Oldalak

2008. augusztus 24., vasárnap

Az elmebaj végső határa: felvette a mohamedán vallást a posztcionista „történész”

Dr. Uri Davis – aki a múltban több alkalommal apartheidnek titulálta azt a zsidó államot, ahol az arabság ma a legszabadabban és a legtöbb jogot élvezve élhet – és nem volt hajlandó katonai szolgálatot teljesíteni az Izraeli Védelmi Erőknél, egy héttel ezelőtt feltette a koronát pályafutására: betért az iszlámba a somroni Baka el-Garbíjében, és feleségül vette az egyik Fatach-aktivista lányát. Noha a betérés a zsidó vallásjog szerint – tisztesség ne essék szólván – annyit ér, mint halottnak a csók, Davis esete mégis jól reprezentálja, hová tart a világ.

A júdaizmus álláspontja szerint a zsidó mindig zsidó marad, bármilyen hitre tér is át; visszatérése érdekében tehát semmit nem kell tennie Davisnek abban a fölöttébb valószínűtlen esetben, ha kijózanodna, bár ezt őszintén és szívből kívánjuk neki. Noha a zsidóság szerint az iszlám még a legkisebb rossz valamennyi vallás közül, hiszen a legtöbb zsidósággal közös elemet hordozza (egy kisebbségi talmudi vélemény szerint életveszély esetén, nagyon szélsőséges esetben, az iszlámba még be lehet térni, szemben a kereszténységgel), a tömeggyilkosokkal parolázó, önmagát „anticionista palesztinai hébernek” bélyegző, doktorátussal is bíró klinikai elmebeteg mindenképp súlyosan megsértette a halachát, amely megtiltja az esküt – a hazája védelmét megtagadó, a katonáskodás helyett az alternatív szolgálatot választó Davisnek pedig az aposztáziával mindjárt kettőt is le kellett tennie: meg kellett esküdnie arra, hogy Allah az egy Isten, Mohamed pedig az ő prófétája.

Általános tapasztalat, hogy az öngyűlölő zsidó, ez a külön emberfajta, nem csak a zsidóságában, de más bőrben sem igen érzi otthon magát. Davis, aki korábban arról volt nevezetes, hogy „világi demokratikus államért” harcolt „a történelmi Palesztinában”, és - mint az 1984-es felvételen látszik - mosolyogva volt képes kvaterkázni Jasszer Arafattal, máris kijelentette, hogy követni fogja ugyan az iszlám szabályait, „de nem nagyon elkötelezetten”, magyarán annyit tart azokból meg, amennyit épp jónak lát.

Az iszlám új, a jelek szerint súlyosan Stockholm-szindrómás híve számára ezért igen nagy szerencsétlenség lenne, ha csakugyan arab állam alakulna Izrael helyén, lévén ez az alakulat nem ismerné el az „anticionista palesztinai héber” jogállást, és bizonyosan nem tolerálná az olyan magatartást, amely csak tetszés szerint kívánja a muzulmán vallás szabályait betartani. Ha pedig dr. Davis netán úgy döntene, hogy a továbbiakban nem kíván mohamedán lenni, és kipróbálja a hinduizmust, a káldeus vallást, netán amishnak áll, avagy – legvégső esetben – újfent a zsidóság kebelén belül töltekezik szellemileg, amely mélységes szégyenére őt kitermelte, azon nyomban halálos ítéletet hoznának ellene, imádottjainak vallása ugyanis nem ismeri az öngyűlölő zsidó által oly nagyra tartott, bálványimádott toleranciát, és még az sem számítana enyhítő körülménynek, ha az illető történetesen négy évtizede a palesztin jogok élharcosaként köpi arcul saját hazáját.

22 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egyes vélemények szerint az a viszonylag sok zsidó , aki kb 1860 és 1918 között kitért, megkeresztelkedett, többnyire azért tette mindezt, mert nem tudott megbírkózniazzal a komoly szellemi kihívással, amelyet a Talmud megismerése jelentett... Másol szerint leginkább azok a férfiak tértek át, akik keresztény feleséget szerettel volna. Nem lehetséges, hogy ezen "úriember" kitérése mögött is leginkább a nősülési szándék állt? ( Ti. muszlim lány csak muszlim férfihoz mehet feleségül)
Egyébként pedig csakugyan ltető dolg a zsidó "öngyűlölet"? Eddig csak a sakkvilágbajnok Bobby Fisher esetében véltem felfedezni valami hasonlót...

Névtelen írta...

Konrad írja:

"névtelennek":

"Nem lehetséges, hogy ezen "úriember" kitérése mögött is leginkább a nősülési szándék állt?"

- Nem. Pontosan az állt mögötte, ami a cikkben is van. Ha nem hiszi, kérdezze meg erről a jelenségről egy pszihológus ismerősét.

"Egyébként pedig csakugyan ltető dolg a zsidó "öngyűlölet"?"

