyzet a hírhedt "rettegett Ivánnal" John Demjanjukkal aki állítólag a treblinkai munkatábor őre volt és jelentkezett is csomó tanú, hogy tényleg ők emlékeznek már el is itélték volna őt amikor hát előkerültek bizonyítékok arra, hogy nem volt ott. Felmentették stb. de akkor... Valaki hirtelen emlékezni kezdett, hogy nem is Treblinkában volt hanem Sobiborban, és ide a rozsdásat, hogy arra is lesznek tanúk nem is egy. Ez fura. Ennyire előre járt volna akkoriban a német technika, hogy egy ember képes volt egyszerre két helyen lenni hmm. Hihetetlenül hangzik. Az egészben csak ez a végtelen bosszúvágy és a kettős mérce a legundorítóbb. A pofátlanságnak is van határa.