- Előfordul, bár nem gyakori, viszont rendkívül hangosak és kirívóan antiszociálisak, társadalomelenesek.

"...Eddig csak a sakkvilágbajnok Bobby Fisher esetében véltem felfedezni valami hasonlót..."

- Azért akadnak még páran, pl. az Izrael-és zsidófaló publicista Norman Finkelstein, vagy a hazai pályáról is jól ismert Lovas István.

De még Izraelben is vannak egészen szélsőséges agyrém-szerű példák a cikkben említetteken kívül is.

Pl. a Neturé Karta nevű, vallási őrültekből álló szekta teljes legénysége, vagy , a 2008 tavaszán felszámolt, oroszországi zsidó bevándorlók gyerekeiből álló hitlerista (!!!) geng felszámolása ("náci Eli" és bandája).

Ricsi:

- Ez a fasz a cikkben ugyebár hazaáruló lett, azonkívül feleségül vett egy - ha jól értettem - nem izraeli állampolgárságú palesztin nőt.

Mármost, az ilyen esetekben lép működésbe egy, még 2004 nyarán elfogadptt törvény, ami elég súlyosan szankcionálja egy izreali vagy oda készülő ember házaságkötését nem izraeli állampolgárságú palesztinnal.

FIGYELEM, MINDENKINEK:

NEM palesztinnal, hanem NEM izraeli állampolgárságú palesztinnal!!!

Na csak még mielőtt valaki elkezdene bőgni a világba, hogy náci, rasszista, fasiszta törvény!

Szóval:

Az illető elveszít pár alapvető polgárjogot, pl. újabb ingatlanvásárlások joga, ilyesmi, vagy roszul emlékszek?

Jó lenne, ha előkeresnéd valahonnan ezt a törvényt. Nekem el volt mentve, annak idején el is olvastam, de most nem találom sehol, és a Knesszet honlapján sem lelem.

Vagy azóta érvénytelenítve lett?

aser írta...

Hát igen,egy zsidó is lehet HÜLYE!
Mint a régi mondás tartja:A zsidó vagy nagyon okos,vagy nagyon.....

Névtelen írta...

Idevalósi egy szerencsétlen fasz sorsa, a nevét hadd ne tegyem ki, mert marha nagy pereskedő. De ő volt az első, akinek még bőven a kommunizmusban hosszas cirkuszok, huzavonák után hivatalosan engedélyezték, hogy kivándoroljon Izraelbe. A zsidók és keresztények által egyaránt közkedvelt Naftali Kraus segítette, de közreműködött az amerikai kongresszus külügyi bizottsága – vagy valami ehhez hasonló szerv –, amely nyomást gyakorolt a budapesti rezsimre. A pasas nem született zsidónak, ellenben Budapesten betért. Neológ betéréssel, ami már akkor sem ért semmit, de ami akkor még bőven jó volt arra, hogy valaki Izraelbe bevándoroljon.

A palin már akkoriban is mutatkozhattak paranoiás tünetek, mert arra panaszkodott, hogy az állambiztonság követi és zaklatja. Mindenesetre, hosszadalmas tortúra után, megérkezett Izraelbe, úgy érezte, végre hazatért. Miután akkoriban nem volt magyarországi bevándorló Izraelben 1957 óta, nagy feltűnést keltett, az egyik lap cikket is közölt, amit magam is olvastam később; abban azt nyilatkozta, azért tért be, hogy bepótoljon egyet a hatszázezer magyarországi zsidóból, akik a Holocaustban elvesztek. Nagyon vallásos lett, ugyanakkor katonának is bevonult, ráadásul bele a sűrűjébe, tehát maga volt az álom-bevándorló. Legalábbis egy ideig, mert úgy tűnik, szeret az üldözött kisebbséghez tartozni. Budapesten kivándorolni készülő zsidó volt, akit üldözött mindenféle titkosszolga, Izraelben viszont – ahhoz, hogy üldözött legyen belőle – szembe kellett kerülnie a befogadó országgal és néppel. Ez fokozatosan meg is történt, és a kenyértörésre akkor került sor, amikor válni akart. Ugyebár ott csak a rabbinátus választ el, az viszont kizárólag zsidókat, és amikor oda került a sor, két ujjuk közé fogták az ő „betérésének” igazolását, és megkérdezték, hogy ez meg mi.

Több se kellett. A pali, aki lelkes izraelivé vált, egyszerre vallásossá és cionistává, most úgy érezte, egy világ omlott össze benne. Halálosan meggyűlölte az egész országot. Mi az, hogy ő nem zsidó, amikor betért, vallásos életet élt, katonáskodott, fegyverrel a kezében védte az országot? Legott megtalálta azt a kisebbséget, amelyhez mint „elnyomotthoz” véleménye szerint tartozni érdemes. Addig csak tökéletesen tudott héberül, most arabul is megtanult, közibük állt, azokkal menetelt, aszondják, mindenféle palesztin kommunista lapokban írt cikkeket Goldziher Ignácról, szóval ez már maga volt a téboly.

Közben pályázatot írtak ki a jeruzsálemi magyar nyelvű rádióadás vezetési posztjára, amit a pali is megpályázott. Képességei predesztinálták az állásra, pszichéjének legutóbbi elfajzása viszont biztonsági kockázatot jelentett volna, ezért jelentkezését visszautasították. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és tudtommal nem sokkal ezután elhagyta Izraelt. Magyarországon lezajlott a rendszerváltás, ő megérkezett, ismét csak „haza”, és nagy cikket írt megtéréséről valamelyik jobboldali napilapba.

Életcélja lett, hogy kompenzálja magát a történtekért, és ezután évekig szisztematikusan és módszeresen átnézett, megnézett és meghallgatott mindent, ami Izraellel volt kapcsolatos, és javítgatta a „hibákat”. Többen tudósítottak akkoriban Izraelből, s ő folyamatosan írogatta az illetők ellen a rágalmazásait, ahová csak érte, ahol csak teret adtak neki. Részint valóban elkövetett hibákba kötött bele, szántszándékkal felnagyítva őket, részint viszont folyamatosan politikai szándékokat, „magyarellenességet” sejtett minden izraeli tudósító tevékenysége mögött. Ekkora dühöngő antiszemitává vált, az üldözött kisebbséget a magyarságban látta, hiszen azt üldözik Magyarországon, és innen már nem volt visszaút, semmilyen értelemben.

A kilencvenes évek közepén szűrte össze a levet egy radikális párttal, és gyakorlatilag a szélsőjobb zsidószakértőjévé lépett elő. Az ezredforduló körüli időszak volt a párt aranykora, de később, kevés lett a pénz és a vezetőség még azt a keveset is lenyúlta magának, sorra húztak el az emberek, a faszinger viszonylag sokáig kitartott, de a végén neki is tele lett a hócipője, alighanem mert felkopott az álla. Kihozták korábban egy könyvét, aztán nem fizették érte a royaltyt, vagy valami ilyesmi elszámolási vita robbant ki.

Addigra azonban már olyan szinten tönkretette a nevét, hogy senki se alkalmazta. Aztán valamelyik náci portál zsidószakértője lett.

Üdv Uri

Ricsi írta...

Konradnak: nem tudom, egyszer már kerestem én is ezt a kurva törvényt. De akkor se találtam és most se találom.

Névtelen írta...

Konrad írja:

Uri:

Ha-ha, ráismertem az illetőre.

Lazán beillik ebbe az elmebeteg sorba.

Ricsi írta...

Az első hozzászólóhoz:

"Egyes vélemények szerint az a viszonylag sok zsidó , aki kb 1860 és 1918 között kitért, megkeresztelkedett, többnyire azért tette mindezt, mert nem tudott megbírkózniazzal a komoly szellemi kihívással, amelyet a Talmud megismerése jelentett... "

Hát, én ebben annyira nem vagyok biztos. A cári Oroszországban százezerszámra éltek egyszerű zsidók - favágók, vizhordók -, akik dolgoztak látástól mikulásig, és semmilyen Talmud-tanulásban nem jeleskedtek. Viszont mélységesen hivő zsidók voltak.

Ha a magyarországi kikeresztelkedésekre értetted, amit irtál, szerintem az a hászkálá, a felvilágosodás terméke. A felvilágosodással a zsidók nagy hányada úgy vélekedett, neki a zsidósága, ez a teher többé nem kell, és megpróbálta levetni, még akkor is, ha simán tudott volna Talmudot tanulni. Integrálódni akartak a társadalomba, és úgy gondolták, ez az asszimiláció útján menni fog. Egy dolog, hogy ezt minek tartsuk. De az, hogy ez a seggfej iszlamista lesz 2008-ban, azért mégiscsak egy másik kategória. Az iszlám ma nem ugyanazt jelenti, mint Germanus meg Goldzicher korában. Azért álljon már meg a menet!

Névtelen írta...

Kedves Ricsi,
a blogod továbbra is nagy érdeklődéssel és rendszeresen olvasom. Az Uri Davis-ről írt cikked alábbi kitétele felettébb elgondolkodtató számomra: "a zsidóság szerint az iszlám még a legkisebb rossz valamennyi vallás közül, hiszen a legtöbb zsidósággal közös elemet hordozza (egy kisebbségi talmudi vélemény szerint életveszély esetén, nagyon szélsőséges esetben, az iszlámba még be lehet térni, szemben a kereszténységgel)". Biztosan tájékozottabb vagy e kérdésben, mint én, így csak megkérdezném, hogy te is őszintén osztod ezen álláspontot (vagy csak Davis-ét parafrazálod)? Jómagam inkább azon szerzők (pl. Marcus J. Borg, John Dominic Crossan, Vermes Géza) véleményét osztom, akik a judaizmus és a kereszténység kapcsolódási pontjait emelik ki ill. e két tradíció elválaszthatatlansága mellett érvelnek.
Barátsággal,
Jóska

Ricsi írta...

Szia, Jóska! Az álláspontot nem osztom, ez azon ritka esetek egyike, amikor nem értek egyet a rabbinikus állásponttal. Amely ugyan hangsúlyozottan az iszlámnak a zsidóságból lopott elemeire utal (kóserság bizonyos elemei, egyes - be nem tartott - erkölcsi törvények, valamint a mindenképp pozitiv tény, hogy az iszlám élesen szemben áll a bálványimádással, mig a keresztény vallások, főként a katolikus, bálványimádók). Az én véleményem szerint, noha nem klasszikus vallás, a buddhizmus áll a legközelebb az iszlámhoz, ezt támasztja alá a Biblia Ábrahámról szóló része, ahol az áll, hogy Izsákon kivül Ábrahámnak több más gyereke is született, és ezek a gyermekek elmentek "keletre". Ebből vezeti le a szóbeli hagyomány, hogy ezek a gyermekek is különféle titkos tudományok birtokában voltak, következtetésképp egyes keleti vallások, pl. a buddhizmus csodás elemei nem tekintendők varázslatnak, hanem legitimek. Ezt teljesen kóser rabbi mondta egyébként egy előadás alkalmával. Nagy neveket soroltál fel, de sajnos a kereszténység a "kapcsolódási pontok" dacára borzalmasan szemben áll ideológiailag és máshogyan is a júdaizmussal. Kezdve az alaptanitással, ami szerint mindenki bűnös (a zsidóság szerint ez abszurdum), és végezve Jesuval, aki a júdaizmus szerint nemhogy nem volt Messiás, de számos tekintetben szörnyen negativ alak. A két tradiciónak semmi köze nem lehet egymáshoz.

Névtelen írta...

Kedves Ricsi,köszönöm válaszod. Az általam említett szerzők (különösen Vermes) éppen abból indulnak ki, hogy Jézust nem szabad messiásként felfogni, mindazonáltal (ahogy tudomásom szerint az Iszlám is állítja) nagy jelentőségű próféta volt, továbbá -- s Vermesnél ez nagy hangsúlyt kap -- Jézus tanítása eredetileg kizárólag a zsidóknak szólt (ezek univerzalizálását, a jézusi szándékkal ellentétben, Péter és Pál valósította meg). A kereszténység, különösen a katolicizmus, valóban bálványimádó. Az eredendő bűn tézise az ótestamentumi szöveg szerves része, világos azonban, hogy a kereszténység ezt jelentősen eltorzította az általad említett módon, tetézve mindezt azzal az abszurd állítással, hogy a messiásnak kikiáltott Jézus kereszthalálával már megváltotta az emberiség bűneit (a fentiekben megnevezett -- szerintem -- komoly Jézus-kutatók ezt kategorikusan tagadják). Én is úgy látom, hogy az Iszlám a judaizmus egyes elemeit átvette ("át-lopta"), de ez, teljesen más értelemben, a kereszténységről is elmondható, ergo ennek alapján nem hinném, hogy az iszlám közelebb állna a judaizmushoz, mint a kereszténység. Ennél fontosabb (és részleteiben vizsgálandó) kérdés, hogy Európa török-iszlám (ill. Spanyolország 1492-ig mór-iszlám) hódoltság alatti területein a muszlim megszállók általában toleránsak, míg az őket (a XVI-XVII század folyamán) elűző keresztény hatalmak rendkívül intoleránsak voltak a zsidó közösségekkel szemben. írásodhoz. Barátsággal,Jóska

Ricsi írta...

" (ahogy tudomásom szerint az Iszlám is állítja) nagy jelentőségű próféta volt, továbbá -- s Vermesnél ez nagy hangsúlyt kap -- Jézus tanítása eredetileg kizárólag a zsidóknak szólt (ezek univerzalizálását, a jézusi szándékkal ellentétben, Péter és Pál valósította meg)."

El kell dönteni, melyik Jézussal akarsz foglalkozni. A történelmi, az végtelenül homályos, a kutatók mozaikokból próbálják összerakosgatni, hogy biztos zelóta volt, vagy ez volt, vagy az volt. A katolikus Jézus egyértelműen negativ, a zsidósággal szembemenő figura - nemkülönben a talmudi Jézus, akit a Talmud szerint nem megfeszitettek, hanem felakasztottak,és nem a rómaiak, hanem zsidó biróság. Nagy jelentőségű prófétának nem nevezheted, hiszen csak az evangéliumokból tudsz kiindulni, aszerint pedig Jézus nem próféta.Max. hamis próféta. Minthogy:

A Biblia figyelmeztet egy veszedelmes hamis prófétára, aki azért fog kélni, hogy kipróbálja a zsidóság Istenbe vetett hitét. A Deut. 13-ban (2, 7) Isten a zsidóságból valónak írja le az illetőt, aki igaz próféciákat fog mondani, és hatalma lesz a csodatételre. Ezt a hamis prófétát maga Isten ruházza majd fel a csodatétel és a próféciálás hatalmával, s a hamis próféta azzal próbálkozik majd, hogy a zsidókat eltérítse a Tórától, és a júdaizmusban ismeretlen, új istenek felé vezesse. A cél a próbára tétel, vajon mennyire elkötelezett a zsidóság a Tóra felé (3-6, 7-8, 11). Ugyanitt az Örökkévaló több alkalommal megparancsolja a zsidóknak, hogy ezt a hamis prófétát öljék meg, különben a gonoszság elterjed és számos lelket kerít hatalmába.

A hamis próféta a társadalmi elfogadottság kedvéért önmagát némelykor Tóra-hű zsidónak tünteti fel, a legfontosabb pillanatokban azonban a Törvény bizonyos részei ellen fordul, hogy azokat megtörje (6, 7). Nem véletlen, hogy a Deuteronomium figyelmeztetéssel kezdődik: „Mind a dolgot, amelyet parancsolok nektek, azt őrizzétek meg, hogy megtegyétek [ugye, a kedves reformisták is hallják? Nem naftalinba tenni a parancsolatokat, hanem: végrehajtani!]: ne tégy hozzá és ne végy el belőle”, és ezért szólít fel a Tórához való ragaszkodáshoz az 5. vers is.

A Deut. 17-ben ismét megjelenik a hamis próféta, olyan emberként, aki lázadni fog a zsidó nép bírái ellen, és akit ezért halálra ítélnek (8-13, különösen 12). Kik ezek a bírák? Izrael Legfelsőbb Bíróságaként a Mózes által alapított Szanhedrin funkcionált (Exodus 18:13-26, Számok 11:16-29) ezerötszáz éven át. Ennek a testületnek a rabbi-tagjai voltak az ún. farizeusok (pirusim, a magyarázók), akiknek Isten hatalmat adott a Tóra és Isten szava interpretálásra. Ezt a hatalmat kérdőjelezi meg a hamis próféta.

Aki Dániel könyvében királyként jelenik meg és háborúzik a zsidók ellen, illetve megváltoztatja a naptárat és áthelyezi az ünnepeket (Dán. 7:8, 20-25),illetve önmagát istenként tünteti fel (Dán. 11:36-39).

A ma Jézusként emlegetett ember az e próféciákban foglaltakat betöltötte. A keresztény egyház királya lett, megváltoztatta a törvényt, megvariálta a naptárat és a bibliai ünnepeket eltörölte, az egyistenhitet bomlasztva pedig „szentháromságot” hozott létre, aminek ő maga is tagja. Több alkalommal megszegte a Tórát, s olyan bűnöket követett el, amelyekkel nyíltan megkérdőjelezte a Szanhedrin istenadta hatalmát.

Jézus persze több alkalommal úgy tett, mintha tiszteletben tartaná a Törvényt, de valahányszor úgy érezte, büntetés nélkül teheti, azon nyomban megszegte azt. Máténál mondja a sokszor idézett kábítást (azért jött, hogy a Törvényt „betöltse” – 5:17-19), s ui. 23:1-3-ban nemhogy támadná, de megvédelmezi a rabbik hatalmát. Másutt viszont kimondottan Tóra-ellenesen lázad, mint ahogyan az ún. „Újtestamentumból” kiderül:

1. Márk 7:18-19-ben elutasítja a kóserságot.
2. Elutasítja a szülők iránti tisztelet kötelező parancsát, sőt, a szülők elleni gyűlöletre szólít fel (Máté 10:34-36, 12:46-50, Lukács 14:26).
3. Kalásztépéssel szombatot szeg s erre uszítja a tanítványait is (Máté 12:1-8, Márk 2:23-26).
4. Egy férfi karjának meggyógyításával is szombatot szeg, hiszen a nevezett esetben szó nincs életmentésről, és a sábesz visszautasításával nyíltan megkérdőjelezi a rabbik tekintélyét (Máté 12:9-13, Márk 3:1-5)
5. A Szanhedrin rabbijaival szembeni kihívás az egész „Újszövetségen” végigvonul, de a legékesebben itt olvasható: Máté 23:13-39 és János 8:44-45.

Ehhez jönnek a „Nazarénus Jézusnak” a babiloni Talmud által rögzített bűnei:

1. Ő és tanítványai folyamatosan űzték a boszorkányságot, feketemágiát, a zsidóságot tévútra és bálványimádásra vezették. Idegen, nem-zsidó hatalmak támogatták őket azért, hogy a zsidóságot aláássák.
2. Szexuálisan kicsapongó volt, kőszobrokat imádott, gonoszsága miatt a zsidó népből kiszakíttatott, megbánást tanúsítani hajlandó nem volt (Szanhedrin 107b, Szota 47a).
3. A boszorkányságot Egyiptomban tanulta, és a csodák végrehajtásához olyan procedúrákat használt, amelyek közé tartozott a saját húsába való belevágás, amit megint csak kimondottan tilt a Tóra (Sábosz 104b)

…és mindezen az sem változtat, ha jelenleg másfél milliárdan hisznek ebben az emberben.

Az eredendő bűn nem szerves része a zsidó Bibliának, amit én nem szivesen hivok "Ószövetségnek", hiszen ez a terminus technikus feltételezi, hogy volt egy új(abb) szövetség is, holott nem volt.

Ami a júdaizmus és az iszlám közelállását illeti, ismétlem, hogy ezt ideológiai-teológiai szinten értettem. Ott igenis közel állnak, de a gyakorlatban is, hiszen pl.a muszlim megeheti a kóser kosztot (mikor Kadhafi Pesten volt, a Hanna kóser étteremből vitték neki a kaját). Tehát nem annak alapján tételezem a szoros kapcsolatot, hogy az iszlám mit lopkodott ki a zsidó vallásból, hanem a fentiek kapcsán.

Névtelen írta...

"a buddhizmus áll a legközelebb az iszlámhoz, ezt támasztja alá a
biblia Ábrahámról szóló része, ahol az áll, hogy Izsákon kivül Ábrahámnak
több más gyereke is született, és ezek a gyermekek elmentek "keletre"."

Ezt nem ertem mert all kozel egymashoz ez a ket vallas. Az iszlam
valami vegtelen hatalmu istenben es angyalaiban (mint a zsidok) hisz es a jo muszlimok a paradicsomba
a tobbiek a pokolba kerulnek. A buddhiztak se istenben nem hisznek se a tulvilagban ok addig reinkarnalodnak amig
el nem erik a nirvanat. A ket vallas kozott vagy 1100 ev van ami eleg hosszu ido.
Az osszes vallas ha tetszik ha nem lopott az ott korul vevo vallasoktol es ebben az iszlam es keresztenyseg torony magasan az elen jart.

Névtelen írta...

Kedves Ricsi,
köszönöm reagálásod Jézus-témában. (E ponton már nagyon eltávolodtunk Uri Davis-től, akit -- veled egyetértésben -- elmebetegnek tartok.) Annyit jegyeznék meg, hogy Vermes Gézát azért becsülöm, mert az ő legfontosabb tézise (szerintem) az, hogy Jézussal tudományos értelemben csak akkor lehet érdemben foglalkozni, ha NEM tekintjük őt -- sem zsidó, sem pedig keresztény részről -- valamiféle prófécia beteljesítőjének. Vermes az evangéliumokban megpróbálja (szerintem nagyjából sikeresen) szétválasztani azt, amit Jézus valóban állíthatott és azt, amit e szövegek szerzői ill. szerkesztői neki tulajdonítottak. A "Zsidó Jézus"-ban éppen azzal indít Vermes, hogy elvetendő a Jézussal kapcsolatos három fő sztereotítpia: (1.) messiás volt; (2.) hamis próféta volt; (3.) őrült volt. Elemzéseinek számomra rokonszenves következtetése az, hogy Jézus nem állította magáról soha, hogy messiás, és azt sem, hogy valamiféle prófécia beteljesítője volna -- mindezt utólag állították róla az evangéliumok szerzői/szerkesztői. Vermes, mint a Holt-tengeri tekercsek nagy kutatója, mindehhez hozzáteszi, hogy nyilvánvalóan az i.sz. I századi Palesztinában a Qumráni esszénusok körében (és általában a zsidóságban) nagy volt az elvárás/várakozás a messiás érkezésére. Vermes hangsúlyozza ugyanakkor, hogy sem "Keresztelő" (Baptizáló) Jánosnak, sem pedig Jézusnak nem volt kimutatható kapcsolata a qumrániakkal -- ugyanakkor az evangéliumok, valamint a páli szövegek megírása/szerkesztése folyamatában a szerzőkre vélhetően nagy hatással lehettek bizonyos (szóbelileg hagyományozódó) esszénus eszmék, és e hatásnak köszönhetően írták le e szövegekben Jézust "messiásként".
Barátsággal,
József

Ricsi írta...

Félreértés ne legyen, nem kivánom Vermes véleményét elvitatni, ahhoz meg, hogy vitázzam egy ekkora tudóssal, nagyon kevés vagyok. De talán te is rámutattál, hogy ő egy picit önkényesen - válogat, közel 2000 év távlatából. Ezzel szemben a Talmud vonatkozó részei akkoriban irodtak, amikor az események zajlottak.

Névtelen írta...

Névtelen olvasóm szept. 5-i hozzászólásához, aki "nem érti", miért az iszlám áll legközelebb a buddhizmushoz. Naná, nem is értheti, mert itt sietségemben akkora baromságot irtam korábban, hogy hu. Természetesen azt akartam irni, hogy - véleményem szerint -a júdaizmushoz a buddhizmus áll a legközelebb. Bocs. Ricsi

Névtelen írta...

Kedeves Ricsi!
Szeptember 1-i hozzászólásodban kőkemény kritikát mondasz Jézus Krisztus felett. Korábban józan, megfontolt embernek tűntél a blogod alapján...Talán ezért volt annyira megdöbbentő ez a hozzászólásod. Krisztuszt bálványimádással,szexuális kicsapongással vádolod, azt mondod, a szülők elleni engedetlenségre bíztatta az ifjakat, holott ennek épp az ellenkezője igaz...Ricsi, honnan ez az indulat? Ki bántott Téged a keresztények közül?
Ami pedig azt a problémát illeti, hogy az iszlám vagy a kereszténység áll-e közelebb a judaizmushoz, csak egyféleképpen tudok felelni. Nézd csak meg, a két nagy vallás közül melyiknek a hívei tekintenek Rád és hittársaidra barátként, s mely vallás hívei tekintenek Titeket legnagyobb ellenségüknek. A választ szerintem Te is tudod...
Baráti üdvözlettel: Zoli
P.S.:Hallottál mát a Krisztusban hívő zsidókról? Már Izraelben is egyre erősebb közösséget alkotnak. Róluk mi a véleményed?

Ricsi írta...

Kedves Zoli, halálosan utálom, ha nem olvasol végig. NEM ÉN mondok ugyanis kritikát Jézus felett. Mindvégig idézek, ha nem vetted volna észre. Ez egy. Kettő: valakinek a józansága vagy a megfontoltsága, bár ez tán újdonság a számodra, NEM FÜGG ATTÓL, hogy ki milyen kritikát mond Jézus felett. Három: Krisztus arra szólitotta fel a gyermeket, hogy GYÜLÖLJE az apját és az anyját. Ez benne van az evangéliumokban, ha nem tetszik, fordulj az egyházhoz, miért nem gyomlálták ki. "Ricsi, honnan ez az indulat? Ki bántott Téged a keresztények közül?" Hát engem konkrétan senki, de azért az elmúlt kétezer évben volt egy-két viselt dolga a kereszténységnek, nem? Ami az iszlám és a kereszténység közelállását illeti, EZT SEM OLVASTAD EL, és nem is akarom tovább ragozni, elvégre csak ötször lett leirva, hogy ezt ideológiai szinten értem, nem is én értem, hanem a rabbinikus júdaizmus, és azt is irtam: "ez azon ritka esetek egyike, amikor nem értek egyet a rabbinikus állásponttal." A kereszténység nem en bloc tekint a zsidóságra barátsággal, hanem annak egyes részei, elsősorban amerikai keresztény egyházak. A Vatikánban nagyon kevés dolog változott, és XVI: Benedekkel az is megy visszafelé. Ami a Krisztus-hivő zsidókat illeti, szerintem tragikus és katasztrofális társaság, röviden ez a véleményem.

Névtelen írta...

Kedves Ricsi!
Valóban figyelmetlen voltam, te nem saját véleményedet idézted. Elnézésedet kérem. Nos, természetesen nem csak az lehet józan és megfontolt , aki tiszteli Jézus. Pusztán arra céloztam, hogy korábban tőled nemigen olvastam hasonlóan erős kritikát Krisztust illetően. De természetesen tiszteletben tartom, hogy Tóra és más források alapján ilyennek látod őt.Ami a Biblia hitelességét illeti, azt hiszem Vermes Géza könyvében írottakat. egyikünk sem tudná cáfolni. Nézd, sem a katolikusok, sem más keresztény egyházak híveinek azon bűneit-melyet a zsidók ellena múltban elkövettek, nem kívánom - és nem is nagyon tudnám - cáfolni. Én mindössze -magamból kiindulva-hogy józan ésszel mérlegelve valamifajta zsidó-keresztény összefogásra ma is szükség lenne. És itt em nagy összeborulásokra, egymás áttérítésére gondolok, hanem józan, békés egymás mellett élésre. Vagy hogy legalább ne történjék meg az, amit nagyjából úgy túdnék leírni, hogy egy keresztény és egy zsidóvitatkoznak, miköben egy terrorista rájuk robbantja a házat.
Továbbra is barát üdvölettel: Zoli

Névtelen írta...

Konrad írja:

Egy észrevétel a "Zoli" nevű beírónak.

Ezt írta legutóbb Richárdnak, az ilyen nagyon hívő nagyon keresztény "széplelkekre" jellemző, szokásos, behízelgős, nyugtatós - én nem vagyok az ellenséged - stílusban:

"...a két nagy vallás közül melyiknek a hívei tekintenek Rád és hittársaidra barátként, s mely vallás hívei tekintenek Titeket legnagyobb ellenségüknek..."

Egyáltalán nem tisztelt "uram"!

Mi az hogy "rád"?

Meg az hogy "hittársaidra"?

Mégis, ki a lóf***sz mondta magának, hogy Richárd zsidó?

Mert hogy tudtommal nem az, ezt egyébként saját maga közölte korábban több alkalommal is, még ezeken az oldalakon is. Más kérdés, hogy a kóser kaják bejönnek neki.

Vagy azt gondolja, hogy itt a cionista összeesküvés újabb állomása, ahol mindenféle zsidók hergelik egymást?

Meg hogy izraelblel megértő hangot megütő cikkeket csakis zsidók írhatnak?

De tovább is van:

Én sem vagyok zsidó, és még sokan nem azok, akik egyébként szimpatizálnak a zsidósággal, de főleg Izraellel (részemről inkább ez utóbbi).

Úgyhogy szálljon le arról a magas lóról, fejezze be ezt a fellengzős, lesajnáló hangnemet, és ne csak azt a mondatot szedje ki egy szövegből, amibe éppen bele akar kötni...

...persze csak keresztényi jóindulatból.

Naná.

Mind ezt ugatta évszázadokon át, aztán meg halomra ölették a zsidókat, a rivális keresztény bandákat, felekezeteket, oda-vissza, természetesen. jó sokszor, nyilván keresztényi szeretetből.

Keresztényi szeretet?

Az mi?

Szeretet...na, így szeresse magát az istene, ahogy a maga fajta "szerette" az emberiséget vagy ezerötszáz éven át...

Ricsi írta...

Figyu, Zoli, én kinn éltem még, amikor II. János Pál Izraelben járt. Annyira tisztességesen és korrektül viselkedett az öreg, hogy szinte mindenki azt mondta: le a kalappal. Én is ezt mondtam. Természetesen lehetséges a párbeszéd a zsidóság és a katolicizmus között, és akkor volt is ilyen. Párbeszéd bárkivel lehetséges. Ami az általad emlegetett összefogást illeti, arra múlhatatlanul szükség van, és az általam korábban emlitett amerikai egyházak, amelyek nagyon komoly politikai befolyással is birnak, össze is fognak a zsidósággal. Akár a Vatikánnal is össze lehetne fogni, hiszen az angolszász demokráciák is összefogtak anno a Szovjettel. Sajnos tartok tőle, hogy ha a Vatikán ilyesmivel próbálkozna, elveszitené a hiveit, akik most épp a muzulmánokat imádják, hogy irtják a zsidókat. Emlékszel arra, amikor Benedek mondott egy-két dehonesztálót a benzinkútrablókról, és azonnal hőbörögni kezdtek, hogy gyalázza az iszlámot? Hát amit mondott, az a katolikusoknak nem tetszett. És a Benedek, a főinkvizitor, aki biztosan nagyon bátran viselkedne, ha megkötözött embereket kéne csigázni valami kinzókamrában, szépen visszavont mindent. És a hivei meg voltak ezzel elégedve. Nem egy internetes fórumon lehetett olvasni, hogy hát megbotlott egy kicsit az öreg, no de ezt azért még elnézzük neki. De igy!!!

Névtelen írta...

Zolo írja:
Egy észrevétel a "Konrad" nevű hozzászólónak. .
" A stílus maga az ember". Hirtelen ez jutott volna eszembe, ha nem ismertem volna már az ön hozzászólásait a dzsihad.blog.hu-ról. Nos, ha nem vette volna észre az említett bejegyzés kapcsán már elnézést kértem Richárdtól , tudniillik valóban félreértettem az említett hozzászólást, ahogyan ön is az enyémet. Tudniillik én senkivel sem beszéltem "lekezelő" hangnembem. És természetesen attól, hogy valaki Izrael-barát, még nem feltétlenül zsidó is. Én például keresztény vagyok, és tisztelem Izrael, tudniillik a kettő nem zárja ki egymást. Konrád, én semmiféle "cionista összeesküvésről" nem írtam, efféle marhaságokat ne is próbáljon belemagyarázni a szavaimba, ha szabad kérnem. Ha pedig már annyit hangoztatja, hány szerencsétlen zsidót öltek meg a keresztények a múltban, ejthetett volna arról is, hány zsidót és keresztényt öltek-nyomorítottak aláztak meg a másik népes vallás hívei. De persze mindezeket Ön is tudja. Én nem a keresztények által a múltban elkövetett hibákat-bűnöket próbáltam tagadni, hanem pusztán megpróbáltam rámumtatni arra, szerintem inkább egy másik vallás (fanatikus) híveitől kellene jobban tartani. Nagyjából ennyi.

Ricsi írta...

"Nos, ha nem vette volna észre az említett bejegyzés kapcsán már elnézést kértem Richárdtól ,"

Egy technikai jellegű hozzászólás Zolinak: mivel itt előzetes macerálás van, sztem nem is látta még az elnézéskérésedet, mert az ő bejegyzése meg a tiéd egyszerre lett engedélyezve. Amúgy kár, hogy nem csajok vagytok, most szerveznék nektek egy iszapbirkózást. :-)